Érzékelhető a globális felmelegedés hatása: növekszik az átlaghőmérséklet, rekordmeleg júliuson vagyunk túl

Korábban a kutatók úgy hitték, hogy az Északi-sarkvidéken a felmelegedés a globálisnál csak kétszer gyorsabb, azonban a finn meteorológiai intézet kutatói ezt megcáfolták: az arktiszi régióban majdnem négyszer nagyobb a felmelegedés mértéke mint a Föld többi részén. Világszinten is stabilan növekszik az átlaghőmérséklet, a 20. századi átlaghoz viszonyítva 1,33 Celsius-fokos már a növekedés. Az utóbbi tíz évben a sarkvidékek mellett Óceánia területén figyelték meg a legnagyobb felmelegedést.

A finn meteorológiai intézet kutatói kimutatták, hogy az arktiszi régióban az elmúlt 43 évben a globális átlagnál majdnem négyszer nagyobb volt a felmelegedés mértéke. A kutatók szerint az Északi-sark körüli vizek felmelegedése akár hétszer gyorsabb is lehet a bolygó más részeihez képest. A gyorsabb felmelegedést az emberi tevékenység által okozott klímaváltozás mellett a hosszan tartó, természetes éghajlati ingadozások is kiválthatták – számolt be róla a Telex.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 20. századi átlaghőmérséklethez viszonyítva 2021-ben globálisan 1,33 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedést mértek, ami az előző évhez (1,57 Celsius-fokos anomália) viszonyítva némi javulást mutatott. Azonban 1977 óta folyamatosan meghaladjuk a 20. századi átlaghőmérsékletet, az adatok erősen felívelő tendenciára mutatnak rá.

Az egyes kontinensek szintjén némileg eltérő mértékben, de megfigyelhető az 1970-es évek vége, 1980-as évek elege tartó nagymértékű hőmérséklet-emelkedés. Különösen szembetűnő a felmelegedés Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában, de az utóbbi tíz év alatt Óceánia területén figyelték meg a legerősebb emelkedést.

Az idei július átlaghőmérséklet a National Centers for Environmental Information (NCEI) szerint 1880 óta a hatodik legmelegebb júliusnak számít. Az elmúlt hónapot az átlagosnál melegebb időjárás jellemezte Észak-Amerika, Ázsia, Európa és Dél-Amerika nagy részén. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint

Magyarországon ez volt az ötödik legmelegebb és a tizenegyedik legszárazabb július 1901 óta.

A 23,13 Celsius-fokos havi középhőmérséklet 1,6 fokkal volt magasabb az átlagnál, az átlagban leesett 30,6 mm-es csapadék pedig a normál mennyiség 43 százaléka volt.

Európát tekintve ez a hatodik, Észak-Amerikában a második, Dél-Amerikában a negyedik és Ázsiában a harmadik eddigi legmelegebb július volt. Afrikában a júliusi hőmérséklet megegyezett a 2016-ossal. Óceánia területén viszont az idei volt 2012 óta a leghidegebb július, -6 Celsius-fokkal dőlt meg a júliusi hidegrekord.

Milyen hatásai várhatók a felmelegedésnek?

A globális felmelegedésnek a Föld különböző területein eltérő hatásai lehetnek az időjárásra és a környezetre. Egyes helyeken sokkal nagyobb lesz a felmelegedés, mint máshol, egyes régiókban több csapadék fog esni, míg más területek gyakrabban lesznek kitéve aszályoknak. Azok az állatok, amelyek nem képesek alkalmazkodni az éghajlati változásokhoz vagy nem tudnak új területekre költözni, a kihalás fenyegetheti.

Az Antarktiszon végbemenő felmelegedés nem csak a szárazföldre korlátozódik, hanem a Déli-óceánon is megfigyelhető. Az Antarktiszi-félszigettől nyugatra az óceán felső hőmérséklete 1955 óta több mint 1 Celsius fokkal emelkedett. A tengeri viszonyok megváltozása hatással van a pingvinkolóniákra, a jégtakaró olvadása a növények fokozott megtelepedését eredményezte. A Déli-óceán vizeiben élő antarktiszi krill ritkulása szintén összefüggésbe hozható a tengeri jégtakaró csökkenésével.

A globális átlagos csapadékmennyiség 2100-ra várhatóan 3-5%-kal fog emelkedik, azonban ez a növekedés nem egyenletesen oszlik majd el a Földön. A csapadéknövekedés nagy része a magas szélességi körökön fog bekövetkezni. A két sark közelében a megnövekedett hóesés ellensúlyozhatja a gleccserek és jégtakarók olvadásának egy részét azáltal, hogy friss jég kerül a gleccserek tetejére.

Az Egyenlítőhöz közeli és a közepes szélességi körökben azonban számos régióban várhatóan csökken a csapadék mennyisége. Afrikában az előrejelzések szerint 75-250 millió embert fenyegethet az aszály és az ivóvízhiány.

A megnövekedett csapadékmennyiség egy része várhatóan gyakoribb heves esőzések formájában érkezik majd. A csapadékviszonyok megváltozása valószínűleg az árvizek gyakoribbá válását fogja okozni, különösen a földhasználati változásokkal, például az erdőirtással együtt.

Egyes alacsonyan fekvő part menti régiókban gyakoribbak lesznek az áradások, vagy akár állandó elöntés is bekövetkezhet. A magasabb tengerszint felgyorsítja a tengerpartok és a partvonal mentén található más típusú tereptárgyak erózióját. A sós víz a torkolatokban beljebb szivárog a szárazföld belsejébe, megváltoztatva az ökoszisztémákat.

A világ azon régióiban, amelyek már most is hajlamosak a trópusi ciklonokra a jövőben gyakrabban fordulhatnak elő a hurrikánok és tájfunok. Ezek a viharok energiájukat a meleg óceáni vizekből nyerik, így szeleik a tengerfelszín hőmérsékletének emelkedésével egyre intenzívebbé válnak. Valamint a viharok az óceánok vizének felmelegedésével magasabb szélességi körökbe költözhetnek, a hurrikánok olyan helyeken is kialakulhatnak, ahol korábban nem voltak jellemzőek.

Egyre több és költségesebb természeti katasztrófával kell megbirkóznunk | atlatszo.hu

Az elmúlt négy évtizedben egyre nagyobb károkat okoztak a természeti „megakatasztrófák”. Míg 1981 és 1990 között a tízmilliárd dollár feletti természeti katasztrófák összesen 122 milliárd dollárt követeltek, 1991 és 2000 között már az előző évtized ilyen jellegű kiadásainak több, mint kétszeresére (348 milliárd dollárra) rúgott a legnagyobb viharok, szárazságok és áradások okozta károk összege.

Pete Luca – Szabó Krisztián

Címlapkép: Wikimedia Commons