Bezárás
privát kopók

Legálisan nem megy: ellehetetlenült a magánnyomozók munkája Magyarországon

Meseszerű megbízásokkal látnák el az emberek a magánnyomozókat, és nincsenek tisztában azzal, hogy azok nem törhetnek fel egy internetes fiókot, és telefonokat sem hallgathatnak le. A privát kopók gyakran a törvényesség határán lavírozva szereznek információkat: tavasszal magánnyomozók is egy büntetőeljárás gyanúsítottjai lettek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik munkatársával együtt, aki a hatóság szerint belső adatokat szivárogtatott ki a privát kopóknak. Szakmai szervezetek úgy vélik, hogy a magánnyomozás „a végnapjait éli” a szabályozatlanság, a képzés hiánya, és a politikai osztály ellenérdekeltsége miatt Magyarországon.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A 2014-ben indult és két évadot megélt, Magánnyomozók című, jelenleg a SuperTV2-n futó detektív doku-reality sorozatban változatos eseteken keresztül kísérhettük figyelemmel a magánnyomozók munkáját, zsarolási ügyektől kezdve, családi drámákon át az örök sláger megcsalásig. A fiktív Inkognito Magánnyomozó Iroda munkatársainak a sorozat egyik részében például egy alibigyárat működtető, és a félrelépéseit azzal elleplező férjet kell lebuktatniuk. A filmbeli nyomozást különleges eszközök: kulcstartóba rejtett kamera, és a lakásba elrejtett mini kép- és hangfelvevők segítik.

„Rendszeresen előfordul, hogy egy megbízó nem akarja elhinni, hogy a munkát úgy nem lehet megcsinálni, ahogy elképzeli, és azzal jön, hogy a filmekben látta, van olyan eszköz, amivel követni lehet valakit, a magánnyomozó pedig ül, és a szemüvegén látja, mi történik. Mondom neki, akkor tessék bemenni a filmgyárba, ott lehet azt az eszközt megkapni, ott biztosan meg tudják ezt csinálni” – idézte fel jó pár ügyfelének kérését Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) Budapesti Szervezetének az elnöke az Átlátszónak.

Rohánszky a Kémfogó Detektív és Információvédelmi Iroda cégvezetője, és azzal keltette fel a figyelmet szakmai berkekben májusban, hogy „A magánnyomozás végnapjai” címmel tartott előadást a szakma helyzetéről.

Amíg Franciaországban Eugene Francois Vidocq révén már az 1800-as évek elején, illetve Kanadában Allan Pinkerton által az 1850-es években megjelent a magánnyomozás, addig hazánkban csak 1914. január 18-tól beszélhetünk a szakma létrejöttéről. Ekkor hirdették ki a magánnyomozói törvényre vonatkozó 135.505/1913. belügyminiszteri számú körrendeletet. (Forrás: Varga Bálint: Magándetektívek – 2005.). Az amúgy sem nagy létszámú szakmát 1949-ben tiltották be először, egészen 1977-ig, amikor is a 4/1977. (VII. 12.) BM számú rendelettel ismét lehetővé vált a magánnyomozás üzletszerű végzése. Az első magánnyomozó irodát 1981-ben Fazekas István nyitotta meg Pinkerton néven. A cég nem sokáig működött. Mivel egy üggyel kapcsolatban Fazekast a bíróság üzérkedés miatt elmarasztalta, a Belügyminisztérium egy rendelettel – 6/1982. (VIII. 1.) BM – megtiltotta magánnyomozó iroda fenntartását, és ennek a tevékenységnek az üzletszerű végzését. Erre csak 1994-től nyílt ismét lehetőség a rendőrségről szóló XXXIV. törvény által. Jelenleg a privát kopók a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény alapján dolgozhatnak.

Rohánszky Mihály érdeklődésünkre számos problémát vázol. Az egyik az, hogy a nagy munkák visszaestek, 5-10 évvel ezelőtt sokkal több volt a céges megbízás. Ráadásul amióta nem kötelező a kamarai tagság, a magánnyomozók cégek vagy egyéni vállalkozók ellenőrizhetősége megcsappant, és rengeteg vadhajtása nőtt a szakmának: sokan engedély nélkül dolgoznak privát kopóként. Másrészt sokan végeznek engedély birtokában nem legális tevékenységet, például szerződés nélkül vállalnak el munkákat. Pedig azt a törvény minden esetben előírja hangsúlyozta a kamarai vezető.

