Bezárás
Egészségügy

Onkoturizmus Kelet-Közép-Európában: kirándulás élet és halál között a román-magyar határon

Nő a nemzetközi hálózatban működő onkológiai magánklinikák száma, forgalma: Románia a kelet-közép-európai paradicsoma ezeknek az intézeteknek. A magánklinikák egy része ösztönzi a nemzetközi betegforgalmat, a fizetőképes betegek külföldi kezelését Törökországtól Nyugat-Európáig, egyúttal forrásokat szívnak el a közegészségügyi intézményektől. Miközben Magyarországon és Romániában nőnek a közellátásban onkológiai fejlesztésre fordított uniós támogatási összegek, egyre nagyobb a gyógyulási esélyegyenlőtlenség a térségben. Magyar-román viszonylatban a kiskapuk kihasználásnak különböző formái jelennek meg: errefelé keresnek gyógyulást a kevésbé tehetős, de esetenként jó kapcsolatokkal rendelkező betegek.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

„Magyarország az orvosi kezelések eldorádója” – román állampolgárok tízezrei mennek külföldre kivizsgálásra, kezelésre, hírelte öt éve a romániai sajtó, azt állítva, hogy különösen a magyarországi onkológiai ellátás iránt van kereslet, mert a romániai átlagos paraszolvencia feléért akár világhírű orvosok kezelését lehet igénybe venni.

A betegvándorlás megindulását segítette, hogy 2011-ben megszületett az az uniós irányelv, amely alapján az unió állampolgárainak minden tagállamban joga van igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, úgy, hogy a költségeket vagy azok egy részét az ellátást nyújtó államnak a beteg saját állami egészségbiztosítója megtéríti.

„Inkább Magyarországon, mint a román magánellátásban” – ezzel a mottóval indultak a direktíva megjelenése után a reklámkampányok. Ebben az időszakban különböző határmenti együttműködések is születtek, többek között Temesvár és Szeged, Nagyvárad és Debrecen között a térségbeli betegek ellátására.

Romániában a közegészségügyben biztosított onkológiai ellátás elmaradott volt, fejlesztésre szorult, Magyarországon viszont már akkor is túlterhelt volt a rendszer,  ami ma is komoly kapacitásproblémákkal küszködik: a nyilvános várólisták alapján van olyan beteg, aki az Országos Onkológiai Intézetben 2020. januári időpontot kapott CT-vizsgálatra; de ugyanitt egy rosszindulatú nőgyógyászati daganat műtétéjére is két hónapot kell várni.

A betegexodus tehát a két nem megfelelően működő rendszer között kereste és keresi a kiskapukat. Mindeközben a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés, az egészségügyi esélyegyenlőség terén Magyarországon is nőttek a területi és a jövedelmi helyzet szerinti különbségek: a fejlettebb magyarországi régiókban és a felső 60 százaléknál javuló tendenciát látni, a az alacsonyabb jövedelműek és a hátrányos térségek esetében viszont látványos a romlás.

A román-magyar határon való átjutás, és a magyarországi ellátórendszerbe való bekerülés gyakran csak attól függ, ki milyen gyorsan és könnyen szerez magyar társadalombiztosítási jogosultságot, azaz „TAJ-számot”. Drámai helyzetekben viszont nincs idő várni: egy hónapra ígértek diagnózist Bukarestben annak az öt éves erdélyi gyereknek, akit életveszélyes állapotban, negyedik stádiumú daganattal szállítottak az egyik legnagyobb román állami központba, a Marie Curie kórházba. Ha nincs nemzetközi szakmai összefogás, és a gyerek nem kerül napokon belül Budapestre, állítják a szülei, meghal, mielőtt Bukarestben diagnosztizálják.

A családnak órák alatt kellett dönteni a kórház- és országváltásról. Döntöttek: hátizsákkal, a félájult gyerekkel útra keltek, hogy legalább a minimális esélyt biztosíthassák a gyereküknek. Ekkor még nem voltak tisztában sem a költségekkel, sem az ellátás feltételeivel. Hasonlóan a romániai betegvándorlók többségéhez úgy gondolták, annál nagyobb a túlélés esélye, minél gyorsabban hagyják maguk mögött az országot.

Rákstatisztikák: a pontos betegszám nem ismert

A betegforgalom növekedésével egyidőben Romániában és Magyarországon is ugrásszerűen nőtt – Magyarországon négy év alatt 20 százalékkal – a diagnosztizált daganatos betegségek száma. A rákregiszterek ugyan mindkét országban megbízhatatlanok, de tudjuk például, hogy a határ menti Bihar megyében, ahol a volt román egészségügyi miniszter és gyermekonkológus Ritli László is részt vesz a regionális ellátás kiépítésében, a regionális rákregiszter kialakításában, az elmúlt öt évben megháromszorozódott a diagnosztizált esetek száma.

