Bár a szakértők már 2008-ban azonosították a fák pusztulását okozó gombát, és rengeteg tanulmány, tudományos kutatás is született a témában, a Parlamentben még csak vitáig sem jutott az őshonos magyar fafajtát fenyegető veszély ügye. Ezzel szemben a britek a betegség megjelenése (2012) óta mintegy hatmillió fontot költöttek kutatásra, azon belül is rezisztens fajták nemesítésére, és további 4,5 milliót a határellenőrzések megerősítésére.
Pár napja Kovács Gábor, a Győr-Moson-Sopron megyei Lébény polgármestere hívta fel a figyelmet arra, hogy egy agresszív gombás fertőzés miatt több száz fa dőlt ki a települést övező erdőben, és a folyamat nem ért véget. További – gyakran több mázsás fák – vannak pusztulófélben, emiatt a település határában kialakított Hóvirág tanösvényen már enyhén szeles időben is életveszélyes sétálni.
A problémát évek óta próbálja megoldani a helyi önkormányzat, de a városnak nincs jogosultsága az erdőgazdálkodásra. A polgármester reménykedve jegyezte meg az interjú végén, bízik abban, hogy a segélykiáltásuk „hozzáértő szakemberekhez is eljut”.
Csakhogy a segélykiáltás már 11 éve elhangzott a szakemberek részéről – hiába.
Fagykárnak hitték, de valójában egy új betegség
Az Ázsiában őshonos kórokozó az 1990-es években jelent meg Európában (a Baltikumban) és rohamosan el is terjedt az egész kontinensen. A Hymenoscyphus fraxineus (korábban Chalara fraxinea) kórokozót Magyarországon először 2008 első felében azonosították Nyugat Magyarországon Kapuvár és Sárvár térségében, majd ezzel párhuzamosan Budapesten is nyomokra bukkantak.
Dr. Koltay András, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos főmunkatársának beszámolója szerint a hervadásos tüneteket kezdetben fagykároknak vélték az erdészek, de mivel ebben az időszakban nem voltak fagyos napok, így ez az elképzelés nem igazolódott be.
Az alapos vizsgálatoknak köszönhetően – a jellegzetes kórkép alapján és a begyűjtött minták segítségével – aztán egyértelműen sikerült azonosítani a Chalara fraxinea kórokozót. A kutatók 2008-2009-ben felméréseket végeztek a betegség országos elterjedésére és az előidézett károk felmérésére vonatkozóan, amelynek során beigazolódott, hogy a kórokozó az egész ország területén jelen van.
Megkérdeztük a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot (NAIK), mi történt azóta, azaz az elmúlt 11 évben a fák védelmében, mire jutottak a további kutatások során, mennyire jelent komoly problémát a gombás betegség terjedése, és mire lenne szükség ahhoz, hogy a megmenthetők legyenek a kőrisek.
Túri János, a NAIK főigazgatói kabinetvezetője emailben tolmácsolta felénk a szakértők válaszait, amelyek szerint komoly problémával állunk szemben.
Több mint ezer hektáron teljes az elhalás
Bár a folyamat évek óta tart, a kőrisek országosan előforduló tömeges pusztulása a laikusok (sőt sokszor az erdőgazdálkodók számára is) azért nem szembetűnő, mert elegyfafajról van szó, így kevéssé észrevehető az elhalt, beteg egyedek aránya.
Pedig az országos erdőkár nyilvántartási rendszer adatai alapján 2018-ban 2176 hektáron észlelték a károkat, ebből a teljes elhalás 1500 hektárt érintett.
A kórokozó nem gyengültségi parazita, hanem igazi parazita (azaz a teljesen egészséges fákat is megtámadja, nemcsak azokat a példányokat, amelyek más okból már károsodtak – a szerk.). A gomba által kiváltott epidémia hasonló jellegű, mint a szilpusztulás esetén: a betegség által érintett fákon a hajtások elhervadnak, elpusztulnak, majd az ágak is elhalnak. Legsúlyosabb esetben a fák teljes pusztulása figyelhető meg. Az idős fák teljes elhalása hosszabb idő alatt következik be, így a nagyobb mortalitás is a fiatal 2-10 éves fákon jelentkezik.
A kórokozó nem csak a magas kőrist támadja meg, amelyen először kimutatták, de a magyar kőris is fogékony a kórokozóra, valamint az észak-amerikai elterjedésű fekete kőris és az amerikai kőris is. Napjainkra a virágos kőris természetes úton történő megfertőződése is bizonyítottá vált. (Nagy László, Sopron, 2016.)
Vegyszeres vagy egyéb kuratív, megelőző védekezés nem ismert ellene.
Reményt mindössze az adhat, hogy úgy tűnik, a magas kőris egyedek kis hányada képes túlélni a fertőzést akár olyan földrajzi helyeken is, ahol nagymértékben károsodik a fák többsége. A természetesen előforduló ellenálló képesség megléte így talán lehetőséget biztosít olyan fák nemesítésére, amelyek rezisztensek lesznek a parazitával szemben.
A cél tehát az, hogy ezeket az egészséges, ellenálló egyedeket szélesebb körben, módszeresen szaporítsák, majd visszaelegyítsék az őshonos erdőkbe.
Csakhogy ilyen államilag támogatott program, amely ezt lehetővé tenné – a jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint – nem létezik.
A hivatalos szervek hallgatnak
Mivel a fák védtelenek a gyorsan terjedő fertőzéssel szemben, és a kőris akár teljesen kipusztulhat Magyarországon (sőt egész Európában), megkérdeztük az Agrárminisztériumot, mit tett az állam az elmúlt 10 évben a kőrisfák védelmében, van-e jelenleg kormányzati program, amely kifejezetten a kőrisek megmentését célozza, vagy ha nincs, miért nincs. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a kormány mekkora összeget fordít(ott) a védekezésre/szaporításra/visszaelegyítésre.
Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, ahogy nem reagált ezzel kapcsolatos újbóli megkeresésünkre a NAIK sem.
Beszéltünk néhány erdésszel és több erdővédelmi szakértővel, akik mind azt mondták, nem tudnak arról, hogy létezne bármilyen forrás, pedig a probléma évek óta ismert. Van ugyan egy „az erdőgazdálkodási potenciálban okozott erdőkárok helyreállítása” nevű állami pályázat, de ez inkább csak utólagos tűzoltásra elég, ha egy erdőtulajdonost természeti kár ér – preventív, hosszú távú intézkedésekre nem alkalmas. Márpedig a kőrispusztulás esetében éppen erre lenne szükség: további kutatások indítására, akciótervek készítésére és kivitelezésére. Mindez azonban állami támogatás hiányában nem lehetséges.
Megpróbáltunk arra utaló jeleket keresni, hogy a mindenkori kormányok foglalkoztak-e egyáltalán a kérdéssel. Beírtuk a K-Monitor által kifejlesztett parlamenti keresőprogramba a „kőris” kifejezést, ám mindössze 7 találatot kaptunk, amelyek közül egyik sem szólt a fákat támadó betegségről; csupán falopásokról, erdőtelepítésről és a Kőris-patakról tettek említést. Vagyis 1990-ig visszamenőleg egyetlen országgyűlési képviselő egyetlen parlamenti felszólásban sem hívta fel a figyelmet a kőrisek tömeges pusztulására.
Ami nemcsak a tetemes kár miatt érthetetlen, hanem azért is, mert őshonos magyar fafajtá(k)ról van szó.
Durvább, mint a száj- és körömfájás-járvány
Ahogy arra több tanulmány is rámutatott, a bútoriparban is gyakran használt kőris pusztulását okozó parazita napjainkra Európában az egyik legfontosabb erdővédelmi problémává vált. A fertőzés mértéke, a betegség terjedése olyan jelentős, hogy megkérdőjelezi a gazdaságilag fontos, értékes faanyagot adó magas kőris jövőbeni termesztését, valamint jelentős ökológiai szerepe miatt problémák léphetnek fel egyes erdőtársulások erdei ökoszisztémák működésében is.
Éppen emiatt több országban komoly munka folyik a betegség terjedésének megakadályozásáért. Ebben az egyik éllovas Nagy-Britannia, ami nem véletlen: a kórokozó által okozott betegség ugyanis akár a 80 milliós brit kőrispopuláció egészével is végezhet. A kőris a harmadik legelterjedtebb őshonos fa a szigetországban, és szerepe a vegetációban olyan jelentős, hogy számos állat és növény pusztulását idézheti elő tömeges elhalása.
A britek ezért felmérték a rövid- és hosszútávon várható kiadásokat. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a brit gazdaságot az elkövetkező száz évben összesen 15 milliárd fonttal, vagyis 5,5 billió forinttal terheli meg a kőrispusztulás miatti kár. Ennek az összegnek közel a fele (azaz 7 milliárd font) már egy évtizeden belül realizálódik a kutatók szerint.
A legnagyobb anyagi veszteséget a fák okozta ökológiai szolgáltatások, így például a levegő- és víztisztító hatás, a szén-dioxid-megkötés kiesése eredményezi. A betegség miatt a köz- és vasutakra, valamint a települési létesítményekre kidőlt fák 4,8 milliárd fontos kár okoznak, nem is beszélve az erdőgazdaságok bevételkieséséről és az újratelepítési költségekről.
A tanulmány szerint a brit állományok szinte egészét érintő kőrispusztulás a brit élő fa- és faanyag-kereskedelmet már ma is érzékenyen érinti: 2017-es adattal számolva évi 300 millió fonttól esik el az ágazat.
Louise Hill, az Oxford egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint a kőrispusztulás harmadával nagyobb gazdasági kárt okoz Nagy-Britanniában, mint 2001-ben a szigetország marhaállományában pusztító száj- és körömfájás-járvány.
A brit Környezetvédelmi Minisztérium a betegség megjelenése (2012) óta mintegy hatmillió fontot költött kutatásra, azon belül is rezisztens fajták nemesítésére, és további 4,5 milliót a határellenőrzések megerősítésére.
Hogy ezzel szemben Magyarország kormányai mit tettek a kőris védelmében, arról egyelőre nincsenek információink.
Katus Eszter
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!