Nyilvános a devizahitelezésről és végtörlesztésről szóló tanulmány

A tavaly év végén bevezetett végtörlesztésről még 2011 nyarán készített tanulmányt a kormány számára a Közpolitikai Kutatások Intézete. Augusztus végén közérdekű adatigényléssel kértük ki az anyagot a szervezettől, de azt „döntés megalapozásául szolgáló adat” jellege miatt 10 éves titkosságra hivatkozva nem kaptuk meg. Bírósághoz fordultunk, de a szerdai tárgyalás előtti reggelen a KKI-t felügyelő Közigazgatási és Igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor jóváhagyásával hirtelen megkaptuk a tanulmányt.

2012 február végén ért véget a mintegy 169 256 darab devizahitel szerződés 1354,4 milliárd forint értékben történt végtörlesztése, mely a deviza alapú kölcsönök rögzített árfolyamon való visszafizetését tette lehetővé. A végtörlesztés hatásairól 2011 szeptemberében készített tanulmányt a fél évvel korábban megalapított, a KIM felügyelete alatt működő Közpolitikai Kutatások Intézete.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2011. szeptember 20-ra datált tanulmány szerzői megállapítják, hogy a végtörlesztés uniós és magyar jogba illeszkedik, viszont „tőkekiáramlást, nagyobb adósságszolgálatot és szűkített hitelezést is eredményezhet”. Megjegyzik, hogy a 2004-ben elindult devizahitelezést a Fideszen kívül hazai és nemzetközi szakértők már korábban is veszélyesnek tartották. A végtörlesztéssel csökkenhet az ország devizakitettsége, tisztulhat a bankrendszer, de egyes bankok vesztesége nagyobb lehet a vártnál, a rendelkezéssel pedig csak a tehetősebbek járnak jól – írja a most megkapott szöveg.

Hosszú távú hatásai beláthatatlanok

„A végtörlesztés lehetőségéről hozott törvény hosszú távú következményei összefüggnek a programban résztvevők számával, a hazai bankok és a külföldi anyabankok későbbi reakcióival, a magyar gazdaság külföldi hitelezőnek helyzetértékelésével és az esetleges jogi lépések eredményével. Ezen tényezők önmagukban is nehezen jelezhetők előre, sok esetben nem számszerűsíthetőek, így az együttes hatásuk rendkívül bizonytalan” – írja szöveg, mely hozzáteszi, hogy „szinte biztos” hogy a bankok beperelik az államot, egy esetleges vereség pedig jelentős kártérítési költségeket vonna maga után.

A tanulmány elismeri, hogy a végtörlesztés a tehetősebb adósoknak kedvez, a többiek szerintük forinthitellel válthatnák ki azt. A KKI az elég bő 20-60% arányra teszi a lehetőséget igénybe vevők számát. Egy 2011. augusztusi kormányzati jelentés szerint „a háztartások közel felének, 287 ezer családnak (945 ezer fő) devizaalapú, 289 ezer családnak (960 ezer fő) pedig forint alapú jelzáloghoz kötött lakáshitele van.” A KKI szerint „a programból kimaradók helyzete tovább romolhat.”

Pénzügyi kockázatok

A tanulmány szerint a szerződésmódosítás a megváltozott gazdasági körülményekre hivatkozva jogszerű, mindezt a második és harmadik oldalon alkotmánybírósági döntésekkel is megalapozottnak láttatják. A kormányzati szerv úgy véli, „uniós szempontból irreleváns a tulajdon kérdése”, a piac alapszabadságainak korlátozása pedig „bizonyos feltételekkel megengedhető.”  A szöveg megjegyzi, hogy a verseny csökkenése hátrányos, a kisebb bankok rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Azóta kiderült, az Erste Bank már tavaly szeptemberben befagyasztotta a hitelezést, idén pedig már 11,3%-al kevesebb embernek adtak munkát. Egy márciusi adat szerint egyébként 260 milliárdot buktak a bankok, a KKI tanulmánya ennek több mint a dupláját, 5-700 milliárdot valószínűsített.