„Amikor a megbízók az SZVMSZK-nál bepanaszolják a magánnyomozót, mert nem végezte el a munkát, akkor a legtöbb esetben kiderül, hogy nem kamarai tag az illető, de nem is privát detektív. Ekkor a kamara nem tud mit tenni, mint hogy azt javasolja, hogy tegyenek feljelentést a rendőrségen. A becsapott emberek viszont ezt általában nem lépik meg, mert azt, hogy valaki a munkát nem végezte el, nehéz bizonyítani.”

Legálisan nem megy: ellehetetlenült a magánnyomozók munkája Magyarországon from atlatszo.hu on Vimeo.

Rohánszky Mihály megjegyezte, nem is kell magánnyomozónak lenni valakinek ahhoz, hogy akként dolgozzon. „A vállalkozási tevékenységi körök között vannak olyanok, amelyek átfedik a magánnyomozói munkát. Például a pénzbehajtás, ami a TEÁOR szerint követelés-kezelés, gyakran szerepel a privát kopók megbízásai között is. Megjegyzem, van olyan régió az országban, ahol nincs magánnyomozó, és senki nem végez ilyen tevékenységet, mert nincs is igény rá. Míg a fővárosban 414, addig a megyékben összesen 849 magánnyomozói igazolvány volt kiadva 2018-ban.” Hozzátette: van még egy előnye annak, ha valaki igazolvány nélkül vállal munkákat, mégpedig az, hogy a rendőrség nem vegzálja ellenőrzésekkel.

Súlyos hiányosságok a magánnyomozó képzésben

A kamarai vezető szerint a másik probléma az, hogy a szakma képzési háttere szinte egyenlő a nullával. Ezen a területen csak OKJ-s oktatás volt, amit most alakítanak át. „A 300 órás OKJ-s képzés elvégzésének feltétele a középfokú végzettség volt, de az oktatás tartalmi része semmit nem ért. Ráadásul 80-90 százalékban jogot oktattak, holott a magánnyomozás 60-70 százalékát a terepmunka – a figyelés, a követés, vagy a környezettanulmány készítése – teszi ki.”

Az OKJ-s magánnyomozói oktatással kapcsolatban gond az is, hogy a cégeknek a kamara által kiállított gyakorlati képzőhely-engedéllyel kell rendelkezniük, különben nem folytathatnak gyakorlati képzést. Ilyennel viszont csak egyetlen vállalkozás rendelkezik. „Ez alapján felmerül a kérdés, hogy a többi cég hogyan oktathat ilyen tevékenységet. Több helyen felvetettem ezt, de soha nem kaptam választ.”

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) indítani akartak egy két féléves magánnyomozói szakmai felső szintű oktatást, ám csak egy-két jelentkező volt. Ugyan van az NKE-n egy szabadon felvehető féléves tantárgy a magánnyomozásról, de ott is nagyrészt jogi és elméleti ismereteket oktatnak a diákoknak – fejtegette Rohánszky.

„Holott olyan dolgokat kell megtanulniuk, mint hogy egy követés-figyelésre nem ad hoc módon szedünk össze embereket, hanem van egy csapat, aki csak ezzel foglalkozik és akiket fel lehet kérni. Na de ez sem úgy működik, hogy felcsapom a telefonkönyvet, hogy hol vannak ilyen követő csapatok, és felhívok hármat, hogy na melyikőtök vállalja. Ezek mind berken belüli dolgok, amit a volt kollégák egymásról tudtak. Most viszont nincsenek régi magánnyomozók. Épp azért, mert ez egy zárt kör, az OKJ-s képzettek nem is tudnak bekerülni ide.”

Mindezeken kívül Rohánszky Mihály gondnak tartja azt is, hogy az önálló, a személy- és vagyonvédelemről leválasztott magánnyomozói törvényt 10-15 éve nem sikerült megalkotni, annak ellenére sem, hogy a legutolsó törvénytervezet kifejezetten a Belügyminisztérium felhívására készült. Ám azt végül lesöpörték az asztalról, mondván, nem időszerű. Pedig a személy- és vagyonvédelem, illetve a magánnyomozás eltérő jellegű tevékenységek, ebből következően eltérő szabályozást is igényelnek – hangsúlyozta Rohánszky Mihály.

