Rengeteget bukhatnak az állami intézmények a központosított informatikai közbeszerzésekkel

Az általunk megvizsgált tenderek alapján nem lettek olcsóbbak az állami informatikai beszerzések a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) létrehozása után, sőt. Sok termék ára jóval magasabb, mint a kiskereskedelemben, vagy még éppen megegyezik azzal. A keretszerződések megkötésekor ráadásul a kartellgyanú is felmerül. A DKÜ nem válaszolt érdemben a megkeresésünkre, a kormány szerint pedig az egyedi szerződésekben rögzített ár nem lehet egyedüli mérőszám. A Transparency International Magyarország eljárást fog kezdeményezni a Gazdasági Versenyhivatalnál a cikkünkben bemutatott jelenségek miatt.

„Amíg nincs központi beszerzés, addig általában nagyobb a pazarlás – emellett természetesen igaz, hogy lassabb a folyamat” – írta egy hozzászóló az itcafe.hu oldalán 2019-ben, amikor a portál arról számolt be, hogy létrejött a Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ), vagy ahogy a cikk szerzője nevezte: „az informatikai KLIK”. A kommentelő azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna: tapasztalataink szerint ugyanis az állami informatikai beszerzések jelenleg nemhogy olcsók, de kifejezetten drágák – vagyis az intézmények kiadásai aligha csökkentek.

Hiába keresünk hangzatos kormányzati beszámolókat arról, mennyit spórolnak az állami intézmények az informatikai beszerzésekkel, amióta létrehozták a Digitális Kormányzati Ügynökséget – ilyen nyilatkozatok nincsenek. Nem véletlenül. Az Átlátszó közbeszerzési szakértőjének segítségével megvizsgált tenderek és beszerzések alapján ugyanis

a DKÜ-n keresztül beszerezhető termékek ára az esetek jelentős részében vagy jóval magasabb, mint a kiskereskedelemben, vagy még éppen megegyezik azzal. 

De mi is az a Digitális Kormányzati Ügynökség? Az informatikai beszerzések központosított beszerzési rendszerét a 301/2018. (XII. 27.) Korm. rendelettel hozták létre, amelyben több szervezet felállításáról is határozott a kormány. Ezek közül a kulcsszereplő a Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. (DKÜ).

Minden rajtuk megy keresztül

Ez a cég felelős a kormány irányítása alatt álló valamennyi költségvetési szerv és az összes állami tulajdonú cég informatikai beszerzéseinek szakmai koordinációjáért. Ami azt jelenti, hogy addig nem vásárolhatnak egyetlen monitort sem, amíg azt a DKÜ jóvá nem hagyta. Továbbá a DKÜ írja ki azokat az óriási értékű keretközbeszerzéseket, amelyek a teljes állami szféra informatikai igényeinek kielégítésére szolgálnak.

A Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. honlapja szerint a zrt. létrehozásának célja „annak a szándéka, hogy az informatikai beszerzések egységesítésén keresztül a szervezet átláthatóbbá és rendszerezhetőbbé tegye az állami informatikai kiadásokat, a tervezett és átgondoltabb beszerzésekkel pedig javítsa az állami vállalatok, a közigazgatás, vagy a közműszolgáltatások hatékonyságát.” A DKÜ Zrt. tulajdonosi jogai összességének gyakorlását a Miniszterelnöki Kabinetirodán keresztül a miniszterelnök kabinetfőnöke, jelenleg Rogán Antal látja el.

A folyamat úgy néz ki, hogy amennyiben egy állami szervezet szeretne valamilyen hardvert vagy szoftvert vásárolni, akkor a DKÜ megvizsgálja, be lehet-e azt szerezni a DKÜ által kiírt keretközbeszerzésből. Ha van ilyen elérhető szerződés, akkor az intézmény köteles onnan megrendelni az adott terméket.

A rendszer működése hasonló a Nemzeti Kommunikációs Hivataléhoz (NKOH), amelyről ebben a cikkben írtunk:

A DKÜ által kiírt keretközbeszerzések pedig a következőképp néznek ki:

• A DKÜ kiírja a keretközbeszerzést, és meghatároz egy keretszámot, hogy hány céggel szeretne szerződést kötni.
• Ez a keretszám a DKÜ tenderei esetében 1 és 10 közötti sávban mozog, de a leginkább jellemző az, hogy 5 vagy 8 céggel szerződnek.
• Azok számára, akik szeretnének valamilyen informatikai megoldást szállítani az államnak, mindenképpen meg kell szerezniük egy helyet a keretben, különben a következő 2-4 évre kiszorulnak az állami informatikai piacról.