Magyarországon a rákregiszter 2001-óta gyűjti az adatokat, ám ezeket a magyar szakemberek egy része pontatlannak tartjaAdatokat közöl a KSH is, illetve a nemzetközi szervezetek (a WHO, az EUCAN), de a különböző adatsorok között jelentős, akár 20 ezer fős is lehet az eltérés. A magyar rákregiszter – éppen az adattisztítás okán – három éves késéssel közli az adatokat, a most elérhető legfrissebb statisztika 2015-ös – miközben az európai Rák Információs Rendszer már a 2018-as becsült adatokat is közzétette.  Ráadásul a magyarországi magánellátóknak nincs jelentési kötelezettsége az állami szervek felé, ezért az ott kezelt betegek nem is jelennek meg a hivatalos statisztikákban.

2013 és 2015 között több mint ötezerrel nőtt a diagnosztizált daganotos betegek száma Magyarországon a rákregiszter adatai szerint. 2001 és 2011 között – az egészségügyi ellátásokra vonatkozó EU-s direktíva életbe lépése előtt – nem tapasztalható hasonló ugrásszerű növekedés, a tízes évek elején azonban Magyarországon és Romániában is példátlanul megugrik a diagnosztizált megbetegedések száma. Több oka is lehet a változásnak: valóban nő az onkológiai megbetegedések száma; hatékonyabbá válnak a diagnosztikai eszközök és eljárások; vagy javulnak a statisztikai módszerek, és pontosabb lesz a nyilvántartás.

Nagyon valószínű azonban, hogy az ugrásszerű változáshoz hozzájárul a két ország közötti, illetve a két országban működő magán- és közegészségügyi intézmények közötti betegvándorlás is. Magyarországon három régióban magas például a kemoterápiás-sugárterápiás eljárások száma:  Közép Magyarországon, ahol a budapesti onkológiai központok, kórházak működnek, a szegedi központok régiójában, azaz a Dél-Alföldön, és a debreceni központ térségében, az Észak-Alföldön. Ott tehát, ahol vagy az ellátórendszer kapacitása miatt nagy a forgalom (Budapesten) vagy ahova a román határ mellől érkező betegek kezelést kérhetnek (Szegeden és Debrecenben).

Ugyanakkor a romániai onkológiai program alapköltségvetése is nőtt, 2017-ben már 343 millió euró volt a teljes keret. Összehasonlításképp: ugyanebben az évben az alig fele akkora lakossággal rendelkező Magyarország 144 milliárd forintot, akkori árfolyamon durván 450 millió eurót költött a daganatos betegségek gyógyítására és megelőzésre. Ez az aszimmetria, az egy lakosra vetítve két és félszer nagyobb finanszírozás önmagában is magyarázza a Romániából Magyarország felé mutató betegvándorlást.

Magáncégekhez kiszervezett ellátás: hová megy a pénz?

A daganatos betegségek diagnosztizálására és kezelésére fordított összegek tehát nőnek Romániában és Magyarországon is – az adatokból viszont nem látszik, mi az, amit a két ország egészségbiztosítója finanszíroz, és melyek azok a költségek, amelyeket a különböző betegutakon haladó betegek részben vagy teljes egészében maguk fizetnek; de nem látszik az sem, miképp változik a terhelés a két rendszeren a betegvándorlás a következtében.

Mivel az EU-n belüli onkológiai ellátás finanszírozása az ellátó intézmények és a nemzeti betegbiztosítók közötti szerződések révén történik, adatigényléssel fordultunk a román egészségügyi minisztériumhoz, a romániai Országos Egészségügyi Biztosítóhoz (CNAS) illetve a magyar illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumához. A román hatóságoktól öt évre visszamenőleg kikértük az összes romániai onkológiai szolgáltatóval kötött szerződést illetve a Románia, Magyarország, Szerbia, Bulgária és Törökország között létrejött megállapodásokat.

A magyar minisztérium először tájékoztatást ígért, aztán sokszori írásos megkeresésünkre, telefonjainkra sem válaszolt, végül egyáltalán nem adott ki semmilyen adatot.

A román egészségügyi minisztérium viszont utasította az illetékes CNAS-t az adatszolgáltatásra. A CNAS ennek ellenére csak részleges adatszolgáltatást nyújtott: egyelőre sem a belfödi magánklinikákkal, sem a külföldi intézményekkel kötött szerződésekről nincs adatunk – a részleges adatszolgáltatás miatt panasszal éltünk. A megküldött adatokból annyi azért kitűnik, hogy 2013-tól öt év alatt közel 15 ezer fővel nőtt a romániai rákprogramban megjelenő esetek száma – ennél valamivel nagyobb mértékű növekedés látszik egyébként Magyarországon.

A kapott adatokból az is kitűnik, hogy ugrásszerűen megnőtt például a PET CT-re költött összeg. 2013-ban még csak 500 ezer eurót fizetett ki a CNAS ilyen eljárásokra, 2017-ben 5 millió eurót. Sugárterápiás kezelésre egyáltalán nem költött a CNAS 2013-ban és 2014-ben a rendelkezésünkre bocsájtott adatok szerint, 2015-től azonban ugrásszerű a növekedés. Három éve már 14 millió euró jelenik meg ilyen kiadásként, 2017-ben 35 millió euró.

A területet ismerő forrásaink szerint ugyanakkor nem arról van szó, hogy a korábbi időszakban ne végeztek volna sugárterápiás ellátást – valójában a központi költségvetés akkori magas hiánya miatt a kezeléseket más forrásból, konkrétan világbanki hitelből finanszírozták. Ez a példa is mutatja, mennyire kevéssé megbízhatóak és nehezen kezelhetőek a hivatalos romániai adatok. Nem túlzás azt mondani, hogy nagy a bizonytalanság az egész onkológiai finanszírozással kapcsolatban, hiszen se az állami ellátásban részesülők számáról, se a gyógyításukra fordított összegekről nincsenek hiteles adatok.

A csak részleges adatszolgáltatás miatt panasszal éltünk, hiszen már csak azért is fontos látni a különböző magánintézményekkel kötött szerződéseket, mert a magáncégek legkeresettebb szolgáltatásai épp a különböző diagnosztikai eljárások. Alappal feltételezhető, hogy a megugrott finanszírozás jelentős része a romániai magánklinikák bevételeit növeli. Ezzel együtt 2017-ben a romániai onkológiai betegek csupán töredéke részesült államilag finanszírozott PET CT vizsgálatban. A többiek a magánszektort választották – vagy külföldre mentek.

Megvizsgáltuk az onkológiai ellátást biztosító nagyobb cégek üzleti adatait és nemzetközi kapcsolatait – az „onkoturizmus”-ban, vagyis a román betegek külföldi kezelésében ezen cégek egy része közvetlenül is érdekelt.

Betegtoborzás

Rekrutációs központok működnek Romániában – erősítette meg kérdésünkre dr. Fejér Enikő onkológus, az egyik legnagyobb magánintézmény, a Sanador-klinika munkatársa. Szerinte a romániai magánklinikákon gyakran orvosilag nem indokolt eljárások igénybevételére ösztönzik külföldön a fizetőképes romániai betegeket.  Hegedűs Krisztina, a nagyváradi Pozitron Diagnosztika Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott: agresszív rekrutáció folyik, és a jelek arra mutatnak, hogy a fizetőképes kliensek számára Törökország válik az egyik legkeresettebb célponttá.

De Románián belül is dübörög az üzlet: magán sugárterápiás központ működik többek között Brassóban, Kolozsváron, Bukarestben és Nagyszebenben is. A cégadatok szerint a bukaresti és kolozsvári kirendeltséggel rendelkező Amethyst központ, amely a Radiotherapy Cluj KFT tulajdonában van tavaly több mint négy millió eurós forgalmat bonyolított, és az elmúlt évben száz százalékos növekedést tudhat magának.

A brassói székhelyű Oncocard (az a központ, ahova az onkológiai ellátás szempontjából rendkívül hátrányos helyzetben lévő székelyföldiek fordulnak) egy millió eurós forgalmat bizonyított, üzleti növekedése elérte a 66 százalékot. A Sanador magánklinika öt év alatt megháromszorozta az éves forgalmát, tavaly elérte a 73 millió eurós éves forgalmat, több, mint három millió nettó profitot termelt.

Kerestük az Oncocard, az Amethyst klinikák, illetve a Sanador képviselőit is. Az Oncocard nyilatkozatot ígért, majd visszalépett, az Amethyst nem válaszolt megkeresésünkre. Ez utóbbinak van az egyik legkiterjedtebb nemzetközi hálózata, öt klinikát működtet Franciaországban, Lengyelországban és Olaszországban, hamarosan klinikát nyit Ausztriában és Németországban is.

