Mit jelent, ha a kormány elnézést kér és sok sikert kíván?

Kremlinológiai rovatunkban a hét legfurcsább belpolitikai megszólalását, a Jóri Andrásnak írt keddi Trócsányi-bocsánatkérést elemezzük történeti kontextusában.

Kedden Trócsányi László igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztosi tisztség 2011 végi megszüntetése miatt a ciklusának felénél kirúgott Jóri András elnézését kérte, és a történtekért „sajnálatát fejezte ki”. Emellett megállapította, hogy „a magyar adatvédelem magas színvonalának előmozdítása közös cél, amelynek eléréséhez hozzájáruló további szakmai munkásságához” Jórinak sok sikert kívánt.

A politikai sajtó a radikáljobbos portáloktól a Magyar Nemzeten át a baloldali sajtóig teljes értetlenséggel fogadta a jelenséget, így azon kívül, hogy bizony volt itt egy európai bírósági ítélet (amit amúgy a szövege felében hivatkozik is a közlemény), nem is kommentálta senki érdemben az ügyet. Így aztán a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet másnapi válaszközleménye (a miniszternek minden magyar állampolgártól kellene bocsánatot kérnie, vissza kell állítani a megszüntetett intézményt) sokakban azt a téves látszatot kelthette, mintha a jogvédő szervezetek minden ok nélkül osztanák agresszív kismalacként az européer minisztert. Pedig van itt vitatkoznivaló, még ha persze nem is az a legfontosabb, hogy kitől kell bocsánatot kérni.

Nem annyira a mi előrelátásunkat, hanem az Európai Bíróság gyakorlatának következetességét dicséri, hogy már 2012 januárjában, a kötelezettségszegési eljárás bejelentésekor azt írtuk,

„hogy mi történik így Jóri Andrással és Péterfalvi Attilával, azt ebben a pillanatban megtippelni is nehéz. Ez a hiba a közjog rendes logikáján belül nem orvosolható: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az újévi pezsgőpukkantáskor létrejött, az adatvédelmi biztosi tisztség megszűnt: ezzel még nem is lett volna baj. Ám Jóri megbízatása is megszűnt, ami viszont a közösségi jogba ütközik. Hasonló helyzetet a magyar Alkotmánybíróság Szász Károly első PSZÁF-elnökségének törvényi megszüntetésekor úgy oldott fel, hogy az új szervezetet (és vele az új vezetők megbízatását) nem bolygatta, csak az alkotmányellenesen kirúgott elnöknek nyitotta meg a kompenzációt. Ez itt – már önmagában a Bizottság lendületét, illetve a csere óta eltelt rövid időt nézve – biztosan nem lesz elég.”

Az áprilisi luxemburgi ítélet ugyanis tényleg elvetette azt a magyar érvelést, hogy a Péterfalvi Attila NAIH-jának létrehozása miatt már nem orvosolható alkotmányosan a jogsértés, valamint elutasította azt a magyar kérést, hogy az ítélet hatálya a NAIH létrehozását ne érintse. A Fideszre tehát visszahullott a probléma tartalmi része is, de a súlyát sokat csökkentette az időmúlás, illetve az, hogy bár biztosan tudhatta, hogy az ügyet bukni fogja, mégis kivárta a bírósági döntést.

Jóri Andrást ugyanis 2008. szeptember 29‑én választotta meg adatvédelmi biztossá az Országgyűlés, így hatéves megbízatása idén szeptemberben járt volna le. A bírósági ítélet ugyan hangsúlyozza, hogy az csak a jogsértés megállapításáról dönt, az annak felszámolásához szükséges intézkedések irányát és annak tartalmát csak egy esetleges újabb eljárásban bírálja el, de az azért elég egyértelmű, hogy az eredeti ciklus hátralévő részére történő visszahelyezés biztosan követelmény lett volna. Ez azonban – és ezt a kormány valószínűleg még annyira sem sajnálja őszintén, mint Jóri Andrást – most már lehetetlen, illetve értelmetlen. Azon viszont már jobb eséllyel lehet majd vitatkozni, hogy mi az a minimum, ami a jövőre nézve következik az ítéletből azon kívül, hogy Jóri személyes kártalanítása biztosan.

Így aztán a magyar alkotmányozó és törvényalkotó előtt két út állna. Az első az, hogy az ítéletnek való megfelelés érdekében visszaállítja a megszüntetett ombudsmani intézményt (ami amúgy alkotmányos jogállásában olyan elképesztően messze a – közben a kötelezettségszegési eljárás másik felének kivédésére függetlenebbé tett – NAIH-tól nincsen) legalább az adatvédelmi feladatkörökre, miközben a még 6,5 évig hivatalban lévő Péterfalvi NAIH-jával is kezd valamit. A másik meg az, hogy varázsol valami nem érdemi intézkedést, amire legalább megpróbálhatja ráfogni az óhatatlanul elkövetkező újabb bírósági eljárásban, hogy ezt csinálta ő, hogy végrehajtsa az ítéletet.

Nem kell nagy kombinációs készség ahhoz, hogy a Trócsányi-közlemény inkább az utóbbi megoldásba illik, különösen, hogyha hozzátesszük, hogy azt három hónappal az ítélet, és pár nappal országgyűlési ülésszak lezárása után tették közzé.  Egy olyan ülésszak lezárása után, amiben a fél jogrendszert módosították ugyan, de az adatvédelmi ombudsman ügyét egy sornyi benyújtott javaslat sem érintette. Így az európai értelemben vett bocsánatkérésben a volt ombudsmannak további adatvédelmi szakmai munkájához sok sikert kívánni valószínűleg azt a nagyon nem európai üzenetet hordozza, hogy Trócsányitól aztán azt tervez Jóri, amit akar, nem lesz itt semmiféle intézményi módosítás.

Asbóth Márton

(Jóri András az Átlátszó felügyelőbizottságának elnöke)

Update (2014. július 14.): Mint a cikk megjelenése óta felhívták rá a figyelmünket, a történet teljességéhez hozzátartozik, hogy az, hogy Jóri András nem folytatja tovább tevékenységét a NAIH-ban, illetve az őt illető teljes kártérítés és maga a bocsánatkérés a vitát rendező megállapodás része. A megállapodással azonban a volt adatvédelmi biztos természetesen csak a saját személyes igényeiről tudott rendelkezni, amelyek rendezése az ítélet végrehajtásához mindenképpen szükséges ugyan, de a fent leírtak szerint nem feltétlenül elégséges.