A szűkös keretszám meghatározása pedig jellemzően azt eredményezi, hogy a piaci szereplők igyekeznek konzorciumokba tömörülni, hiszen ebben az esetben a több céget magában foglaló konzorcium is csak egy helyet visz el, így többen is odaférhetnek a „fazékhoz”.

Az viszont, hogy egy cég bekerült a keretbe, még nem jelent számára automatikusan egyetlen forint megrendelést sem.

Az egyes állami szervezetek két módon tudnak megrendelést adni a cégeknek:

• amennyiben a DKÜ ezt lehetővé tette, és a beszerzés összege nem éri el a DKÜ által meghatározott értékhatárt, akkor az adott állami szervezet egyszerűen megrendelheti attól a cégtől a terméket, akinek az árlistájában az a legolcsóbb. Ez gyakorlatilag úgy működik, mint egy webshop: a szervezet beteszi a kosárba a DKÜ oldalán a terméket, és a kiválasztott cég azonnal értesül a megrendelésről. Ennek az úgynevezett közvetlen megrendelésnek az értékhatára közbeszerzésenként változik, jellemzően 15 vagy 84 millió forint szokott lenni (amely összegek a nemzeti és közösségi közbeszerzési értékhatárnak felelnek meg).
• A másik megoldás az, hogy az állami szervezet versenyújranyitást folytat le: az általa kiválasztott termékekre új árakat kér be a keretben szereplő cégektől, amelyek erre kötelesek ajánlatot tenni.

A fenti beszerzési módszer elméletben nagyon hatékony, és képes biztosítani a megfelelő szintű versenyt – de csak elméletben. Lapunkhoz ugyanis több olyan információ is eljutott – részben egy, a DKÜ működésére rálátó belső forrás által –, amelyek szerint a gyakorlatban ennek épp az ellenkezője történik.

Felmerül a kartellezés gyanúja

A több helyről érkező, egybehangzó információk alapján a fő problémát a piaci szereplők látszólagos összehangolt magatartása jelenti: az ajánlattevők ugyanis nagy valószínűséggel előre egyeztetik az indulás feltételeit a közbeszerzési pályázatok benyújtását megelőzően.

Ennek eredményeképp pedig hiába írja elő a DKÜ a közvetlen megrendelések esetében, hogy a legalacsonyabb árú terméket kell megrendelni, ha az összes szereplő előre egyeztette az árait, és ezáltal mesterségesen magasan tudják tartani azokat. És a versenyt is hiába nyitják újra az állami szervezetek, ha a cégek előre megbeszélik, hogy ki milyen ajánlatot ad be.

Leszögezzük: nincsenek hangfelvételeink vagy fotóink, amelyekkel minden kétséget kizáróan bizonyítani lehetne a kartellezést. A piaci információkat ugyanakkor több publikus adat is alátámasztja.

Ezeket mutatjuk be a DKÜ által kiírt és jelenleg élő keretszerződések adatai alapján (a teljes táblázat itt elérhető), amelyek

keretösszegeinek összértéke óriási, összesen 2,9 ezer milliárd forint.

Az adatelemzések alapján az alábbi következtetésekre jutottunk:

– a 46 élő keretközbeszerzésből 28 esetében ugyanannyi vagy kevesebb ajánlat érkezett, mint a DKÜ által meghatározott keretszám. 21 esetben pedig pontosan ugyanannyi (!) ajánlatot adtak be, mint a keretszám (ezeket a tendereket citromsárga színnel jelöltük a táblázatban).

Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan keretközbeszerzések esetében, ahol egyes konzorciumokban akár 10 cég is szerepelt, és összességében akár 50 cég lett szerződő fél, hajszálpontosan annyi csapatba rendeződtek a szereplők, mint ahány hely volt? És ráadásul mindez 21 alkalommal?

Véleményünk szerint erre – háttéregyeztetések nélkül – matematikailag szinte nulla az esély.

