Bezárás
Cikkek

„Hatalmukat személyes célok fegyvereként forgatják a közjó ellen” – Stotz Gyula kriminológus az adóhatóságról

Nem átlátható, illetve visszásságokkal teli az adóhatóság szervezete, amelynek vezetése a gazdasági elittel összefonódva személyes érdekeket szolgál Stotz Gyula kriminológus, továbbá igazságügyi adó- és járulékszakértő másfél évtizedet felölelő kutatása szerint. A Korrupciós kockázatok az adóigazgatás szervezetében és működésében című, nemrég megjelent tanulmány szerzője az atlatszo.hu-nak adott interjújában elmondta, a korrupció felszámolható lenne, csak kérdés, érdekében áll-e azoknak, akik hasznot húznak belőle.

Egy volt adóhatósági vezető munkaügyi perén hangzott el, s ezáltal került nyilvánosságra, hogy néhány éve egy negyvenmilliárd forint adókülönbözetről szóló ügyet sikáltak el a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban (NAV). Egy ilyen jelentős ügyet miként lehet elsimítani úgy, hogy senki nem kiált vizsgálatért, illetve a nyomozó hatóságok sem kapják fel a fejüket és indítanak eljárásokat?

A tanulmányomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jogbiztonságba vetett hitbe nem fér bele az, hogy ezekről a visszásságokról hallgasson a rendszer. Az a baj, hogy sok ponton beágyazott az adóhatósági szervezetébe az az érdekkör, amely jog- és érdekérvényesítési képességével el tudja nyomni az adóeljárási és a büntetőjogi reakciókat. Sem ebben, sem más esetekben nem történhetett volna meg, hogy az adóhatóság ne éljen a rendelkezésre álló eszközrendszerével és ne reagáljon a gazdasági visszaélésekre, amelyek a költségvetést károsítják meg. Az adóhatóság passzivitása indokolatlan, már csak azért is, mert ha megtenné a megfelelő lépéseket ezekben az ügyekben, akkor helyreállíthatná a közbizalmat.

Névjegy

Stotz Gyula 1999-ben az adóhatóságnál – akkori nevén Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban – előbb megbízott elnöki tanácsadó volt, majd a szervezetben a Kiemelt Adózók Igazgatóságán belül megbízott ellenőrzési osztályvezetőként dolgozott. Ezt követően magánnyomozóként dolgozott, majd 2004-től adótanácsadóként, 2005-től okleveles adószakértőként, 2010-től igazságügyi szakértőként tevékenykedik. Kriminológusként PhD-hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

Stotz 2008-ban azzal vált közismertté, hogy az első Orbán-kormány távozása után sajtóértesülések szerint fideszes politikusokról – Orbán Viktorról, Simicska Lajosról, valamint Kalmár Istvánról – gyűjtött adatokat, mindezt pedig Kapolyi László baloldali üzletember finanszírozta volna.

A sajtóban csak „levadászási ügyként” elhíresült megbízásról Stotz a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt mondta, semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy a múltról információkat gyűjtsön, még akkor sem, ha ezek politikusokra vonatkoznak. Mint megjegyezte, azért is érezte így, mert „a közélet tisztaságát sosem az egyszerű állampolgárok veszélyeztetik.” A kutakodást elkezdte, de nem sokra jutott vele, mert a feltételezések, amelyek alapján elkezdték gyűjteni az információkat, a munka során állítása szerint hamisnak bizonyultak.

Mennyi visszás, korrupciógyanús ügyet vizsgált meg az egészen 1999-ig visszanyúló kutatásában?

Kényelmetlenül sokat. Hatodik éve tevékenykedem igazságügyi szakértőként, de nem volt olyan ügy, amely során ne találkoztam volna hátrányos vagy előnyös megkülönböztetéssel az adóhatóság részéről. Elvétve tudok olyan esetet megemlíteni, ahol elfogulatlanul és szakértelemmel jártak el.

A korrupcióra minden esetben volt bizonyíték vagy csak annak a gyanúja merült fel?

