Egy úr a zűrből – Bandatagból lett vezérszurkoló tartja rettegésben Kubatovot

A ferencvárosi klubvezetés és a szurkolótábor közötti, évek óta tartó éles szembenállásnak a szélsőséges lelátói viselkedésen és a vénaszkenner miatti felháborodáson kívül vannak más tényezői is. A klubvezetés oldalán és a szurkolótáborban is vannak olyan meghatározó figurák, akik nehezen illeszthetőek be a futballközegről alkotott ideális képbe. Ezek a szereplők a 90-es évek magyar alvilágának közkatonái közül, valamint a ferencvárosi huligánkorszak meghatározó csoportjaiból érkeztek, volt közük emberölési ügyekhez, és sok évet töltöttek köztörvényes cselekményekért börtönben.

A ferencvárosi klub és szurkolói között kialakult patthelyzetet hosszan elemeztük cikksorozatunk első részében, elsősorban abból a szempontból, hol romlott el Kubatov Gábor elnök és az ultrák viszonya, és milyen érveket hoznak fel valós vagy vélt sérelmeik alátámasztására.

Csapat csak egy van – a Fradi-tábor vs. Kubatov Gábor meccs rövid története

Látványosan megmerevedtek a frontok az ország még mindig legnépszerűbb futballcsapata, a Ferencváros körül: a klubvezetés nem kér az ultrákból, az ultrák pedig nem hajlandóak elfogadni Kubatov Gábor feltételeit, így inkább a 15 milliárd forintból felépített új stadionon kívül szurkolnak. Tovább az előző részre.

A cikksorozat első részében már utaltunk arra, hogy mindkét fél bizonyos személyekre is mutogat a másik oldalon, akiket a normális párbeszéd akadályaként jelöl meg. Igazából a klub és a szurkolótábor is kapta ezeket a szereplőket, de valamiért nem tudnak, vagy nem akarnak szabadulni tőlük, továbbá az sem teljesen tisztázott, mi ezeknek a szereplőknek a viszonya a pártpolitikával és a rendőrséggel.

Úgy tűnik, ezek a háttérszereplők ráadásul egymással is külön csatát vívnak: a klub biztonsági feladatainak ellátása a cél, ami nemcsak üzletet jelent, hanem befolyást, és végeredményben annak a meghatározását is, ki lehet fradista. Érdemes nevesíteni is néhány meghatározó szereplőt ebből a közegből.

 

Kivel nem lehet tárgyalni?

„Olyanokkal nem tárgyalhatunk, akik a stadionban szurkoló társaikat halálosan megfenyegetik, hazafelé megkergetik. Olyanokkal sem tárgyalunk, akik súlyos erkölcsi és anyagi kárt okoznak szándékosan a klubnak, amit állítólag szeretnek. Olyanokkal nem tárgyalhatunk, akik a Fradiban dolgozó fiatal kollégáim címét, adatait szerkesztik ki. Nekem személy szerint is van problémám. Olyanokkal nem szeretnék tárgyalni, akik azt írják ki egy szurkolói oldalra, hogy haljon meg a családom. Olyanokkal nem fogok tárgyalóasztalhoz ülni, akik fotómontázsok tanúsága szerint fejbe lőnének.”

Kubatov Gábor tavaly decemberi interjújából egy erőszakos, jól szervezett csoport képe rajzolódik ki, pedig a felsorolt esetek mögött javarészt egyetlen ember tevékenysége azonosítható. Ő nem más, mint Molnár Krisztián, vagy ismert gúny-vagy becenevén, SRK.

„Okosnak mondható ember, ahhoz a közeghez képest, azokhoz a dolgokhoz képest, amikkel foglalkozik, mindenképp. De a következetesség nem jellemző rá, bármikor tudja változtatni az álláspontját, ahogyan pillanatnyi érdekei diktálják” – állította az 1974-es születésű Molnárról egy rendőrségi forrásunk. Azt is hozzátette, már Molnár becenevének, az SRK-nak a feloldása sem éppen hízelgő jelző, annyit tesz, Sunyi Róka Képű. A ténykedését jól ismerők szerint SRK egyáltalán nem szégyelli ezt a gyerekkori ragadványnevet, sőt, még kérkedni is szokott vele.

Huligánok, testőrök

Molnár a 90-es évek elején kezdett Fradi-meccsekre járni, és hamar az események sűrűjében találta magát, a lelátón és azon kívül is. Úgy tudjuk, a 16-os szektorban kezdte a pályafutását; ez a csoport a talán ismertebb, hírhedtebb 2-es szektor tagjainál fiatalabb huligánokat tömörítette indulásakor, ahogy a csoport facebook-oldalán olvasható leírásban áll.

„A 16-os szektorbeli székfoglalásban jelentős szerepet játszott, hogy a Stadionban ebbe a szektorba lehetett a legolcsóbb jegyet kapni, nevezetesen a 16-osba szóló nyugdíjas jegyek a kapu mögötti jegyárakat is alulmúlták… További fontos szempont volt, hogy a vendégszektor hooliganok elől történt lezárása után ez a szektor maradt a legközelebbi pont a vendégszurkolókhoz…”

A bemutatás arra is kitér, hogy a 16-os szektor jó viszonyt ápolt 2-es szektorral. Végül a jelenre (az idézett poszt 2013-as) utalva az önmeghatározás így zárul:

„Törekszünk arra, hogy a stadionból „kivigyük” a rendbontókat az utcára, és más ellenséges hool csoportokkal korrekt box-ot hozzunk létre, a privát szurkolóktól mentesen! A csoport jobboldali beállítottságú – mint a többi csoport – a különbség, hogy szélsőséges! Magyarok! Nacionalisták! Istenhívők!”

Molnár a 90-es években egyre inkább meghatározóvá vált, a lelátói karrierjét ismerők szerint jelentős összegeket költött arra, hogy szurkolótársait segítse, utazásokat szponzorált. Forrásunk szerint ekkor még a lelkesedés vezethette SRK-t. Hogy a húszas éveiben járó fiatalembernek miből tellett erre, érthetővé válik azzal, hogy ekkor már Szlávy Bulcsú testőreként dolgozott.

Szlávy a 90-es évekbeli alvilág egyik meghatározó alakja, a „Balaton császára”, az „északi Balaton-part királya” volt. Molnár egyike volt az alvilág közkatonáinak, vagyis Szlávy testőreinek, akik arra szolgáltak, hogy erőt, tekintélyt sugározzanak, adott esetben pedig fizikai nyomatékot is adjanak a maffiózó szavainak, valamint pénzbehajtással is foglalkozott.

Szövevényes gyilkossági ügy

Szlávy Bulcsú – akit egyszer sem ítéltek el maffiacselekményekért, csak pénzbüntetést kapott egy 1997-es verekedésért – azonban eltűnt 1997-ben, de míg korábban Spanyolországban tartózkodott, ezúttal – hosszú idő után – kiderült, gyilkosság áldozata lett. Holtteste 2004-ben került elő, egy budaörsi garázs padlója alól. Az első számú gyanúsított Wappler László volt az ügyben.

Molnár is előkerült az első eljárásban, mint koronatanú. A rendőrségen – még 2003-ban – azt állította, hogy az akkor még másodrendű vádlott – akit bűnsegédlettel vádoltak – N. Gáborért maga ment a Szlávy-gyilkosság budaörsi színhelyére és vitte onnan Budapestre őt. Azt is állította, hogy N. Gábor aznap este megmutatta neki Szlávy karkötőjét, és azt mondta neki, hogy a főnökük nincs többé.

Egy rendőrségi forrásunk szerint Molnár maga is tudhatta, hogy miért vitte főnöküket N. Gábor Budaörsre, sőt, akár ő is elkísérhette a Balaton egykori császárát utolsó útjára. Molnár azonban a bírósági tárgyalásra visszavonta vallomását, és tagadta, hogy tudott volna a Szlávy halála napján történtekről. Azt állította, mérges volt Wapplerre és N. Gáborra, akik gyanúsításukkor magukra húzták őt is, ezért tette a később visszavont vallomását.

Wapplert a 2014-ben végül lezárult, harmadik eljárásban hét év két hónap börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet szerint azonban az indíték nem a korábban megjelölt volt – eszerint élettársa megerőszakolását bosszulta meg Szlávyn –, hanem az áldozat érdekeltségeit akarta átvenni Boros Tamás.

A Szlávy-ügy 2006-os tárgyalásán is elhangzottak szerint 1997-ben a Szlávy-érdekeltségekkel együtt Molnár is új főnököt kapott, Borost. Azonban ő is erőszakos halált halt, a mai napig tisztázatlan körülmények között, az 1998-as Aranykéz utcai robbantásban.

Kint is vagyok, bent is vagyok

A Szlávy-gyilkosság és az ügy 2006-os tárgyalásáig eltelt időben Molnár börtönviseltté vált. Ez a szurkolótáborban élő SRK-képhez hozzátartozik, a vezetőszerep része. Az már kevésbé egyértelmű, hogy Molnár nem azért ült, mert szurkolóként tett volna törvénybe ütközőt. Előbb életveszélyt okozó testi sértésben találták vétkesnek és ítélték 2001-ben jogerősen 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől való eltiltásra; információink szerint egy jó ismerősével, történetesen egy szurkolótársával szólalkozott össze egy szórakozóhelyen és késsel megsebesítette.

2006 márciusában újabb jogerős ítélet született ellene, mint visszaesőt kábítószerrel való visszaélés miatt 5 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől való eltiltásra ítélték. Egy harmadik ítéletet már 2007 márciusában hoztak meg ellene: közokirat-hamisítás miatt hat hónap börtönre ítélték. A Vas Megyei Bíróság végül 2007 szeptemberében összevonta a három ítéletet és Molnárt 5 év 1 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől való eltiltásra ítélte, az ítélet szerint 2010. december 28-án szabadult volna.

A harmadik ítélet, a közokirat-hamisítás külön figyelmet érdemel. Ezt ugyanis azért kapta Molnár, mert az első, 2001-es börtönbüntetésének a letöltését nem kezdte meg. Pontosabban megkezdte helyette más, egy hajléktalan, míg Molnár vidéken rejtőzött el.

A Szlávy-perben a bíróságon elhangzottak szerint Wappler és N. Gábor vallomásai alapján derült fény arra, hogy nem ő ül a börtönben. Hogy pontosan mikor kezdte büntetését, nem egyértelmű, de Molnár végül egy év kedvezménnyel, 2009. december 28-án szabadult a börtönből, tehát a legvalószínűbb, hogy 2005-ben már ült.

Börtönből a tévészékház elé?

A szabadulásáig is történtek vele azonban említésre méltó dolgok. Az egyik ezek közül a 2006-os tévészékház-ostromban játszott szerepe: többször, több helyen elhangzott Molnárral kapcsolatban, hogy döntő „érdeme” volt abban, hogy a székházat ostromló futballultrák a helyszínre vonuljanak.

Egy forrásunk szerint azonban ez csak egy mítosz SRK-ról, aki ekkor épp a börtönben ült. És bár látni fogjuk, hogy a börtönévek alatt sem tétlenkedett, informátorunk azt állítja, 2006-ban Molnár Krisztián nem bírt olyan kapcsolatokkal, hogy embereket hívjon, vezényeljen a Szabadság térre.

(Folytatjuk)

Csepregi Botond

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.