A Belügyminisztérium honlapján 2017. március 23-án tették közzé a magánnyomozásról szóló törvény tervezetét. Az anyag vezetői összefoglalója többek között a következő fő pontokat tartalmazta:

  • A magánnyomozó csak azokhoz a nyilvántartásokhoz fér hozzá, mint a megbízója, többletjogosultságai nincsenek. Ezek a következőek: ingatlan-nyilvántartás, egyéni vállalkozók nyilvántartása, cégnyilvántartás, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása, közúti közlekedési nyilvántartás. A magánnyomozó egyéb nyilvántartásból adatot nem igényelhet. A javaslat ezen úgy változtatna, hogy a privát kopó bármely nyilvántartásból kérhetne információt, amely adatszolgáltatást a nyilvántartó a megalapozottság, az igazolhatóság, az arányosság és a biztonság követelményeinek teljesülése esetén megadhatja.
  • A megbízás alapjául szolgáló hatósági, peres eljárásban az eljáró hatóság dönti el, hogy a magánnyomozó által megismert és rögzített információ alkalmas-e a bizonyításra vagy sem.
  • A magánnyomozó eszközrendszerében a korlátozást az állami monopóliumnak tekintett titkos információgyűjtés jelenti.
  • A javaslat szerint a magánnyomozói tevékenységet folytatókról naprakész, online felületen elérhető és kereshető nyilvántartás készül. Így a megbízók ellenőrizhetik, hogy egy adott vállalkozás vagy magánnyomozó rendelkezik-e érvényes működési engedéllyel és igazolvánnyal.

Eltitkolt vagyonok után nyomoznának

„A magánnyomozás feltár bizonyos adatokat, információkat és vagyoni hátteret, ami persze zavarhatja az embereket, a közszereplőket. Miért van az, hogy a TakarNetben (az ingatlan-nyilvántartásban) névre nem, hanem csak címre és helyrajzi számra lehet keresni? Ha Kovács Pista vagyonát szeretném feltárni, és lehetne a neve és a személyi adatai alapján a rendszerben lekérést végezni, akkor rögtön megtudnám, hogy hol, milyen ingatlana van. De erre nincs lehetőség. A magánnyomozó csak a megbízó kifejezett kérésére járhat el, vagyis kérhet betekintést valamelyik közhiteles nyilvántartásba.”

Rohánszky megjegyezte azt is, hogy a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozatai néha bicskanyitogatóak és nevetségesek. Szerinte nyilvánvaló, hogy magának az államnak nem az érdeke, és nem is akarja megengedni, hogy bizonyos dolgok kiderüljenek a politikusokról. „De így is meg lehet szerezni az információt, csak nehéz. Ott van például az Opten céginformációs rendszer, amiből fel lehet térképezni egy magánszemély céges hátterét. És azért is hozzá lehet jutni az információkhoz, mert ma Magyarországon borzasztó nagy a korrupció, és illegálisan hozzá lehet jutni adatokhoz, információkhoz, mert sok olyan végpont van – a büntetőbíróság és a közjegyzők is –, ami ellenőrizhetetlen.”

Jelenleg a törvény alapján egy magánnyomozó nem kutakodhat diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenysége után. Szintén tilos a privát detektíveknek a hivatalos személy és a külföldi hivatalos személy hivatalos teendőit fürkészniük. Továbbá a törvény nem engedi meg a természetes személyek személyes és különleges adatainak kifürkészét sem, kivéve, „ha a személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetőek, illetve, ha az adatgyűjtéssel érintett ehhez – különleges adatai tekintetében – írásban hozzájárul”.

Más országokban a magánnyomozók automatikusan hozzáférnek bizonyos korlátozott hozzáférésű adattárakhoz. Igaz, ott vannak biztosítékok is a privát kopók vonatkozásában. Külföldön ráadásul nem abból indulnak ki, hogy egy magándetektív visszaélhet azzal, ha megengedik neki, hogy betekintsen egy nyilvántartásba hozta fel Rohánszky. Vizsgák és elvárások vannak, és ha azoknak nem felel meg a magánnyomozó, akkor ugrik az engedély. Egyébként a szakma működését Európában csak Belgiumban és Szlovéniában szabályozták külön törvényben.

A külföldi példákból csak néhány kiragadva:

  • Szlovéniában a magándetektívek az adatgyűjtés mellett lehetőséget kapnak arra is, hogy adatokat kérjenek különböző nyilvántartásokból. Ez vonatkozik a járművek nyilvántartására (a nyilvántartási szám, a tulajdonos és jármű adatai), a helyi népesség nyilvántartására (személyek neve, születési dátuma, egyéni regisztrációs száma, állampolgárság, állandó és ideiglenes tartózkodási hely), a biztosított személyek nyilvántartására (foglalkoztatás, munkáltatóra, későbbi és korábbi munkahelyekre vonatkozó adatok); valamint a szlovén hajó-és repülőgép nyilvántartásra (hajókra és tulajdonosokra vonatkozó adatok). A magánnyomozó csak olyan írásos meghatalmazás alapján járhat el, mely tartalmazza a kérdéses információk gyűjtésének célját, valamint a meghatalmazás hatáskörét.
  • Az információkhoz való hozzáférés Lengyelországban is korlátozott. A privátkopók magánszemélyek esetében csak az ingatlan-vagyon nyilvántartásokba jogosultak belenézni, míg a vállalatoknál nagyobb a mozgásterük: a vállalat alapadatai mellett az ingatlan-tulajdonlást, és a pénzügyi információkat is ellenőrizhetik.
  • Ausztriában a magánynyomozó párhuzamosan dolgozhat a rendőrséggel egy ügy felderítésén, bűnügyi nyilvántartásokba, valamint iratokba is betekinthet.

Az adatvédelmi törvényt részben módosító, az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, majd a GDPR (az uniós adatvédelmi szabályok bevezetése) tovább szűkítették a privát detektívek mozgásterét. Erről egy neve elhallgatását kérő szakmabeli azt mondta az Átlátszónak, hogy már a hang- vagy képfelvétel készítése is adatkezelésnek számít, egy személyről készült fotó vagy hangfelvétel pedig személyes adat. Azt azonban csak abban az esetben lehet kezelni, ha azt az érintett hozzájárult, vagy ha esetleg azt a törvény külön elrendeli.

Ám az meglehetősen életszerűtlen, hogy a privát kopó a célszemély adatainak kezeléséhez tőle hozzájárulást kérjen. A környezettanulmány készítésénél pedig előkerülnek olyan szenzitív adatok, mint a valláshoz vagy az egészségügyi állapothoz kapcsolódó különleges személyes adatok, amit egy harmadik személlyel is meg kell osztania a magánnyomozónak, így a törvényesség talaja ingoványossá válik.

A magánnyomozó a lehallgató, nyomkövető eszközöket tevékenysége során nem használhatja, sőt a magánszemély sem, bár a feketepiacon nagy a választék belőlük. Ugyanakkor vannak jogi kiskapuk, amivel ez mégis megoldható. Ha például egy irodában az ott dolgozó cég által megbízott magándetektív elhelyez egy eszközt, amivel bűncselekményt leplez le, akkor a rögzített hang vagy képanyag már felhasználható, bár az ilyen módon szerzett dokumentáció – bizonyíték – értékelése és elfogadása nem automatikus, bírója válogatja, hogy ki mit vesz figyelembe.

Rohánszky Mihály szerint jogszabályban rögzített plusz jogosultságokra lenne szükségük a magánnyomozóknak: „Szeretnénk kidolgozni egy magatartási kódexet a GDPR alapján. Elképzelésünk szerint ennek keretében folytatnánk egy kamarai magánnyomozói szakértői képzést, és az azon részt vevők büntetőjogi felelősséget vállalva, a kamarán keresztül bizonyos adatbázisokba – a gépjármű-nyilvántartásba, a TakarNetbe, a személyi-adat nyilvántartásba – betekinthetnének.”

Jogosultság híján jelenleg a magánnyomozók sokszor bevetik személyes, informális kapcsolataikat, és a hiányzó információkat a jó viszony révén, vagy pénzért próbálják megszerezni a rendészeti szervek munkatársaitól. Egy, a szakmára vonatkozó külön szabályozás csökkenthetné a korrupciót, és hozzájárulhatna a gazdaság kifehérítéséhez is – vélekedik egy névtelenséget kérő privát detektív. Ennek hiányában viszont marad a megvesztegetés, és az azzal járó lebukás kockázata.

Az Index számolt be arról, hogy 2019. május végén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik vezető beosztású munkatársát vitték el bilincsben, mert a gyanú szerint büntetőeljárásokról adott ki információkat. Mintegy egy évvel ezelőtt hasonló módon vezettek el a Nemzeti Nyomozó Irodából a kollégái szeme láttára egy rendőrt, akinek szintén azt rótták fel, hogy pénzért szolgáltatott ki eljárási adatokat. Hogy hány ilyen eset fordul elő egy évben, nem tudni, ugyanis mint Rohánszky elmondta, a kamarának az ilyen büntetőeljárásokkal kapcsolatban nincsenek adatai, mert nincs kötelező kamarai tagság, ezért nem is kapnak tájékoztatást a hatóságoktól ezekről az ügyekről.