Csak bizonyítékok vannak, ugyanis, ha adóhatósági módszerekkel vizsgálódunk, akkor tökéletesen pontosan felismerhető a jelenség, ugyanis a korrupciót kísérő mintázatok véges számúak és beazonosíthatóak. Ezt úgy kell érteni, hogy ha egy vállalkozásból a pénz jogellenesen kikerül, akkor annak nyoma van. Elképzelhetetlen hétköznapi viszonyaink között, hogy indokolatlanul, milyen rettenetesen magas összegeket költöttek egyes privilegizált vállalkozások tanácsadásokra és tanulmányokra. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Sokkal bonyolultabb, intelligensebb és veszélyesebb jogsértések is termelnek jogosulatlan hasznokat.

Az emberek általában azt gondolják, hogy a nyomok és azzal együtt a pénz is eltüntethető. Ez nem így van?

Ez hatalmas tévedés, hiszen a pénz valakitől valakihez kerül, tehát útja van, a pénzkivonás pedig együtt jár azzal, hogy valaki gazdagodik, aminek a jelei láthatóak. Amennyiben a nagy, látványos pénzszórásról, költekezésről az adóhatóság munkatársai értesülnek, elindítják a vagyonosodási vizsgálatokat. Ezt a NAV-nál jól kezelik. A probléma az extrém esetekkel adódik, amelyeket viszont a nagyszámú ellenőrzés mögött elhallgatnak. Mégpedig szándékosan, hiszen lehetetlen, hogy nem veszik észre a hegyet, de megbotlanak a kavicsban.

Több mint másfél évtizede, 1999 óta észlelt olyan jeleket, amelyek korrupciós adóhatósági ügyre utalnak. Ezek milyen szervezeti szinteken mutatkoztak meg?

Amikor rövid ideig köztisztviselőként dolgoztam az adóhatóságnál, olyan területet vezettem, amelyen a revizori munka összekapcsolódott a bűnüldözéssel. A vizsgálataink fókuszában a pénz- és tőkepiaci anomáliák adóhatósági észlelése állt. Az volt a cél, hogy a szélsőséges érdekérvényesítésre képes szereplők módszereiben eligazodjunk és biztosítsuk az állam számára a fegyveregyenlőség elvét, de kollégáimmal sokszor elakadtunk a tudomásunkra jutó magas szintű korrupció miatt. Ez az adóhatóság szervezetének elitjét és a gazdasági élet felső rétegének egy részét érintette. Amikor felmerült a visszásság gyanúja, furcsa módon az adott szervezeti egység hirtelen gyorsasággal befejezte a munkát. Nekem hamarabb kellett távoznom, mint a beosztottaimnak, aminek többek között egy olyan feljegyzés volt az oka, amelyben az adóhatóság vezetésének tetten érhető korrupcióról számoltam be az elnöknek.

A feljegyzés eljutott a rendőrségre vagy az ügyészségre?

Nem, hanem én kerültem az utóbbihoz egy mondvacsinált eljárással, mert igyekeztek találni valamit, hogy eltávolítsanak a testületből. Az összefüggések azonban magukért beszélnek azóta is. 2005-től az adószakértői praxisom során rendkívül változatos kép tárult elém, s megismertem az érintett szervezeti szinteket alulnézetből is.

Az adóhatóság korrupciós kockázatait elemző tanulmányának megjelenése után érte-e hasonló vagy más jellegű atrocitás?

Az érintettek kifelé hallgatnak, a kutatásomat jogászi körökben ismerik és köztük vált beszédtémává. A vizsgálataim eredményét az is igazolja, hogy az adóhatóság szervezeti átalakítása és transzparenssé tétele bár szükséges, de megvalósítása a fennálló érdekek kapcsolati hálójában komoly nehézséget okoz. Úgy gondolom, a széles értelemben vett politikai elit az adóhatósági vezetésnek irgalmatlan szorításában és csapdájában van. Sokszor felmerült, hogy vajon mit tudhat a távozott elnök, Vida Ildikó, pedig ez egyszerű. Számos csoportos és rengeteg egyéni bűnről van szó, olyanokról, amelyekben a NAV felső szintje az észlelt, ám fel nem tárt gazdasági és társadalmi bűncselekmények titokban tartásának ígéretével, illetve a leleplezés fenyegetésével be tudja betonozni hatalmát, továbbá a befolyását képes kiterjeszteni.

