Bezárás
koronavírus

Kevés a betegjogi képviselő, pedig az elmúlt hetekben különösen nagy szükség lett volna rájuk

Az elmúlt hónapokban a járvánnyal összefüggésben gyakran vetődtek fel az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos panaszok, sérelmek. Amennyiben egy betegnek az ellátás módját, színvonalát érintő kifogása akad, elvileg minden kórházban, rendelőintézetben van olyan személy, akihez fordulhat: a betegjogi képviselő. Kérdés, hogy a gyakorlatban mit ér az általa nyújtott segítség? Ennek próbáltunk egy panasztevő hozzátartozó, valamint betegjogi szakértők, szakjogászok megkérdezésével utánajárni, valamint az illetékeseknek is feltettük a kérdéseket. Az utóbbiaktól viszont érdemi válasz nem jött.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A betegjogi képviselet működésének problémáit a saját bőrén érzi Mészáros Terézia, aki a járvány idején tüdőrákban elhunyt férje ügyében tenne panaszt a Tolna megyei betegjogi képviselőnél a bonyhádi, illetve a szekszárdi kórház ellen.

Panaszának lényege, hogy szerinte a házastársánál mulasztást követtek el, amikor későn diagnosztizálták, mert nem végeztek rajta időben CT-vizsgálatot, amivel kimutatható lett volna a daganat. Valamint – már diagnosztizált, illetve kezelt rákos betegként – a járvány alatt a férfit még a halála előtti napokban kétszer is hazaküldték a szekszárdi kórházból, pedig akkor már annyira súlyos állapotban volt, hogy mindkétszer még aznap olyan rosszul lett, hogy ismét be kellett oda szállítani.

Panasszal élni azonban nem egyszerű. Mészáros Terézia szerint az egész megyében csak egy helyen, Szekszárdon van ügyfélfogadás, mivel a betegjogi képviselő bonyhádi kórházban lévő irodája jelenleg nem működik. Így, aki panasszal élne, az csak a megyeszékhelyen teheti. Az elhunyt férfi özvegyének azonban nincs gépkocsija.

“Távolsági busszal mostanában nem egyszerű az utazás, mert nincs készpénzes jegyvásárlás, így én, aki két átszállással juthatok el oda, elindulni sem tudok. A mobiltelefonon nincs ilyen online program, de ha lenne is, nincs bankszámlám” – mondta el az Átlátszónak.

“Telefonon felhívtam a betegjogi képviselő irodáját, ott azt mondták: szedjek össze mindent, lehetőleg időrendi sorrendbe, foglaljam össze írásban, és akkor adnak időpontot. Csak másodjára sikerült magát a betegjogi képviselőt telefonon elérnem: ő tájékoztatott, hogy  a panaszügyemben egészségügyi felülvizsgálatot kérhetek egy, a Nemzeti Népegészségügyi Központ által kirendelt független orvosszakértőtől. Ha minden lezárul, és nem fogadom el a döntést, akkor a betegjogi képviselő elvileg tud jogi támogatást adni. De egyelőre nem tudok utazni, ez a gondom. Amellett a személyes találkozás a betegjogi képviselővel a vírushelyzet miatt jelenleg amúgy sem lehetséges. Viszont, ha ez változik, akkor is csak havonta egy alkalommal lesz Bonyhádon fogadónapja, ami sajnos nagyon zsúfolt. Pedig személyesen jobban elő tudja adni az ember a panaszát, mint telefonon. Vagyis így alapvetően magam kell intézzem a dolgokat” – hangsúlyozta az özvegy.

Feltettük az említett problémákkal, nehézségekkel összefüggő kérdéseinket a panaszügyben területileg illetékes Rottenbacher Erzsébet Tolna megyei betegjogi képviselőnek, de ő csak annyit reagált: forduljunk a betegjogi képviselet országos központjához, az EMMI-hez tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálathoz (IJSZ.) Onnan viszont érdemi válasz nem jött.

Nem a Tolna megyei az egyetlen betegjogi képviselő, akit hiába próbáltunk szóra bírni. Az IJSZ pedig az operatív törzshöz küldött bennünket, onnan viszont semmiféle reakció nem érkezett. A panaszügyben megkerestük a Tolna Megyei Balassa János Kórház és a Bonyhádi Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosát is, de ők sem válaszoltak. Az illetékesekkel folytatott levelezésre visszatérünk még lentebb.

A kórháztól távol élő páciensek, hozzátartozók dolga tehát nem könnyű. A kormány utóbbi években tett intézkedései pedig még nehezebbé tették.

“Nyolc évvel ezelőtt 50, 2013-ban 41, tavaly 30, idén pedig 18 betegjogi képviselő igyekszik megoldani az ország valamennyi egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszát – derült ki a Magyar Kórházszövetség XXXI. kongresszusán Egerben” – olvasható a  MedicalOnline tavaly áprilisi riportjában. “Bár a betegjogok védelmére rendelt szolgálat státusza erősen átalakult, vezetőjét megőrizte: hét év óta Novák Krisztina a betegjogok legfőbb képviselője. Miközben 2012 novemberében történt kinevezése után Novák még határozottan úgy nyilatkozott, hogy a jogvédők számát nem szeretné csökkenteni, erősen megcsappant azoknak a száma, akikhez a betegek panasszal fordulhatnak az intézményekben, ha úgy érzik, sérelem érte őket” – folytatódik a cikk.

A helyzet nagyságrendileg azóta sem javult: az IJSZ honapja szerint jelenleg 20 betegjogi képviselő van.

Többen egyszerre dolgoznak fővárosi kerületek, valamint Pest megye és más térségek intézményeiben, és a vidékiek közül is vannak, akik több megyében is látnak el betegjogi képviseletet. “Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat adatai szerint 2018-ban összesen 14 002 megkeresés érkezett az egészségügyi ellátással kapcsolatban – 2014 óta nagyságrendileg ugyanez a szám –, a panaszok többsége a betegjogi képviselőkhöz futott be, 423 esetet a hatóságoknál, mintegy 600-at pedig a kormányhivataloknál kezeltek” – közli az idézett riport.

“A betegjogi képviselők státusza folyamatosan romlott, függetlenségük egyre csökkent, és létszámuk is jóval kisebb lett az évek során. A kegyelemdöfést az vitte be, amikor a minisztériumba integrálták őket, ekkor lett a nevük Integrált Jogvédelmi Szolgálat” – mondta el Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) magánszféraprojekt-vezetője.

Hozzátéve: “A betegjogi képviselőket sokan téves szerepkörökkel azonosítják – valójában nincs ügydöntő jogkörük, azaz konkrét panaszokat sem kivizsgálni, sem elbírálni nem tudnak. Abban tudnak segítséget nyújtani, hogy a betegek a megfelelő szervekhez fordulhassanak, és hatékonyabban érhessék el a panaszuk kivizsgálását. A betegjogi képviselőket nemcsak a függetlenségük megkurtítása és az alacsony létszámuk miatti óriási leterheltség sújtja, hanem az is, hogy az egészségügyben nincsenek igazi jogvédelmi mechanizmusok. A betegjogi panasz nem alkalmas a sérelmek érdemi megoldására” – véli a TASZ szakértője.

Asbóth Márton szerint a legfőbb gond, hogy “a panaszt annak a kórháznak kell kivizsgálnia, amelyikben a bepanaszolt esemény történt: ez aligha ígéri a probléma alapos, mélyreható feltárását, még kevésbé ennek nyomán szankciók alkalmazását vagy érdemi változások bevezetését. Ráadásul a panaszosoknak nincs semmilyen joguk az eljárásban. Onnantól kezdve, hogy benyújtották a panaszt, nem tehetnek mást, mint hogy türelmesen várnak a válasz megérkezéséig. Nem kapnak információt arról, hogy pontosan milyen lépések történnek az ügy kivizsgálása érdekében, kiket hallgattak meg, milyen iratokat vizsgáltak meg, és maga a panaszos sem kérheti, hogy hallgassák meg, betekinthessen az iratokba vagy kezdeményezhessen bizonyítást.

Így a panaszeljárások jellemzően egy rövid válasszal zárulnak, amelyben az intézmény tudatja, hogy a vizsgálatot lefolytatták és a szükséges intézkedéseket megtették, de hogy ezek melyek, azokat ritkán részletezik – és kérdéses, hogy változik-e bármi is a panasz eredményeképpen” – mutat rá a betegjogvédelem hiányosságaira.

“A TASZ régóta hangoztatja, hogy az egészségügyben óriási szükség lenne a fogyasztóvédelmi hatósághoz hasonló vizsgálati jogosultságokkal bíró hatóság felállítására. Ennek hiányában az ügyfelek nem tehetnek mást, mint hogy bírósághoz fordulnak, hosszú, bonyolult és igen költséges polgári perekben próbálják kimondatni az igazukat. Ezek az akadályok sokakat elrettentenek a jogorvoslat igénybe vételétől” – fejti ki Asbóth Márton.

Sokszor csak maszatolás történik

Több ügyvédet, egészségügyi szakjogászt is megkérdeztünk: hogyan működik a gyakorlatban a betegjogi képviselő intézménye, a betegpanaszok kezelése.  “A panaszkivizsgálás rendje az egészségügyi szolgáltató szabályzatában rögzített. Ez kórházanként eltérő lehet, igazodva a szervezeti struktúrához” – válaszolta kérdésünkre egy, névtelenséget kérő ügyvéd, aki évtizedeken át végzett jogi tevékenységet egy egészségügyi intézményben.

“Nagyon fontos, hogy egy, az ügyben nem elfogult és nem érintett, az ügy tárgya által megkívánt szakértelemmel bíró személy vizsgálja ki az ügyet, jogász bevonásával. Mindenképp figyelni kell arra, hogy milyen szakterületet érint a panasz, amennyiben az az egészségügyi ellátással kapcsolatos” – mutat rá a szakjogász, hangsúlyozva, hogy a kórházakban lennie kell a panaszkivizsgálás rendjére vonatkozó szabályzatnak.

“A panaszügyek száma állandónak volt mondható, de az utóbbi három évben csökkent. Ugyanakkor a számadat nem mutat valós képet, mert több esetben párhuzamosan is nyújtanak be panaszt: a betegjogi képviselőnél, az intézet főigazgatójánál, a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központnál (ÁEEK) a Kórházi Etikai Bizottságnál, a Magyar Orvosi Kamaránál, az Állampolgári Jogok Biztosánál és a területileg illetékes Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szervénél” – mondja a jelenleg is egészségügyi területen praktizáló ügyvéd. Akinek tapasztalata szerint az egészségügyi intézményekhez érkező panaszok rendkívül sokfélék lehetnek.

“Ilyenek például az egészségügyi ellátással, ápolással kapcsolatos kifogások vagy a kórházi komforttal, kényelmi szolgáltatásokkal összefüggésben vélelmezett hiányosságok. Érkezik panasz szakrendelésnél a hosszú várakozási idő miatt. Jellemző a kommunikáció, a tájékoztatás, valamint a dokumentáció hiányosságait érintő bejelentés. Illetve az orvosi titoktartás megsértésének gyanújában lefolytatott panaszeljárások. De a betegek értékeinek eltűnése is vezethet panasztételhez. Illetve a páciens vagy a hozzátartozó által sérelmezett hangnem a kórházi, rendelőintézeti tartózkodás során. Ez utóbbi panasszal az a legfőbb gond, hogy nehezen rekonstruálható, így problémás a sérelem utólagos bizonyítása” – magyarázza az ügyvéd.

“Meglátásom szerint a betegjogi képviselet nagyon is fontos és hasznos intézmény lenne, ha valóban a funkcióján működne” – véli egy másik, szintén névtelenséget kérő vidéki ügyvéd, egészségügyi szakjogász.