Megkérdeztük a magyarul is tudó Gemini Flash-t, a Google mesterséges intelligenciáját (MI) is arról, hogy szerinte lehet-e szó véletlenről. Az MI szerint „annak ellenére, hogy a pontos matematikai esélyt nehéz kiszámítani, a leírt jelenség rendkívül alacsony valószínűségűnek tűnik, ha véletlenről van szó. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a cégek valamilyen formában együttműködtek.”

De hasonló mintázatot mutat az a 7 közbeszerzés is (narancssárga sorok), ahol kevesebb ajánlat érkezett, mint a keretszám. Ez lehet a koordinált indulás első szintje, ami arra nyújt bizonyosságot, hogy aki elindul, az be is kerül a keretbe. Ezek a tenderek összesen 1,760 milliárd forint keretösszeggel futnak.

A második szint az, ha az árlistájukat is egyeztetik a szereplők, azaz felosztják a piacot. Ennek megfelelően a közvetlen megrendelések esetében nem kell versenyképes árat adniuk, és bizonyos termékeket így is mindig tőlük fog rendelni a teljes állami szféra, hiszen a szereplők előre egyeztetik, hogy mely termékek esetében ki lesz a legolcsóbb.

A koordinált ajánlattétel a versenyújranyitások esetében is lehetséges, de a tapasztalatok szerint ezekben az esetekben gyakran alakul ki érdemleges verseny. A DKÜ saját bevallása szerint átlagosan 25% alatti, a versenyújranyitások eredményeként pedig 26,44 százalékos megtakarítást értek el a beszerző szervezetek a listaárakhoz képest.

Ez viszont azt is jelenti, hogy a lehívások jelentős része, azaz a közvetlen megrendelések esetében az állami szervezetek – a versenyújranyitott árhoz képest – jóval magasabb áron szerzik be az egyes informatikai termékeket és szolgáltatásokat. És nemcsak ahhoz képest. Az általunk elvégzett vizsgálatok szerint ugyanis gyakran még a piaci árakkal sincsenek versenyben a DKÜ árai.

Termékenként akár 100 ezer forintot is bukhatnak az állami intézmények

Mindez egy konkrét példán keresztül bemutatva:

• a Debreceni Egyetem például asztali számítógépeket és monitorokat szeretett volna beszerezni. Többek között 130 db Dell 24″ P2422H monitorra is kértek ajánlatot. Az eredetileg megajánlott listaár nettó 101 541 (azaz bruttó 128 957 Ft) forint/db volt, míg a versenyújranyitás után a legolcsóbb ajánlat már csak nettó 56 965 forint/db (azaz bruttó 72 345 Ft). Ezzel együtt ugyanez a típusú monitor a kiskereskedelemben bruttó 60 ezer forinttól elérhető. Vagyis: ha a Debreceni Egyetem besétált volna valamelyik informatikai boltba, vagy megrendeli online a monitorokat, szinte teljesen ugyanolyan áron hozzájutott volna az eszközökhöz, mint a DKÜ által lebonyolított tenderek során. Ha pedig az eredeti listaáron, versenyújranyitás nélkül „kattintja le” a DKÜ oldalán a termékeket, majdnem a duplájába került volna nekik a beszerzés, mint egy átlagos üzletben.

A Debreceni Egyetem esete csak egy a sok közül. Tapasztalataink alapján nem ritka a kétszeres túlárazás sem a piaci árakhoz viszonyítva, és egyetlen olyan esetet sem találtunk, ahol olcsóbb lett volna központi közbeszerzés során egy termék, mint a kiskereskedelemben.

Néhány további példa arra, hogy a DKÜ webshopjában mennyibe kerülnek a termékek, és ehhez képest mennyibe kerülnek máshol. (A piacon persze változhatnak az árak, mi most az aktuális, 2024 augusztusi adatokat használtuk.)

• Xerox b305 nyomtató: a DKÜ oldalán bruttó 200 ezer forintért lehet hozzájutni, míg az internetes boltokban már bruttó 110-130 ezer forintért is kapható.
• Dell E2423H monitor: a DKÜ-n keresztül bruttó 107 ezer forintba kerül, míg a boltokban bruttó 40-50 ezer forintba.
• Samsung Galaxy S23 mobiltelefon: a DKÜ-nél bruttó 292 ezer forintos a legolcsóbb ajánlat, a boltokban pedig bruttó 182-240 ezer forint. És így tovább.