Rohánszky Mihály a beszélgetés során kitért arra is, hogy magas a nem aktív magánnyomozók száma. Szerinte ennek az lehet az oka, hogy az igazolvánnyal rendelkezők sem mind privát kopóként tevékenykednek, hanem mondjuk biztonsági cégeknél dolgoznak. Vagy meghalt már az illető, de az igazolványát nem adták le a rendőrséghez.

Szintén a szakma szabályozatlanságában és a képzés hiányosságaiban látja a magánnyomozás problémáit Baráth György, a Magyar Detektív Szövetség (MDSZ) elnöke, az 1999-ben létrehozott Baráth és Partnerei Biztonsági Tanácsadó és Magánnyomozó Ügynökség tulajdonosa és ügyvezetője. Az MDSZ elnöke, aki a Magánnyomozók című doku-reality tanácsadója volt, a sorozat készítésekor megtapasztalta, hogy nemcsak az átlagemberek vannak tévedésben a privát kopók tevékenységéről, hanem a sorozat szövegírói is leginkább kémregényekből merítettek ötleteket: „Például azt, amit sokat kérnének tőlünk, hogy törjünk fel egy internetes fiókot vagy hallgassunk le egy telefont, nem tehetjük meg.”

Baráth György elmondta, 2013 óta küzd azért, hogy a szakmának a személy- és vagyonvédelemtől elkülönítve saját törvénye legyen. „A magánnyomozás alfája és omegája a személyes adatokhoz való hozzáférés. Például, ha valaki a főiskolai vagy egyetemi tanulmányai elvégzése után el akar helyezkedni valahol, akkor a munkáltató nem tud megbizonyosodni arról, hogy az illető valós iratokkal rendelkezik-e, mert a felsőoktatási törvény szabályozza, hogy kinek lehet adatot kiadni.”

Az MDSZ elnöke szerint tévúton járunk az adatvédelem terén, mert az a lenne a fontos, hogy az adatokhoz illetéktelen ne férjen hozzá, illetve, hogy akinek az megengedett, a megszerzett információkat miként használja fel és hogyan kezeli.

A rendőrség nem kér a privát kopók segítségéből

A magánnyomozók többsége, köztük Rohánszky Mihály és Baráth György szerint is nehezíti a munkájukat, hogy a rendőrök nem működnek együtt velük, mondván, a rájuk vonatkozó törvény alapján nem adhatnak ki információkat magánnyomozóknak. Ugyanakkor, mint Baráth György megjegyezte, számos más országban nincs ilyen távolságtartás a magánnyomozókkal szemben. Angliában például előfordul, hogy a rendőrség magándetektíveket toboroz egy-egy ügy megoldására.

Sándor István nyugalmazott rendőr alezredes sem elégedett a rendőrök hozzáállásával. Ő közel harminc évig dolgozott a testületnél. Papa néven vált ismertté, becenevét az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Bűnüldözési Igazgatóságának egykori felderítő tisztjeként kapta.

Sándor István esetében érdemes megemlíteni, hogy nyomozott az olajügyekben is. Ehhez kapcsolódva vádolták meg azzal 1997-ben azzal, hogy az Energol-ügyben egy megkonstruált rendőri intézkedést hajtott végre, és arról valótlan jelentést írt. A „Papa” elleni eljárás hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás miatt folyt, a rendőrtiszt fél évig előzetes letartóztatásban is volt. Miután minden vád alól felmentették, 11,5 millió forint kártérítést kapott.

Az alezredes nyugdíjba vonulása után megnyitotta a Papa és Társa Kft. Magánnyomozó Irodát. A társ a volt rendőrtiszt fiát jelenti. Munkáik között leginkább adósságbehajtás, tanácsadás és profilkészítés szerepelnek. „A törvény ugyan alig ad lehetőségeket a privát detektívek számára, ám millió variáció van arra, hogy információhoz jussunk. Mi ott vagyunk az életben, így az emberek beszédesebbek velünk, mint a rendőrökkel. Viszont amit illegálisan szereznek meg a magánkopók, azt nem lehet felhasználni.”

Sándor István szerint a szakma legnagyobb gondja, hogy nincs megbecsülve. Lehet, hogy ez amiatt van, hogy sokan átverik az ügyfelet? – kérdeztünk vissza. Sándor azt válaszolta, hogy a magánnyomozóknak nem érdekük, hogy becsapják a megbízóikat, hiszen a következő ügy is kell a megélhetéshez, de ő is úgy látja, hogy sok kókler van a magándetektívek között. „Néhány évvel ezelőtt az egyik megbízóm elvette tőlem az ügyet és odaadta másoknak. Azok meg azt csinálták, hogy az általam átadott anyagot szétosztották és minden részét feltupírozva lerántották az ügyfelet 35 millió forintra. Büntetőügy is lett belőle.”

Doszpot Péter, a Magyar Lapterjesztő Zrt. biztonsági vezetője is azoknak a táborát erősíti, akiknek nincsenek jó tapasztalataik a rendőrök és privátkopók együttműködéséről. A Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának egykori vezetője, miután 2001-ben leszerelt a testülettől, vagyonvédelmi cégeket alapított, amelyek főleg biztosítási csalások felderítésével foglalkoztak.

A biztonsági vezető hangsúlyozta, hogy ő maga nem dolgozott magánnyomozóként, de a kollégái igen, és általuk rálátott a szakmára, amelyben az üzleti hírszerzés területén lát jobb lehetőségeket, mert ott komoly összefüggéseket lehet találni. Ám ehhez nagy, tőkeerős cég kell, amely biztos hátteret nyújt a munkához. „Mert a magánnyomozás drága mulatság, ezért az ügyfeleknek mindig előre kell jelezni, hogy mi mennyibe fog kerülni” – tette hozzá.

„Ezzel együtt azt tapasztalom, hogy a rosszabb gazdasági helyzet miatt a cégek elkezdtek spórolni és csökkent a nagy megbízások száma, ami miatt a privát kopók ellehetetlenülnek. Szerintem az a baj, hogy a magánnyomozást, mint szakmát, itthon nem sikerült elfogadtatni. Talán már magától a nyomozó szótól is el kellene rugaszkodni, hiszen annak a hagyományos értelemben vett jelentése kezd kiüresedni.”

Kevés a csak magánnyomozást végző cég

Nem ennyire borúlátó a szakma helyzetével kapcsolatban Boldizsár Balázs ügyvéd, aki többször dolgozott privát detektívekkel. „Aki szakember, az meg tud élni. A szakmai múlt nélkülözhetetlen az eredményes munkához, továbbá a privát detektívek általában rendelkeznek különböző kapcsolatokkal, ismeretségekkel egyes hivatalos szervek irányában is. Ahogy régen, ez ma is sokat számít.”

Ezt a véleményt a megkérdezett magándetektívek azzal árnyalták, hogy csak tisztán magánnyomozásból nehéz fenntartani magukat, ezért mellé sokan az őrzés-védelmet is bevállalják. Egy neve elhallgatását kérő magándetektív szerint viszont ezeknél a cégeknél ingoványos a talaj az áfa- és költségvetési csalás, az alvállalkozói bukó cégek, strómanok, és a céghálózatokat fenntartó volt rendőrök és NAV vezetők miatt.

A Factum 4 Magánnyomozó Iroda azon ritka cégek közé tartozik, amely csak privát kopós munkákat végez. Igaz, a vállalkozás csak egyszemélyes, öt-hat embert nem tudna eltartani. A cégvezető Bardóczy Zsolt nyugalmazott rendőr alezredes, aki a testületnél bűnügyi területen dolgozott, a megbízásokat más magándetektívekkel együtt teljesíti. Egy évben körülbelül százat, és az ügyfelek nagy része az internetes hirdetésekből jön be. Mint a cégvezető elmondta, a megbízási díj mellett megállapodnak sikerdíjban is, ami viszont csak akkor jár, ha az ügyfél elégedett az eredménnyel. „Egy ügy általában egy-két hónap alatt oldható meg, egynapos munkákat nem is vállalok el.”

Bardóczy Zsolt egy dolgot másképp lát a fentebb nyilatkozókhoz képest. Azt tapasztalta, hogy nincs gond a rendőrökkel való kooperációval. „Leterheltek, és emiatt nem találkoztam még olyannal, aki ne örült volna a segítségnek. Sok millió forintot sikerült már a rendőrökkel közösen visszahoznunk. Velük kapcsolatban inkább azt tapasztaltam, hogy bizalmatlanok azokkal, akik nem tartoznak a köreikhez.”

