Rendszerhiba – Akit orvosként eltiltanak egy országban, csak továbbáll, és praktizálhat egy másikban

Felfüggesztett, eltiltott, sőt: bűncselekményért elítélt orvosok gyakran gond nélkül folytathatják a tevékenységüket más országokban, tárta fel egy nemzetközi oknyomozó projekt. Az 50 szerkesztőséget tömörítő kezdeményezésnek Magyarországról az Átlátszó volt a tagja. Több magyar orvost is találtunk, akik szakmai vagy etikai vétség miatt nem gyakorolhatják a szakmájukat külföldön, itthon azonban praktizálnak. 

Évekig műtött úgy dr. Ny., hogy titkolta fertőző betegségét, az alkalmassági vizsgálatokon pedig valaki más vérmintáját adta le. Dr. Sz. veszélyeztette betege életét, amikor a nyaki verőeréből vett le vérgáz-mintát. Dr. H. nem megfelelően végezte el egy agyi vérömleny eltávolítását, egy porckorong-műtét esetén pedig csak a jobb oldalt érintő beavatkozásra kért hozzájárulást a betegtől. Dr. A.-nak viszonya volt korábbi, mentálisan labilisnak minősített páciensével. Mind a négy orvost eltiltották a működéstől külföldön, dr. Ny-t felfüggesztett börtönbüntetésre is ítélték. Azután hazajöttek, és most mind a négyen praktizálnak Magyarországon.

Vajon jelenleg a hatóságok tudtával, jogszerűen végzik munkájukat, vagy vannak lyukak a szabályozásban? Ki és hogyan szavatolja a betegek biztonságát? Joguk van-e a pácienseknek ahhoz, hogy ismerjék kezelőorvosuk korábban elkövetett vétségeit?

Hónapokig tartó kutatómunka után kijelenthetjük: Magyarországon lényegében semmit sem tudhatunk az eltiltott, felfüggesztett vagy etikai vétség miatt megbüntetett orvosokról.

Védik az orvosok jogait

Hazánkban – és sok más országban –  nem nyilvánosak az orvosok egészségügyi tevékenységük gyakorlásától való eltiltására vonatkozó információk. Közérdekű adatigénylésben is hiába kértük az Országos Kórházi Főigazgatóságtól, nem adtak ki adatokat az eltiltott orvosokkal kapcsolatban.

Szintén védettnek minősülnek az orvosetikai vétségek adatai. Bár 2025. január 1-től kezdve az etikai eljárások keretében kiszabott büntetéseket, a felfüggesztés tényét és időtartamát fel kell tüntetni az orvosok működési nyilvántartásában, azonban csak annak nem nyilvános részében.

Így a nagyközönség továbbra sem ismerheti meg ezeket az információkat.

Kértük az Országos Kórházi Főigazgatóságot és az orvosetikai eljárások terén jelenleg illetékes Egészségügyi Tudományos Tanácsot is, hogy legalább arról adjanak adatot – nevek és egyéb személyes adatok nélkül –, hogy hány eltiltás, felfüggesztés és etikai eljárás történt az elmúlt tíz évben.

A Belügyminisztérium válaszában közölte, hogy „kizárólag törvényességi felügyeletet” gyakorolnak az Egészségügyi Tudományos Tanács felett, így „a Belügyminisztérium az Egészségügyi Tudományos Tanács szakmai munkájában nem minősül adatkezelőnek”, ezért nem küldtek semmit. Az OKFŐ pedig szimplán csak nem adta ki az adatokat.

A kazahsztáni születésű, német állampolgárságú J. O. hét páciensen végzett ortopédiai műtéteket Norvégiában, anélkül, hogy megfelelő képesítése és gyakorlata lett volna. Az egyik beteg lábát később térdből amputálni kellett. O. engedélyét 2021-ben a norvég hatóságok visszavonták, jelenleg egy németországi klinikán praktizál, érvényes működési engedéllyel. (OCCRP)

Máshol valamelyest nagyobb a nyilvánosság

A legtöbb országban Magyarországhoz hasonlóan korlátozott az adatok nyilvánossága. Azonban Hollandiában, Dániában, Írországban, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Norvégiában és Litvániában nyilvánosak a felfüggesztett vagy eltiltott orvosok adatai. Közérdekű adatkérések révén pedig további országokban, Finnországban, Svédországban, Szerbiában, Szlovákiában és Észak-Macedóniában is sikerült információkhoz jutniuk a projektben dolgozó újságíróknak.

A működési engedéllyel rendelkező orvosok nyilvántartása ezzel szemben csaknem az összes országban nyilvánosan elérhető, letölthető, scrape-elhető (azaz informatikai programokkal kimásolható) vagy közadatigénylésben kikérhető volt.

Így összesen 46 ország adatait tartalmazza az a 2,5 millió sorból álló táblázat, amiből a projektben dolgoztunk.

Ebben legalább 100 olyan orvost találtunk, akikről teljes bizonyossággal állítható, hogy felfüggesztették vagy eltiltották őket, egy másik országban viszont érvényes működési engedéllyel rendelkeznek. Köztük van a bevezetőben már említett dr. Sz., dr. A., dr. Ny. és dr. H. is Magyarországon.

Nevüket jogi okokból nem hozzuk nyilvánosságra, mivel hazánkban nem megengedett az egészségügyi dolgozók által hivatásuk gyakorlása során elkövetett jogsértésekkel összefüggő személyes adatok, büntetőügyek esetében pedig a bűnügyi személyes adatok közlése és terjesztése.

I. S. ortopéd traumatológusként dolgozott egy angliai kórházban 2015 és 2020 között. 277 alkalommal adott végbélen át fájdalomcsillapító gyógyszert és hashajtót férfi betegeknek és egy női betegnek. Miután a bíróság kimondta, hogy S. saját szexuális kielégülése érdekében vetette alá a betegeket felesleges, invazív és intim beavatkozásoknak (amit a férfi tagadott), a brit hatóság törölte az orvosi nyilvántartásból. A 43 éves orvos 2021-ben hazatért Romániába, jelenleg egy kolozsvári kórházban ortopéd-traumatológus. (OCCRP/Public Record)

Mi történt itthon a négy magyar orvossal?

Szerettük volna megtudni az Országos Kórházi Főigazgatóságtól, kaptak-e értesítést a külföldi hatóságoktól az említett négy orvos eltiltásáról, és ha igen, járt-e valamilyen következménnyel. Az OKFŐ válaszában erre a kérdésre annyit közölt, hogy „a kérdések egy része személyiségi jogokat érint, ezért ezekre nem áll módunkban reagálni”.

A brit hatóságoktól azonban kaptunk választ, ezek szerint mind a négy esetben értesítették a magyarországi intézményeket a lefolytatott eljárásokról: három esetben az Országos Kórházi Főigazgatóság illetékes osztályát, dr. Ny. esetében pedig a Semmelweis Egyetemet.

Megpróbáltuk az érintett orvosoktól is megtudni, hogy hazatérésük után szembesültek-e bármilyen következménnyel a külföldön elkövetett vétségek miatt. Kettőt közülük nem értünk el, egy orvos „zaklatás miatt” jogi lépésekkel fenyegetett minket, a negyedik doktor azonban keresetlenül beszélt az esetéről. Elmondta, egy külföldi országban a korábbi ügye miatt nem felelt meg egy álláspályázaton, egy másik országban azonban gond nélkül el tudott helyezkedni. Magyarországon két évig szerepelt az eset a kamarai adatlapján, de hazatérése után ez már nem okozott problémát; egy állami kórházban alkalmazták.

Az orvos szerint uniós szinten átláthatatlan az eljárásrend, és amit egy országban elnéznek, azt máshol súlyosan szankcionálják. Hasonló kritikát fogalmazott meg egy belga sebész, akit az – akkor még EU-tag – Egyesült Királyságban függesztettek fel: „teljes mértékben önkényes és inkompetens a rendszer, sokkal jobb lenne, ha a tagállamok hatóságai egy egységes uniós direktíva szerint járnának el, így tiszták lennének a keretek az orvosok számára is”.

Egy spanyol plasztikai sebész az Egyesült Királyságban implantátumot ültetett be egy páciens mellébe, annak akarata ellenére. A páciens korábbi mellimplantátumának eltávolítását kérte, és kifejezetten jelezte, hogy nem szeretne helyette újat. A bírósági jegyzőkönyvek szerint a sebész megérintette a kezét és térdét, arcon csókolta, és azt mondta: „Bár Ön nem elégedett a melleivel, én gyönyörűnek találom őket”. A férfi mindezt tagadta a hatóságok előtt. Jelenleg spanyolországi klinikákon dolgozik plasztikai sebészként. (OCCRP)

Miért nem függesztették fel itthon a négy magyar orvost?

Az Országos Kórházi Főigazgatóság megkeresésünkre azt írta, amennyiben az OKFŐ „tudomást szerez arról, hogy valamelyik kollégát külföldön eltiltották az orvosi tevékenységtől, azonnal megvizsgálja a döntés indokait, valamint annak hazánkra vonatkozó jogi érvényességét. Amennyiben a tiltás Magyarországon is hatályos, természetesen alkalmazzuk azt”. Megismételt kérdésünk ellenére sem kaptunk választ azonban arra, hogy milyen esetekben hatályos a tiltás Magyarországon.

Azt az egészségügyi törvényben megtaláljuk, hogy mikor kell törölni egy orvost a működési nyilvántartásból: ha például bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, ha egészségi állapota következtében alkalmatlanná nyilvánították a tevékenység végzésére, ha egy adott tevékenységet megfelelő szakképesítés nélkül végez, vagy ha valótlan adatot közöl a nyilvántartást vezető szervvel (ez az OKFŐ).

Arra vonatkozóan azonban nem találtunk és nem is kaptunk pontos információt, hogy más országban lefolytatott eljárások eredményét itthon hogyan kell figyelembe venni, és egyáltalán van-e olyan gyakorlat, hogy ezeket a magyar hatóságok valamilyen formában – etikai vagy más eljárásban – értékelnék.

Dr. Ny. esetében az alkalmasság kérdése is felmerül, ezért az övé ennyiben speciális ügy. A Magyar Orvosi Kamara úgy tájékoztatott, hogy az egészségügyi dolgozók kötelesek tájékoztatni bizonyos tartós, fertőző betegségükről a munkáltatót és a munkaköri alkalmassági vizsgálatot végző orvost is. „Ugyancsak köteles az orvos jelezni, ha kollégáját vagy munkatársát egészségügyi vagy más okból munkája ellátására alkalmatlannak találja. Az etikai és szakmai szempontok itt is elválaszthatatlanok, hiszen a betegek biztonsága a legfontosabb szempont” – írják. Ezért, bár továbbra is dolgozhatnak orvosként, bizonyos beavatkozásokat csak feltételekhez kötötten végezhetnek.

Egy flamand pszichoterapeutát tíz évre eltiltottak a szakmagyakorlástól Hollandiában, miután szexuális viszonyt folytatott egy páciensével, a páciens lányának vizsgálat nélkül írt fel gyógyszereket, saját magának pedig páciense férjének nevében Viagrát rendelt. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a páciens terapeutát váltott. Az orvosnak jelenleg is érvényes működési engedélye van Belgiumban. (De Tijd)

Az uniós értesítési rendszer is hagy  kívánnivalókat maga után

Az Európai Unióban működik az ún. Belső Piaci Információs Rendszer, az IMI. Ez tulajdonképpen egy online felület, amelynek az a célja, hogy megkönnyítse a tagországok közigazgatási szervei közötti információcserét. A tagállamok többek között azokról az orvosokról is kötelesek az IMI rendszerén keresztül értesítést küldeni, akiknek tevékenységét a nemzeti hatóságok vagy a bíróságok ideiglenesen korlátozták vagy végleg megtiltották. Az értesítést az IMI portálon keresztül láthatják a hatóságok.

Az OCCRP a projekt során elkérte az Európai Bizottságtól az orvosokkal kapcsolatban kiadott IMI-figyelmeztetések adatait. Eszerint 2016 óta több mint 12 000 értesítést küldtek a tagországok az IMI-rendszerben, azonban tagországonként igen eltérő mértékben: míg a magyar hatóságok eddig mindösszesen 9 esetben jelezték valamilyen orvos jelentős indokkal történt eltiltását vagy felfüggesztését, a brit hatóságok a 2020-as Brexit előtt 7117 ilyen esetben küldtek riasztást a rendszerben. Kerestük a magyarországi nemzeti IMI koordinátorként kijelölt Európai Uniós Ügyek Minisztériumát, de nem reagáltak a levelünkre.

Tom Goffin, a Ghent-i Egyetem egészségügyi joggal foglalkozó professzora úgy véli, az IMI-rendszer a gyakorlatban nem sokat ér. „A legtöbb esetben fogalmunk sincs arról, hogy miért lett eltiltva az adott orvos, mert az értesítésben csak a neve és a szankció időtartama szerepel. Nem is kötelező ennél több adatot megadni” – mondta a belga De Tijd nevű lapnak.

Sjur Lehmann, a norvég egészségügyi hatóság igazgatója szerint „ha egy orvos valamilyen szakmai vétség vagy visszaélés miatt elveszíti a működési engedélyét egy országban, akkor egy másik országban ugyanúgy veszélyt jelent majd a betegekre nézve”. Szerinte a jelenlegi uniós értesítési rendszer jobb, mint ha egyáltalán semmilyen sem lenne, de sokat kéne még rajta fejleszteni.

A hatóságok ugyan kötelesek a „jelentős” indokból történt eltiltásokról és felfüggesztésekről értesítést küldeni, ugyanakkor nem létezik hivatalos definíció arra nézve, hogy pontosan mi számít „jelentős” indoknak. Hatósága válogatja, hogy ki mit ért ezalatt. Az Európai Bizottság az OCCRP megkeresésére közölte, hogy még ez évben kiad egy útmutatót ebben a kérdésben, és dolgozik az értesítések „felhasználóbaráttá tételén” is. Továbbá „figyelemmel kíséri a tagországok IMI-értesítésekkel kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését”, és kötelezettségszegési eljárásokat is indíthat ezek elmulasztása esetén.

„Belgium rengeteg értesítést küld az IMI-rendszeren keresztül, de minden tagország máshogy használja a rendszert, és máshogy jelöli ki az illetékes hatóságot” – nyilatkozta a belga egészségügyi miniszter a De Tijd-nek. „Nagyon fontosnak tartjuk a tagországok közti harmonizációt, ezért ez lesz a belga soros EU-elnökség egyik napirendi pontja.”

Fülöp Orsolya

Címlapkép: James O’Brien, Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP). A nemzetközi tényfeltáró munkát az OCCRP, a brit The Times és a norvég VG vezette és koordinálta. Együttműködő partnerek: Shteg (Albánia), Hetq (Örményország), Der Standard (Ausztria), Belarusian Investigative Center (Belarusz), De Tijd (Belgium), CIN (Bosznia & Hercegovina), BIRD (Bulgária), Investigative Journalism Bureau at the University of Toronto (Kanada), Oštro (Horvátország), CIReN (Ciprus), investigace.cz (Csehország), Berlingske (Dánia), Eesti Ekspress (Észtország), Yle (Finnország), Le Monde (Franciaország), paper trail media (Németország), ZDF (Németország), DER SPIEGEL (Németország), Inside Story (Görögország), Átlátszó (Magyarország), Heimildin (Izland), Irish Times (Írország), L’Espresso (Olaszország), Preportr (Koszovó), Re:Baltica (Lettország), 15min (Litvánia), REPORTER – reporter.lu (Luxemburg), AmphoraMedia (Málta), RISE Moldova (Moldova), MANS (Montenegro), Follow The Money (Hollandia), Investico (Hollandia), IRL (Észak-Macedónia), Fundacja Reporterów (Lengyelország), Expresso (Portugália), Public Record (Románia), iStories (Oroszország), KRIK (Szerbia), Investigative Center of Jan Kuciak (Szlovákia), Oštro (Szlovénia), InfoLibre (Spanyolország), SVT (Svédország), Tamedia (Svájc), DW (Törökország), Slidstvo (Ukrajna), Howard Center (University of Maryland, USA), Kaiser Health News (USA).