Arról, hogy a cégek mesterségesen, egymással megegyezve tartják magasan az árakat, az is árulkodhat, hogy míg azon esetekben, ahol van lehetőség közvetlen megrendelésre, két kivétellel minden esetben a keretszámmal egyező vagy annál kevesebb ajánlat érkezett, addig azoknak a közbeszerzéseknek az esetében, ahol csak versenyújranyitás eredményeként lehetett lehívni a konkrét termékeket, 13-ból 9 esetben több ajánlat érkezett, mint a keretszám (ezeket a tendereket kék színnel jelöltük).

Ez arra utaló jel lehet, hogy

a lehívási szakaszban kötelezővé tett verseny feleslegessé tette a cégek koordinációját a keretközbeszerzésre való jelentkezés során is.

Ez alól csak azok a közbeszerzések jelentenek kivételt, ahol egyetlen nyertest hirdetett a DKÜ (szürke háttérrel jelölt közbeszerzések). Ezekben az esetekben szintén nem volt értelme a koordinációnak, hiszen az egyetlen nyertes mindent vitt. Ennek megfelelően itt is volt érdemi verseny a megbízásokért (ezen tenderek esetében egészen magas, 4,2 ajánlat érkezett átlagosan).

Nem tudták igazolni a megtakarítást

Megkerestük a DKÜ-t, hogy reagáljon az általunk tapasztalt jelenségekre. Először is közadatigénylésben kértük ki a versenyújranyitással elért megtakarítás mértékét a listaárakhoz képest minden keretmegállapodás esetében.

Bár a Miniszterelnökség azon kérdésére, hogy „Az ellátási körébe tartozó termékcsoportok vonatkozásában a 2022. évben a központosított közbeszerzéssel jellemzően mekkora arányú megtakarítást ér el a piaci árakhoz képest?”, azt válaszolták, hogy 25% alatti megtakarítást értek el, arra a kérdésre pedig, hogy „A 2022. évben a lezárt verseny újranyitások eredményeként az eredeti árhoz képest jellemzően hány %-os árcsökkenést tudott realizálni?”, az a választ adták, hogy: 26,44%, az Átlátszónak mégsem tudtak konkrét számokat mondani.

Mint írták:

„az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 30. § (2a) bekezdésének b) pontja alapján az adatigénylésnek a közfeladatot ellátó szerv nem köteles eleget tenni, ha az igény teljesítése a közfeladatot ellátó szerv tényleges kezelésében lévő közérdekű adatok vagy közérdekből nyilvános adatok összevetése útján a kezelésében lévő adatokhoz képest új adat előállítását tenné szükségessé.”

Ez alapján pedig úgy tűnik, hogy a DKÜ-nek valójában nincs részletes adatsora arról, hogy mennyi megtakarítást érhettek el az állami szervezetek az egyes beszerzések során. Amikor visszakérdeztünk még egyszer, hogy mire alapozva írták a Miniszterelnökségnek a fenti számokat, illetve mit gondolnak az általunk feltárt és bemutatott jelenségekről (ld. kartellezés és túlárazás gyanúja), a következő választ küldték:

„A Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. (a továbbiakban: DKÜ Zrt.) közfeladatait a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsról, valamint a Digitális Kormányzati Ügynökség Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a kormányzati informatikai beszerzések központosított közbeszerzési rendszeréről szóló 301/2018. (XII. 27.) Korm. rendelet alapján, az ott meghatározott szabályok szerint látja el.

A DKÜ Zrt. az általa – közfeladatai ellátása körében – központosított beszerzés, vagy járulékos beszerzési szolgáltatás keretében lefolytatott beszerzési eljárások során minden esetben a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő módon jár el. A keretmegállapodások megkötésére irányuló közbeszerzési eljárások a https://ekr.gov.hu/ oldal használatával kerülnek lefolytatásra, ahol megtalálhatók a jogszabályok által előírt információk. A DKÜ Zrt. által kötött keretmegállapodások és az azokkal kapcsolatos információk a https://idpr.dkuzrt.hu/ oldalon találhatók meg. A keretmegállapodások második részeként lefolytatásra kerülő közbeszerzések során a DKÜ Zrt., az érintett szervezetek és a keretmegállapodásokban részes ajánlattevők a közbeszerzési jogszabályok és a keretmegállapodásokban foglalt szabályok szerint járnak el.”

Vagyis a kérdéseinkre nem válaszoltak érdemben.

