Magán víztározó épült a Zagyva mellett 1 milliárd forintnyi EU-s támogatással

Egy forró júliusi napon horgász olvasónk küldött fotókat arról, hogy Jászberény és Jásztelek között egy hatalmas tóféleség épül, és a Zagyva töltését átvágva fektetik le a hozzá vezető csövet a folyótól. Azonnal elmentünk a helyszínre, majd szeptemberben ismét megnéztük az időközben elkészült létesítményt. Addigra kiderítettük azt is, hogy miről van szó: a mezőgazdasággal foglalkozó Darázs-cégcsoport egyik tagja bő 1 milliárd forintnyi uniós támogatásból építette meg a víztározót, amit a Zagyva folyóból fognak feltölteni, hogy a tehenek etetésére termesztett takarmánynövényeket locsolják.

Balogh Péter geográfus, a Vízválasztó Mozgalom elnöke szerint viszont le kéne szokni az öntözéses gazdálkodásról, mert az kizsigereli a talajt és a vízkészleteket is, hosszú távon pedig sivataggá változtatja a környezetünket. Szerinte erre tökéletes példa az egyre jobban kiszáradó Alföld, ahol már több folyó eltűnt, és a Zagyva is a kiszáradás felé halad – sőt, a Tisza is veszélyben van. Balogh mindezt Szolnokon mutatta be nekünk, ahol a Zagyva a Tiszába torkollik, de mivel mindkét folyóban a szükségesnél és szokásosnál sokkal kevesebb víz van, könnyedén sétálhattunk a Tisza-híd lábánál.

A lélegzetünk is elakadt júliusban, ahogy Jászberényt elhagyva felbukkant előttünk a távolban az akkor még csak épülő víztározó fekete földsáncokból álló sziluettje. A szinte teljesen sík területen, a cserepesre repedt talajon, a ropogósra száradt növények mellett tornyosulva igazi mesebeli óriásnak tűnt a létesítmény. Közelebbről megnézve viszont kiderült, hogy tulajdonképpen tényleg az: a benne dolgozó különböző munkagépek csak apró játékautóknak látszottak a hatalmas mederben. A Zagyva folyótól a tározóig, majd onnan a Darázs-cégcsoport földjeire vezető vízcsövek átmérője pedig akkora, mint egy átlagos felnőtt két combja.

Hiába kérdeztük meg az illetékes Jász-Nagykun-Szolnoki kormányhivatalt, hogy ki és mikor adott engedélyt a tározó építésére, és mennyi vizet fognak beleszivattyúzni a Zagyvából, a hatóság nem válaszolt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is csak annyit mondott a megkeresésünkre, hogy területi szervük, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) vagyonkezelői hozzájárulást adott az építkezéshez, és „a tározó létesítésének oka az öntözővíz-tározás, a Zagyva vízkészletének kímélése”.

A Jászberény melletti magán víztározó (fotó: Átlátszó)

A tározó Darázs Istvánék tulajdonában van, akiknek mezőgazdasági cégcsoportja van: a növénytermesztés mellett halgazdaság, malom, sertés- és tojótyúktelep, takarmánygyár, tehenészet is a portfóliójuk része. Darázsék sem júliusban, sem szeptemberben nem válaszoltak a tározóval kapcsolatban nekik küldött kérdéseinkre. Telefonon is kértük, hogy nyilatkozzanak, de nem kívántak szerepelni a videóriportunkban sem. A Jászsági Térségi Televíziónak azonban örömmel beszéltek nyáron a létesítményről: téli csapadékkal szeretnék megtölteni a Zagyvából, 600 ezer köbméter vizet tud befogadni, és

a folyó vizét arra szeretnék felhasználni, hogy a tehenek etetésére termesztett növényeket tudják öntözni.

A jászsági tévé riportjából az is kiderült, hogy a beruházásra Darázsék állami és európai uniós támogatást is kaptak. A támogatások összegéről nem beszéltek a helyi tévében sem, de a Darázs-cégcsoport egyik telephelyén megtaláltuk a projekttáblát: aszerint egyik érdekeltségük, a Jászberényi Vízöntő Kft. bő 1 milliárd forintnyi EU-s támogatást kapott „A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése” című pályázati felhívás keretében. Az uniós támogatásokat nyilvántartó kormányzati honlapon csak annyi olvasható a projektről, hogy „Öntözésfejlesztés”, aminek összköltsége 1,55 milliárd forint.

„Azon csodálkozom, hogy emberek, akik ilyen engedélyeket kiadnak, egyáltalán tudják-e azt, hogy mire?” – tette fel a költői kérdést Bordásné Gurály Erzsébet, amikor júliusban megmutatta nekünk a Zagyva átvágott gátját, a mellette épülő magán víztározót, és a folyótól odáig vezető vastag csövet. Az évtizedek óta horgászó asszony elmondta, hogy évről-évre látja egyre jobban kiszáradni a környékbeli vízfolyásokat, patakokat, és attól tart, hogy a dédunokái már fecskéket sem fognak látni, mert annyira nincs víz a tájban.

Bordásné Gurály Erzsébettel a Zagyvától a magán víztározóig vezető csőnél júliusban

Balogh Péter geográfussal, a Vízválasztó Mozgalom elnökével Szolnokon találkoztunk, ahol a Zagyva beletorkollik a Tiszába. A Jászberény melletti tározótól nagyjából 50 kilométerre délre fekvő torkolatnál annyira alacsony volt mindkét folyó szintje, hogy könnyedén odasétálhattunk a Tisza-híd lábához és a Zagyva befolyási pontjához. Balogh ezen a szemléletes helyszínen beszélt arról, hogy az öntözéses gazdálkodás rendkívül káros a környezetre, sivatagot csinál a tájból, és ez a folyamat sajnos az Alföldön már el is kezdődött. „Tűnnek el a folyók az Alföldről. Nagyon sok folyó tűnt már el, amiknek a nevét sem tudja a közvélemény” – mondta a szakember.

Balogh Péter Szolnokon, a Zagyva tiszai torkolatánál

Balogh Péter a vízőrző civilekhez hasonlóan úgy gondolja, hogy a nagy esőzések és áradások során megjelenő többletvizet a tájba kell(ene) vezetni és ott megtartani, kvázi tartalékolni az aszályos időkre. A Tisza mentén élő és gazdálkodó szakember szerint a jászberényi magán víztározó is mutatja, hogy vízhiányos ország vagyunk, és úgy tűnik, elindult egyfajta harc ezért az egyre szűkösebb természeti erőforrásért. Szerinte „át kéne programozni a köztudást és a szakmai vélekedést erről: az, hogy a vízhiány esetén a megoldás az, hogy öntözzünk, az egy teljesen téves gondolat és gyakorlat”.

Öntözőrendszer a Darázs cégcsoport földjein

Szendőfi Balázs természetfilmes és halkutató a Zagyva bátonyterenyei szakaszának letarolása kapcsán beszélt nekünk júliusban arról, hogy „a vízügyi vaskalap csak tározókban tud gondolkodni, beszivárgásban még jóval kevésbé sajnos”. Szendőfi hangsúlyozta: „Ha fenn akarjuk tartani ezt a jelenlegi életmódunkat, akkor az ökoszisztémának a teljes egészére szükségünk van. Az ökoszisztéma pedig akkor erős, ha sok fajból áll. Ehhez képest viszont mi itt a Kárpát-medencében a vizes élőhelyeinknek már a 90 százalékát megszüntettük, tehát amit most látunk, ez a 10 százaléknyi maradék”.

Szöveg: Erdélyi Katalin – Fotók és videó: Pápai Gergely