Több ezren fennakadtak már a Nemzeti Védelmi Szolgálat hálóján – itt a statisztika

Mintegy hét és félezer személyre figyelt fel az elmúlt években a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) a hivatali visszaélés és befolyással üzérkedés gyanúja miatt megindított vizsgálatai során. Az eljárások mintegy tizede érint felső- vagy középvezetőket, derült ki az NVSZ tájékoztatásából: adatigénylésünkben a szolgálat megalakulása, vagyis 2011. január elseje és 2015. június 30. közötti időszakról kértünk statisztikai információkat. Az egyelőre nem derült ki, hogy az NVSZ gyanúja aztán milyen arányban vált bizonyítottá és került bíróságra. Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint a megbízhatósági vizsgálatok nem elegendőek a korrupció felszámolására, bár van fegyelmező hatásuk.

Egy héttel ezelőtt be kellett zárni a záhonyi határátkelőhelyet, miután az ott dolgozó 38 határrendészt vesztegetés gyanúja miatt lekapcsolták. Hasonló akció volt tavaly tavasszal Gyulán, amikor kamionosok Magyarországra való belépését néhány euróért, illetve kóláért vagy csokiért gyorsító tíz határrendészt kaptak el. Vesztegetésért kell felelnie a saját zsebre műszaki mentést végző tűzoltónak is, akinek a markát tízezer forint ütötte.

A piti ügyek mellett akadtak nagy fogások is, például azok a rendőri vezetők, akik az ügyészség szerint az éjszakai élet ismert alakjának, Vizoviczki Lászlónak segítettek a konkurenciával szemben, és akik már a vádlottak padján ülnek vesztegetés miatt.

Továbbá a nyugdíjas tábornokot, Kiss Ernőt is az NVSZ munkájának eredményeként ítélték el első fokon vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedéssel. Kiss ellen Kocsis István, az MVM egykori vezérigazgatója tett feljelentést, amelyben azt állította, hogy a volt parancsnok másfél milliárd forintnak megfelelő eurót követelt azért, hogy elintézze Kocsis mentesülését a bűnvádi eljárás alól.

A Nemzeti Védelmi Szolgálatot a második Orbán-kormány megalakulása után hozták létre 2011-ben. A testület országos illetékességű, önállóan működő belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, „belbiztonsági titkosszolgálat”.

A rendvédelem – a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a Terrorelhárítási Központ –, valamint a polgári titkosszolgálatok – Alkotmányvédelmi Hivatal, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat –, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), valamint a kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők 130 ezer fős állományát védi attól, hogy korrupttá váljon.

Az Átlátszó által a 2011 január 1. és 2015. június 30. közötti időszakra megkért adatközlésből kiderül, hogy vesztegetés, hivatali visszaélés és befolyással üzérkedés gyanúja miatt összesen 7 496 személyre figyeltek fel az NVSZ-nél. Ebből a legtöbben rendőrök – 4 700 fő –, ami adódik abból is, hogy a testület a 45 ezres létszámával a legnagyobb rendvédelmi szerv. Ezután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal következik, ahol négy és fél év alatt 1 072 dolgozó lett az NVSZ célszemélye.

Mindkét szervezetnél a hivatali visszaélések gyanúja a legtöbb; 3 004 rendőr, 574 NAV-os. A vesztegetések száma kevesebb; 1 663 rendőr, 495 adóhivatali dolgozó. A befolyással üzérkedéseké az előbbiekhez képest elenyésző; a négy és fél év alatt 33 rendőr és 3 adóhivatali munkatárssal szemben vizsgálódott a védelmi szolgálat.

A büntetés-végrehajtás szintén nagy, mintegy nyolcezres állományából a fenti időszakban vesztegetés gyanúját 282 fővel szemben kutatták, míg hivatali visszaélésért 410 dolgozóval szemben, befolyással üzérkedésért pedig két munkatárssal szemben vizsgálódtak.