E nagy klinikák közül csak a Sanadornál találtunk fogadókészségre: a cég képviseletében dr. Fejér Enikő azt mondta, kifejezetten jó a CNAS-vel az együttműködés, a magánellátásban nyújtott kezelések bizonyos részét, bizonyos feltételek mellett téríti a biztosító. A Sanador idén októberben nyitotta meg a húszmillió eurós befektetésből létrehozott új onkológiai központját Bukarestben: ötezer négyzetméteren, egy kilenc emeletes komplexumban várják a betegeket. A beruházással kapcsolatban Sorina Pintea egészségügyi egészségügyi miniszter azt mondta: támogatja az intézményt, mert „a romániai egészségügy ebben a szektorban nem elég fejlett”.

A Nagyváradi Pozitron Diagnosztikai Kft. vezetője, Hegedűs Krisztina szintén a rendelkezésünkre állt, és ő is megerősítette: jó az együttműködés az egészségbiztosítóval. Arra a kérdésre, hogy hány beteg vizsgálatát finanszírozza a biztosító, Hegedűs Krisztina elmondta: az érintettek 30-40 százaléka vállalja az önköltséges ellátást, mert nem akarja megvárni az állami finanszírozáshoz szükséges szakmai bizottsági döntést.

Pedig az „önköltség”, vagyis a fizetendő díj nem kevés: a leggyakrabban igényelt PET-CT esetében 1000 euró költséget jelent. És ez csak az első és még teljesen legális költség: ha megvan az eredmény, a beteg azzal lép be az ellátórendszerbe, ahol a különböző klinikák és kórházak közt haladva ennek a költségnek a sokszorosát fogja az eredményes gyógyulás érdekében hálapénz és különféle térítések formájában kifizetni.

Miközben a magántőke áramlik az üzleti alapon működő onkológiai ellátásba Romániában, és a betegbiztosító is jelentős összegeket fordít az itt végzett eljárásokra, a közellátásba szintén kiemelt források érkeznek, elsősorban európai alapokból. A román egészségügyi minisztérium idén augusztusban jelentette be, hogy 193 millió eurót fordítanak strukturális alapokból a közegészségügyben működő képalkotó rendszerek finanszírozására, illetve megelőző programokra, további 47 millió eurót méhnyakrák szűrésére, ugyancsak európai alapokból.

Kisebb európai programok is működnek, illetve működtek a határmenti együttműködések keretén belül. 2013-ban indult a Hódmezővásárhely-Arad-Szentes határon átnyúló 1,7 millió eurós költségvetésű uniós finanszírozású projekt, amely hat év alatt húszezer nő számára biztosít mammográfiás szűrővizsgálatot. 2011-ben az Európai Regionális Fejlesztési Alap 1,7 millió euróval támogatta a Debrecen és Nagyvárad közötti, határon átnyúló onkológiai projektet, amely két év alatt 2500 magyarországi és 1200 romániai beteg számára biztosított ellátást.

A határmenti együttműködések feltételeiről, a betegutak alakulásáról kérdeztük volna a magyarországi illetékeseket – például dr. Papp Csabát, a debreceni önkormányzat határmenti együttmüködésekért felelős tanácsosát – de megkeresésünkre nem kaptunk választ.

Beszélt viszont Carp Gheorghe a nagyváradi megyei kórház menedzsere, aki azt mondta: megbízható rákregiszter hiányában még mindig nem a valós igényeknek megfelelően történnek a fejlesztések Romániában. Ráadásul, ha meg is valósulnak az uniós forrásból történő eszközbeszerzések, nincs szakember, aki kezelje a gépeket: akut hiány van például orvosfizikusokból. Ezért gyakori, hogy a meglévő gépek kihasználatlanul állnak, a betegek pedig továbbmennek a magánszektorba, vagy Magyarországra.

Ritli László volt romániai egészségügyi miniszter, gyermekonkológus, a nagyváradi központ szakembere azt mondta: azért nincs megbízható rákregiszter Romániában, mert „hanyag” a rendszer. Az egészségbiztosító pedig az elérhető kezeléseket sem finanszírozza. Van olyan gyermek páciense, akinek a gyógyulási esélyeit jelentősen növelné egy Romániában is elérhető gyógyszermolekula, a pár napos kezelés ára 150 000 dollár – az egészségbiztosító viszont ezt a számlát nem állja. A fizetésképtelen család vagy lemond a kezelésről, vagyis a gyerekről, vagy más megoldást keres.

(Folytatjuk)

Becker András – Parászka Boróka

Címlapfotó: Magánklinika bejárata Nagyváradon – Parászka Boróka felvétele. A cikksorozat az IJ4EU támogatásával készült.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom