Porosz farkasgyerekek: az 1945-ben Litvániába menekült árvák

A Vörös Hadsereg által elfoglalt Kelet-Poroszországból ötezer árva gyerek menekült át Litvániába a II. világháború végén. Útközben csapatokba verődtek, a szabadban aludtak, pocsolyából ittak, békát ettek, vagyis csupa olyasmi történt velük, amit egy gyereknek sem szabadna átélnie soha. 2013-ban film készült a “farkasgyerekekről”, akiket litván családok fogadtak be, és neveltek fel.

Kelet-Poroszország (németül Ostpreußen) 1945-ig a Német Birodalom tartománya volt, de a II. világháború után a nagyobbik, déli/nyugati részét Lengyelországhoz, az északi területeit pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Legnagyobb városa Königsberg volt, amelynek neve 1946 óta Kalinyingrád.

Amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kelet-Poroszországot, nagyon sok civil halt meg. A német vezetés 1945 januárjáig tiltotta a menekülést, csak az utolsó pillanatban kezdték evakuálni a lakosságot. Rengeteg embert a szövetségesek bombái öltek meg, de sokan egyszerűen éhen haltak, vagy megfagytak a kemény télen.

A porosz férfiak nagy része katona volt a német seregben, a gyerekekkel otthon lévő – és az éhezést, bombázásokat túlélő – nők közül sokat elvittek kényszermunkára a szovjetek. A háború végére többezer gyerek maradt árván Kelet-Poroszországban.

Elvesztették mindenüket. A szüleiket, az otthonukat, az addigi életüket. Behúzódtak az erdőkbe, és próbáltak túlélni, ahogy tudtak. Csapatokba verődtek, a nagyobbak vigyáztak a kicsikre, együtt éheztek és fáztak. Sokukat megverték, megerőszakolták, megölték a katonák. Ezeket a nomád módon élő, rengeteget szenvedett porosz árvákat később “farkasgyerekeknek” (németül Wolfskinder) nevezték el.

Kelet-Poroszország korabeli térképe

Kelet-Poroszország korabeli térképe

Mintegy ötezer farkasgyerek átvándorolt a szomszédos Litvániába, ahol új személyazonosággal éltek tovább. Litván családok befogadták őket, papírokat intéztek nekik, és felnevelték őket sajátjaikként. Történetük csak 1990 után került nyilvánosságra, amikor Litvánia kivált a Szovjetunióból, addig ugyanis az nem nézte volna jó szemmel, hogy a litvánok németeket rejtegetnek.

A kelet-porosz farkasgyerekekről itt olvashat röviden magyarul, hosszabban angolul, és részletesen németül.

Sorsukról 2013-ban készült film, aminek eredeti címe Wolfskinder, magyarul pedig “A háború árvái” lett. A főszereplő két testvér, akiknek meghal az édesanyja, ezért elindulnak Litvániába. Útközben nyers madártojást, tücsköt, békát esznek, pocsolyából isznak, egy szál pulóverben alszanak kint a hidegben, elszakadnak egymástól, lőnek rájuk, de csak mennek, menekülnek árkon-bokron-vízen, kilométereken át más farkasgyerekekkel együtt. Normális élet, gondtalan játék helyett szakadatlanul a túlélésért küzdenek.

A film borzalmas. Mármint alkotásként jó, mert hitelesen visszaadja mindazt a szörnyűséget, amit ezek a 4-14 év közötti gyerekek átélhettek. És pont ettől iszonyatosan nyomasztó. Nem bombáznak benne, mégis az egyik legdurvább háborús film, amit valaha láttam. Csupán másfél óra, de valószínűleg egy életre megjegyzi a néző. Nekem közel két éve nem megy ki a fejemből. Csak nagyon erős szívűeknek ajánlom.

Címlapfotó: a filmből

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom