Itt a teljes ítélet: minden pontban az Átlátszónak adott igazat a bíróság a Szuverenitásvédelmi Hivatallal szemben

A Fővárosi Törvényszék 2025. december 4-én hirdetett ítéletet az Átlátszó Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen indított személyiségi jogi perében. Az elsőfokú eljárás az Átlátszó teljes mértékű pernyertességével zárult: a bíróság valamennyi kérelmünknek helyt adott, és kimondta, hogy a Hivatal a rólunk megjelent kommunikációja minden lényegi pontjában valótlant állított. Közzétesszük a teljes, 74 oldalas indoklással ellátott ítéletet.

A Hivatal el lett tiltva a további jogsértéstől – amely kötelezés az ítélet jogerőre emelkedését követően remélhetőleg a Hivatal Facebook-profiljának adminisztrátoraihoz is eljut -, továbbá arra is kötelezte a bíróság, hogy az Átlátszóról megjelent, valótlan tartalmú Facebook-videóval egyező formátumban, ugyancsak Facebook-videóban kérjen bocsánatot, és ismertesse a korábbi vádjai valótlanságát, illetve hogy a honlapja főoldalán is tegye közzé, hogy állításai valótlanok voltak. Végül arra is kötelezte a bíróság a Hivatalt, hogy fizessen meg nekünk a személyiségi jogaink megsértése miatt 3.800.000 Ft. sérelemdíjat.

86%

Év végéig még

17 896 695 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A következőkben bemutatjuk, hogy mivel próbálta elérni a Hivatal, hogy a bíróság szüntesse meg a pert, illetve a bíróság indokolását arról, hogy miért állapította meg az Átlátszóról megfogalmazott egyes állítások – a Hivatal bíróság előtti terminológiájában pusztán vizsgálati következtetések, ezzel ellentétben a Hivatal (nem jogász) elnöke szerint tények – valótlanságát.

A Hivatal hatásköri kifogása: bíróság ne vizsgálja felül állításai valóságtartalmát

A Hivatal védekezése elsősorban arra irányult, hogy a bíróság szüntesse meg az Átlátszó által az ellene indított pert, miután a Hivatalt létrehozó törvény explicite kimondja, hogy a Hivatal jelentésével szemben jogorvoslatnak nincs helye: álláspontja szerint

„a Fővárosi Törvényszék így nem jogosult sem közvetlenül, sem közvetett módon az alperesi Hivatal feladatellátását befolyásolni, jelentésének, elemzésének megállapításait tartalmilag és/vagy jogszerűségi szempontból felülvizsgálni”.

Az érvelés elfogadása nem másra vezetne, minthogy van egy olyan (a 2026. évi előirányzata szerint évi 6 milliárd 902 millió forintból működő) állami szerv, amelynek rendeltetése nem más, minthogy semmilyen fórum előtt nem vitatható, nem támadható megállapításokat tegyen a vizsgálata alá vont személyekről, szervezetekről: e megállapítások valósága, illetve egyáltalán jogszerű volta pedig nem tartozik a bíróságra.

A vázolt helyzet abszurditása talán még illiberális demokráciákban is nyilvánvaló.

A bíróság nem is értett egyet a Hivatal érvelésével: indokolásunkkal egyezően rámutatott, hogy annak ellenére, hogy hagyományos jogorvoslat nem vehető igénybe a jelentésével szemben, a Hivatal még az Alkotmánybíróság értelmezése[1] szerint is perelhető, állításainak valóságtartalma polgári perben vizsgálható.

Átlátszó vs Szuverenitásvédelmi Hivatal elsőfokú ítélet by atlatszo

A Hivatal mint a véleményszabadság bajnoka

Keresetünkben rámutattunk: európai és magyar alkotmányos standardok szerint az állam és az állam egyes szervei, mint a Hivatal, az alapvető jogoknak minden esetben csak a kötelezettjei lehetnek. Ennek oka az, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága is alapjog, amelynek magánszemélyek és szervezeteik általi gyakorlását éppen hogy az államnak kell tiszteletben tartania, feltételeit biztosítania kell, és tartózkodnia kell a véleménynyilvánítás szabadságába való szükségtelen beavatkozástól; az állam maga azonban nem hivatkozhat arra, hogy kommunikációja során a véleménynyilvánítási szabadságával élt, és így állításai valóságtartalmát nem, vagy pedig nem minden kétséget kizáróan kell bizonyítania, kiváltképp, ha ezek az állítások éppen magánszemélyekről, illetve szervezeteikről szólnak.

A Hivatal ezzel szemben úgy vélte, hogy az Átlátszóról megfogalmazott állításai

„jellegüknél fogva tényekre alapított egyfajta véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek élvezik a véleménynyilvánítás szabadságát.”.

A bíróság azonban nekünk adott igazat. Kimondta:

„A bíróság egyetértett a felperes álláspontjával, mely szerint a Kúria felülvizsgálati ítéletében[2] kifejtett szempontok irányadóak jelen peresített tartalomra is, hiszen alperes

• ugyancsak az államhatalom részeként — alapjogi kötelezettként — nyilvánult meg a peresített videójában, illetve az annak alapjául szolgáló jelentésében;
• ebből kifolyólag a véleménynyilvánítás szabadsága mint alkotmányos alapjog gyakorlása számára, mint közhatalmi szerv, eleve nem volt biztosított;
• ellenben a valósághű tájékoztatás és a valóban alapjogi védelem alatt álló személyiségi jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége terhelte.”

A Hivatal tehát nem hivatkozhatott arra, hogy a hivatalos kommunikációja során – például egy újság szerkesztőségéhez hasonlóan – véleménynyilvánítási szabadságával élt, így nem pusztán az állítások vékony ténybeli alapjának a bizonyítása terhelte, hanem a megállapításai tényleges valóságát kellett bizonyítania. A bíróság érvelésünkkel összhangban rámutatott: a Hivatal

„mint jogszabály szerint független és politikai befolyástól mentesen működő, alkotmányos jogállásánál fogva pártfüggetlenül működő szerv – vizsgálati jelentése és egyéb kommunikációja kapcsán e mérce még szigorúbban alkalmazandó, mi több, alperesnek jogszabály állít kötelezettséget a tényszerű jelentéstevésre és tájékoztatásra.”.

A Hivatal tehát abba a sajnálatos helyzetbe került, hogy bizonyítania kellett állításai valóságát. A bizonyítás eredménye mindenki számára elérhető; a bíróság megállapítása szerint a Hivatal

„által készített jelentés, illetve az azt készítő tanú vallomása a perben elhangzott állítások valóságának bizonyítására nem volt alkalmas”.

A következőkben bemutatjuk, hogy a bíróság miért állapította meg a Hivatal vádjainak valótlanságát.

A Hivatal valótlanul állította, hogy az Átlátszó tevékenysége hírszerzés és dezinformáció, és tevékenysége súlyosan sérti Magyarország szuverenitását

A bíróság megállapította: „[a] hírszerzés az ellenfél katonai, gazdasági vagy politikai titkainak megszerzésére irányuló titkos információgyűjtés, szervezett titkosszolgálati tevékenység (…) mindemellett a Btk. 261. § szerinti kémkedés bűntettének elkövetési magatartása.”, a dezinformáció kapcsán pedig rögzítette: „[a] sok ember életét befolyásoló, szándékosan megtévesztő, manipulatív, fontos közéleti témákra vonatkozó és tudatosan az igazságnak nem megfelelő, torzított információknak saját megnevezésük van, ezek a dezinformációk.”.

A Hivatal a perben e közlés kapcsán (bizonyítás helyett) azt állította, hogy az Átlátszó

„egy külföldi érdekeltségű politikai nyomásgyakorló hálózat tagjaként készít el és közöl cikkeket, videós tartalmakat, valamint részt vesz formális és informális egyeztetéseken, szakmai fórumokon stb. A felperes (az Átlátszó) által megjelenített narratívák a külföldi hálózati érdekek szerint meghatározott stratégiába illeszkednek (pl.: a különböző korrupciós álnarratívák beemelése a magyar politikai diskurzusba), ezért az dezinformációs tevékenységnek (azaz: az információk, a tények manipulatív, politikai célzatú eltérítésének) minősül.”.

E vizsgálati következtetés azonban nem volt elegendő annak alátámasztására, hogy az Átlátszó kémkedne, dezinformálna, és hogy tevékenysége súlyosan sértené Magyarország szuverenitását. A bíróság rámutatott:

„dezinformációs és a hírszerzési tevékenység megvalósításának tényként való kimondásához nem elegendő, hogy alperes szerint a felperes tagja egy nemzetközi hálózatnak, közelebbről meg nem határozott „agendái” pedig illeszkednek a hálózat politikai narratíváihoz. A közérdekű adatigénylés nem jogellenes tevékenység, hanem az az Alaptörvényben biztosított alapjogok egyike. A dezinformációs tevékenység végzését az alperes semmivel nem bizonyította. Egyetlen példát sem hozott fel annak igazolására, hogy a felperes valótlanságokat hozott volna nyilvánosságra.”.

A Hivatal valótlanul állította, hogy az Átlátszó dezinformációs kampánya ürügyet teremtett Brüsszelnek, hogy uniós pénzek visszatartásával zsarolja Magyarországot

A Hivatal, az előzőkben bemutatottaknak megfelelően, egyetlen olyan alkalmat sem tudott azonosítani, amikor az Átlátszó valótlanságot hozott volna nyilvánosságra – következésképp dezinformációs kampányt sem folytathatott. A bíróság ezzel összefüggésben kimondta: a Hivatal

„[v]alótlanul állította, hogy a felperes (az Átlátszó) dezinformációs kampánya ürügyet teremtett Brüsszelnek, hogy uniós pénzek visszatartásával zsarolja Magyarországot.”.

És mivel az Átlátszó „semmilyen dezinformációs tevékenységet, így kampányt sem folytat, ezért sem »Brüsszelnek«, sem senki másnak nem szolgálhat ürügyül semmilyen zsaroláshoz.”.

A Hivatal valótlanul állította, hogy az Átlátszó titkolózik, nem hajlandó nyilvánosságra hozni a Sargentini-jelentéshez biztosított részjelentéseit

A perben előadtuk: a Sargentini-jelentés elkészítésében nem működtünk közre, részjelentéseket sem küldtünk hozzá. A jelentés csak mint felhasznált forrás hivatkozza az Átlátszó cikkeit, épp úgy, ahogy ezt az ELTE ÁJK, a PTE vagy épp a külügyminisztérium anyagaival is teszi. Kiemeltük: a Hivatal egy olyan dokumentum közhatalmi szerv előli eltitkolását rója fel nekünk, amely dokumentumot egyrészt soha nem kért tőlünk, másrészt nem létezik.

A bíróság megállapítása szerint a Hivatal

„[n]em tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Mivel nemleges dolgot bizonyítani nem lehet, ezért az alperes érdekében állt annak bizonyítása, hogy létezik az a részjelentés, amit a felperes eltitkol. A Sargentini-jelentésben szereplő azon mondat, mely szerint: »[a] jelentés elkészítése során a dokumentum bizottságba történő elfogadásáig az előadó az alábbi szervezetektől vagy személyektől kapott hozzájárulásokat.«  – nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felperes részjelentést készített. A felperes által készített egyéb anyag felhasználására is ugyanez a mondat vonatkoztatható. Tehát önmagában semennyiben nem igazolja a részjelentés létezését és annak eltitkolását sem.”.

Vagyis a Hivatal még azt sem tudta bizonyítani, hogy az általa hivatkozott részjelentés egyáltalán létezik, nemhogy azt az Átlátszó még el is titkolja.

A Hivatal valótlanul állította, hogy az Átlátszó finanszírozása döntően külföldi eredetű, a legtöbb pénzt az Európai Bizottság mellett idegen államok és Soros György pénzosztó körei biztosítják

E körben kifejtettük, hogy a Hivatal által is előadott, bíróság által jogerősen valótlan tartalmúnak kimondott[3] klasszikussal szemben a valóság az, hogy az Átlátszó éves költségvetésének legjelentősebb része magánszemélyek szja 1 százalékos felajánlásaiból és kisadományaiból származik, mint ahogy az a nyilvánosan elérhető és a perben is csatolt beszámolóinkban és kiegészítő mellékleteinkben is fellelhető.

A bíróság kimondta: a Hivatal

„az állítása valóságtartalmát meg sem kísérelte bizonyítani.”.

A Hivatal a valóság bizonyítása helyett azzal érvelt, hogy

„a magyar társadalom igen jelentős része, s így a közvélekedés egyáltalán nem tekinti negatív-, vagy a nemzeti szuverenitásra veszélyes körülménynek azt, hogy egy magyar civil vagy nonprofit szervezet finanszírozása döntően külföldi eredetű, illetve azt, hogy számára a legtöbb pénzt az Európai Bizottság mellett idegen államok és Soros György szervezetei adják. Olyannyira így van ez, hogy nem csak nem ítélik ezt el, hanem egyenesen kívánatosnak is tartják, és akár tüntetéseket vagy más akciókat szerveznek akkor, ha a kormányzat ezzel ellentétes célokat fogalmaz meg. (…) A társadalmi közfelfogás nem egységes ugyanis ebben, amire figyelemmel viszont nem támasztható alá, hogy a kifogásolt közlés egyértelműen sértő jelleget hordozna. Megjegyezni kívánjuk, hogy a sértő jelleg hiányában, ha a közlés valótlannak is bizonyulna, akkor sem lenne jogsértő, mert a fentebb említett három feltételnek együttesen kell fennállnia.”.

A bíróság ezzel szemben rögzítette, hogy mivel a Hivatal a peresített Facebook-videójában azt közölte az Átlátszóról, hogy

 „»[d]e ugyanígy homályosak a pénzügyei is. A pénzmozgást egy bonyolult és keresztfinanszírozott struktúra mögé rejtik el. A trükkök ellenére a Szuverenitásvédelmi Hivatal megállapította, hogy az Átlátszó finanszírozása döntően külföldi eredetű. A legtöbb pénzt az Európai Bizottság mellett idegen államok és Soros-pénzosztó körei biztosítják.” [így]

ebben a szövegkörnyezetben az átlagos néző számára értelmezhetően a közlés sértő jellege egyértelműen megállapítható.«”.

A Hivatal valótlanul állította, hogy az Átlátszó szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal és eddig több mint 9000 magyar dokumentumot töltött föl amerikai szerverekre

E körben rámutattunk: az, amire a Hivatal amerikai szerverként hivatkozik, nem más, mint az  OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project – a világ egyik legnagyobb oknyomozó újságírói szerveződése) Aleph gyűjteménye (URL: https://aleph.occrp.org/pages/about), egy olyan kormányzati, illetve egyébként nyílt adatbázisokból származó információkat csoportosító projekt, amelynek célja, hogy a világ oknyomozó újságíróinak a [(z) adott esetben köz]pénz útjáról adatokat szolgáltasson. E gyűjteménybe azonban semmiféle adatot nem töltöttünk fel, arra pedig, hogy az OCCRP milyen adatot és honnan gyűjt be, alakító befolyásunk nincs, a közérdekű adatok pedig eleve szabadon terjeszthetőek, ez a természetük, a velük való visszaélés a megismerők részéről fogalmilag kizárt.

A Hivatal e körben azzal védekezett, hogy

„[a]bban az esetben ugyanis, ha egy vizsgálatra és elemzésre feljogosított állami szervezet téves következtetésre jutna a vizsgált szervezet magatartásával összefüggésben (például az adatkezelésére vonatkozóan) a jogsértésre, vagy visszaélésre vonatkozó megállapítása mégsem minősülne jogellenesnek.”.

A bíróság a Hivatal érvelésével azonban nem értett egyet. Rámutatott: a Hivatal

„a valóságot nem bizonyította a közlése pedig a korábbiakban ismertetettek szerint nem minősül olyan véleménynek, amely alapul szolgálna a kereset e pontjának elutasítására.”.

A Hivatal pervesztes lett

A Hivatal tehát egyetlen állítását sem bizonyította, 76 oldalas ítélet állapította meg azonban, hogy egyértelműen sérelmes, valótlan tényállításaival megsértette az Átlátszó jó hírnevét. A Hivatal jogszabályi kötelezettsége alapján évente elkészítendő nemzeti szuverenitásjelentés remélhetőleg megfelelően bemutatja mindezt.

A teljes ítéletet innen lehet letölteni (PDF)

Pere Gergő

Címlapkép: Jakabosné Németh Monika bíró a tárgyalóteremben. Fotók, videó: Pápai Gergely/Átlátszó

[1] Az Alkotmánybíróság a Hivatalt létrehozó jogszabály ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elbíráló, IV/02551/2024 ügyszám alatt hozott, 2024. november 15-i határozata [83] bekezdése

[2] A Kúria Pfv.IV.21.348/2018/7. számon hozott, a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.380/2018/5-I1. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartó felülvizsgálati ítélete a nemzeti konzultációk jó hírnevet sértő egyes tartalmai kapcsán

[3] A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.327/2023/6. számú jogerős ítélete