Másfél hónapig hagyta súlyosbodni a gárdonyi olajkatasztrófát a MOL

A MOL saját tényfeltáró jelentése szerint is több mint egy hónapon keresztül folyt el az üzemanyag a hiány észlelése után – ez derült ki a gárdonyi olajkatasztrófa okairól az Átlátszónak nyilatkozó és a jelentést ismerő szakértők szerint. A jelentés szerint közel kétszázezer liter üzemanyag a hiba észlelése után került a földbe, a kármentesítés során kitűzött célértékek pedig többszörösen meghaladják az egészségügyi határértékeket. 

„Primitív és felelőtlen” – ezt nyilatkozta Paul Horsman olajszennyezési szakértő az Átlátszónak arról, hogy a MOL – saját bevallása szerint – gázolajnak és benzinnek a megsérült vezetéken való továbbításával tesztelte, hol távozik a rendszerből az az üzemanyag, ezért folyhatott el több száz köbméternyi a teljes szennyezésből a hiány észlelése után.

Ahogyan arról januárban beszámoltunk, tavaly eltűnt közel 500 köbméter a MOL egyik üzemanyag-vezetékéből, a hiányzó mennyiséget a Velencei-tó vízgyűjtő területén találták meg a földben.

A MOL saját adatai szerint az összesen 487 ezer 321 liternyi, Gárdony határában a környezetbe került üzemanyagnak a jelentős része, majdnem 40 százaléka (193 ezer 125 ezer liter) tavaly októberben, pontosabban október első felében folyt el, ugyanis 16-án megtalálták a repedést Gárdony lakott területén.

Csakhogy az aggodalomra okot adó, jelentős hiányt szeptember 10-én észlelték. Ezután még 37 napig hagyták szabadon elfolyni a mérgező kőolajszármazékokat a sérült vezetékből.

Az olajipari vállalat szerint erre azért volt szükség, mert így tudták lokalizálni a feltételezett csőtörés helyét. Az általunk megkérdezett Paul Horsman Greenpeace-veterán szerint azonban ez a módszer „primitív és felelőtlen”, sőt a szennyező szénhidrogének vízzel történő helyettesítése is korszerűtlen lenne ma már, léteznek már távérzékelési eszközök, amelyeket bevethettek volna, a szivárgás pontos helyszínének megtalálásához pedig nyomjelzős folyadékot szokás használni.

Ami azonban ennél is fontosabb, hogy nem kerülhet közel 40 napba a szivárgás helyének meghatározása, és legfőképpen: a hiány észlelése után azonnal el kellett volna zárni a vezetéket, nem pedig kockáztatni, hogy a benzin és a gázolaj az alsóbb talajrétegekbe szivárogjon ilyen hosszú időn keresztül.

Ennél is érthetetlenebb, hogy csőtörés helyszínének megtalálása után miért csak 10 köbméternyi szennyezést (azaz 10 ezer litert a valójában közel 500 ezer literből) jelentettek a hatóságok felé. A birtokunkba került táblázat szerint a hiány szeptember végéig 230 ezer 960 liter gázolaj és 63 ezer 237 liter 95-ös benzin (összesen 294 ezer 197 liter kőolajszármazék) volt, ez nőtt tovább 487 ezer literre (pontosan és lebontva 370 ezer 348 liter dízel üzemanyagra és 116 ezer 974 liter benzinre), azaz 487 köbméterre.

Mivel a MOL a cső két vége között jelentkező hiányból következtetett a csőtörésre vagy lopásra, egész biztosan elmondható, hogy ekkor már több százezer liter nyomát keresték, és az is, hogy addigra leszűkítették az eltűnés helyét Gárdony környékére, ahol végül megtalálták a sérülést a vezetéken.

Kozma Szabolcs, a MOL logisztikai vezetője azt nyilatkozta az Átlátszónak, hogy a helyszín alapján jutottak arra a következtetésre, hogy ott mindössze 10 köbméter körüli termék folyt el. E szerint a MOL azt feltételezte, hogy van a közelben egy másik helyszín is, ahol a „több százezres” hiánynak a 10 ezer liter feletti része eltűnt a vezetékből.

Két dolog biztos tehát: eleve sokkal több eltűnt benzint és gázolajat kerestek, mint amennyit a repedés megtalálásakor lejelentettek a hatóságoknak, továbbá már több mint egy hónapja ömlött az olaj a vezetékből anélkül, hogy érdemben lassult volna ennek mértéke.

A határérték több százszorosát határozták meg célértékként

A MOL saját tényfeltáró jelentésének egy másik részére is felhívták a figyelmünket a szakértők: a MOL által megbízott AGRUNIVER holding által készített anyagban: a „kármentesítési célállapot határértékek” sokszorosan meghaladják a szennyezettségi határértékeket.

A talajra és mg/kg vett értékek ugyanis a következők: TPH (Total petroleum hydrocarbon, azaz összes kőolajból származó szénhidrogén) esetében a kockázatbecsléshez felhasznált szennyezőanyag koncentráció a talajban 83849 mg/kg, a határérték 100 mg/kg, a célérték pedig 6987,4 mg/kg, azaz a határérték közel 70-szerese.

A rákkeltő benzol esetében 33,2 mg/kg a jelenlegi szennyezés, ebből maradna 22,13 mg/kg, miközben a határérték 0,2 mg/kg, azaz a célérték a határérték 110-szerese. A toluolnál – amely egy erősen párolgó anyag, olyan erős oldószer, amely feloldja a műanyagokat, és belélegezve mérgező, károsítja az agyat és az idegrendszert – a jelenlegi érték 579 mg/kg, amiből maradna 413,57 mg/kg, ami a határérték (0,5 mg/kg) több mint nyolcszázszorosa.

Mindez azért is lehet aggasztó, mert a MOL nemrég elkezdte annak a 27 méter mély izolációs falnak az építését, amelytől az esetleges terjedés megakadályozását várják. Korábban a szennyezés lehatárolt voltáról beszéltek és arról, hogy eltávolítják azt. Ez a váltás arra is utalhat, hogy ez a szennyezés örökre ott marad, mivel eltávolítani nem tudják, inkább lehatárolják a területet.

Ezt a gyanút erősíti, hogy szintén a tényfeltáró jelentés szerint 2024. december 15-én 483,21 köbméter szennyezőanyag volt a területen, azaz

két hónap alatt 4 köbmétert sikerült eltávolítani a közel 500-ból.

Ehhez képest mára már független forrásokból 80-100 köbméter eltávolított szennyeződésről értesültünk, ami egybe vág azzal az információnkkal, hogy eleinte „kézzel kanalazták le” a kármentő kutakon keresztül a felúszó szennyeződést, azóta viszont automatizálták az eljárást, és nagy teljesítményű, sűrített levegős szivattyúkat helyeztek üzembe, amelyek alulról kezdik eltávolítani a mélyben található vízzáró agyaglencsén megülő kőolajszármazékokat.

Kozma Szabolcs, a MOL logisztikai vezetője úgy nyilatkozott az Átlátszónak a helyszínen, hogy jelenleg 700 és 1300 liter közötti mennyiséget tudnak eltávolítani naponta, ha ez a későbbiekben csökkenne, akkor újabb technológiákat szereznek be. „Egyetlen célértéket tudok, hogy mi addig tesszük itt a dolgunkat, ameddig az összes szénhidrogént, amely itt a talajba elszivárgott, ki nem termeljük és el nem szállítjuk” – ígérte az olajtársaság illetékese.

Szöveg: Tálos Lőrinc – Videó: Pápai Gergely