Cikkek

Ítéletidőben is jönnek a menekültek, vadnyugati hangulat a macedón-szerb határon

Mindenki azt várta, hogy az ősz, a tél, a hideg idő majd megállítja, vagy legalább lelassítja a menekültek áradatát a balkáni útvonalon. A tapasztalat azonban nem ezt mutatja. Sőt, egy új útvonalon, Bulgária felől egyre többen érkeznek Szerbiába, hogy onnan menjenek tovább Európa belsejébe. Videóriport.

 

Ítéletidőben is jönnek a menekültek, vadnyugati hangulat a macedón-szerb határon from atlatszo.hu on Vimeo.

 

Miután Macedónia bejelentette, hogy csak a szír, az iraki és az afgán menekülteket engedi át a határán, a balkáni országok megegyeztek, hogy csak 1000-2000 főt engednek tovább naponta a macedón-szerb-horvát útvonalon. Szerbiának azonban egy másik útvonallal is számolnia kell, mert Bulgária felől, Dimitrov városnál egyre több migráns lép be a területére.

Belgrád Óvárosába autóval betalálni, főleg sötétben és szakadó esőben, nem egyszerű dolog. Érdeklődésemre, hogy merre találom ezt, vagy azt az utcát, a leszólítottak többsége egyszerűen csak hátat fordított. Végül találtam egy segítőkész legényt, aki készséggel felajánlotta, hogy megmutatja az utat, persze jó pénzért.

A szerb fővárosban a nyár végén, ősz elején hemzsegtek a főképp Ázsiából érkező menekültek a város szívében, a központi busz- és vasúti pályaudvar környékén, a Savski negyedben. Megszállták a környező hoteleket, nagyjából akkora volt a káosz, mint nyáron Budapest belvárosában, a Nyugati vagy a Keleti pályaudvarok környékén.

Ez a tömeg mára eltűnt, de migránsok jelenléte azért érezhető. A központi pályaudvarok környékén két park is található, a hatóságok itt állítottak fel gyűjtőhelyeket a migránsoknak. A Vörös Kereszt mobil bódéi élelmet és ruhát osztanak, míg mellettük infopontokat üzemeltetnek a szerbek, főleg önkéntes fiatalok közreműködésével. Itt több nyelvű feliratok, sőt térképek segítik az eligazodást.

A szórólapokról megtudhatja a menekült, hogy mi a helyzet, melyik határ van lezárva, merre lehet utazni, és az mennyibe kerül. Mert a szerbek nem ingyen kínálják az áthaladást az országukon, ellentétben a tőlük nyugatra található országokkal. Belgrádból négy euróért lehet tovább utazni, és az infoponton kihelyezett táblákon a vonatok menetrendje is fel van tüntetve.

Négy vonat indul Sidbe naponta, és ezt rendre meg is töltik a Bulgária felől érkező afgánok. Mert a szerb fővárosban most csak a Dimitrov városból érkezők vannak, a délről érkező menekültek Belgrádot kikerülve egyenesen Sidre mennek Presvóból.

Az egyik park mögött van egy Miksaliste nevű hely. Ez egy kis tér, olyan mint egy bazár, csak ezt zömmel külföldiek üzemeltetik. Itt mobil wc-k, ingyenes zuhanyzók vannak, élelmet és ruhákat is osztanak a migránsoknak. Az egyik itt dolgozó amerikai lány modta, hogy a fővárostól 15 km-re létesítettek egy tábort nagyjából 300 fős kapacitással, és a menekültek, akár 2-3 éjszakát is eltölthetnek ott.

Miksaliste-ben beszéltem néhány afgán fiúval, 16 évesek voltak. Több mint 2 hónapja voltak úton és rengeteget gyalogoltak ezalatt. Látszott rajtuk, hogy nem azok a pénzes menekültek, akikkel szintén szép számmal lehet találkozni a balkáni útvonalon. Arra a kérdésemre, hogy melyik országba szeretnének menni, csak az volt a válaszuk, hogy Európába, ott ahol normálisan lehet dolgozni. Megkérdeztem, otthon mit dolgoztak, cipőpucoló volt mindegyik.