Kíváncsiak voltunk, hogy erről miként vélekedik a másik oldal, ezért megkerestük Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredest, a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályának egykori vezetőjét, aki – mint kiderült – nincs rossz véleménnyel a privát kopókról. Sőt előfordult, igaz, elenyésző számban, hogy egy magánnyomozó segítette a felderítését.

Egy volt kollégája például azzal kereste meg, hogy egy férfi megbízta az eltűnt, huszonegynéhány éves fia megtalálásával. A magándetektív arra jutott, hogy a keresett fiatalember befogadott egy albérlőt, aki a ház miatt megölhette őt, és elképzelhető, hogy a holttestet az udvaron található, használaton kívüli kútba rejtette. “Mivel a volt munkatársam a kerületi kapitánysággal nem boldogult, átvettük az ügyet és az albérlőt poligráfos vizsgálat alá vetettük. Az pedig kihozta, hogy az illető lelkén szárad a megbízó gyerekének a halála, sőt kiderült az is, hogy a holttestet nem a kútban, hanem az udvar mely pontján ásták el. Meg is találtuk” – elevenítette fel a sikeresen zárult nyomozást Kovács Lajos.

Kovács Lajos alezredes. Fotó: Átlátszó

A magánnyomozást is végző cégek közül megkerestük még az egyik legismertebb és legnagyobb biztonsági vállalkozást, a Hori-Zone Kft.-t, továbbá a Magnum Zrt.-t is, hogy az ő véleményüket is megtudjuk, de egyik társaság sem kívánt nyilatkozni.

Tudtunk még beszélni a Profinfo Team Zrt. kirendeltség-vezetőjével, Bozsik Frigyessel, aki pályája kezdetén a rendőrségnél bűnügyi területen dolgozott, majd később a Belügyminisztériumban a rendőrök által elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozott. A rendszerváltás után az Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (ma Alkotmányvédelmi Hivatal) került, ahonnan 1993-ban saját kérelmére szerelt le.

„A nyolcvanas évek legelején a XI. kerületi Rendőrkapitányságon dolgoztam nyomozóként. Akkor jelent meg a Pinkerton nevű magánnyomozó cég. Időnként ki kellett mennünk a privátkopóhoz, hogy érezze a törődést, hiszen akkoriban erősen érvényesült, hogy az erőszak monopóliuma az államé, ezért ott a magánszférának semmi keresnivalója nincs. A pinkertonos mindig azzal vágott vissza nekünk, hogy ő nem alkalmaz erőszakot” – mesélte Bozsik Frigyes az Átlátszónak.

„A törvény a magánnyomozónak sem enged meg többet, mint egy magánembernek. Híváslistát nem tud lekérni, de az ügyfél a sajátját megkaphatja. Ma egy ilyen lista megszerzése tudomásom szerint 300-400 ezer forintba kerül. Külföldi személy esetében sem lehetetlen a híváslistához hozzájutni, csak többet kell érte fizetnie az ügyfélnek.”

Bozsik Frigyes megjegyezte, hogy a környezettanulmány készítése, vagy egy ügyvéd munkájának a segítése általános munka egy magánnyomozó számára. „A követeléskezelés viszont ingoványos terület, mert könnyen el lehet csúszni a törvénytelenség irányába. Önbíráskodás vagy kényszerítés is lehet belőle. Az utóbbit a Büntető törvénykönyv 195. § szerint az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz.”

„Aztán ott vannak még a hűtlenségi, vagy úgynevezett bugyiügyek. Ezeknél sokkal érdekesebb, és persze jobban fizető munka a multinacionális cégek vállalatbiztonságának kiszolgálása személyzeti háttérvizsgálatokkal, vagy a belső szabálytalanságok lebuktatásával. A nagyvállalatoknak nem csak megvan erre a pénzük, hanem náluk kialakult a tevékenység kultúrája is. Bár nem mindegyik vállalkozásnál gondolják így, de a biztonsági support megéri az árát” – mondja Bozsik Frigyes.

A kirendeltség-vezető szintén úgy látja, hogy a nagy munkák koncentrálódnak. Ám úgy vélte, lehet speciális területeket találni. Például társasházak megfelelő, jogszabály szerinti gazdálkodását lehet támogatni, vagy be lehet vállalni a rendőrségi nyomravezetői díjas ügyeket, illetve az eltűnt óvadékosok megtalálását. Ami nálunk még nem jellemző, de Amerikában nagy múltra tekint vissza.