Az NVSZ munkatársai ügyészi felügyelet mellett végzik a megbízhatósági vizsgálatokat, amelyek során azt nézik, hogy a dolgozók eleget tesznek-e a jogszabályban előírt hivatali kötelezettségüknek. A megbízhatósági vizsgálat lefolytatását ügyész engedélyezi vagy tagadja meg. Megbízhatósági vizsgálatot tesztjelleggel, preventív módon rendelnek el. Ennek során a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez nem kötött eszközei és módszerei is alkalmazhatók. A vizsgálóknak lehetőségük van arra, hogy mesterségesen teremtsenek a valóságban előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket, akár szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésével.

A katasztrófa-védelmiseknél a vesztegetés gyanúja miatt elővettek száma 29 volt, a hivatali visszaélésekben érintetteké 62, míg befolyással üzérkedés gyanúja náluk nem merült fel. A Terrorelhárítási Központ (TEK) állománya sem maradt mentes ezektől a bűnöktől. Vesztegetés gyanúja 30, hivatali visszaélésé 71, befolyással üzérkedésé két TEK-essel szemben merült fel.

A rendvédelmi szervezetek mellett a minisztériumokat is védeni kellett a korrupciótól: vesztegetésért 32 ember ellen vizsgálódtak, további 58-cal szemben hivatali visszaélés miatt, hárommal szemben pedig befolyással üzérkedésért. A belügy külön kategóriaként szerepelt a kimutatásban: vesztegetés gyanúja – 41 fő, hivatali visszaélés – 73 ember, befolyással üzérkedés – 2 munkatárs.

Érdekességként 384 ember esetében a nincs megadva/ismeretlen jelölés volt feltüntetve; közülük 108-an veszteghettek, 267-en pedig hivatali visszaélést követhettek el az NVSZ gyanúja alapján.

A közérdekű adatkérelemben külön megjelöltük azt, hogy az érintett személyek beosztása szerint is adják meg a vizsgálatok számát, hogy kiderüljön, mennyi vezető kerül bele a védelmi szolgálat hálójába. Ez pontosan 183 felső- és 689 középvezetőt jelentett. Az előbbibe tartoznak a főosztályvezetők, kapitányok és a kirendeltség vezetők, illetve az ezeknél magasabb beosztásban lévők, az utóbbiak kategóriája az alosztályvezetőket, illetve az osztályvezetőket és helyetteseiket jelenti.

Felsővezetők: AH – 3, BÁH – 11, BM – 2, büntetés-végrehajtás – 39, katasztrófavédelem – 13, minisztériumok – 2, NAV – 60, rendőrség – 50, TEK – 1 – Országgyűlési Őrség – 1, BM OKTF – 1.

Középvezetők: AH – 10, BÁH – 8, BM – 8, büntetés-végrehajtás – 50, katasztrófavédelem – 25, kormányhivatalok – 6, minisztériumok – 11, NAV – 129, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – 4, rendőrség – 411, TEK – 21 és nem tudni/nincs megadva – 4.

 

 

Az NVSZ statisztikája impozánsnak tűnhet, de csak az általuk regisztrált gyanút tartalmazza, azt hogy bebizonyosodott-e az illetővel szemben valami, azt nem. Azt is kértük az NVSZ-től, hogy adja meg, a vizsgálatokból mennyi eljárás lett, ezt a tájékoztatást későbbre ígérték.

Nagyon magas a korrupciós bűncselekmények látenciája

Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) „Korrupciós bűncselekmények a büntető igazságszolgáltatás tükrében” címet viselő, 2014-es kutatása szerint a hivatalos statisztikákból amúgy sem lehet megismerni a korrupciós bűntettek valós mértékét. A tanulmány hangsúlyozta azt is, hogy a hazai büntető igazságszolgáltatás csak a kisstílű korrupciós ügyek kezelésére képes. A korrupciós bűncselekmények látenciája nagyon magas – szerepel a tanulmányban.

Az elmúlt 23 évben az ismertté vált korrupciós bűnügyek száma évente csupán 330 és 963 között mozgott, ami az összes ismertté vált bűncselekményhez képest csak ezrelékekben mérhető.

