Az információgrafika nem varázslat – interjú Alberto Cairóval

Május 10-én a Dashboard Vision nevű cég és a CEU Department of Economics and Business jóvoltából előadást tartott a CEU-n, majd kora este a Preziben a világ talán legfontosabb információdizájnere, Alberto Cairo. A spanyol grafikussal az előadása után készítettünk egy rövid interjút. 

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Emlékszik még az első vizuális munkáira?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Persze! A karrieremet 1997-ben kezdtem. Gyakornokként csatlakoztam egy lap grafikai rovatához épp mielőtt újságírásból diplomáztam volna. De nem azért szerződtettek, mert bármit is tudtam volna az adatvizualizációról vagy az információgrafikáról, mert egyáltalán nem tudtam róluk semmit. Azért igazoltak le, mert olyan emberre volt szükségük, aki az újságírás felől érkezik, aki tudja, hogyan kell elmesélni egy történetet, és aki tud egy kicsit rajzolni. Én tudtam rajzolni, nem művészi módon, de legalább vázlatokat tudtam készíteni. Az első grafikai munkáim borzalmas oszlop- és kördiagramok voltak.

És később is készültek olyanok, amelyeket legszívesebben kitörölne az emlékezetéből, miközben azt gondolta, hogy azok a legjobbak, amiket ember valaha készített?

Hogyne! Nagyon szerettem akkor őket!

Én is készítettem háromdimenziós, perspektivikus diagramokat például, amelyek még kis árnyékot is vetettek. Nagyon jónak tartottam őket.

De ahogy egyre többet tanultam, és egyre többet értettem meg az adatvizualizációból, rájöttem, hogy ezek rossz dizájndöntések voltak, mert például ezek a grafikai hatások eltorzítják az adatot és nehézkessé teszik az értelmezésüket. Miközben az elsődleges célunk az, hogy érhető módon mutassuk meg az adatot. Húsz év távlatából azt tudom mondani, hogy akkor jól néztek ki, ma már nem csinálnék ilyeneket.

Alberto Cairo az információdizájn és adatvizualizáció egyik legfontosabb kortárs szakértője és guruja. A spanyol szakember pályafutását újságíróként kezdte, dolgozott a spanyol El Mundónál, a brazil O Globónál, jelenleg a University of Miami-n tanít adatvizualizációt, emellett cégeknek ad tanácsot, előadásaival járja a világot, számos dizájnverseny zsűritagja. Több könyve is megjelent, ezek közül a The Functional Art és a The Truthful Art minden adatvizualizációval foglalkozó szakember egyik legfontosabb szakkönyveivé váltak. Októberben jelenik meg következő könyve, a How Chart Lie. Cairo a Preziben tartott prezentációját innen lehet letölteni, az előadását pedig itt lehet újra megnézni.

Egyből beleszeretett a vizualizációba?

Ha nem is tudtam semmit erről a területről, mindent vizuálisan magyaráztam meg még magamnak is. Tíz-tizenkét éves koromban az apám arra tanított, hogy hogyan magyarázzak el, vagy hogyan tanuljak meg dolgokat diagramokkal. Például, hogyan foglaljam össze egy könyv tartalmát három-négy oldalon apró rajzokkal úgy, hogy a főbb, kapcsolódó fogalmakat vonalakkal kötöm össze. Bár nem tudtam, de ezek végül is hálózatdiagramok voltak. De például egy barátom át akart jönni hozzám, akkor is rajzolt térképen magyaráztam el neki, hogyan találja meg a házunkat. Szóval végül is lehet, hogy azért szerettem bene az információvizualizációba, mert volt mögöttem egy ilyen múlt.

Hogyan tanult meg jó vizualizációkat készíteni?

Munka közben.

Voltak, akiktől tanulhatott?

Ó, persze! Az első munkahelyem grafikai osztályának munkatársai voltak az első hőseim.

Cairo a CEU-n

Emlékszik az első sikereire?

Minden egyes kis lépést, amit megtettem, sikernek értékelek. Talán vannak olyan grafikáim, amelyek jelentősebbek, mint a többi.

Mondana is egy példát?

