Kétheti válogatás a nemzetközi adatvizualizáció legjobbjaiból – itt a Vizállásjelentés!

Régóta terveztük, hogy megosszuk másokkal is, hogy mi az Átlátszónál és az Átlónál mikből inspirálódunk, mely munkákat tartjuk a legjobbnak, legérdekesebbnek vagy éppen a legtanulságosabbnak, így elindítjuk – egyelőre kétheti megjelenéssel – a Vizállásjelentést.

Az első gyűjtésből mindjárt megtudhatjuk, hogy miképpen alakult az európai parlamenti választások eredménye régiókra lebontva, hogyan vándorol a munkaerő az Európai Unió határain belül, és többek között azt is, hogy az elmúlt több mint húsz év során min idegeskedtek a legtöbbet Svájcban.

Szélsőségek – és ami közöttük van / Zeit

Az elmúlt hetek egyik legjelentősebb nemzetközi eseménye minden kétséget kizáróan a május 26-ai Európai Parlamenti választás volt. Rengeteg adatvizualizáció készült az eredményekről (mi is készítettünk ábrákat itt és itt), az egyik kedvencünk ezek közül a Zeit térképe volt. Több mint nyolcvanezer európai tartományt, megyét és várost ábrázoltak aszerint, hogy melyik kategóriába sorolható párt hány szavazatot kapott az adott területen. A különböző kategóriákhoz rendelt színeknek köszönhetően azt is sokkal jobban látjuk, hogy melyik ország milyen képet mutat az összesített politikai hovatartozását illetően – Lengyelországban például néhány konzervatív megyét leszámítva hatalmasat tarolt a szélsőjobb a szavazáson, Romániában viszont a liberális és a szocialista párt is vitt területeket.

Min stresszel a svájci ember? / Swissinfo

A SwissInfo –szintén a választásokhoz kapcsolódóan– azt vizsgálta, hogy 1995-től napjainking bizonyos problémák milyen szinten aggasztják a svájciakat, és hogy ez hogyan függ össze a napi politikával. Az ábrából leolvasva megtudhatjuk, hogy a munkanélküliség csupán egy év alatt a legtöbbet vitatott témából a polgárokat legkevésbé nyomasztó problémává szelídült. A cikkben olvasható, hogy természetesen ennek is több kiváltó oka lehet, például a svájciak munkához való hozzáállásából is fakadhat, mivel számukra a munka általánosan nem kizárólag az azért járó fizetés miatt fontos, hanem alapvető támpillére az adott polgár identitásának.

Helyi menő csávók és csajok az USA-ban / Pudding

A Pudding egy térképen USA-beli városokhoz azoknak az adott helyhez köthető hírességnek a nevét csatolta, akire a legtöbbször keresnek rá Wikipedián – ezek a személyek lehetnek sportolók, zenészek, politikusok, de akár bűnözők, vagy azoknak áldozatai is. Előfordulnak ismétlődések, Michael Jordan neve került például a new yorki Brooklyn és az észak-karolinai Charlotte mellé is – előbbi mint szülőhelye ismert, utóbbinak pedig városi kosárcsapatában 2006-ban vásárolt tulajdonrészt Jordan.

Ugyanezt a vizualizációt elkészítették az Egyesült Királyságra is.

Európa vándorló munkaereje / Roxanna Torre

Roxana Torre animált térképen ábrázolta a 2017-es év arra vonatkozó adatait, hogy az Európai Unió polgárai mely tagállamokból mely tagállamokba költöztek munkavállalás céljából. A térképen egyszerre láthatjuk a vándorlás mindkét irányát, tehát azt, hogy adott ország hány polgárt fogadott be, és azt is, hogy hány lakója hagyta el. Ebből a szempontból Olaszország tűnik a legkiegyensúlyozottabb államnak, ahová majdnem ugyanannyian érkeztek, mint ahányan távoztak, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Horvátország, Románia és Bulgária ezzel szemben mind olyan országok, ahová a térkép szerint nem érkezett 20–64 éves kor közötti állampolgár.

Sok eső, kevés kukorica / Washington Post

A Washington Post azt ábrázolta, hogy mekkora gondot okoz az elmúlt hetekben szinte állandóvá vált esőzés az amerikai mezőgazdaságnak. A megnövekedett csapadékmennyiség miatt a vetésre szánt kukoricának csupán 67%-a került földbe az Egyesült Államok középső részén. Így sok földműves számára ez az év már el is úszott kukoricatermesztés szempontjából, hiszen még ha az időjárás kedvezőbbre is fordulna, a munkásoknak már akkor sem lenne elég ideje a vetés befejezésére, a kukoricaszemeknek pedig az érésre. 

Trump népszerű(tlen)ségi indexe / FiveThirtyEight

A FiveThirtyEight interaktív grafikonjai segítségével végigkövethetjük, hogy 2017 óta milyen ívet írt le az USA jelenlegi elnökének támogatottsága, majd ezeket az adatokat a korábbi elnökök népszerűségi indexével is összehasonlíthatjuk – kronológiai sorrendben egészen Trumantól Obamáig. A tizenkét ábrázolt volt amerikai elnök között öt olyat találunk (ők Bill Clinton, Ronald Reagan, Jimmy Carter, Gerald Ford és Harry Truman), akik hasonlóan rossz, vagy esetleg még rosszabb eredményeket értek el mint Trump.

Theresa May miniszterelnöki ámokpályafutása / Guardian

Öt darab igazán könnyen értelmezhető grafikont készített a Guardian Theresa May “politikai gyászjelentése” címmel. Oszlopdiagramok ábrázolják May más egykori brit miniszterelnökökhöz képest a poszton eltöltött idejét, a saját pártján belül elszenvedett többszöri vereségének mértékét, hogy hány miniszter mondott le a vezetése alatt, a font értékének ingazdozását az elmúlt három évben, valamint azt is, hogy milyen ívet írt le az őt övező köztisztelet és támogatás. 

Sok jó ember kis helyen / Our World in Data

Az Our World in Data csapata részletesen vizsgálja bolygónkat és annak robbanásszerűen megsokszorozódott népességét. A legkülönfélébb irányokból világít rá ez a néhány grafikon a sokkoló sebességgel zajló túlnépesedésre. Nem egyszerűen csak az egyes országok, régiók, vagy kontinensek népsűrűségét olvashatjuk le az ábrákról, hanem arra vonatkozó adatokat is, hogy mennyi időbe telt a múltban a föld lakosságának, hogy időről időre megsokszorozza önmagát, valamint hogy a jövőben mik a kilátásaink ugyanezt tekintve.

Zenék több életre / Pudding

A linken megtekinthető interaktív idővonal a Billboard zenei toplista több mint hatvan évét pörgeti végig – miközben az első helyezett dalokba bele is hallgathatunk! 1958 októberétől napjainkig az összes valaha listavezető pozíciót kiérdemelt szám felcsendül az általa anno elért sikerhez mérten: minél hosszabb ideig csücsült ugyanis egy-egy dal az első helyen, annál hosszabb részletet hallhatunk belőle. Bármelyik minket érdeklő időszakba belelapozhatunk, így amellett, hogy teljes képet kapunk a mainstream könnyűzene történetének születéséről és fejlődéséről, kiderülhet, hogy szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, vagy akár mi magunk egy korábbi évtizedben mire is roptuk a táncparketten.

A ‘sok’ pontosan mennyi? / Reuters Graphics

A Hongkongban zajló (a Kína számára történő kiadatási törvény ellen irányuló) tüntetések egyik legfontosabb kérdése az, hogy pontosan hány polgár járja éppen az utcákat. A különböző szervezői és rendőrségi beszámolók ugyanis rendre egymástól jelentősen eltérő adatokat említenek, ezért a Reuters megpróbálta a lehető legpontosabb becslést ábrázolni a tömeg nagyságáról. A szöveg és a rajzok továbbá azt is megmagyarázzák, hogy valójában miért nehéz feladat  –még szakemberek számára is– egy ismeretlen nagyságú emberi tömeg méretét ránézésre számszerűsíteni. Az erre legalkalmasabb számítási módnak egyelőre az tűnik, ha a csoport térben történő áramlását vizsgáljuk.

Galambosi Eszter

A nyitókép Anton Rothbauer és Emil Liedemann – A Duna 1840. évi vízállását a pozsonyi vízmérce szerint mutató grafikon (1841) műve alapján készült.