A KKI-tanulmány szerint a korábbi ügyfelek egy része újra feltűnhet a piacon, ami megerősítheti a jobb helyzetben lévő bankokat és csökkenhet a devizakitettség is, azonban a gazdaságpolitika iránti bizalomvesztés tőkekivonást, drágább adósságszolgálatot és növekedést fokozó hitelvisszafogást eredményezhet.

Nem növeli a fogyasztást

A tanulmány befejező bekezdése a végtörlesztést az egykulcsos adóhoz hasonlítva negatív előképet fest le: „Korábbi értékelések gyakran vélekedtek úgy, hogy a háztartások pénzügyi terheinek csökkentése élénkítheti a lakossági fogyasztást, ami jótékony hatással lehet a növekedésre. Véleményünk szerint ez a mechanizmus a devizahitelek végtörlesztése esetében ugyanúgy működésképtelen lesz, mint az egykulcsos adónál. A kedvezményezett kört ezúttal is a jómódú családok alkotják, ahol is nagyon magas a megtakarítási határhajlandóság. Ráadásul a végtörlesztés folyamata eleve a megtakarítások felhasználásával kezdődik, így az érintettek várhatóan újbóli felhalmozásra törekszenek, vagyis még kevésbé költik majd többletjövedelmüket pótlólagos fogyasztásra.”

Az adatigénylés elolvasható itt, az adatigénylések fontosságáról nézze meg videónkat itt.

A KKI tanulmánya innen letölthető (PDF)

Halász Áron

UPDATE: a KKI reagált cikkünkre

A fenti cikkel összefüggésben levelet kaptunk ma a Közpolitikai Kutatások Intézetének főigazgatójától, amiben egyrészt kifogásolja, hogy szerinte a cikkben egyoldalúan és kiegyensúlyozatlanul mutattuk be a kérdéses tanulmány tartalmát, másrészt pedig helyreigazítást kér amiatt, mert a „nem nyilvános” jelölésű dokumentum „titkosságáról” írtunk.

A cikk szerintünk egyáltalán nem kiegyensúlyozatlan: világosan szerepel benne, hogy előnyeit is látta az Intézet a végtörlesztésnek; ráadásul a tanulmányt teljes terjedelmében közöltük, így minden kedves olvasó maga is meggyőződhetett arról, milyen várható pozitív és negatív hatásokat jelzett előre a KKI. Az pedig a szerkesztői szabadság körébe tartozó kérdés, hogy (egyébként a hírérték meghatározása szempontjából is helytállóan) azt emeli ki a cikk: a végtörlesztés súlyos gazdasági következményeivel a kormányzat a döntés meghozatala előtt is tisztában volt.

A helyreigazításnak nem áll módunkban eleget tenni: az írás nem állította azt, hogy a tanulmányt a KKI a minősített adatok védelméről szóló törvény szerinti „TITKOS!” minősítési jelöléssel látta volna el. A szavak általánosan elfogadott, köznapi értelme szerint a titkos szó a nyilvános ellentéte, a titkosság pedig a nyilvánosság hiányát jelenti. Ennek megfelelően ha egy tanulmányt annak „nem nyilvános” jellege miatt tart vissza a nyilvánosságtól az azt kezelő szerv, akkor megalapozottan lehet annak titkosságáról beszélni.

A helyreigazítási kérelem egyebekben nem érinti a cikk fő állítását: a KKI eredetileg megtagadta a kért közérdekű adat kiadását, majd amikor szembesült azzal, hogy perre vittük a dolgot, akkor hirtelen teljesítette az adatigénylést. Aminek a magunk részéről persze nagyon örülünk. Mint ahogyan annak is, hogy létezik a hatásvizsgálatokat végző és koordináló kormányzati szerv, amely szembesíteni tudja a mindenkori kormányokat az egyes döntéseik következményeivel.

A KKI levelét letöltheti innen. (PDF)