Stotz Gyula: Korrupciós kockázatok az adóigazgatás szervezetében és működésében

„Az a korrupciós hierarchia, amelyről az adóhatósági szervezett korrupció kapcsán beszélünk, mégis tartós, tradicionális, sokoldalú érdekekkel átszőtt. Lényeges pozíciót csak kölcsönösségi alapon lehet benne betölteni. Árnyékszervezet ez az adóhatósági látványhierarchia felett, kormányzati ciklusokon átívelő érdekekkel, íratlan osztozkodási szabályokkal, stabil humán tengellyel. Szakembereik mindent tudnak arról, hogyan lehet a szabályokat a legkisebb jogi kockázattal megszegni, a kontrollmechanizmusokat megkerülni, a felülvezérlésre képes kontrollt pedig érdekeltté tenni a status quo fenntartásában.” A teljes tanulmányt itt lehet elolvasni. Az írás a Magyar Jog 2015. évi 6. lapszámában (326-344. o.) jelent meg.

Ez a kapcsolati háló megbolygatható-e, az összefonódások megszüntethetőek-e?

Igen, ráadásul könnyen, mert a bűnüldöző hatóságok előtt is jól ismertek – akár nyomozásokból, akár a médiából vagy a feljelentésekből – a személyi összefüggések, s az, hogy ki miként gyarapodik. Ugyanakkor nem lépnek, mert a hierarchiának a jelentős érdekérvényesítésre képes reprezentánsai kijavítják a hálón keletkezett hibákat és mindent megtesznek a hallgatás megtartására.

Ezek szerint a hatóságok tele vannak megvesztegethető emberekkel?

Így van, de ha csak egy személyről beszélnénk, az is sok volna. Megjegyzem, akadnak bőven tisztességes és jó emberek, akik nem hajlandóak beszennyezni a kezüket. Sajnos azonban általános a félelem. Ez nem véletlen, de azt vallom, hogy vétkesek között cinkos, aki néma. Mellesleg szerintem szörnyű rettegésben élni. Éppen ezért szeretném megmutatni, hogyan lehet védekezni a mindent megrontó korrupció ellen.

Miként lehet? Az adóhatóság szervezeti átalakításának mik lennének a sarkalatos pontjai?

Fontos, hogy ne csak formális átszervezés történjen, hanem, hogy egyszerre és mindenkorra mentesüljön a testület azoktól a vezetőktől, akik a hatalmukat – rejtett elkötelezettségeikkel – személyes célok fegyvereként forgatják a közjó ellen. Ezen kívül azt kellene megmutatni, hogy az egész társadalom számára fontos az adózás és az adóztatás kérdése, továbbá, hogy tilos a joggal való visszaélés, és aki mégis megteszi ezt, annak következményekkel kell számolnia. Továbbá szükség volna egy rendkívül gyorsan reagáló adóhatósági apparátusra, amely felismer mindent, ami a gazdálkodás során jogsértő és azonnal lép is.

A transzparenciáról sem kellene elfeledkezni, mert az átláthatóság biztosítása elengedhetetlen, főleg, hogy ezzel az adóhatóság ma még nem dicsekedhet. Az a szemlélet is változtatásra szorul, hogy ne azoknál kutakodjon az adóhatóság, akiknél nincs miért, hanem azoknál, akik rejtegetnek valamit. A legnagyobb költségvetési csalások célja az ellopott közpénzek újraosztása és eljuttatása a kapcsolati hálóban megtalálható egyes személyeknek. Ezeknek az ügyeknek a feltárásával megállíthatnák a közjavak fosztogatását.

NAV-dosszié

Lefokozták, megalázták, most munkaügyi perben harcol az állásáért egy volt NAV-vezető

Újabb tárgyalás a NAV kontra Átlátszó ügyben – fontos tanúvallomások és a szabadságát töltő főigazgató

Elindult a Bejelentővédelmi Együttműködés: Ne azoknak kelljen félniük, akik jelentik a korrupciót!

Újabb volt NAV-os vádolja az adóhivatalt

Súlyosan gyengítette a KÜIG megszüntetése az adóhatóságot

Kormányrendelettel szüntették meg a NAV elitcsapatát – újabb ex-adóellenőr beszélt

Az adóhatóság és a nyomozó hatóságok emberei felkészültek-e több százmilliós vagy milliárdos volumenű ügyek felderítésére?

