Szép csendben rengeteg fát vágtak ki a Duna partján Nagymaroson

A Kismaros és Nagymaros közötti ártéri erdő egy részének kivágása komoly lakossági felháborodást váltott ki az elmúlt napokban. A Duna-parton végzett munkálatokról először egy Facebook-poszt számolt be, amelyen hatalmas, egészségesnek tűnő fák kivágott rönkjei, munkagépek és kopaszra vágott part látható. Utánajártunk, ki és miért tarolta le a partot.

A helyiek április 17-én észlelték a favágást, és megpróbáltak egyeztetni a városvezetéssel, amely a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) hatáskörére hivatkozott. A munkálatok április 25-re már be is fejeződtek: a lakossági panaszok szerint több száz fát vágtak ki, köztük olyan példányokat is, amelyek akár védett madárfajok költési helyei lehettek volna – mindezt a költési időszak kellős közepén, Natura 2000-es területen.

A kivágás oka – ahogy később kiderült – az ivóvízbázis védelme volt. A Duna eliszaposodása miatt az itt található hét parti szűrésű kút vízminősége romlott, ezért a vízmű kotrásra készül a mederben. Ehhez előbb el kellett távolítani a mederben, illetve annak közvetlen közelében növő fákat. A DMRV közleménye szerint:

„A vízbázis környezete a Duna partján jelentősen iszapossá vált, amit részben a mederben megerősödött növényzet okozott. Ez az állapot az áramlás lelassulásához és úgynevezett holtterek kialakulásához vezetett, ami veszélyezteti a kutak vízhozamát és vízminőségét. A mostani mederkarbantartás célja a vízminőség javítása és a vízbázis megőrzése.”

Bár a vízmű hivatkozik előzetes szakhatósági egyeztetésre és engedélyekre, a helyiek közül sokan úgy érzik, hogy a tájékoztatás teljesen elmaradt. A DMRV ugyan később jelezte, hogy szívesen tartott volna lakossági fórumot, ha a polgármester kezdeményezi, de ilyen esemény nem történt.

Nagymaros hivatalos honlapján áprilisban ugyan megjelent egy „Vízbázis lakossági tájékoztató” című anyag, amely szerint 2024. november 15-én a Pest Vármegyei Kormányhivatal kijelölte a vízbázis védőterületét, a dokumentum azonban szigorúan szakmai nyelven íródott, és sem fakivágást, sem közelgő munkálatokat nem említett, így valószínűleg kevés lakoshoz jutott el. A település Facebook oldalán pedig április 24-én jelent meg egy tájékoztató a DMRV által végzett karbantartási munkákról, ám fakivágásokról ezekben sem esik szó.

Kérdés, hogy ha a DMRV már novemberben tudott arról, hogy védőterületet jelöltek ki, miért csak áprilisban értesítette a lakosságot a favágásról? Ugyanakkor a levélből kiolvasható, hogy a DMRV szívesen tájékoztatta volna a lakosokat, ha a polgármester összehív egy lakossági fórumot – erre viszont nem került sor.

A tiszta vízhez kotorni kell

A vízmű honlapján található információk szerint 2024-ben négyszer vizsgálta meg az ivóvíz minőségét, illetve a vízbázisról szállított víz biokémiai paraméterei is nyilvánosak. Ebből minőségi romlás ugyan nem látszik, vélhetően más információk alapján döntöttek a mederkotrás mellett.

Az ügyben kerestük a DMRV-t, számos kérdést tettünk fel a történtekkel kapcsolatban, beleértve azt is, hogy milyen paraméterek romlottak pontosan, és mikor végeztek a területen korábban kotrást, hogy megakadályozzák az eliszaposodást. Egyes kérdéseinkre nem kaptunk választ, de válaszukban arról írtak, hogy  a nagymarosi vízbázis védelme miatt vált szükségessé a Kismaros és Nagymaros közötti partszakaszon végzett fakivágás. A területen található parti szűrésű kutak vízminőségét ugyanis nemcsak a Duna vízhozama, hanem a meder állapota és az üledék felhalmozódása is jelentősen befolyásolja.

A vízmű tájékoztatása szerint az érintett mellékágban az elmúlt időszakban erőteljes iszapfelhalmozódás indult meg, ami lelassította a vízáramlást, és szerves anyagokban gazdag üledéket hozott létre. Ez a folyamat kedvezőtlen geokémiai változásokat indíthat el a vízbázis közelében, ami hosszú távon a vízminőség romlásához, és akár az ellátás biztonságának csökkenéséhez is vezethet.

A Duna medrének kotrása – mely évek óta zajlik a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság közreműködésével – éppen ezért elengedhetetlen. A munkálatok kizárólag engedéllyel, meghatározott időszakokban, a természetvédelmi előírásokat figyelembe véve történhetnek.

A mostani beavatkozás részeként az 1–7. számú nagymarosi termelőkút előtti szakaszon eltávolították az elöregedett, megdőlt fűzfákat. A kivágott fákat a Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársai jelölték ki, a beavatkozáshoz minden szükséges hatósági engedély rendelkezésre áll.

A DMRV szerint a mederállapot további romlása a vízminőség tartós gyengülését, extrém esetben vízellátási krízist is okozhat. A klímaváltozás és az egyre gyakoribb nyári aszályok miatt a vezetékes víz iránti igény folyamatosan nő, ezért a kutak vízhozamának és minőségének megőrzése ma már nemcsak fontos, hanem sürgető feladat.

Fotó: olvasónktól

Gyenge védelem

„A dolog az általános jogi helyzetnek megfelelt, más kérdés, hogy miért így, és miért tavasszal kellett neki állni” –  vázolta egy, az ügyre rálátó szakmabeli forrásunk.

A Natura 2000-es terület látszólag ugyan erdőszerű – szaknyelven viszont külterületi fásítás. És bár úgy tűnik, ez csak a szavak játéka, valójában nagyon nagy jelentősége van a dolognak. Ugyanis ebben az esetben csak bejelenteni kell a vágást, és nem engedélyt kérni, a zöldhatóságot sem kell értesíteni arról, hogy mi fog történni, és az erdőtörvény hatálya alá sem tartozik a terület. Információnk szerint informális úton jelezte a DMRV, hogy mire készül, és egyeztettek is a különböző szervek, hogy hogyan lehet a legkevesebb favágással elérni a kívánt célt.

„Az az igazság, hogy gyenge a védelme ezeknek a területeknek, ha zöldhatósági engedély kellene ahhoz,hogy hozzá nyúljanak a fákhoz, az javítana a helyzeten.Senkinek nem célja az értelmetlen favágás, inkább a jogszabályokon kellene szigorítani, ehhez viszont jogalkotói szándék kellene” – mondta el forrásunk.

Fotó: olvasónktól

Így látja egy szakember

A beruházás körül sok a kérdőjel, ezért megkérdeztük Angelus Béla geológust, aki hosszabb ideje rálátással bír a projektre, és részt vett a folyamat szakmai értelmezésében. Véleménye szerint a helyzet sokkal összetettebb annál, mint amit első pillantásra láthatunk.

„A jelenlegi helyzet gyökerei egészen a múlt századig nyúlnak vissza. Akkoriban egy egységes dunai vízlépcsőrendszert terveztek, amelyből a Magyarország fölötti szakaszokon több vízlépcső is megvalósult (például Ausztriában és Szlovákiában), míg a magyar oldalon ezek végül nem épültek meg. Ennek eredményeként a Duna nem szállít elegendő görgetett hordalékot, mivel a vízlépcsők előtti lelassult szakaszokon ezek lerakódnak” – mondta el Angelus Béla.

A Duna magyar szakaszán viszont – mivel itt nincs vízlépcső – a folyó hordalékszállító energiája megmaradt, így hordalék híján a meder egyre mélyebbre vágódik. Ez a természetes mélyülés csökkenti az átlagos vízállást, függetlenül az éghajlatváltozástól. Ezzel párhuzamosan a mellékágakban – ahol az áramlás lassabb – ez a mélyülés nem történik meg, így azok „lemaradnak”. Ennek következménye, hogy a Kismaroshoz legközelebbi mellékágban az elmúlt években szinte soha nem folyt víz, és az egyre szárazabb környezetben az ártéri erdő fokozatosan benőtte az ágat.

„A legnagyobb gond az, hogy ha a mellékágak teljesen feltöltődnek, az ott lévő szigetek végleg a parthoz kapcsolódnak. Ez súlyos következményekkel járna: a parti szűrésű kutak elveszítenék kapcsolatukat a folyóval, és gyakorlatilag használhatatlanná válnának” – magyarázta a geológus.

Angelus szerint nem érdemes arra alapozni, hogy a nyugati vízlépcsőket egyszer lebontják és a Duna természetes viselkedése visszaáll. „Szeretném leszögezni: nem vagyok a fák ellensége. De időnként muszáj mérlegelni, melyik a kisebb rossz. A Duna árterében jellemző galériaerdő hatalmas területen megtalálható, és az érintett szakasz ehhez képest elenyésző” – tette hozzá a szakember.

Ami az időzítést illeti, Angelus szerint nem volt szándékos a költési időszak alatti beavatkozás: „Sajnos, ez a hivatali ügyintézés tempójának következménye. Minden érintett szerette volna még a vegetációs időszak előtt elvégezni a munkálatokat.”

Angelus Béla egy ökológiai szempontot is kiemelt: „A Duna főágában közlekedő nagyhajók komoly hullámzást keltenek, ami megzavarja sok – köztük védett – halfaj szaporodását. A mellékágak védettebb, nyugodtabb helyet biztosítanak az íváshoz, de csak akkor, ha ezek az élőhelyek nem szűnnek meg.”

A civilek most közösségbe szerveződtek, és panaszlevelet küldtek az érintetteknek, hogy legalább a későbbi fakivágásokat minimalizálják, illetve elkerüljék azt, hogy a madarak költési idejében kerüljön sor a fák kivágására.

Zimre Zsuzsa

Címlapfotó: olvasónk felvétele