“Ami nem más, mint a betegek felvilágosítása az egészségügyi szolgáltatóval szemben őket megillető jogaikról, a támogatásuk azok gyakorlásában, valamint az érdekérvényesítésük – például a betegdokumentumokhoz való hozzájutás vagy a betegpanasz előterjesztése, összeállítása terén. A betegjogok érvényesítésével kapcsolatos eljárásokban képviseleti jogkör is megilleti őket. Kiemelten kell kezelniük a hátrányos helyzetűeket, a szociálisan rászorulókat, egyéb periférián élő, kiszolgáltatott csoportokba tartozókat. Nagyszerű jogosítványuk lehetne – amit a vonatkozó jogszabály egyenesen kötelezettségként ír elő számukra – az egészségügyi szolgáltató felé az észrevételezési jog: ha jogsértő gyakorlatot vagy hiányosságot tapasztalnak az egészségügyi szolgáltatónál, arra kötelesek felhívni a szolgáltató figyelmét és a megszüntetés érdekében javaslatot tenni. Ha az észrevételezés eredménytelen marad, jogukban áll az illetékes szervhez vagy személyhez fordulni” – fejti ki a szakember.

“Ma már diplomás, végzettségüket nem is akármilyen területen szerzett embereket alkalmaznak, folyamatosan képzik őket, tehát a humánerőforrás feltétel a munkához adott. Azt viszont nem tudom, érdemben hány betegnek tudnak tényleges segítséget nyújtani” – teszi hozzá. “Az én tapasztalatom az, mint az öné: sokszor csak maszatolás történik. Miután a konkrét intézményekhez vannak rendelve, inkább állnak a szolgáltató, mint a beteg oldalán, vagy ha ez így nem is igaz, de lényegében az intézmény „magyar hangjaként” jelennek meg, az Intézmény álláspontját közvetítik. Ezt persze a betegpanaszokra, vagy komolyabb szakmai feladatokra értem, a kisebb, dokumentációs ügyekben valószínűleg elősegítik a megoldást. Arra pedig egyáltalán nincs rálátásom, hogy a jogsértő gyakorlat orvoslása érdekében folyik-e bármilyen munka. Erről az őket működtető IJSZ szolgáltathatna adatot, aki, ugye, másról sem szolgáltat. Nincsenek illúzióim: az erőviszonyok nem azonosak. Az egészségügyi szolgáltatók vezetése nagyon különböző, bizonyára vannak együttműködő és a betegjogi képviselőt komolyan vevő vezetők (is), de lássuk be: ők akkor hasznosak számukra, ha a betegeket leszerelik, egyébként meg lehetőleg nem akadályozzák a vezetés munkáját. A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő munkakultúrát nem látom az egészségügyben (sem)” – zárul a lehangoló szakjogászi “diagnózis.”

Ki más, mint Soros György

Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a jelenleg állami intézményként, a szaktárca felügyelete alatt, a minisztérium szervezeti egységeként működő betegjogvédelem alapjait Magyarországon Soros György támogatásával rakták le.

1996-ban a Soros Alapítvány indította el ugyanis –  a Szószóló a Betegek Jogaiért Alapítvánnyal közösen – a kórházakban működő betegjogi képviselők képzését, illetve támogatta a munkafeltételeik megteremtését. Hat kórházi ombudsman tevékenységét finanszírozva, „A kórházi ombudsman intézményének magyarországi bevezethetősége” című modellkísérlet keretében. Mely az akkori célkitűzés alapján “…tanulságul szolgál majd az Európai Unió által is igényelt szolgáltatás általános bevezetéséhez.”

A Soros Alapítvány még évekkel később, 2001-ben is támogatta a betegjogvédő szervezetet. Mely ennek köszönhetően (a jelenlegi betegjog-képviselettel ellentétben) a kórházakat, rendelőintézeteket fenntartó államtól függetlenül, civil szervezetként létezhetett.

