Kis Oligarchatározó: Gyurcsány Ferenc

“Nem vagyok oligarcha” – mondta büszkén és öntudatosan 2005 végén e sorok írójának a Manager Magazinnak adott interjújában Gyurcsány Ferenc (Manager Magazin 2005/11). Mélyen a kérdező szemébe nézett, és megismételte: nem.  Kicsit még elvitatkozgattunk a dolgon, oligarcházgattunk egy jót a miniszterelnöki dolgozószoba nyugalmában, évekkel azelőtt, hogy az oligarcházás igazi népi hagyománnyá fejlődött volna, aztán rátértünk a kormányzás súlyos problémáira.

Ez a beszélgetés persze még pár hónappal azelőtt történt, hogy a kormányfő előbb saját párttársainak, majd az őszödi titkos beszéd nyilvánosságra kerülésével 2006 őszén a fél világnak beismerte, hogy “nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.“ Logikai feladvány: ha Gyurcsány Ferenc végighazudta a nevezett másfél-két évet, akkor hogyan értelmezhető a oligarcha-kérdésre adott tagadó válasza? Egyáltalán, hihetünk-e a krétainak, ha tudjuk, hogy mindig hazudik?

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Akármennyire is tagadta akkor, a lelke mélyén valószínűleg tudta a volt kormányfő is, hogy ő a kelet-európai oligarchafaj egyik legjellemzőbb, kifejlett példánya. Az igazi oligarchicus postsovieticus, amelynek egész fejlődéstörténete, lárvából, gyönyörű pillangóvá érése, tankönyvekbe illő példa. Ha lesz a hazai biológia szertárakban valaha oligarcha-gyűjtemény, akkor ő, mint díszpéldány, ott virít majd kifényezve, lelakkozva teljes páncélzatban.

Mi ez a Kis Oligarchatározó?

Tudjuk persze, hogy az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából. Tovább a részletes definíciókra.

„Életemben egyszer már voltam politikus. Snitt. Aztán lettem üzletember. Snitt. És most újra politikus leszek. Ezek a szerepek elválnak egymástól” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak 2003-as sportminiszteri kinevezése előtt, miközben pont az élettörténete bizonyította, hogy a snittek egyáltalán nem váltak el élesen egymástól. A rendszerváltást KISZ-titkárként élte át, majd “snitt”, 1992-ben megalapította az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt-t, amely pár év alatt tekintélyes  vállalkozássá fejlődött, neki személyesen pedig milliárdos vagyont eredményezett.

Az Altus azonban finoman szólva sem a Szilícium-völgybéli start-up vállalkozások mintapédánya. A vállalkozás “innovációja” nem volt más, mint hogy felhasználta tulajdonosának kiterjedt pártállami kapcsolatait, amelyeknek új lendületet adott, hogy sikeresen beházasodott az egykori nagyhatalmú kommunista vezető, Apró Antal családjába. Mint a Figyelő 2003-as portréjából kiderül: az egyik első nagyobb bevétele például a korábban a KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolási feladatainak elvégzéséből származott, a cég felívelése pedig a Horn-kormány idejére tehető, amikor a korábbi kapcsolatoknak nagyobb hasznát lehetett venni. Az Altus 1995 novemberében elnyerte az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, a Motim többségét, a vásárláshoz szükséges 705 millió kifizetéséhez pedig attól a Magyar Hitel Banktól vettek fel hitelt, amelynek akkori elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska volt.

Az ilyen és ehhez hasonló kifogástalan művészi kivitelezésű, ám sok szempontból erősen megkérdőjelezhető ügyletek (Szalay utcai klub, Balatonőszödi kormányüdülő, Fittelina) után “snitt”: Gyurcsány Ferenc megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna a KISZ-karrierje óta. Előbb Medgyessy Péter tanácsadójaként, majd sportminisztereként visszatért a politikába és meg sem állt a szocialista pártelnöki és a miniszterelnöki székig. Snitt. Közben persze éppen a snittekkel volt baj, hiszen sokan támadták azzal, hogy nem választotta el megfelelőképpen üzleti és politikai tevékenységét, illetve nem sikerült kielégítő magyarázatot adnia arra, hogy az üzleti sikerei mennyire voltak függetlenek a politikai kapcsolataitól.

Kormányzása idejére fejlődött ki igazán Magyarországon a versengő oligarchák rendszere: Puch Lászlóval előbb barátkozott, majd se veled se nélküled játékot játszott (végül a nélküledben maradtak), Simicskát hagyta élni, Csányit pedig csak kóstolgatni merte, és ha kellett, tiszteletét tette nála.

Aztán persze jött egy újabb snitt, de ez már egy másik történet.

Jele: Kézi lárifári

Legjobb oligarcha-barátja (majd ellensége): Puch László

Legjobb mondata: „Kizárt, hogy a Fidesz és az MSZP informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben” (Népszabadság, 2011)

Oligarchafok: 2

– vagyonfok: 3

– politikai befolyás: 2

– médiabefolyás: 1

>>> Tovább a Kis Oligarchatározóra

(Fotó: innen.)