Több ezer munkaszolgálatos lehet jeltelenül elföldelve Magyarországon is. Ez is elhangzott a nemrégiben Szombathelyen tartott konferencián.
Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
Nemrégiben próbáltunk mi is utánajárni annak, hogyan lehetséges az, hogy 74 éve tűnik lehetetlennek megtalálni a magyar határhoz közeli Rohoncon brutálisan lemészárolt magyar zsidó munkaszolgálatosok tömegsírjait. A közelmúltban tizenhatszor ástak, kilenc L alakú tömegsírt, több száz ember földi maradványait keresik az osztrák-magyar határnál, mindeddig eredménytelenül. Máig tisztázatlan kérdés, hogy a rémtett elkövetésében mennyire érintett a Thyssen-Bornemisza család, jelentős vagyonuk és a nemzetközi befolyásuk mennyire hátráltatta a tények feltárását.
A közelmúltban tizenhatszor ástak: kilenc L alakú tömegsírt, több száz ember földi maradványait keresik az osztrák-magyar határnál, mindeddig eredménytelenül. Máig tisztázatlan kérdés, hogy a rémtett elkövetésében hogyan érintett a Thyssen-Bornemisza család, jelentős vagyonuk és a nemzetközi befolyásuk mennyire hátráltatta a tények feltárását. A tudósok egyelőre ezt nem vizsgálták, örülnének, ha először előkerülnének a tömegsírok.
Az, hogy mennyire aktuális a téma, mi sem jelzi jobban, minthogy az 1945-ös rechnitzi tragédiáról május 9-én és 10-én nemzetközi konferenciát rendeztek Szombathelyen.
Már az osztrák-magyar tudományos tanácskozás legelején elhangzott az a közös kívánság, mennyire jó lenne, ha jövőre, a kegyetlen gyilkosságsorozat 75. évfordulójára megoldódhatna a rohonci sírhantok rejtélye. De, mint később szólunk róla, a magyar oldalon is lenne bővebb teendő, hiszen nem egy feltáratlan tömegsírt rejt a magyar oldal is.
A Szombathelyi Zsidó Hitközség által szervezett konferencia védnöke Dr. Székely János megyéspüspök volt, támogatója a Szombathelyi Egyházmegye és az EMMI. Célja egyfajta összegzés volt, a meghívott neves magyar és osztrák tudósokkal, ásatási vezetőkkel és régészekkel, kutatókkal próbálták összefésülni mindazt az információt, amit a rohonci mészárlásról és a nyugati határszélen található tömegsírokról évtizedek óta tudni lehet. Számos kérdés tisztázatlan, sok a kétely, rengeteg téves információ jelent meg az évek során – ideje lenne hát tisztázni őket – fogalmazódott meg.
A tanácskozás szembenézés lett a több évtizedes mulasztásokkal
A kétnapos konferencián többször is foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy az 1944-1945. évi határ menti német állásépítés (Südostwall – úgynevezett Dél-Keleti Birodalmi Fal) a magyar férfi és női kényszermunkások, munkaszolgálatosok ezreinek életét követelte.
A nyugati határszélen korántsem Rohonc az egyetlen tragikus helyszín, Kőszegtől lefelé, egészen Grazig, több erdei tömegsírt találni, ahol a háború utolsó hónapjában hasonló gyilkosságokat követhettek el. Az áldozatok maradványai pedig azóta is jeltelen sírokban várnak a megnyugvásra.
Az egyik legfontosabb botrány: a kőszegi tömegsírok borzalmas állapota
A kutatók több előadásban is foglalkoztak a kőszegi Gubahegyen, a Lovagló-dűlőben, a volt határsáv erdősült részeiben tapasztalható áldatlan állapotokkal.
Legalább tíz éve ismert tény, hogy a kőszegi erdőség polgári áldozatok tömegsírját rejti, és szintén 1944-45 fordulóján elhunyt munkaszolgálatosok nyugszanak itt.
Ezen a dűlőn egykor dögtemető volt, ahova a fuvarosok szekereken szállították az állati tetemeket. Itt 1947 márciusában több száz áldozat maradványait exhumálták, aztán Budapesten, a Kozma utcai temetőben temették el őket (760 koporsóról tudni, amit Budapestre szállítottak, amelyekben 2500 halottat helyeztek el).
A kőszegi terület teljes feltárása azóta sem történt meg. Sok száz ember maradványait a helyszínen hagyták. A területet határsávnak nyilvánítottak, és erdőt telepítettek rá.
A kőszegi dűlő egy részét, miután 2004-ben emberi koponyákat találtak, 2008-ban részben aztán feltárták. Az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézet munkatársai akkor megállapították, hogy további sírok is lehetnek a helyszínen, és az egyikbe visszatemették a maradványokat. Akkor abban bíztak, hogy a Lovagló-dűlőt emlékhellyé nyilvánítják, de ez azóta nem történt meg.A szakemberek még mindig ott tartanak, hangzott el a konferencián is, hogy: felhívásokkal szeretnék sürgetni a kőszegi dűlőben található tömegsírok hadisírrá nyilvánítását, kegyeletes megjelölését, erdei emlékpark kialakítását.
