Kisebb választókerületek, 16 éves korhatár – milyen legyen az új választási rendszer?

A Tisza-kétharmad kinyitotta egy választási reform lehetőségét is, de igazán demokratikus rendszer csak akkor jöhet létre, ha a folyamatba a választók is beleszólhatnak – hangzott el az MTA-n rendezett, a választási rendszer átalakításáról szóló konferencián. A rendezvényen egy szakértő arról beszélt, egyelőre a Tisza Párton belül egyelőre nincs konszenzus az új választási rendszer részleteiről, de abban egyetértenek a képviselők, hogy véget kell vetni a „győztes mindent visz” elvnek.

Az idei választások a rendszerváltás óta egyedülálló mértékben aktivizálták a választókat, és a Tisza győzelme nem feltétlenül jelenti a folyamat végét. Most a két kulcskérdés az, létrejön-e egy olyan választási rendszer, ami képes hosszú távon becsatornázni a választói aktivitást, és igazságosan képviselni az embereket; valamint, hogy az új választási törvényről és alkotmányról ismét társadalmi egyeztetés nélkül, szivarfüstös szobákban döntenek, vagy ezúttal a választók is beleszólást kapnak a reformba. A június 25-én tartott MTA-konferencia szervezői (a KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztálya és több választási szakértő) egyértelműen az utóbbit támogatta. A rendezvény célja deklaráltan nemcsak a választási eredmények és az azóta történtek elemzése volt, hanem egyben a civilek bevonása a most – feltehetően – elinduló választási reformfolyamatba. Ezt jelezte, hogy a résztvevők és szervezők között nemcsak kutatók, hanem civil aktivisták is helyet foglaltak.

Utóbbiakat képviselte Müller Péter, a civil szavazatszámlálókat megszervező 20K Mozgalom tagja, aki felidézte: a közelmúltig a szavazatszámlálásban is rendkívül kevesen vettek részt. „2018-ban és 2019-ben a szavazókörök 13 százalékában egyetlen ellenzéki delegált sem volt, további 39 százalékukban pedig csak egy” – mondta. A mozgalom célja kezdetben a választások tisztaságára való figyelemfelhívás volt, most azonban azt szeretnék elérni, hogy civilek és önkéntesek egy esetleges választási reform kidolgozásában is részt vegyenek.

Pákozdi Éva, a szintén szavazatszámlálást szervező Számoljunk Együtt mozgalom vezetője arról beszélt, hogy

utoljára 2002-ben tudtak a pártok minden szavazókörbe elegendő számlálót delegálni, azóta folyamatosan romlott a helyzet.

„Előfordult, hogy a választási szerveknek kellett a saját alkalmazottjaikat berendelni ahhoz, hogy egyáltalán meglegyen a minimális létszám a szavazókörökben, és meg lehessen tartani a választásokat” – mondta. Kiemelte, szervezetük jelentős sikert ért el a nők közéleti részvételének ösztönzésében, hiszen az elmúlt választásokon a civil szavazatszámlálók 60–65 százaléka nő volt. Elmondása szerint jelenleg mintegy 9300 önkéntes szerepel a szervezet címlistáján.

Étlap a választói igényekről

A konferencia egyik szervezője, Tóka Gábor politológus már az akadémiai világot képviseli, de mint mondta, „a választási rendszer kérdésével nemcsak kutatóként, hanem politikai aktivistaként is foglalkozik” – korábban pártokkal is dolgozott egy választási reformjavaslat elkészítésén. Azóta a politikai helyzet teljesen átalakult, így szerinte megnyílt a lehetőség egy széles körű társadalmi és politikai egyeztetésre egy új választási rendszer megalkotásáról.

A konferencia leginkább tudományos előadásában Csóka Gábor matematikus szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években gyakran háttéralkuk, visszalépések és taktikai manőverek döntöttek a választók helyett. Szerinte a jelenlegi rendszer nem ösztönöz őszinte szavazásra, hanem arra készteti a választókat, hogy taktikázzanak, figyeljék a közvélemény-kutatásokat, és stratégiai megfontolások alapján voksoljanak. „Egy jól működő választási rendszerben az esélytelen jelöltek indulása vagy a ráindítások nem változtathatják meg érdemben a végeredményt” – mondta.

A matematikus szerint

a reform első lépése annak tisztázása lenne, hogy a társadalom milyen célokat vár el a választási rendszertől.

Ezt követően egyfajta „étlapot” lehetne összeállítani a lehetséges modellekből, amelyekről érdemi társadalmi párbeszéd indulhatna. Szerinte alapvető kérdés, hogy mennyire legyen arányos a rendszer, mennyire segítse a stabil kormányzást, milyen szerepet kapjanak az egyéni jelöltek, illetve szükséges-e a koalíciós szándékok előzetes tisztázása.

Túl nagyok a választókerületek

A rendezvény második részében Szabó Andrea politológus-választási szociológus, László Róbert választási szakértő, és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő beszélgettek. Abban mindhárman egyetértettek, hogy a választói részvétel mellett maga a választási rendszer is alapvetően meghatározza a demokrácia minőségét, már csak azért is, mert egy rosszabb rendszere eleve nem ösztönzi szavazásra az embereket.

László Róbert választási szakértő hangsúlyozta, hogy nincs teljesen semleges és minden szempontból igazságos választási rendszer, mert az eltérő célok és politikai érdekek (például az országos arányosság és a helyi képviselet, a pluralizmus és a hatékony döntéshozás) szükségszerűen ütköznek egymással.

Bizonyos alapelveknek azonban szerinte mindig érvényesülni kell, ezek közé tartozik szerinte például az, hogy egyenlő legyen a szavazat értéke – ez a mostani, igen nagy és politikai érdekek mentén kijelölt egyéni választókerületek miatt nem érvényesül. „Fontos, hogy a demagógiát felejtsük el a választási rendszerrel kapcsolatban. 2010-ben demagóg álvita folyt a kisebb parlamentről, egymásra licitáltak a pártok, hogy ki tudd kisebb parlamentet javasolni. Sokan el is hitték, hogy ezzel megoldódnak a választási problémát, és sokat spórolunk – nem spóroltunk” – mondta. László Róbert szerint a mostani, fél megyényi területeket akár száznál is több kistelepülést magukba foglaló választókerületek egyszerűen túl nagyok. Sem a részvételt, sem az arányos képviseletet nem támogatják.

Szintén 2010-es demagógia az, mondta László Róbert, hogy túl drága a kétfordulós választás (szerinte az elmúlt években egy napi propaganda árából kijött volna a második forduló ára).

Szavazhassanak a 16 évesek?

Szél Bernadett arról beszélt, hogy a kiindulópontnak annak kell lennie, hogy Magyarország demokratikus berendezkedésben kíván élni. Az országosan arányos és helyi képviselet kérdésében ő inkább az utóbbit tartja fontosnak: szerinte Magyarországon olyan társadalmi értékválság alakult ki, amit a helyi közösségek megerősítésével lehetne kezelni, és ezt a választási rendszernek is segítenie kell.

A résztvevők között vita bontakozott ki a választójog korhatárának csökkentéséről is. Többen amellett érveltek, hogy a fiatalok megnövekedett politikai aktivitása indokolttá teheti a szavazati jog 16 éves korra történő leszállítását. Szabó Andrea ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy Ausztriában az első két választáson még nagy tömegben szavaztak a 16-17 évesek, de ezután hamar zuhant az aktivitásuk, amint elmúlt az újdonság varázsa. Hozzátette viszont, hogy ma Magyarországon rendkívül magas a politika iránti érdeklődés a 18 év alatti korosztályban. „Erős gesztus lehetne a magyar fiatalok felé a választói korhatár csökkentése, hiszen az ő politikai részvételük nélkül az idei fordulat sem következett volna be” – mondta.

És ha újra kétharmad lesz?

A konferencia egyik visszatérő témája az volt, hogyan lehet megakadályozni, hogy a jövőben egyetlen politikai erő ismét saját érdekei szerint alakíthassa át a politikai rendszert. László Róbert szerint hosszabb távon úgy kellene kialakítani a választási rendszert, hogy egyetlen politikai erő se tudja egyoldalúan megváltoztatni – akár úgy, hogy nehezebb lehessen kétharmados többséget jutni, akár úgy, hogy a választási törvény kétharmados helyett háromnegyedes többséggel legyen megváltoztatható. László Róbert egyébként úgy tudja: a Tisza Párton belül abban

viták vannak az új választási rendszer részleteiről, de abban konszenzus van, hogy az új rendszert le lehessen egy új kétharmaddal lebontani.

Szerinte a Tiszában arra is egységes szándék látszik, hogy valamilyen formában társadalmi egyeztetés legyen az új választási rendszerről – máskülönben az aligha lesz stabil és legitim.

Szabó Andrea (a szerző felvétele)

A konferencia után Szabó Andrea az Átlátszó kérdésére elmondta: már a 2022-es választások előtt is érezhető volt, hogy a magyar társadalom készen állhat arra, hogy megfelelő politikai megszólítás esetén kilépjen az apátiából. Erre végül 2024-ig kellett várni. „Bár a 2022 óta a romló jóléti mutatók alapot adtak az elégedetlenségnek, a kegyelmi botrány volt az szikra, aminek hatására a többség elkezdte erkölcsi alapon is megkérdőjelezni a rendszert.” Ebben a helyzetben szerinte Magyar Péter jó ütemben, jó üzenetekkel és megfelelő erővel lépett fel, ami megváltoztatta a társadalom politikától korábban eltávolodó gondolkodásmódját.

A politológus úgy látja, 2025-ben már egyértelműen kirajzolódott egy társadalmi rétegeken átívelő koalíció a rendszerrel szemben. Ennek első kézzelfogható bizonyítéka szerinte az ellehetetlenítési törvénnyel szembeni ellenállás és a 2025-ös Budapest Pride volt. „A Pride túlmutatott a szexuális kisebbségek jogai melletti kiálláson. Ha csak erről szólt volna – természetesen ez is nagyon fontos −, nem mentek volna ki nagyságrendekkel többen, mint a korábbi években. Ehelyett a tüntetés már a rendszerrel szembeni ellenállás és egy új koalíció fellépése volt, amelyben kiemelt szerepet játszottak a fiatalok.” Hozzátette: az ezt követő fesztiválszezon, a „Mocskos Fidesz Summer” már azt jelezte, hogy a kormány elvesztette a fiatalokat.

„Kizárták a választókat az új rendszer létrehozásából”

Szabó Andrea nem látja jelét annak, hogy ez a koalíció szétporladna: a közvélemény-kutatások és a napi tapasztalatok, például a parlamenti közvetítések nézettsége azt mutatja, hogy az emberek nem kapcsolódtak le a politikáról. „Egy generáció nőtt fel úgy, hogy a parlamentben nincs érdemi vita. Most újdonságként, érdekességként hat, hogy van tétje a közéleti vitáknak” – mondta.

Szabó szerint a jövőbeli politikai részvétel szempontjából fontos, az is, milyen választási rendszer jön létre, és hogy hogyan alakul ki. „Most az emberek azt érzik, hogy van beleszólásuk a szabályok kialakításába. Ha ez valóban így lesz, akkor később is nagyobb eséllyel vesznek részt a politikában. Ugyanakkor szerinte vannak olyan rendszerszintű elemek, amelyek önmagukban is befolyásolják a részvételt, például, ha a parlamentben a jövőben is a nagy, egyéni kerületekben választott képviselők lesznek a legtöbben, akkor sokan gondolhatják megint úgy, hogy nem számít a szavazatuk. Ezzel szemben a kisebb választókerületek erősíthetik a választó és a képviselő közötti kapcsolatot, és ösztönözhetik az embereket a részvételre.”

Az alkotmányozás és a választási rendszer átalakítása kapcsán Szabó Andrea úgy látja, vannak jelei annak, hogy az új kormány nyitottabb lehet a társadalom bevonására, bár szerinte ez még nagyon korai szakaszban van. „A korábbi, 1990-es és 2010-es rendszerváltások egyik nagy hibája éppen az volt, hogy kizárták a választókat az új rendszer létrehozásából” – mondta.

Hozzátette: ehhez arra is szükség van, hogy a Tisza Párt hajlandó legyen korlátozni a saját hatalmát is, „Éppen ez volt az, amit a Fidesz nem tett meg. A mandátumkorlátok szerinte fontos önkorlátozó gesztusok lehetnek, de önmagukban nem elegendők. Olyan szabályokra is szükség van, amelyek lehetővé teszik új pártok belépését a politikai versenybe. Most csak három párt van a parlamentben, ami nem egészséges hosszú távon. A választási rendszer arányosítása, a párt- és kampányfinanszírozás átalakítása, és egy új médiatörvény is hozzájárulhatna ahhoz, hogy új politikai szereplők jelenjenek meg.”

Ír példa a reformra

Szél Bernadett az Átlátszó kérdésére úgy válaszolt: egy választási rendszer egyik legfontosabb értéke a pluralizmus. „Magyarországon az autokráciában a hatalmi érdekek mentén kialakított választási rendszerben a választók folyamatosan erős kompromisszumokra kényszerültek, nem értékek mentén szavaztunk.” – mondta. Ráadásul az elmúlt 16 évben Magyarországé lett az Európai Unió egyik legkevésbé arányos választási rendszere is.

Szél Bernadett (a szerző felvétele)

Kérdésünkre, hogy hogyan lenne érdemes bevonni a társadalmat a választási törvényalkotásba, Szél az állampolgári tanácsokat, más néven Citizens’ Jurykat emelte ki (ezeket a konferencián László Róbert is pozitív példaként említette), amiket az 1990-es években Írországban alkalmaztak. Ezek lényege az volt, hogy

véletlenszerűen választottak ki laikus állampolgárokat, akik független szakértők segítségével vitattak meg egy-egy közpolitikai kérdést,

majd ez alapján adtak javaslatokat a döntéshozóknak. Ezt a módszert nemcsak törvényalkotásra, de vitatott ügyek, például nagyberuházások társadalmi megvitatására is használták.

Szél Bernadett szerint a jövő pártrendszere szempontjából alapelv, hogy ne technikai alkukról, hanem alapelvek képviseletéről szóljon. „Szerintem egy pozitív dolog Magyarországon, hogy számos különböző politikai értékrend megtalálható a társadalomban, de fontos, hogy ez a sokszínűség, konzervatív, liberális, baloldali, jobboldali és különböző zöld irányzatok a parlamentben is megmutatkozzanak, és koalíciókat kötve tudjanak kormányt alakítani. Ma Magyarországon olyan fontos kérdések szorulnak ki a politikai vitából, például a klímaváltozás, de nem azért, mert ez nem érdekli az embereket, hanem a politikai rendszer logikája miatt.”

Hozzátette: a valódi politikai versenyhez nem elég a választójogi törvényt átírni, hanem szükség van a médiához való igazságos hozzáférésre, tisztességes kampányfinanszírozásra, és arra az alapelvre, hogy a mindenkori hatalom leváltható legyen. Kérdésünkre elmondta azt is, személy szerint kétfordulós választási rendszert támogatna. „Az első fordulóban az emberek értékek szerint szavazhatnának, ami segítené a társadalmi párbeszédet és a magasabb részvételt, a második forduló pedig lehetőséget adna a kormányzóképes többség kialakítására.”

Zubor Zalán

Fotók: a szerző felvételei