A 2004-es madridi terrortámadáskor az El Mundónál dolgoztam és a csapatommal készítettünk egy interaktív anyagot arról, hogy mely állomásnál történt, hányan haltak meg. Ami miatt fontos az az, hogy mindössze tizennégy óra alatt készült el egy komplex anyag. És mai fejjel azt gondolom, hogy az a grafikai munka kiállta az idők próbáját, ma is korszerűnek, modernnek hat, akár ma is készülhetett volna. De egyébként nincs sok olyan munkám, amit mérföldkőnek mondanék. Kiemelném még a brazil O Globónál töltött időmet. Nem is az egyes munkák fontosak ott, hanem az, hogy a csapatommal számos nagyon jó grafikai munkát készítettünk.

Ha már említette, hogy a madridi terrortámadásról készített anyaga kiállta az idő próbáját, elmondaná, mitől válik egy vizualizáció időtállóvá?

A madridi munkánk nem volt divatos. Megpróbáltunk nagyon neutrális színpalettával dolgozni, kékekkel, szürkékkel, pasztellszínekkel, mert nem akartunk egy ilyen szörnyűséget szenzációhajhász módon bemutatni. És nagyon konvencionális, klasszikus, de kipróbált, működő elemeket használtunk az információ átadására.

Az előadásában említette, hogy az amerikai és nyugat-európai országok médiái nagyon sok pénzt tesznek információgrafikai munkákba. Hogyan győzné meg a kis magyar piacon működő médium felsővezetőjét, hogy érdemes ebbe több pénzt beletennie?

Megmutatnám neki az amerikai online média olvasottsági adatait.

Ha egy vizualizáció jól van elkészítve, akkor az vonzza az olvasókat, érdekli őket.

A New York Times online kiadásának valaha volt legolvasottabb anyaga egy vizualizáció a különféle angol dialektusokról az Egyesült Államokban. Miért épül a Fivethirtyeight majdnem kizárólag vizualizációra? Miért közöl ennyi információgrafikát a Pro Publica? Mert az embereket érdekli. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden tartalomnak vizualizációnak kell lennie. De a jól megválasztott tartalmaknál több olvasót hoznak.

Cairo a Preziben

Látott már valaha magyar adatvizualizációt?

Nem.

Azért kérdezem, mert szakmai körökben felmerült, hogy a globális információgrafikai iparág túl nyugatközpontú. Mit gondol erről?

Talán. Mindenkinek több figyelmet kellene fordítania más országok vizuális kultúrájára. Hogy mi történik Afrikában, Kínában, Oroszországban, Romániában vagy éppen Magyarországon? Sajnos fogalmam sincsen.

De számos fontos információgrafikai verseny zsűritagjaként csak találkozott ilyen munkákkal is.

Persze, de hogy ezek reprezentálják-e az adott országok vizuális produkcióját, azt nem tudom.

Engedjen meg egy utolsó kérdést. Számos olyan hallgatóm van, akiket nem érdekel az adatvizualizáció. Mit mondana nekik, miért fontos egy kicsit mégis elmerülniük benne?

Több dolgot is mondanék nekik. Nekem is számos olyan hallgatóm van, akik soha nem lesznek információdizájnerek. Viszont akármilyen irányba is mennek tovább, ha tisztában vannak azzal, hogy kell például jól és helyesen elkészíteni egy grafikont, prezentációt, akkor nagyobb eséllyel kaphatnak munkát. Tudom, hogy így van, mert tapasztaltam. Ez a tudás értékes a cégek számára akármilyen szektorban is tevékenykedjenek. A másik, amit mondanék nekik, hogy nézzék meg, mit csinálnak a világ legfontosabb médiacégei és milyen sikereket érnek el vele. A médiatartalmak sikerében, olvasottságában a vizualizáció kulcsfontosságú.

És a legfontosabb: megmutatnám a hallgatóknak, hogy ez nem varázslat.

A legelső napon a kezükbe adnék egy olyan adatsort, ami érdekes, izgalmas, amihez tudnak kötődni, például valamilyen zenei témát. Aztán arra buzdítanám őket, hogy mindenféle előképzettség nélkül készítsenek belőlük akármilyen vizualizációkat. Végül átbeszélnénk, hogy miért választották az egyes mogoldásokat, milyen mintázatot, korábban rejtett információt tudnak leolvasni róluk, és mit tanultak belőlük.

Az interjút angolul itt lehet meghallgatni:

Bátorfy Attila