Kőszegen az utolsó időszakban szervezett népirtás folyt
Kőszegen legalább öt helyen (a sörgyárban, a Czeke-féle téglagyárban, a városi téglagyárban, a Wechter-féle fenyőmagpergető üzemben és a Weidl-malomban) „szállásolták el” az 1944 novemberétől a városba szállított több mint nyolcezer zsidó munkaszolgálatost. Akik, mint fentebb említettük, több ezren aztán a birodalmi védelmi vonal megépítésében is segédkeztek. A kőszegi munkatábort 1945. március 23–24-én ürítették ki, a munkaszolgálatosok egy részét hajtották aztán, részben gyalog, részben vonattal Rohoncra.
A kőszegi sörgyárban hozták létre az egyetlen magyar koncentrációs tábort. E helyen zajlott az elgázosítás. Úgynevezett “finn barakkokat” állítottak fel, ahová egy bécsi rovarirtó céget hívtak, és az ott fekvő 80-90 embert szabályosan lepermetezték és rájuk zárták az ajtót.
Kőszeg határában, a volt téglagyár közelében még 1985-ben állítottak egy emlékművet. De ez helyszín nem azonos a Gubahegyen jeltelenül elföldelt holttestek százainak tömegsírjával.
Hallgatás Bozsokon is – több száz honfitársunk lehet itt is jeltelenül elföldelve
„A bozsoki állásépítés – Zsidódomb” címmel Frisch György történész beszélt arról, hogy levéltári iratokkal bizonyítható, hogy a Rohonctól mindössze 4 kilométerre található Bozsokon, már magyar területen, egy szórványerdőben szintén van egy feltáratlan tömegsír. Amiről a helyi emlékezet is tud.
A helyet is megnevezte a történész, Bozsokon a régi dögkútnál, az úgynevezett Zsidódombon lehet a tömegsír, ahol a történész szerint 400-500 munkaszolgálatos holtteste lehet. Bizonyítékként hozta fel, hogy 1948 decemberében a település jegyzője elismerte. Egy hozzátartozó megkeresésére válaszolta egy hivatalos iratban, hogy Bozsok határában valóban létezik egy tömegsír.
Az ötvenes években azonban hoztak egy törvényt, amelyben elrendelték a dögkutak betemetését, így a bozsokit is felszámolták. Onnantól kezdve erről a tömegsírról sem lehetett már hallani. De nyoma sincs annak, hogy valaha is kihantolták volna a munkaszolgálatosok maradványait, tehát a holttesteknek valahol ott kell lenniük.
A történész azt sem tartaná kizártnak, hogy végül itt földelhették el a rohonci keresztpajtánál legyilkolt áldozatokat is – ezért nem találják 74 éve az ottani tömegsírokat. Hiszen mindössze 4 km-re van a két település egymástól, és az áldozatokat, aztán a tetemeket is – erről is többen beszámoltak- teherautókkal fuvarozták.
Bozsokon – ez is hozzátartozik a történethez, 1956-ban állítólag már lezajlott egy exhumálás. Akkor azon munkaszolgálatosok holttestét hantolták ki, akiket a helyiek végeztek ki. Készültek az akkori exhumálásról fotók is. Mégis Frisch Györgynek egy évébe került kinyomoznia, hogy az exhumálás után a halottak egyáltalán hova kerültek. Állítólag azóta a szombathelyi hősi temetőben nyugszanak.
Az osztrákok sem hagyják annyiban, továbbra is keresik a tömegsírokat Rohoncon
A konferencián felszólalt többek között az osztrák szövetségi műemléki hivatal régésze, ásatásvezetője is, Nikolaus Franz, aki elmondta, a sokadszori eredménytelen kutatás után is folytatni fogják Rohoncon a tömegsírok utáni nyomozást.
Először is további pénzösszegeket próbálnak szerezni a kutatáshoz, de az anyagiakon túl problémát jelent, hogy viszonylag nagy területet kéne átfésülni, legalább 30 hektárt, a régi Battyhány-birtok lehet gyanús.
A területek jó része mára magántulajdonba került, egy része be is épült – ezért is jó lenne legalább az ominózus kereszpajta környékét – egészen a vasútállomásig – tetthellyé nyilvánítani. Mielőtt újra ásatásokba kezdenek, szükségesnek tartanák a korabeli légifelvételeket is újra kielemezni, és újabb szatelit-technikákat is bevetni a kutatásba.
A magyar és a meghívott osztrák szakemberek mindannyian egyetértettek abban, hogy folytatni kell a rohonci mészárlás történetének a tudományos kutatását. Jövőre, a 75. évfordulóig tisztázni kéne végre, mi is történt valójában a Thyssen-Bornemisza család birtokán. El kell végezni a bizonyító dokumentáció feltárását, és azok közös ellenőrzését. Segíteni kell az archeológiai kutatások folytatását, a rohonci vérengzés áldozatainak megtalálását.
Másrészt mind az osztrák, mind a magyar kutatók fontosnak tartották, hogy meg kell kísérelni a vizsgált térségre vonatkozó, a moszkvai katonai levéltárakban őrzött dokumentáció megszerzését, és a sajtóanyag feltárását is.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Lezárult a 2016-os „hamisított Orbán-interjú” ügyben indult munkaügyi per, amelyben két székesfehérvári lapszerkesztő kért kártérítést. 2018. november végén jogerősen nyertek...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!