Jóri András: Fundamentalista adatvédelem, szűkülő információszabadság

Korán voltam optimista: mégsem változnak a rendőrök arcképének  nyilvánosságára vonatkozó szabályok az új Ptk-ban. Sőt, általában a képmáshoz fűződő jog szabályozása sem, legalábbis nem a megfelelő irányba: mint miniszteri biztos nyilatkozta, nincs alapvető elmozdulás az eddigiekhez képest; sőt, a törvény szerint immár nem csak egy fénykép nyilvánosságra hozatalához, hanem elkészítéséhez is engedély kell majd.

Mindez beilleszthető abba a folyamatba, amely az információs jogok környezetének drasztikus romlásaként írható le. A Ptk-ba a jogalkotó 1977-ben illesztette az első adatvédelmi szabályokat; ahhoz képest, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban 1970-ben született az első (tartományi szintű) adatvédelmi törvény, ez a korabeli magyar polgári jog elismerésre méltó teljesítménye. Egy polgári jogászból alkotmányjogásszá lett szakember, Sólyom László vált aztán a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a magyar adatvédelem és információszabadság atyjává.

Ehhez képest az új Ptk. szerzői évtizedeket lépnek vissza e téren (miközben nevetséges módon igyekeznek cool külsőt adni a kódexnek pl. azzal, hogy az egyes szakaszokat a magyar jogalkotási hagyományoktól gyökeresen eltérően számozzák). A kódex épp csak említi az adatvédelmet (mint a személyhez fűződő jogok egyikét), ám elmulaszt reflektálni arra, hogy a képmás és a hangfelvétel is személyes adat; nem teremti meg az összeköttetést a Ptk. és az adatvédelmi jog rendszere között. (Ezzel kapcsolatban a jogalkotó szíves figyelmébe ajánljuk Románia 2011-es polgári törvénykönyvének megoldását, amely példaértékű.) Az információs jogok több évtizedes európai történetét illető meglepő tájékozatlanság sajnos oda vezet, hogy a javaslat, ha ilyen formában fogadják el, érdemben veti vissza a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyét is. A hatalom gyakorlóiról ezentúl sem közölhető (sőt, immár nem is készíthető) felvétel, és zsákutca lesz a Pécsi Ítélőtábla azon próbálkozása, amely ellenkező irányba kísérelte meg módosítani a bírói gyakorlatot (Azért jegyezzük fel: e sajnos meghiúsult próbálkozás mögött Lábady Tamás korábbi alkotmánybíró, a Pécsi Ítélőtábla jelenlegi elnöke állt.)

Ezzel párhuzamosan az EU Bizottság kötelezettségszegési eljárására reagálva a kormány módosítani javasolja az új adatvédelmi törvényt, méghozzá sajátos módon úgy, hogy megerősíti pozíciójában az EU-jogot sértő módon felállított ún. „Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság” illegitim vezetőjét. Ami azonban igazán érdekes, az a törvényhez egy kormánypárti képviselő által benyújtott módosító indítvány. Ez új rendelkezést illesztene az adatvédelmi törvénybe, amely nemzetbiztonsági érdekből korlátozná egyes közbeszerzések adatainak nyilvánosságát, azzal, hogy „a Kormány határozatban további adatok megismerését teheti lehetővé”. Mi ezzel a probléma? Nemzetbiztonsági érdek néha tényleg indokolhatja, hogy korlátozzuk az információszabadságot: erre szolgál a minősített adat kategóriája. Alaphelyzetben az adat nyilvános; ahol igazolható a nemzetbiztonsági érdek, ott ezek az adatok megfelelő eljárásban titokká minősíthetők. (Az más kérdés, hogy a rendszer eleme a titkosítás feletti hatékony felügyelet is, amelynek léte jelenleg kérdéses Magyarországon). Ám, ha az említett indítványt elfogadják, a helyzet változik: alapeset a titkosság lesz, és a Kormány kegyelméből esetleg megismerhetjük az adatokat.

A mozaikdarabokból összeálló kép: fundamentalista, ostoba adatvédelem és szűkülő információszabadság. (És a hét egy további témájáról, a képbe szépen illeszkedő ügynökkérdésről még nem is szóltam.) De a fentiek még nem elfogadott törvények: mind a Ptk. szabályai, mind az adatvédelmi törvény módosítása befolyásolható még. Aligha számíthatunk azonban az ún. „információszabadság hatóság” fellépésére: itt és most a civil szférának és az újságíróknak kell határozottan és elszántan kiállniuk a tájékozódás jogáért.

(Fotó: MTI)