 

 

A szerb-macedón határon lévő Presevó volt utam következő állomása. Szerbia déli része más, különbözik az ország többi vidékétől. Itt a többséget nem az ortodox szerbek, hanem az albán muszlim kisebbség adja. Amikor a kis településeken szerbül-oroszul érdeklődtem, igen hegyes tekintetekkel mértek végig, talán csak a nagy szakállam gondolkodtatta el őket.

Presevo, amit most a menekültválság rakott fel a térképre, egy vadnyugati kisváros benyomását keltette bennem, leszámítva azt, hogy a centrumában egy kéttornyú minaret szurkálja az eget. Sártenger az utcákon, nyüzsgő tömeg, mindenféle-fajta ember az utcákon.

A város fontos határátlépő Macedóniába, közúton és vasúton egyaránt. Ez utóbbi mellett található a Presevo-i regisztrációs centrum. Ez egy tábor, közvetlenül a vasútállomás mellett, amit szemmel láthatóan az elmúlt időszakban építettek és téliesítettek. A tábort rendőrök viszik, ENSZ-esek, a Vöröskereszt és több más segélyszervezet közreműködésével, de a tábor közvetlen közelében egy szerb különleges katonai egységet is táboroztatnak.

Amikor beértem Presvóba, éppen befutott néhány menekültbusz. Az emberek leszálltak, kiszedték a motyójukat és szép libasorban bekígyoztak a tábor oldalán felállított terelő kordonok közt. Én meg a kamerával utánuk. Az első rendőrposztok csak néztek, de nem szóltak semmit, majd amikor elértem a motozó pontra, ahol átvizsgálják a migránsok ruháit, csomagjait, már elővettek hogy hol az engedélyem a szerb minisztériumtól.

Mondtam, hogy van, mivel még itthon megkértem, de kiderült, hogy az oda pont nem jó, mert oda egy másik minisztérimtól kell engedélyt kérni. Végül előkerítettek egy funkcionáriust, aki adott egy telefonszámot az adekvát minisztériumhoz, és ezzel megkezdődött egy hosszú és bürokratikus procedúra a tábor kapújában szemerkélő esőben.

Fél óra múlva bementem a most már szakadó esőből a táborral szemben lévő, apró kis kávézóba. Az A2 kávézó igazi „krumplirúgó” hely, ami nagyot kaszál a menekültügyön. Hely alig, a sűrű cigarettafüsttől látni sem lehet, de a kiszolgálás barátságos, és volt működő wifi. Tele volt a hely újságírókkal, menekültekkel, segélymunkásokkal és „taxisokkal”.

Utóbbiak valójában nem igazi személyszállító kisiparosok, hanem olyan fickók, akik bizniszt csinálnak a menekültek fuvarozásából. Presevóból a fuvar alku kérdése, egy tele autó most körülbelül 300 euró Sidbe. Vonatok is indulnak ugyanoda 15 euróért, illetve  a falu határában 200-300 busz várakozik hogy 35 euróért vigye tovább a menekülteket.

Mindezt három szabadkai magyar legénytől tudtam meg, akik már hetek óta itt csinálnak bizniszt. Két testvér és a barátjuk, vidám, jó arcok, elmesélték hogy pékként dolgoztak otthon, de kevés a munka és a fizetés gyalázatos, ezért vágtak bele a menekültszállításba.

Az utolsó pillanatban, mielőtt leszállt volna az este, megjött az engedélyem és bemehettem forgatni a táborba. Látszott, hogy minden új, nemrég épült és folyamatosan bővül. Itt regisztráció folyik és ellátják a menekülteket a legszükségesebb dolgokkal, még orvosi ellátást is kaphatnak. Amikor megvan a létszám, már viszik is őket vonattal tovább Sidre.

Kettő-négy vonat indul naponta, összességében 1500-2000 emberrel. Az utolsó, esti járat indulását le is filmeztem, sőt a rendőrök még a vonatra is felengedtek . Ekkor viszont az állomásfőnök kezdett el aggódni, hogy van-e engedélyem a szerb vasúttól hogy forgassak a nenekültvonaton. Persze hogy nem volt, ezért meg kellett ígérnem hogy semmi kompromittálót nem láttam vagonokban. Ezt minden további nélkül megígértem.

Szállást szerezni Presevoban szinte lehetetlen, annyira tele van az összes hely, a segélyszervezetek embereivel, vagy éppenséggel magukkal a menekültekkel. Végül Bujanovcéban, a szomszéd faluban találtam szállást. A szállás melletti kávézóban  nyolc fős társaság teázgatott éjjel, és a Real-Barca meccset nézték.

A vezetőjük, egy elegáns fickó, a legnagyobb meglepetésemre magyarul szólt hozzám. Állítása szerint a mi Portik Tamásunkkal üzletelt, amíg az szabadlábon volt, ezért tud egy kicsit magyarul. Mind albán nemzetiségűek voltak. A foglalkozásuk felől pedig néhány mondat után nem volt kétségem, mivel az albán csempészek európaszerte híres-hírhedt legények.

Kapcsolódó videók

Még mindig tart a csúcsforgalom a szerb-horvát határon, az Európai Unió kapujában

Káosz a horvát-szlovén határon – Magyarország áttolta a menekültproblémát szomszédaira

Így is lehet: szervezetten és észrevétlenül jut át napi több ezer menekült az országon

„Míg vert, mosolygott” – a Röszkénél bántalmazott újságírók a TEK akciójáról

Nagyüzemi menekültcsempészet hatósági szemhunyással? Ezek az érintett budapesti szállók

“Együtt élünk vagy együtt halunk” – egy szír család a tengeri átkelésről és az embercsempészekről

Menekültexodus: Salzburgig utaztunk az autópályán menetelőkkel

“Íróasztal mögül nem lehet megérteni” – Görögországtól Magyarországig utazott a menekültekkel egy újságíró

Nem csak a gyűlöletnek van támogatottsága, hanem a szolidaritásnak is

Kerítés előtti last minute: így jöttünk át a szerb-magyar zöldhatáron

Presevo egy gyűjtőtábor és regisztrációs központ. A menekültek azonban nem ide, hanem a tőle néhány kilométerre található Mitrovicába érkeznek először a zöldhatáron át a macedón Tabanovciból. Tabanovci egy macedón falu, hasonló kinézetű és kapacitású táborral, mint Presevo. Ide is vonattal érkeznek a migránsok, a macedón állam 25 euróért szállítja ide őket délről vasúton.

Innen öt kilométeres gyalogutat kell megtenniük a szántóföldeken keresztül Szerbiába. A mitrovocai gyalogút egy kis patak mentén vezet, így érnek be a faluba. Mindezt egy Johann nevvű berlini srác meséli, aki a „Helpers on the Way” nevű szervezetnél önkénteskedik. A Macedóniából érkező menekültek velük találkoznak először, leszámítva a határon strázsáló katonákat és rendőröket. Tőlük élelmiszert és felvilágosítást kapnak, míg a mellettük dolgozó német, szintén önkéntes orvoscsoporttól elsősegélyt.

Amikor másnap kimentem a határra, óriási vihar volt. Az éjszaka havazott, ez és az egész nap folyamatosan ömlő eső sártengerré változtatta a határvidéket. A menekültek jöttek így is, akkor éppen 400 ember érkezett. Olyan ítéletidő volt, hogy forgatni alig lehetett, de legalább a rendőrök nem igazoltattak folyton, mind behúzódtak valami védettebb helyre.

Megdöbbentő volt a viharban érkező menekültek látványa, nejlonzacskókba csomagolva, merev arccal, a kisebbek sírva, de mindenki elszántan menetelt előre.

Banai Tibor Péter

Van egy remek karácsonyi ajándékötletünk: ajándékozz névre szóló Átlátszó Támogató Kártyát!

Havonta csak egy ezres: már csak 872 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozásúvá váljon.

Az Átlátszó Támogató Kártyát itt lehet megrendelni.

Megosztás