Az Átlátszó közbeszerzési szakértője szerint viszont a DKÜ hiába „jár el jogszabályoknak megfelelő módon”, az általa kialakított rendszer az extrém mértékű központosítás okán elősegíti a cégek összejátszását.

„Még ha feltételezzük is, hogy a DKÜ nem szándékosan alakította így a rendszert, akkor is kötelessége lenne a kifogásolható/gyanús ajánlattevői magatartásokat felismerni és adott esetben jelezni azt az illetékes hatóságoknak. A közpénzekkel való felelős gazdálkodás mindenképpen megkövetelné tőlük azt, hogy nyomon kövessék a nyertes cégek esetleges túlárazásait” – mutatott rá a szakértő.

A kormány szerint az ár önmagában nem jelent semmit

A cikkünkben bemutatott jelenségek fényében talán nem meglepő, hogy az Integritás Hatóság is kiemelten kezeli a központosított közbeszerzés témáját. Mind a 2022., mind a 2023. évre vonatkozó jelentésükben nagy hangsúlyt fektettek ennek vizsgálatára.

A Hatóság szerint szólnak érvek a központosítás mellett és ellen is. „A központosítás előnyei között szerepelnek mindenekelőtt a méretgazdaságosságból fakadó megtakarítások, a beszerzések összevonásával elérhető jobb árak, az időmegtakarítás és a rugalmas beszerzési modell, illetve a központi beszerző szervezetekben koncentrálódó speciális szakértelem, magasabb szintű professzionalizmus. A beszerzési igények együttes kezelése azonban

magában hordozza a beszerzési piac koncentrálódását, a verseny szűkítését és korlátozza az érintett szegmensekben a kkv-k piacra jutásának lehetőségét.”

A Hatóság ezért több javaslatot is tett a kormánynak, amely azonban – ugyan néhány megállapítással egyetértett – a költséghatékonyság felmérése kapcsán máshogy foglalt állást.

A kormány szerint ugyanis „a központosított közbeszerzések eredményeként megkötött egyedi szerződésben rögzített ár nem lehet egyedüli mérőszám. Az ugyanis közvetlenül nem mutatja a központosított közbeszerzési rendszerek biztosította olyan előnyöket, amelyek például az időmegtakarítással járó vagy a központosított beszerzési stratégia megvalósulásából, a központi beszerzők által nyújtott járulékos szolgáltatásokból következő költségmegtakarítások.”

A szakértők és megrendelők nem elégedettek a rendszerrel

Az Integritás Hatóság szerint jogos elvárás, hogy ezeknek a rendszereknek a hatékonysága mérhető és ténylegesen mért is legyen. Ezt támasztja alá az OECD által rendelkezésre bocsátott nemzetközi összehasonlító elemzés is, amely a bemutatott európai uniós központosított közbeszerzési rendszerek – így például az osztrák, észt, litván, olasz, norvég rendszer – kapcsán utal arra, hogy azok mindegyikének egyik meghatározó teljesítménymutatója a központosított beszerzés által elért megtakarítás.

Az Integritás Hatóság felmérése szerint ugyanakkor a magyar válaszadók

csak 31%-a véli úgy, hogy a keretmegállapodások eredményeként kötött szerződésekben szereplő árak azonosak vagy kedvezőbbek az ezen kívül elérhető árakkal.

A közbeszerzési szakemberek (FAKSZ-ok, ÁKSZ-ok, tanácsadók) körében végzett kérdőíves felmérés eredményei pedig azt mutatják, hogy a szakemberek elsöprő többsége – a válaszadók 90%-a – úgy véli, a központosított közbeszerzések eredményeképpen a piaci áraknál nem lesznek olcsóbban megvalósíthatóak a közbeszerzések.

A képet tovább árnyalja, hogy bizonyos termékkörök esetében kifejezetten úgy látja a válaszadók 75%-a, hogy

a központosított közbeszerzések eredményeként elért árak a piaci árnál jellemzően magasabbak.

Arra kérdésre pedig, amely általában a központosított közbeszerzések hatékonyságát firtatta, a válaszadók 78%-a úgy foglalt állást, hogy a központosított közbeszerzések nem működnek hatékonyan.

Az Integritás Hatóság a központi beszerző szervezetektől is kért adatot arra vonatkozóan, hogy az előző évhez képest történt-e elmozdulás a központosított közbeszerzési rendszerek hatékonyságának felmérése és a keretmegállapodások alapján elért árak színvonalának elemzése terén. Mint írják:

„a DKÜ válaszában arról tájékoztatta a Hatóságot, hogy ugyan a közbeszerzésekért felelős miniszter egyeztetést kezdeményezett a központi beszerző szervezetekkel, a beszerzési tárgy speciális jellegére tekintettel nem került módszertan kialakításra a keretmegállapodásokban rögzített listaárak, illetve a versenyeztetés során kialakult beszerzési árak piaci árral történő összehasonlítására. A DKÜ a sajátos beszerzési eljárások előkészítése során vizsgálja az adott piacon kialakult árak alakulását.”

Vagyis a lapunknak és az Integritás Hatóságnak adott válasz is arra enged következtetni, hogy

a megtakarítást konkrét számokkal nem tudja alátámasztani a DKÜ.

A Hatóság a felsoroltak miatt többek között javasolja a központosított közbeszerzések kapcsán

• a kötelező jellegű alkalmazás, csatlakozás megszüntetését (ez lehetővé tenné az intézmények számára, hogy eldönthessék az irányadó értékhatárok alatt, hogy hogyan valósítják meg a beszerzésüket a leghatékonyabban);
• és szorgalmazza a központi beszerző szervezetekre vonatkozó rendeleti szabályozás olyan szempontú felülvizsgálatát, amelynek eredményeképpen a valódi versenyeztetés irányába tolódik el a keretmegállapodások gyakorlata.

A nyílt eljárás is lehet megoldás

A Hatóság nemcsak a központosított közbeszerzésekkel, de a keretmegállapodásokkal is foglalkozott jelentésében. Eszerint „a keretmegállapodások – megfelelő működés mellett – ugyan alkalmasak arra, hogy az ajánlatkérők gyorsan és hatékonyan realizálják beszerzéseiket, nem megfelelő alkalmazás esetén

a verseny korlátozásának lehetőségét is magukban hordozzák.

Ennek eszköze lehet a nem megfelelően megválasztott keretszám, ahogyan a keretmegállapodás időtartama is.”

A DKÜ tenderei kapcsán felmerül a kérdés, hogy a keretszámok meghatározása milyen módon szűkíti a versenyt azzal összehasonlításban, ha az egyes állami szereplők minden beszerzésükre külön versenyeztetést indítanak.

„Az viszonylag könnyen belátható, hogy központosítás nélkül a kkv-k is sokkal több esélyt kapnának arra, hogy megrendeléshez jussanak, hiszen a kisebb értékű tenderekhez enyhébb alkalmassági feltételek (pl. árbevételi előírások, referenciák) társulnak. A hagyományos, nyílt közbeszerzések esetében ráadásul keretszám sem írható elő, így nem áll fenn az a kényszer, hogy konzorciumokba tömörüljenek az egyes szereplők” – véli lapunk közbeszerzési szaktanácsadója.

Vagyis a nyílt, egyedi eljárásokkal csökkenthető lenne az összejátszás esélye, több lehetőséget kapnának a kkv-k, egyes piaci szereplők nem szorulnának ki évekre az állami megrendelésekből, és nagyobb lehetne a valódi árverseny is.

Vizsgálatot kérnek a GVH-tól

A Transparency International Magyarország lapunk kérdésére elmondta, szervezetük már több alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a közbeszerzési keretmegállapodások, amilyeneket a DKÜ is kötött, nagy eséllyel hosszú időre lezárják a versenyt a közbeszerzési piacon. Ráadásul ebben a DKÜ-s informatikai beszerzések esetében az érintett cégek összejátszása és árazási megállapodása is felmerül, ami kartellezés gyanúját kelti. A TI Magyarország ezért az ügyben versenyhatósági eljárást fog kezdeményezni.

Katus Eszter

A cikk a Transparency International Magyarországgal való együttműködés eredményeként, a Transparency International Secretariat támogatásával, a Global Anti-Corruption Consortium keretében jött létre. Nyitókép: Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Maruzsa Zoltán, a Belügyminisztérium köznevelésért felelős államtitkára, Rétvári Bence, a tárca parlamenti államtitkára és Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója (b-j) az iskolai notebook-osztásról tartott sajtótájékoztatón. MTI/Hegedüs Róbert