Sokan az egyszerű munkákra utaznak

Egy neve elhallgatását kérő magánnyomozó szerint a korrupció miatt estek vissza a megbízások a multik és a kisebb vállalatok részéről. A cégek benyelik azt a 10-30 százalékos veszteséget, amit az elnyert munkák után „vissza kell adniuk”, és további költséget már nem generálnak azzal, hogy még privátkopóra is költenének. „Volt olyan esetem, hogy egy bankot egymilliárd forinttal megkárosítottak. Szóltunk, hogy a projektből lopják a pénzt, és azt is elmondtuk, hogy kire és miként figyeljenek, illetve felvázoltuk a csoport mögött álló kapcsolatrendszert is. A jelzésnek azonban semmi haszna nem lett, ugyanis a pénzintézet nem lépett időben, és még nyolcmilliárd forintot lehúztak róla a csalók. Feljelentést senki nem tett, mert az egyik elkövető testvére politikus.”

Beszélgetőtársunk kifejtette, hogy mára a magánnyomozás alapvetően két szegmensre osztódott. Egyrészt vannak a klasszikus „bugyiügyekre”, továbbá más részfeladatokra, például megfigyelésekre specializálódott kollégák, akik csak környezettanulmányt, életmód-vizsgálatokat vagy egyéb szakértői munkát végeznek. Felettük állnak a komolyabb, folyamatosan fejlesztett szaktudással, informatikai háttérrel rendelkező cégek nemzetközi kapcsolatokkal. Ilyenből azonban kevés van. „Számos alkalommal látom, hogy a kollégák elvégeznek bizonyos részmunkákat, de összetett, kimondottan hírszerző, értékelő-elemző munkát nem igazán tudnak bevállalni, mert nem kockáztatnak, vagy nincs meg a kellő szaktudásuk, ismeretük, esetleg kapcsolati hálójuk.”

Interjúalanyunk szerint a megszerzett információt sokan nem elemzik megfelelően, nem folytatnak vele teljes tényfeltáró munkát, nem járnak utána. Így pedig nem tudják megoldani például egy országokon átívelő csalássorozat, pénzintézeti csalás leleplezését, ahol strómanokat, strómantartókat és azok politikai hátterét kellene megtalálni.

„A legtöbb cégnél a szakmai fejlődés sem fontos, nem képzik magukat a magánnyomozók, nem minden esetben ismerik az új csalási trendeket, a pénzintézeti szabályokat, nincsenek tisztában a technikai fejlődés irányaival, továbbá nem, vagy csak korlátozottan ismerik az internetet, az informatikai lehetőségeket. De sokaknak problémát okoz az informatikai háttér, a technika – akár egy fényképezőgép – kezelése, nem is beszélve a komolyabb technológia üzemeltetéséről.

Ma már egy komplex felderítésnél azok, akik nem ismerik az OSINT, SIGINT, HUMINT fogalmakat, nem tudják mi a „mélyweb”, a TOR böngésző, nem ismerik a speciális titkosított üzenetküldő alkalmazásokat, azok elvéreznek. Ez pedig a piacnak sem jó. Miért? Ha az amúgy is beszűkült piacon a képzetlen és műkedvelő magánnyomozó bevállal egy komplex munkát, vagy csak le akarja húzni az ügyfelet és összeállít egy komolytalan anyagot, azáltal az összes kollégája „leszerepel”. Innentől nehéz visszaállítani a megrendelő bizalmát az egész szakmában.”

Persze a törvény sem segíti a privát kopók munkáját – tette hozzá.  „A jogalkotó a sorozatos politikai botrányok miatt inkább ellehetetleníti a privát kopók tevékenységét. Ha ugyanis lenne egy, csak a szakmára vonatkozó jogszabály, akkor a jogosultságokat kapó magánkopók a kényesebb ügyeket, például banki felsővezetők politikai érintettségét, vagy egy politikus családjának gazdasági összefonódásait is fel tudnák tárni. De a politikusok ezt nem akarják, és inkább megnyesegetik a magánnyomozók szárnyait. Ellehetetlenítik a tevékenységüket, esetleg olyan törvényeket hoznak, amelyek belekényszerítik a magánnyomozókat a törvénytelen, jogellenes vagy szabálytalan munkavégzésbe.”

Csikász Brigitta Szopkó Zita

Videó: Bodoky Bence. Az infografikákon ábrázolt adatok forrása a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara nyilvántartása. A cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta. Cikkünk a Transparency International Magyarország mentorprogramjában készült.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom