Ismét támadják az olajfinomítókat az ukránok, ez illik Trump stratégiájába

Az elmúlt hetekben az ukránok fokozták az orosz olaj- és gázipar elleni támadásokat, a legnagyobb orosz finomítók közül több is megsérült. Egy éve már volt egy hasonló hullám, amit az ukránok végül amerikai nyomásra beszüntettek. Nem tudni, hogy a Trump-adminisztráció hogyan vélekedik a mostani csapásokról, ám a régi-új amerikai elnök és körei többször is beszéltek arról, hogy a háborút finanszírozó olajexporton keresztül kell nyomást gyakorolni Oroszországra.

Január végén ukrán drónok mértek csapást a Moszkvától dél-keletre fekvő rjazanyi olajfinomítóra. A telepet működtető Roszneft szűkszavú volt a támadás következményeiről, de a nyilvánosságra került felvételek és sajtóértesülések alapján a károk kiterjedtek. A Reuters szerint a megrongálódott berendezések között volt egy vasúti rakodóállvány és egy hidrogénező egység, amelyet a finomított termékek szennyeződéseinek eltávolítására használnak, és mintegy 20 ezer tonnányi tárolt olaj kapott lángra.

Később a hírügynökség jelentette, hogy a finomítóban le kellett állítani a munkát a károk elhárításáig.

A rjazanyi finomító az egyik legnagyobb olajipari létesítmény Oroszországban,

tavaly az orosz finomítói termelés mintegy 5 százalékáért felelt, benzin- és gázolaj-kibocsátása mellett ez volt Oroszország egyik fő rakéta és repülőgép-üzemanyag gyára is.

Hadjárat az orosz olajipar ellen

A rjazanyi finomító elleni támadás nem az egyetlen hasonló légicsapás volt a közelmúltban: az elmúlt hetekben az ukrán fegyveres erők hadjáratot indítottak az orosz szénhidrogén-ipar létesítményei ellen. A csapások során elsősorban hazai gyártású, robbanóanyaggal felszerelt drónokat vetnek be, amiket nagy rajokban indítanak a célpontok, olajfinomítók, olajdepók és az olajexport termináljai ellen.

A háború kezdete óta az ukrán hadiipar tömegével fejlesztett ki olcsón és gyorsan legyártható pilóta nélküli repülőket, amelyek tömeggyártása már elindult. Ám valószínűleg nem ez az egyetlen oka az orosz olajipar elleni támadások hullámának.

Az alábbi térképen bemutatjuk a tavaly október óta észlelt oroszországi csapásokat, ahol a célpont valamilyen olajipari egység volt:

Októberben még nem érkezetek hírek ilyen támadásokról, novemberben viszont már elindult egy kisebb hullám, több olajraktár és a szaratovi finomító elleni támadásokkal. Decemberben ez folytatódott, és az olajdepók mellett célponttá vált a novosaktyinszki finomító és egy olajszállító terminál az orosz-fehérorosz határ közelében.

Januárban, majd februárban a hadjárat tovább fokozódott a rjazanyi finomító elleni csapásokkal, más finomítók támadásával, a jerohinói olajvezeték-pumpa elleni támadással, és célkeresztbe kerültek a Gazprom telephelyei is.

Második próbálkozás

Érdemes felidézni, hogy a mostani nem az első hasonló hullám: tavaly januártól március végéig az ukrán fegyveres erők 23 támadást indítottak orosz olajfinomítók és raktárak ellen, amelyek következtében ideiglenesen leállt az orosz üzemanyag-termelés 16 százaléka.

Március végén a Financial Times arról írt, hogy az akkori amerikai vezetés nem támogatta ezeket a támadásokat. A lap forrásai szerint a választásra készülő Biden-adminisztráció tartott attól, hogy a támadások felemelik a globális olajárakat, ha kiiktatják az orosz termelés és export egy részét, és több csatornán is nyomást gyakoroltak az ukrán kormányra. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy Washington Post-interjúban szintén azt mondta, hogy „az USA reakciója nem volt pozitív”, de hozzá tette, „senki nem mondhatja meg, hogy mit tehetünk.” Ennek ellenére az archív híradások alapján tavaly novemberig megszűntek az orosz olajfinomítók elleni támadások.

Deák András, az NKE energiapolitikával foglalkozó tudományos főmunkatársa az Átlátszónak elmondta, az ukránok a közelmúltban két objektumkört támadtak drónokkal: az olajdepókat és a finomítókat.

„Az üzemanyagdepók megsemmisítése tekinthető katonai csapásnak, hiszen ezek a civil infrastruktúrák mellett az orosz katonai logisztikát is kiszolgálják. Ezeknek a csapásoknak azonban a makrogazdasági súlya csekély, és katonai jelentősége is korlátozott, mivel az orosz katonai logisztika főleg most is vasúti. A finomítók támadása nagyobb problémákat okozhat az orosz gazdaságban, attól függően, hogy melyik részét sikerül eltalálni. Ha például a desztillációs toronyban keletkezik kár, az tartósan leállíthatja a finomítót. Ezt a problémát a szankciók is tetézik, mert ezek jórészt nyugati alkatrészeket használnak.”

Deák András példaként említette azt a 2019-es támadást, amit az Irán által támogatott húszik hajtottak végre a szaúdi Abqaiq finomítója ellen, ahol hosszú hónapokra sikerült megbénítani és jelentősen csökkenteni a termelést.

„A tavaly tavasszal történt, orosz olajipar elleni támadások nem értek el átütő eredményt. Bár sok finomítóban keletkezett kár, a pótolhatatlan, termelést lebénító egységeket nem iktattak ki, így az orosz termelési statisztikán nem volt nagy hatása a támadásoknak. A hullám végén már hatékonyabbak voltak a csapások, ám ekkor feltehetően külső nyomásra leállították őket.”

A mostani támadásokkal kapcsolatban Deák András elmondta, nehezen felmérhető, hogy miképp érintik a lakosságot, és hogyan módosítják az értékláncot.

„Az Oroszországon belül polgári lakosság főleg benzines autókat használ, így a benzinkihozatal csökkenése okozhat belföldön ellátási gondokat. A fő orosz export-üzemanyag ezzel szemben a dízel, amely a katonai járművek fő üzemanyaga is. Stratégiai szempontból tehát a dízeltermelés csökkentése révén visszavágható az orosz üzemanyagexport.”

Deák András hozzátette: további célja az ukránoknak a finomítók támadásával az orosz légvédelem elvonása a frontról. A finomítók kritikus infrastruktúrát jelentenek, ezeket védeni kell, emiatt az oroszok kevesebb légvédelmet tudnak a frontra irányítani.

Az orosz olajexportot támadná Trump főtárgyalója

Az, hogy a közelmúltban Ukrajna újra támadja az orosz olajat, betudható az olajipari környezet és a nyugati stratégia változásának – ebből a szempontból nem látható jelentős különbség Joe Biden utolsó (a választások  utáni) elnöki hónapjainak lépései és a Trump-féle Fehér Ház döntései között.

Keith Kellogg, az amerikai hadsereg nyugalmazott altábornagya, akit Trump különmegbízottként jelölt ki az orosz-ukrán háború lezárására, már korábban is a szigorúbb szankciók mellett érvelt a háborút finanszírozó orosz energiaiparral szemben.

Decemberben a Biden-adminisztráció végül valóban szankcionálta az olajat és az LNG-t szállító orosz „árnyékflottát”.

A lépés hamar felvitte az olaj világpiaci árát, de az árfolyam hamar stabilizálódott, a mostani 70 dolláros szinttel a tavalyi év átlaga alá esett vissza.

Kelleg később azt is javasolta, hogy a globális olajár leszorításával próbáljanak nyomást gyakorolni Oroszországra. Trump később szintén arról beszélt, hogy alacsonyabb olajárakat akar: januárban egyenesen energia-vészhelyzetet hirdetett, és feloldott több, főleg környezetvédelmi célú kitermelési korlátozást. Ugyanitt beszélt arról is, hogy az olajexportáló államok kartelljét, az OPEC-et rá kell venni, hogy „vigyék le az olajárat, és akkor egyből vége is lesz a háborúnak”.

Deák András szerint a friss dróntámadások illeszkednek a közelmúltban látott nyugati lépésekhez, amelyek az energiahordozókon keresztül próbálnak nyomást gyakorolni Oroszországra – például az olajszállító „árnyékflotta” elleni szankciókra, amik még a Biden-kormány utolsó napjaiban születtek, de később Trump is helyben hagyta ezeket, mielőtt új, a szénhidrogén-ipart érintő szankciókat lengetett be.

A tankolás várhatóan nem lesz olcsóbb

A szakértő szerint most „a háború korábbi szakaszaihoz képest az olajpiac kevésbé feszes, kialakulóban van egy szerény olajtöbblet, emiatt láthatják úgy a nyugati államok, hogy most már be lehet vezetni olyan szankciókat, amik az orosz olajexport tényleges csökkenéséhez vezetnek.” Mint mondta, a korábbi, óvatosabb szankciók, például az olajársapka alig befolyásolta az orosz olajexport volumenét, azt csak új piacok felé irányította (Kína, India). „Ennél én okosabbnak látom az export leszalámizását, hasonló szankciók korábban működtek például Iránnal és Líbiával szemben.”

Bár az amerikaiaknak abban igazuk van, hogy az orosz olaj magas kitermelési költségei miatt a tartósan alacsony olajár érzékenyen érintené Oroszországot, arra azonban Deák András szerint kevés az esély, hogy ezt valóban sikerül is jelentősen leszorítani. Mint mondta, a palaolaj-termelés stabilizálása beruházás-intenzív, már így is nagyon magas a szintje, és bár várhatóan növekszik majd amerikai olajkitermelés volumene – például a várható adókedvezmények miatt –, a növekedés üteme lassulni fog. Arra tehát nincsenek várakozások a piacon, hogy az olajár drasztikusan esik, például azért, mert az új amerikai olaj elárasztja a piacot.

Január végén a New York Times arról írt: ugyan

az amerikai olajipar vezetői üdvözölték a korlátozások feloldását, de nem tartják valószínűnek, hogy jelentős mértékben kezdjenek kitermelést új lelőhelyeken.

Ugyanis az amerikai olajkincs nagy része (különösen a palaolaj) szintén magas költséggel termelhető csak ki, így alacsony olajár mellett ezeket kifúrni még nagylelkű adókedvezmények mellett sem lenne gazdaságos.

Deák András hozzátette azt is, hogy az olajár szintje elsősorban még mindig Szaúd-Arábián múlik, akiknek nem érdeke a tartósan alacsony árszint.

„A szaúdiaknak az lehet ehelyett egy jó ajánlat, hogy ha a szankciók és ukrán bombázások miatt kiesik az orosz export egy része, akkor annak a pótlására, azonos árak mellett szaúdi olajat vesznek az importőrök. Azonban az OPEC+ keretében a szaúdiak Oroszországgal is együttműködnek, így kérdéses, mennyire vennének részt például amerikai kérésre olyan manőverekben, amik kifejezetten Oroszország gyengítését célozzák.”

Zubor Zalán 

Címlapkép: Átlátszó montázs. Adatvizualizáció: Átlátszó / Szabó Krisztián.