Amennyiben akarják, igen. Kellő szaktudás és tapasztalat áll rendelkezésükre. Ám tevékenységüket egyes vezetőik torzítják vagy behatárolják, és csalásra, esetleg okirat-hamisításra kényszerítik őket, vagy beosztottaik helyett elvégzik maguk. Nem a levegőbe beszélek, ezeket számos alkalommal megtapasztaltam.

Lehet-e tenni ez ellen, és ha igen, milyen eredménnyel?

Folyamatosan ezt teszem magam is és eredményesen. Sokat dolgoztam a jogérvényesítés eszköztárának bővítésén a jogkövető adóalanyok számára. Ilyen eszköz az igazságügyi adószakértő kirendelése közjegyzői vagy bírósági nemperes eljárásokban, hogy az adóügyekben, amelyek egy része büntetőeljárásba torkollik, reális legyen a fegyveregyenlőség elvének érvényesülése az adóalanyok számára, akik a hatósággal szemben alulreprezentált eszköztárral bírnak.

Kutatásának megállapításait lehet-e támadni vagy cáfolni?

Azt tapasztaltam, hogy igaz a Konrad Lorenz által is idézett elv, hogy amit az ember gondol, az általában téves, amit tud, az általában igaz. Most azt az igazságot kellene megcáfolni, amely egy társadalomtudományi tanulmány alaposan feltárt következtetésein alapszik. Amennyiben ezeket megpróbálnák támadni, minden állításomat tudom bizonyítani. Eszem ágában sem volt egyébként a kutatásommal zavart okozni. Az adóhatóság szervezetében meglévő korrupciós kockázatok problémájára hívtam fel a figyelmet. Márpedig közérdek e kockázatok feltárása és a szervezeti következtetések levonása. Az adóhatóság szakmai alapon jól működne.

Csikász Brigitta

Frissítés (2015. december 17.)

Cikkünk egy korábbi verziójában az szerepelt, hogy

„Stotz 2008-ban azzal vált közismertté, hogy az első Orbán-kormány távozása után elfogadta Keller László szocialista közpénzügyi államtitkár felkérését fideszes politikusokról – Orbán Viktorról, Simicska Lajosról, valamint Kalmár Istvánról – szóló adatgyűjtésre. Mindezt Kapolyi László baloldali üzletember finanszírozta volna.”

Amint arra Keller László felhívta a figyelmünket, ezek a sajtóértesülések a bíróságon hamisnak bizonyultak:

A Fővárosi Bíróság 19.P.23.612/2008/22. ítéletében a következőket rögzítette:

A bíróság megállapítja, hogy az I. r. alperes azzal, hogy az általa kiadott „Magyar Nemzet” című napilap

2008. április 25-i számában, a „Keller László az igazi megbízó” című cikkben valótlanul állította, hogy ténylegesen a felperes adott magánnyomozók részére megbízást arra, hogy Orbán Viktorra, Simicska Lajosra és Kalmár Istvánra nézve megfigyelést végezzenek és róluk terhelő adatokat gyűjtsenek,

megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

A bíróság megállapítja, hogy az I. r. alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett www.mno.hu internetes honlapon

2008. április 28-án közzétett „Valótlanságokkal védekeznek a levadászók” című cikkben annak valótlan állításával, hogy a felperes politikusok levadászására adott volna megbízást, illetve, hogy az ügyben hazugságokkal védekezne

2008. május 5-én közzétett „Nem talált a MEH terhelő dokumentumot a Kapolyi-Keller ügyben” című cikkben annak valótlan állításával, hogy hangdokumentum igazolná, hogy a felperes megbízást adott politikusok megfigyelésére

megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

A bíróság megállapítja, hogy a IV. r. alperes azzal, hogy az általa kiadott „Magyar Narancs” című lap 2008. május 1-i számában, a „Vejétől bűzlik” című cikkben olyan hamis látszat keltésével, hogy a felperes államtitkárként megállapodott volna egy magántársasággal, hogy terhelő adatokat gyűjt Orbán Viktorról, Simicska Lajosról és a volt Posta-vezérről és ezt Kapolyi Lászlóval finanszíroztatta volna meg

megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

A tévedés miatt elnézést kérünk Keller Lászlótól!

A szerk.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom