Víz alá kerülő városok, túl szexi dresscode, apró lakások – VIZállásjelentés #6

A század végére több ázsiai nagyváros is víz alá kerülhet, jóllehet Ausztrália a teljes kiszáradás szélén áll – az azonban kevésszer szerepel a sajtóban, hogy mindkét jelenség a globális felmelegedés következménye. Íme az adatvizualizáció legjobbjai ezen a héten – VIZállásjelentés #6.

Még mindig a víz az úr / Kontinentalist

Az évszázad végére (négy fokos hőmérséklet-emelkedés mellett) két méterrel is magasabban állhat majd a globális tengerszint – a Kontinentalist Ázsia tengerparti nagyvárosainak helyzetét és jövőbeli kilátásait mutatta be. A térképen egyszerre láthatjuk a területeket, melyeket még 2100 előtt elboríthat a víz, és azokat, amelyeket a 2100 után aktuálissá váló, akár kilenc méteres vízszint-növekedés fenyeget. A becslések alapján az egyenlítő menti régiók, Sanghaj, Vietnám gazdasági központja és rizstermesztő mezőgazdasági területeinek jelentős része, Jakarta, Bangkok és Szingapúr számíthat a legnagyobb katasztrófára. A cikk szerint bolygószerte csaknem 760 millió ember veszítheti el lakóhelyét 2100-ra, amennyiben nem sikerül megfékezni a globális felmelegedést. 

Magyarázat nélkül / The Guardian

A klímaváltozás témájánál maradva a Guardian adatvizualizációjával folytatjuk a sort. A cikk azt vizsgálta, 2017 októbere óta hányszor szóltak a hírek az Ausztráliában tomboló szárazságról anélkül, hogy megemlítették volna a globális felmelegedést. Csaknem két év híradásainak elemzéséből kiderült, hogy húsz esetből csupán egyszer hozzák ok-okozati kapcsolatba az aszályt a klímaváltozással. Az is világossá vált a kutatás során, hogy a természetet sújtó változások kevesebbszer kerültek porondra mint gazdasági, vagy államigazgatási hírek. Médiumonként elemezték a jelenségről szóló beszámolókat, aminek eredményei megmutatták: az extrém időjárásról és annak okairól a legkevésbé alapos információkat a rádió és a tévé sugározta. Többek között sokszor azt sem magyarázzák el, hogy az eső egy része a levegő extra magas hőmérséklete miatt még lecsapódás előtt elpárolog, nem jut el a talajig, így felgyorsítja a növények és a föld kiszáradását, a víz körforgása pedig megakad.

Hongkong ketrecei / The New York Times

New York, London és San Francisco mind olyan városok, ahol olcsóbban megúszhatjuk a lakhatást mint Hongkongban – pedig ott ötből egy ember szegénységben él. A jelenleg is tüntető Kenneth Leung a New York Timesnak azt nyilatkozta, hiába szereznek a lakosok felsőoktatási szakképzettséget, a munkáltatók ezt továbbra sem jutalmazzák magasabb fizetéssel. Hongkongban a cikk szerint jelenleg 210 000 illegálisan felosztott lakás található – ezek a lakóik számára olyan egészségtelenül apró életteret biztosítanak, hogy a köznyelvben ‘ketrecnek’, vagy ‘koporsónak’ nevezik őket. Leung például egy tíz négyzetméternél kisebb szobáért több mint százötvenezer forintnyi lakbért fizet havonta. Hongkong két dologban is világelső napjainkban: itt a legdrágábbak a lakások (egy közepes méretű az átlagjövedelem több mint húszszorosába kerül), és itt a legmagasabb a naponta legálisan ledolgozható órák száma – ebből egyenesen következik az a gazdasági csapda, amely a munkaerő végletekig történő kizsákmányolásáról szól.

Túl szexi lányok és fiúk / The Pudding

Az USA középiskoláinak csaknem ötvenöt százaléka rendelkezik öltözködési szabályzattal. 2017-ben egy amerikai író, Dana Schwartz Twitteren kérdezte meg nőnemű követőit, hogy őket mikor hozták életükben először kellemetlen helyzetbe az öltözködésük miatt – őt ugyanis saját bevallása szerint ötödikes korában, mert túl rövid volt a nadrágja. A Pudding ezen felbuzdulva többezer iskola öltözködési szabályzatát nézte át, hogy ábrázolni tudja, pontosan milyen testrészek ‘betiltásával’ kapcsolatban a legnagyobb az egyetértés. A lista élén a felsőtest (pontosabban a has/derék) szerepel, aminek kivillantása a vizsgált iskolák hetvenegy százaléka szerint elfogadhatatlan. A cikkben bűnös testrészekre szűrhetünk államok, az iskolák mérete, vagy elhelyezkedése alapján, majd ruhaneműk szerinti osztályozásban is megtekinthetjük a legnépszerűbb tilalmakat. Talán nem túlzottan meglepő, hogy a nem szívesen látott öltözékek ötvenhét százaléka az elsősorban nők számára forgalmazott ruhaneműk kategóriájába tartozik (harmincnyolc százalékot kaptak az unisex, ötöt a kifejezetten férfiakra szabott ruhadarabok).

Ugyanazok az adatok – háromféleképpen / Alberto Cairo

Alberto Cairo a blogján egy 2016-os New York Times cikk és az arról a Washington Postban megjelent kritika példájának segítségével tette fel az örök kérdést: hogyan lehet egy pontos adatokat felhasználó adatvizualizáció végül mégis félrevezető? A New York Times anno azt vizsgálta, hogy különböző országok lakói egy tízes skálán értékelve mennyire tartják fontosnak a demokráciát. A fent is látható, eredeti grafikon azonban kizárólag azt mutatja, hogy a válaszadók hány százaléka adott tízest (azaz gondolta rendkívül fontosnak, hogy demokráciában éljen), tehát egy leegyszerűsített képet kapunk az érkezett válaszok egy szeletéről. Erik Voeten szerint inkább az összes adott válasz átlagát lett volna célszerű feltüntetni, Jeff Guo pedig egészen másképp képzelte el az ábrát: nála a tízes skála képezte a vizualizáció alapját (x tengely). Ugyanabból az adathalmazból tehát háromféleképpen is kiolvasható: az 1970 és ‘90 között született amerikai állampolgárok alig több mint egyharmada gondolja nagyon fontosnak, hogy demokráciában éljen.

Galambosi Eszter

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!