„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

Legalább nyolc újságírót megvertek, hármat pedig előállítottak a Terrorelhárítási Központ kommandósai, miután szeptember 16-án összecsaptak a menekültekkel a szerb-magyar határon. A bántalmazott újságírók szerint a terrorelhárítók számára világos volt, hogy ők is a munkájukat végzik a helyszínen, de a TEK “nem azért volt, hogy kérdezzen, hanem azért, hogy verjen”.

A megtámadottak között volt Meli Petersson Ellafi svéd fotós, Jordan Davis, a svájci RTS újságírója, valamint a Szerb Rádió és Televízió teljes stábja. Ők a magyar rendőrök által napokkal korábban lezárt röszkei határátkelőnél történő eseményekről tudósítottak, mivel mintegy kétezer menekült ragadt a határ szerb oldalán.

Mi történt?

Szeptember 16-án délután fél három körül a menekültek kísérletet tettek a határt védő kapu áttörésére. Míg a legtöbben békésen tiltakoztak, egy kisebb csoport köveket és vizespalackokat dobált a kerítés felett a magyar rendőrökre. A rendőrök könnygázzal, paprikaspray-vel és vízágyúval válaszoltak.

„Egy bizonyos ponton a készenléti rendőrök elkezdtek visszahúzódni a kerítéstől és a menekültek valahogy kinyitották a kaput” – mondta Beck Tímea, a szlovák Denník N fotóriportere. Ezután zavarodottság uralkodott el, sok menekült azt hitte, hogy a magyar hatóságok beengedik őket az országba, ezért elindultak a magyar oldalon a készenléti rendőrök felé.

A szerb oldalról többtucatnyi újságíró követte a sokaságot. Fél hat körül a Terrorelhárító Központ (TEK) egységei is a helyszínre érkeztek, védőfelszerelésben, sisakkal, maszkkal. Elkezdték a menekülteket Szerbia felé visszanyomni.

Előzmények

Az ORFK szerint szakszerű és arányos volt a röszkei tömegoszlatás, vizsgálat nem lesz

Az Al-Arabiya helyszíni felvételén is menekültverésnek látszik a röszkei csata

Újabb fotóriporter állítja, hogy ok nélkül támadt a menekültekre Röszkénél a TEK

A TEK miatt hágott tetőfokára az erőszak a Röszkén összevert ausztrál fotós szerint

Furcsa visszavonulással készítették elő a rendőrattakot Röszkénél

„A rendőrség eszkalálta az eseményeket” – egy volt rendőrparancsnok a röszkei csatáról

A következőkben két újságíróval, a Budapesten élő ausztrál fotóssal, Warren Richardson-nal valamint a szlovákiai Beck Tímeával próbáljuk rekonstruálni az eseményeket.

Hol voltál a TEK-es támadás pillanatában?

Warren Richardson: Amikor a kerítés kinyílt és a tömeg betódult, mindenki az ún. „senki földjének” a magyar részére sodródott. A „senki földje” azon a szakaszon nagyjából 35 méter széles, ezt megkérdeztem a szerb rendőröktől. Az akkor, ott készített fotóim alapján én úgy becsülöm, hogy a támadás idején még mindig a magyar-szerb határ közötti „senki földjén” álltunk.

Innen vittek Magyarországra?

WR: Innen vertek át Magyarországra.

Amikor rád támadtak, tudhatták hogy fotós vagy?

WR: Világosan látszott a sajtós kártyám, két kamera lógott a nyakamban, a ruházatom pedig olyan volt, mint amilyennek az emberek egy fotóst elképzelnek. Zavaros hogy mi történt pontosan, annyit tudok hogy hátulról ragadott meg egy tiszt, sikerült lekapnom az arcát, amint közeledett hozzám. Egy biztos: nem azért volt ott, hogy kérdezzen, hanem hogy verjen.

Többször voltam már hasonló helyzetben, személy szerint azt gondolom, ez egy gyakorlat volt. Ki akarták próbálni, hogy a TEK-es fiúk mennyire boldogulnak egy ellenséges tömeggel. Régóta ez az első alkalom, amikor igazán kipróbálhatták magukat. És nem vizsgáztak túl fényesen, ártatlan embereket emeltek ki, és vertek szarrá.

Röszkei rendőrroham 2015. 09. 16. – Al Arabiya helyszíni felvétele from atlatszo.hu on Vimeo.

Le tudnád írni hogy hol álltál akkor, amikor a TEK megrohamozta a tömeget?

WR: Egy adott pillanatban kilépett a tömegből egy szíriai férfi egy kislánnyal, aki beteg volt. Odament a rendőrök sorfalához, és megpróbálta rávenni őket, hogy legalább a kislányt vegyék be, mert nem érzi jól magát, és szüksége lenne orvosi segítségre. A rendőrök nem haboztak, szétnyíltak a pajzsok, és bevették a kislányt. Ekkor a férfi mellett megjelent a felesége három gyerekkel, és arra kérték a rendőröket, valamelyiküket engedjék át, hogy ne legyen egyedül a beteg kislányuk. Sok újságíró rajzott ekkor a család körül.

Ekkor hátul valami történt, megjelent a TEK, mindenki futásnak eredt, és elszabadult a pokol. A TEK-esek elrohantak az újságírók mellett, és belerontottak a tömegbe. Ekkor a semmiből egy kéz jelent meg a szemem előtt, amint megragadta a torkomat. A TEK-es gumibottal megütött, a földre terített, majd fejberúgott négyszer.

A különös ebben az, hogy a TEK-es tisztet, míg vert, jól meg tudtam nézni, le is fényképeztem, folyamatosan nyomtam a kioldógombot akkor is amikor a földön voltam. Hátulról jött, a magyar oldalról, és a szerb oldal fele tartott. Mosolygott, mint aki szórakozik, mintha pacsit is akart volna adni. Aztán elment.

Kisvártatva egy újabb TEK-es fickó jelent meg, felemelt a földről aztán elengedett. Én nem mentem sehová, hanem tovább fotóztam. Aztán egy szíriai férfit találtam, akinek szívrohama volt, próbáltam segíteni rajta. Ekkor egy TEK-es rámordított, hogy tűnjek el. Mondom, ez a férfi orvosi segítségre szorul, de csak ordított, hogy menjek el, ez volt a hozzáállás.

Egy fiatal, 18-19 éves szíriai férfire is emlékszem, szintén nagyon rossz állapotban volt, eszméletlenül feküdt. Megvizsgáltam, megnéztem nem-e törött a bordája, nincsen-e nyaki sérülése. A TEK-es tiszt üvöltözött, ki a fene vagy, miért vagy itt? Mondom, van sürgősségi orvosi képzésem, segíteni próbálok ennek a fiatalnak, mert hát egyértelmű, hogy titeket ez nem érdekel.

Mondta, hogy menjek el. A kerítésnél voltam, átléptem volna épp a szerb oldalra, amikor rámripakodtak, hogy mit csinálok. Mondom, hogy elraboltak, idehoztak, most visszamegyek a szerb oldalra. Akkor azt mondták, várjak. Órákig várakoztam, aztán elvittek a szegedi rendőrörsre.

Meddig tartott a kihallgatás?

WR: A kihallgatás körülbelül 12 órán át tartott, de mivel nekem már volt részem ilyesmiben, tudtam mit kell tenni. Annyira lefrusztráltam őket, hogy a végén egyszerűen szabadon engedtek, a kihallgatást vezető rendőrtiszt majdnem elaludt, annyira fáradt volt. Én meg mondogattam, hogy hát folytassuk, mert én ezt élvezem!

Kaptam hivatalból egy ügyvédet meg egy tolmácsot, aki egy arrogáns szarházi volt, eléggé felidegesítettem amikor azt mondtam neki, hogy nem beszél eléggé jól angolul. Mondtam nekik, keressenek valakit aki rendesen beszél angolul. Hét óra múlva kerítettek egy új tolmácsot, azt hiszem, akkor már tudták, hogy bennem emberükre akadtak.

Nem igazoltattak, nem írták fel a nevemet, az útlevélszámom, sosem kérdezték a lakcímem. Nem fényképeztek le, és nem is vettek ujjlenyomatot. Egyedül én voltam az, aki kiálltam a jogaimért.

A rendőrök nem tudták mit csináljanak velem, gyakorlatilag előttem találtak ki törvényeket. A detektív egyre frusztráltabb lett, ki-kiment a szobából valószínűleg a főnökével egyeztetni, visszatért egy-egy újabb ötlettel, de hát nem működött, akkor megint kiment beszélni a felettesével.

Két hibát követtek el: a TEK erőszakkal vitt el a határról a rendőrörsre. Ez törvénytelen. Én akkor szerb, nem pedig magyar fennhatóság alatt álló területen voltam. Elraboltatok a határról, vigyetek vissza! – mondogattam. Erre ők azt válaszolták, nem tehetjük, erőszakkal elviszünk a rendőrörsre. Erre én mondtam, hogy ez törvénytelen. Ez emberrablás. Azt teszünk amit akarunk, mondták.

A rendőrörsön a kihallgatás végén azt mondták, lefotózunk és felvesszük az adataidat. Ugyanúgy, ahogy a menekültekkel teszitek? – kérdeztem. Behoztak két másik detektívet, mondták, erőszakkal csináljuk, erre én, rendben, de felveszem az esetet. Valaki nagyon rosszul fog járni emiatt. Ledobtam a hátizsákom a földre az ügyvéd és a tolmács elé, és azt mondtam, ha erőszakkal igazoltattok, akkor lássunk hozzá. Húsz perc múlva bejött a detektív, és mondta, hogy elmehetek. Nem fotóztak le, nem vettek ujjlenyomatot.

Sajnos a többiek, a fiatal lengyel riporter és a szlovákiai lány nem tudták, hogyan játsszák ezt a játékot. Őket le is fotózták. Ellenem is megpróbáltak vádat emelni amilyen gyorsan csak lehetett, hogy megindokolják amit tettek. Én viszont nem engedtem, és ez nagyon felbosszantotta őket.

 

Hogyan kezdődött?

Beck Tímea: Egyszer csak megnyílt a kerítés, a menekültek pedig – mivel azt hitték, beengedik őket – betódultak magyar területre. A jelenlevő, mintegy kéttucatnyi újságíróval együtt, akikkel a szerb oldalon álltunk, szintén átmentünk – valószínű, hogy sokakat át is húzott a tömeg. De természetes volt átmenni az emberekkel, hogy tudósíthassunk, mi történik. Mindenki örült, tapsolt, nem volt semmi aggresszió. Utolsó levelem a szerkesztőségbe az volt, hogy talán kinyitották a határt.

És akkor megjelent a TEK.

BT: Szerintem parancsot kaptak, én nem tudom másképp elképzelni. Nem arról volt szó, hogy a menekültek nekik mentek volna, korábban valóban dobáltak köveket, azonban akkor béke volt, az első sorban nők, gyermekek voltak, lényegében őket rohanták le. Pedig szerintem ezt a helyzetet kommunikációval meg lehetett volna oldani.

Én a többi újságíróval együtt a tömeg szélén álltam, azért erre vigyáztam. Volt újságíró-kártyám is. Amikor megjelent a TEK, elkezdtem rohanni, mindenki elkezdett rohanni. Én ösztönösen megálltam felemelni egy idős férfit, akit tapostak, akkor kaptam a hátamra az első ütést. Tovább mentem, de aztán az egyik TEK-es megfordult, én megálltam, rámnézett és megütött. Kétszer ütötte meg a vállamat, bazi nagy kék folt lett ott, és nem tudok leülni se rendesen.

De ez bánt a legkevésbé, értem hogy ez egy feszült helyzet volt és saját felelősségemre voltam ott. Abszurd, de ezt még el is nézném. Az igazán felháborító az ami ezután következett: magyarul mondtam hogy újságíró vagyok és erre azt mondták hogy fogjam be, és hogy lényegében nincsen jogom beszélni.

Magyar vagy szerb területen történt mindez?

BT: Nem mentem még át a kerítésen, de közel voltam ahhoz. Tény, átjöttünk a határon, de az ügyvédem szerint ilyen esetben nem lehet az újságírókat illegális határátlépéssel vádolni, mert muszáj tudósítaniuk.

Azt mondta a rendőrség, hogy egy újságírót sem ütöttek meg. Ez nem igaz. A lengyel újságírónak (Jacek Tacik – a szerk.) nyílt seb volt a fején, amit be kellett varrni, nagyon sok vért vesztett, csupa vér volt. Ő azt mondta, nem csinált semmit, állt egy mikrofonnal a kezében amikor megütötték. Az ausztrál újságírónak (Warrren Richardson – a szerk.) képe is van arról a TEK-esről, aki rugdossa a fejét. Ő gyermekeket emelt fel a földről, amikor megütötték.

Mi történt ezután?

BT: Elfogtak, és hiába mondtam hogy újságíró vagyok, gyorskötözővel szorosan összekötözték a kezem, visszahúztak Magyarországra, majd a földre dobtak. Azt mondták, nem működik a rádiójuk visszafelé, ezért nem tudnak parancsnokot hívni. Néhány szír nővel együtt tartottak fogva – nekik csak harmadik kérésre adtak vizet.

Kiabálni kezdtem egy rendőrre, akiről kiderült, egy másik osztagból van – ő elnézést kért és levágták a kezemről a gyorskötözőt. Odavittek a két másik újságíróhoz, akik nem kaptak bilincset. Elkülönítettek bennünket.

Mennyit tartott a kihallgatás?

BT: 13 órán keresztül voltunk a Szegedi Rendőrkapitányságon, végigmentem az egész procedúrán, a végén még ujjlenyomatot is vettek és le is fényképeztek. Illegális határátlépéssel gyanúsítottak, az én esetemben arról is beszéltek, hogy én vettem rá a menekülteket hogy lázadjanak. A lengyel újságírót – ő egy vékony, szőke fiú – azzal vádolták, hogy megütött egy rendőrt (Jacek Tacik kérdésünkre elmondta, a hivatalos személy elleni erőszak vádpont a rendőrökkel való beszélgetés során merült fel, azonban a kihallgatása során nem volt már erről szó – a szerk.). A végén persze ejtették a vádat, de engem akkor is zavar, hogy az egész idő alatt senki nem kért elnézést tőlünk.

A rendőrség nyilatkozatban tagadta, hogy újságírókat vertek volna meg. „A rendőrség – a törvényi előírásoknak megfelelően – a szükséges mértékű, arányos erőt alkalmazta egy olyan agresszív csoport tagjaival szemben, akik olyan eszközöket használtak, melyek alkalmasak voltak súlyos sérülések okozására a Magyarország és az Európai Unió határát védő rendőröknek. A média munkatársai saját felelősségükre egy olyan területen maradtak, ahol a rendőrség – előzetes figyelmeztetést követően – kényszerítő eszközöket alkalmazott” – áll a közleményben.

Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta: meglepetés volt, hogy a média ott volt az első két sorban a röszkei eseményeknél. Szerinte az újságíróknak a saját biztonságuk érdekében semmi keresnivalójuk nincs ilyen helyen. Az intézkedő rendőr pedig ilyenkor nincs mérlegelési helyzetben, hogy ki a támadó és ki a média képviselője – tette hozzá Kovács.

Az European Federation of Journalists Európai (EFJ) elítélte a támadást. „Fölfoghatatlan, hogy egy EU-tagállam, mint Magyarország folyamatosan megsérti a sajtószabadságot és az emberi jogokat. Az Európai Bizottságnak és más nemzetközi intézményeknek lépéseket kell tennie ezekkel a súlyos jogsértésekkel szemben” – mondta Mogens Blicher Bjerregård, az EFJ dán elnöke.

„Előfeltétel, hogy az EU-tagállamok tiszteletben tartsák az EU tagállamainak a média- és szólásszabadságot előíró Alapjogi Chartát” – tette hozzá.

Az incidenst elítélte a Committee to Protect Journalists (CPJ) is. „Megdöbbentő a rendőri erőszak, ami a világszintű eseményről tudósító újságírókat érte” – fogalmazott Nina Ognjanova, a CPJ európai és közép-ázsiai programkoordinátora. „A magyar kormánynak egyértelmű és határozott nyilatkozatot kell tennie, hogy nem tűri az ilyen viselkedést” – közölte a bolgár újságírónő.

Sipos Zoltán

Az anyag az Index on Censorshipen megjelent cikk bővített verziója, a szerző a Mapping Media Freedom regionális tudósítója. Fotók: Warren Richardson. Videók: N1TV és Al-Arabiya helyszíni felvételei.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.