Az OKRI kutatása alapján mivel a kisstílű ügyek mögötti társadalmi konszenzus van, a büntetőjog eszközével nehéz ezek ellen küzdeni. A korrupció elkövetéséhez – mint megállapították – az alacsony köztisztviselői fizetések is hozzájárultak. A tanulmány szerint a nagy kaliberű korrupciós ügyekkel szemben a belső és külső ellenőrzési mechanizmusok erősítésével kell felvenni a harcot (például az Állami Számvevőszéknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál és a Közbeszerzések Tanácsánál). A napvilágra került ügyeket azért kell vizsgálni – tették hozzá –, hogy segítsék a korrupcióellenes stratégia megalkotását.

A Transparency szerint a megbízhatósági vizsgálatok nem elegendőek

Van fegyelmező hatása az NVSZ vizsgálódásainak, ugyanakkor Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) jogi igazgatója azt hangsúlyozta az Átlátszónak, hogy a megbízhatósági vizsgálatok nem elegendőek a korrupció felszámolására.

„Ezek a vizsgálatok csak a tüneti kezelésre, a lázcsillapítására alkalmasak. Fontos lenne az is, ha beépülne a rendvédelmi területen dolgozók képzésébe az, hogy miként kerülhetik el a korrupciós helyzeteket.”

Ligeti Miklós szerint olyan kutatásokra is szükség lenne, amelyben magukat a rendőröket is megkérdeznék arról, hogy mit gondolnak a korrupcióról. Ilyen kutatás utoljára 1999-ben készült. „A TI másfél éve hiába küzd  azért, hogy legyen hasonló a napi gyakorlatot empirikusan is vizsgáló korrupciókutatás. Úgy látszik, veszélyesnek gondolják azt, ha a valóságról képet alkothatunk és az még le is lenne írva.”

A jogi igazgató megjegyezte azt is, azért sem ártana egy ilyen tudományos feltérképezés, mert a megbízhatósági vizsgálat csak egyedi ügyekre mutat rá, az összefüggésekre azonban nem.

„Megbízhatósági vizsgálatokkal nem lehet megakadályozni azt sem, hogy a korrupció újratermelődjön. Az ukrán határnál évekkel ezelőtt is ismert volt a vesztegetési gyakorlat, ebből a szempontból nem volt meglepő a több tucat ember elfogása.”

Ligeti Miklós rámutatott: az autoriter mintákat hordozó, hierarchikusan szervezett rendőrség esetében a korrupciós helyzetek abból is adódnak, hogy a vezetők sok esetben szakmai felkészületlenség miatt hibás utasításai is akadálytalanul érvényesülnek, mivel a fegyelemhez szoktatott rendőrök nem kérdőjelezik meg a parancsot.

Az NVSZ lett a korrupció elleni állami harc főszereplője

A korrupcióellenes feladatokat tavaly november óta a kormányzati szervek közül a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) Korrupció-megelőzési Főosztálya látja el. Az NVSZ által megalkotott új korrupcióellenes stratégiát véleményezték ugyan civil szervezetek, többek között a Transparency International (TI) is, de aztán a civil javaslatok – például a hamis vagyonnyilatkozat-tétel bűncselekménnyé nyilvánítása – nem kerültek be az anyagba.

Hat éves igazságügyi szakértői munka alatt nem volt olyan ügy, amelyben ne találkozott volna hátrányos vagy előnyös megkülönböztetéssel az adóhatóság részéről és csak elvétve tud olyan esetet mondani, amikor a NAV munkatársai elfogulatlanul és szakértelemmel jártak el – mondta az Átlátszónak adott interjújában Stotz Gyula kriminológus, továbbá igazságügyi adó- és járulékszakértő, aki az adóigazgatás szervezetében és működésében meglévő korrupciós kockázatokat kutatja.

A statisztika nem mutatja igazán a látenciát – hívta fel az Átlátszó figyelmét Hollán Miklós, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének főmunkatársa, mondván, hogy az abban szereplő adatok csupán a felderített bűncselekményeket jelzik.

„A számokból nem a valós korrupciós helyzet látszik, hanem csak az, hogy mennyi bűncselekmény jutott a hatóságok tudomására, mennyit regisztráltak. A kimutatás nem tükrözi azt, ami egy társadalomkutató számára a valós helyzet elemzéséhez szükség lenne.”

Csikász Brigitta 

Címlapfotó: MTI / Kelemen Zoltán

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.