“Az ideális betegjogi képviselő együttérez a betegekkel, de egyúttal külső szemmel is látja az egészségügyet, szinte mindenütt vannak ugyanis olyan megrögzült szokások, amelyeket a kórházban már mindenki természetesnek vesz, de a beteg szempontjából káros, kényelmetlen” – mondja Sándor Judit, a modellkísérlet, illetve a kutatási program egyik vezetője, a CEU professzora, a Közép-Európai Egyetemen belül működő Bioetikai és Jogi Központ (CELAB) vezetője.

“A modellkísérletre önkéntesen vállalkozó kórházakat kerestünk fel. Örültünk, hogy sok kórházigazgató szívesen vállalta ezt a megmérettetést. Mivel a betegtájékoztatás, a hozzátartozókkal való kapcsolattartás nagyon új volt még akkoriban, ezért célunk az volt, hogy a jogok értelmezésében is segítsük mind a kórház dolgozóit, mind pedig a betegeket” – emlékezett a jelenlegi betegjogvédelem akkori előzményére. “Vannak olyan dolgok, amelyeket a betegek nem mernek orvosaiktól megkérdezni, de ha segítséget kapnak, kéréseik tolmácsolásával ezáltal egy emberségesebb egészségügy jönne létre” – véli Sándor Judit.

“Magam sokat kutattam a műhibákhoz vezető eseteket, amelynek eredményei 1996-ban a Gyógyítás és ítélkezés címmel jelentek meg, több mint egy évtized hazai ítélkezési gyakorlatát összegezve.

Az ebből leszűrt tapasztalatom az volt, hogy számos hibát el lehetett volna kerülni, ha orvos és beteg időben szóba áll egymással, ha a beteg megfelelő tájékoztatást kap.

Az egyik betegjogi képviselőnk tevékenységének köszönheti sok gyermek, hogy nem éjszaka mérik meg a súlyukat, ezáltal kialvatlansággal tetézve az amúgy is nehéz betegségüket, hanem csak reggel, amikor már felébredtek. Mindössze egy egyeztetés kellett ahhoz, hogy sikerüljön a nővérek munkáját átcsoportosítani. Nagy siker volt, hogy a betegek jogai bekerültek az 1997-es egészségügyi törvénybe és a betegjogi képviselő intézménye is elfogadottá vált” – összegezte a korabeli eredményeket Sándor Judit.

Mint fentebb olvasható: az utóbbi évtizedben a betegjogi képviselet az ígéretes kezdet után nem fejlődött, inkább a visszafejlődés jelei mutatkoznak.

Dr. Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, az Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi vezetője 2016-ban így nyilatkozott: “A betegjogi képviselő személyes ambícióin sok múlik. Elláthatja a feladatát kénytelen-kelletlen módon, de akár főszereplőjévé, motorjává is válhat az intézményi mediációnak, a gyakorlatok fejlesztésére irányuló törekvéseknek. Általában elhivatott, jó szándékú szakemberek, akik közül sokaknak beletörik a bicskájuk a kelletlen hozzáállású intézményi felelősök nemtörődömségébe.”

A számadatok alapján ezen szakembergárda jócskán megfogyatkozott a NER tíz éve alatt.

Nem reagáltak érdemben

Először április 9-én fordultunk kérdéseinkkel a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház betegjogi képviselőjéhez, Gróf Andreához arról érdeklődve: a járvány előtti átlaghoz viszonyítva százalékosan, számszerűleg mennyivel nőttek (nőttek-e) a hozzá beadott panaszok, kifogások. Mennyire változott a korábbi időszakhoz hasonlítva, azok tartalma, jellege, mennyiben kellett esetleg változtatni az ügyek kezelésén az eddigiekhez képes. Azt is kértük, mondjon tipikus eseteket, ügyeket.

“Köszönöm a megkeresést/érdeklődést. A sajtótól érkező megkeresésekre való válaszadást protokoll szerint engedélyeztetnünk kell a sajtóosztályunkkal. Nem tudom mennyi az átfutási ideje, de folyamatban van. Amint lehet, jelenkezem”- válaszolta Gróf Andrea.

Csakhogy ez hetek alatt sem történt meg, így május 5-én az Integrált Jogvédelmi Szolgálathoz fordultunk azt tudakolva, mi az oka a hallgatásnak. Rákérdezve: kötelesek-e minderre választ adni, s konkrét adatokkal szolgálni. Ha nem, akkor milyen törvényes indokkal tagadják meg ezt? A győri kórházra vonatkozó adatokon túl is voltak kérdéseink, így például, hogy a járvány hivatalos kezdete óta hány betegpanasz futott be a betegjogi képviselőkhöz ezzel kapcsolatban, ezek közül hány zárult le úgy, hogy a betegnek adtak igaza, hányat utasítottak el, és mennyi van jelenleg is folyamatban. Arról is érdeklődtünk, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva nőtt, vagy csökkent-e a panaszok száma.

“Ezúton tájékoztatjuk, hogy – a veszélyhelyzetre tekintettel – Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr utasítása szerint, valamennyi járványügyi helyzettel kapcsolatos tájékoztatást az operatív törzs látja el” – jött a válasz. Közölve azt is, hogy “Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat területileg illetékes betegjogi képviselőiként a veszélyhelyzet ideje alatt is folyamatosan rendelkezésére állunk a hozzánk fordulni szándékozó állampolgárok számára. A betegjogi képviselővel történő személyes találkozóra – munkanapokon és előre egyeztetett időpontban – a Regionális Irodákban is adott a lehetőség. Jelenleg azonban a hét minden napján 8:00-20:00 óráig, így az ünnepnapokon is elérhetőek, telefonon és egyéb infokommunikációs csatornákon.”

Kérdéseinkre azonban nem feleltek, hiába tettük fel azokat újra. Természetesen az operatív törzset is megkerestük, de onnan semmiféle reagálás nem történt.

Az IJSZ-nél a járványhelyzettel indokolták a válasz mellőzését. 2016-ban azonban – mikor az Átlátszó közölte e sorok írójának naplószerűen rögzített, ugyancsak a győri kórházban, egy műtét során, betegként szerzett tapasztalatait – semmiféle járvány nem volt.

Leteszteltük, hogy hálapénz nélkül is túlélhető-e egy műtét a magyar egészségügyi rendszerben

Amikor olyan elváltozást diagnosztizáltak a szervezetemben, mely műtéti – orvosi szakzsargonban invazív – beavatkozást igényel, elhatároztam, hogy belefogok egy sajátos kísérletbe.

Ennek dacára az akkori betegjogi képviselő, valamint az IJSZ-jogelőd Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) hozzáállása is felvetett bizonyos kérdéseket.

A járvány idején történt esetleges betegpanaszokkal kapcsolatban a győri kórház főigazgatójától szintén kérdeztünk, ám ő is az operatív törzshöz küldött bennünket. A megye többi kórháza – a soproni, a mosonmagyaróvári, a kapuvári intézmény – vezetői pedig a cikk megjelenéséig nem is reagáltak.

Helytállónak látszik tehát a Társaság a Szabadságjogokért gyorskutatásának diagnózisa, miszerint “A járvány kapcsán az egyéb közhatalmi szervek (minisztériumok, önkormányzatok, szakmai szervezetek) alig nyújtanak érdemi információt a sajtónak.”

Papp László Tamás

Fotó: Budapest, 2020. május 21. Pálinkás Rebeka, a Honvédkórház Sürgősségi Centrumának orvosa a koronavírusos betegek fogadására átalakított részlegen 2020. május 15-én. Az orvos Pihentesd a dokit! Facebook-csoport felhívására ingyen kapott egy lakást a kórház közelében a koronavírus-járvány idejére. A csoport olyan egészségügyi dolgozóknak segít, akik messze laknak munkahelyüktől, vagy nem akarják fertőzésveszélynek kitenni családtagjaikat. MTI/Mónus Márton

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom