Új eljárás indul: lehet, hogy végleg bukik a Velence Korzó ráépítési terve?

Szép dolog az örökpanoráma, de fél éve még inkább az izgatta a Velencei-tó partján élőket, hogy egyes utcákban tolózárcsere és egyéb munkálatok miatt megint akadozott az ivóvíz-szolgáltatás, vagy hogy március 20-ra végre kiírták az új Bence-hegyi – helyben vegyes fogadtatású – kilátó ünnepélyes átadásának időpontját. Most mégis újra a Korzó ráépítési ügye kerülhet a figyelem középpontjába, miután a kormányhivatal elutasította az építésiengedély-kérelmet.

Társadalmi célú hirdetés

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Pedig az „örökpanoráma”, vagyis a Velence Korzó beépítési elképzelése fél éve még lázban tartotta a tókörnyékieket, és az ügy nem is halt el véglegesen – mindössze annyi történt, hogy a vállalkozó első fokon nem kapott építési engedélyt. Ám ez valószínűleg nem a tiltakozó velenceieken múlt, noha a helyi közvélemény kétségtelenül megtette az ügyben, amit tudott:

az már a beépítés tervének nyilvánosságra hozatalakor is látszott, hogy ezt a projektet nem lesz könnyű keresztülverni a tóparton élőkön.

Még akkor sem, ha a Velence Korzót a megépítése óta üzemeltető Gomi Rendezvényszervező és Kereskedelmi Kft. menetelése eddig töretlen volt. Görgicze Zoltán ügyvezető, a cég korábbi tulajdonosa ugyanis egyértelműen élvezi a fideszes városvezetés szimpátiáját, és azt még a lakosság jó része is elismeri, hogy a visszafogott modorú vállalkozó a különböző létesítmények üzemeltetésével, programok szervezésével sokat tett a környék felvirágoztatásáért.

Velencén ezzel együtt is ravasz, rutinos üzletembernek tartják Görgiczét: nem felejtették még el, hogy a bukott sukorói kaszinóügyben éppen ő volt az, aki a befektető Joav Blumnak segített volna megszerezni a kiszemelt értékes ingatlanokat. Görgicze utóbb persze úgy nyilatkozott, hogy ő csak az első megvalósíthatósági tanulmány elkészíttetésében működött közre. A Heti Válasz 2013-ban viszont egyenesen a kaszinóváros szálláscsinálójaként emlegette a velencei vállalkozót.

Görgiczének ugyanakkor ma is fontos a jó kapcsolat helyben mindenkivel – a beépítés részleteinek tisztázására tavaly decemberre összehívott lakossági fórumon is azzal kezdte, van-e a teremben olyan ember, akit személyében valamikor is megbántott? És rögtön meg is felelte a saját kérdését: nincs. A fórumon ezt többen meg is erősítették, valaki még azt is hozzátette: az utóbbi két évben tapasztalható feszültséget inkább a helyi vezetés agresszív politikájának tulajdonítják.

Görgicze Zoltán még 2009-ben kötött szerződést a korábban tanácselnökként, ekkor már polgármesterként regnáló Oláhné Surányi Ágnes vezette önkormányzattal a kiemelt uniós finanszírozású projekt, a Velence Korzó („Velencei-tó kapuja”) létesítményeinek üzemeltetésére.

A helyben csak Korzónak nevezett, üzletekkel, szolgáltatásokkal, vendéglátóipari egységekkel szabdalt épületkomplexum és strand a szerződés megkötéskor még kezdeti stádiumban volt, a nyitást 2010 tavaszára várták. A teljes létesítmény végül csak négy évvel később készült el, és a megnyitón a helyiek beszámolói szerint az átadásnak szóló „hurráoptimizmus” dacára az üzlethelyiségek még kongtak az ürességtől.

Az üzemeltetésre kötött megállapodás szerint a vállalkozó bérleti, használati és hasznosítási jogot szerez a 2700 négyzetméteres szolgáltatóházra, ezen túlmenően pedig

jogosult az építmény felső szintjén, mintegy 1000 négyzetméternyi területen, ráépítést végrehajtani, sőt, arra az ingatlanrészre nemcsak a használati, de a tulajdonjogot is megkapja.

Az önkormányzat a szerződéskötéskor 15 milliót kapott a vállalkozótól, majd havonta hárommilliót bérleti díjként. A szerződés szerint pedig a ráépítést hatvan millió forint egyszeri befizetésével válthatná majd meg Görgicze. Éppen ez utóbbi összegre hivatkozott tavaly egyfolytában a vállalkozó, mikor a ráépítés mértékével elégedetlenkedő helyiek azt firtatták: miért ragaszkodik annyira a ráépítéshez, amely a Korzóval szemközt lakókat egyszer s mindenkorra megfosztaná a tóra való kilátástól?

Görgicze szerint ha nem él a szerinte kötelező és visszavonhatatlan opcióval, azaz, ha nincs ráépítés, akkor nincs befizetés sem. Ha pedig nincs befizetés, ő nem érvényesítheti a bérleti jogát. Vagyis ugrott az egész üzlet. (A dokumentumot a lakosok egyébként csak 2017 végén ismerhették meg részleteiben, amikor felkerült a város hivatalos honlapjára.)

A tavaly decemberi fórumon a vállalkozó bevetett minden érvet: hogy az előírt építési gerincmagasság hat méter, de ők csak 5,7 méterig építkeznének; hogy a kilátás eddig sem volt zavartalan, hiszen a parton magas fák állnak – igaz, ezek lombhullatók, tehát a kilátást az év felében amúgy sem akadályozzák; hogy a korzóépület, amelyben a ráépítéssel 16 apartmant alakítanának ki, körbesétálható, átjárható maradna a felső szinten is; hogy a ráépítés bevételnövelést eredményezne az önkormányzatnak, s így a teljes helyi közösségnek, valamint biztosítaná a létesítmény hosszú távú fenntarthatóságát. Nem is beszélve a turizmus fellendüléséről!

A velenceieket mindez nem igazán hatotta meg, érdemi válaszokat vártak volna az ingatlanaik értékcsökkenésével és a terület élhetőségének változásával kapcsolatos kétségeikre.

A helyiek kifogásolták, hogy nem ismert a kontraktus valamennyi részlete – a fórumot szervező képviselő az elmúlt években többször is megpróbálta kikérni, de nem kapta meg-, s hogy a ráépítést kényszerként tálalják nekik, holott megváltoztathatatlan jogi kötelezettségről nincs is szó. Kifogás volt az is, hogy ha a ráépítés megvalósul, a megállapodás értelmében az ingatlan „átmegy” az apartmanokat megvásárlók magántulajdonába, tehát a terület még inkább kikerül a helyi társadalom kezéből.

Többen azt firtatták, milyen érdeke fűződik az évek óta veszteséges Korzót üzemeltető Gomi Kft-nek a beruházás minden áron való keresztülviteléhez? Gazdasági, vagy talán politikai presszió áll a háttérben?

A fórumon sorjáztak a lakossági észrevételek: volt, aki azért költözött a fővárosból a Velencei-tóhoz, mert olvasott a sok tervezett fejlesztésről, köztük a Korzóról, amelyről azt hitték, növeli Velence városias jelleget, de még nem lépi majd át az egészséges mértéket. Csalódniuk kellett:

az évek óta jellemző akut parkolóhelyhiány és a terület befogadóképességének sokszoros túllépése miatt a Velence Korzó sokak szerint már 2017-re élhetetlenné vált, s bár szívesen vásárolnak az épület üzleteiben, inkább a csöndesebb, a tóhoz hétvégenként leruccanók által kevésbé preferált fürdőrészeket keresi.

Gyakorta elhangzó vélemény, hogy a tervezett változásokkal a településképet a városvezetés a jövőben beköltözőkhöz alakítja elsősorban, s nem a Velencén évtizedek óta lakók számára kedvez.

A tavaly decemberi fórumon érezhető volt némi rossz hangulat, már csak azért is, mert a néhány nappal korábbi ülésén a képviselő-testület úgy támogatta a projektet, hogy a sebtiben összehívott, ebédidőben megtartott ülésen a helyi polgárok nem is tudtak jelen lenni.

Koszti András polgármester szerint közel félszáz érintettnek küldtek ki értesítőt, mégis csak öten jöttek el, ketten közülük ráadásul képviselők. Ezután szánták el magukat a lakosok az egyik önkormányzati képviselő javaslatára egy „különfórumra”, ahol a polgármester ugyan nem vett részt, de elküldte megfigyelőnek a régi családi barátot, az önkormányzat eredményeit a település lapjában is mindig hangsúlyozni kész Mátay Balázs főszerkesztőt.

Érdekes időzítésként a fórumot megelőzően jelent meg egy cikk az ekkor már Mészáros Lőrinchez került Fejér Megyei Hírlapban  az újabb beruházásról, érezhetően a közhangulat javítására– a lap újságírója azonban erősen mellé nyúlt, mikor a polgármesteren és a vállalkozón kívül mást nem kérdezett meg:

a felháborodott lakosok közösen helyreigazítást kezdeményeztek a lap főszerkesztőjénél, pontról-pontra cáfolva a nyilatkozók állításait.

A helyreigazítás a lap online felületén, egy meglehetősen eldugott felületen megjelent, de néhány óra elteltével onnan is eltűnt.

A fórum után néhány nappal jöttek az ünnepek, így a közhangulat is csillapodott egy időre, az azonban tudott volt, hogy az építésiengedély-kérelmet beadta a vállalkozó. A kedvező önkormányzati hátszél ismeretében ennek megfelelően kész tényként lehetett kezelni, hogy a hiánypótlások után a Gomi Kft. meg is kapja az engedélyt. Ám az újév elején jött a meglepetés: az eljáró hatóság a kérelmet elutasította. Banális apróságnak tűnhet, min csúszott el a szép reményű terv: a tervezett apartmanok nappali-konyháját egy légtérbe tervezték a belőlük nyíló vécékkel, ez pedig tilos.

Ezek után megkerestük Görgicze Zoltánt, letett-e a ráépítésről? A vállalkozó a telefonban kissé homályosan úgy fogalmazott, momentán más dolgok foglalkoztatják, van más feladata is, éppen elég. Hiába kérdeztük, nem kaptunk egyértelmű választ, hogy a beruházás meg fog-e valósulni, de Görgicze arról sem akart nyilatkozni, élt-e fellebbezéssel.

Hogy időközben új építési engedélyezési eljárás iránti kérelmet adtak be, az egy május végi eseményen derült csak ki, amikor ismét összegyűltek a velenceiek, hogy ezúttal közmeghallgatáson adjanak hangot nemtetszésüknek az üggyel kapcsolatban.

„A mi torkunkon ne nyomjon le senki semmit!” – az alaphangot ez a közbeszólás és az azt kísérő élénk taps adta meg, mire az ülést levezető Koszti András polgármester kijelentette, nem fogja megtűrni a bekiabálásokat. Különben is, a korzóráépítéssel várható turizmusnövekedés maximum az év negyven napján okozhat a helyieknek problémát, így nem igazán érti az ellenkezéseket.

Valaki megkérdezte, hogy ha ez ilyen jó üzlet, akkor miért nem az önkormányzat valósítja meg, miért engedi át egy vállalkozásnak? Kétszáz millió forint az üzemeltetés hátralévő tíz évére talán nem számít busás haszonnak? – kérdezett vissza Koszti, aki arra kérte a résztvevőket, ne prejudikáljanak a hivatali döntés megszületése előtt.

A vállalkozó képviselője is felszólalt és elmondta, hogy a ráépítési jogot és a tulajdonosi hozzájárulást a szerződés megkötésével annak idején álláspontjuk szerint már megszerezték, így abban nem lehet vita. A közmeghallgatásról ezúttal is megválaszolatlan kérdésekkel távoztak az emberek, de az álláspontjuk nem változott: nincs szükségük a települést tovább terhelő új beruházásra.

Augusztus elején aztán érdekes fordulat állt be a történetben: egy, a májusi találkozón már a kérdésben népszavazást kezdeményező helyi lakos – megkerülve a velencei jegyzőt, aki nem akarta őt az ügyben ügyfélként elfogadni – egyedüli velenceiként fellebbezést adott be az eljáró martonvásári építési hatóság végzésével szemben.

A beadványnak a fehérvári kormányhivatal helyt adott, és jogos érdeksérelemnek ismerte el a lakosság által is kifogásolt panorámavesztést.

Így gyakorlatilag megállapította azt is, hogy a martonvásári építési hatóság helytelenül járt el, ami azt jelenti, hogy az annak alapjául szolgáló velencei jegyzői végzést is meg kell változtatni. Összességében tehát újra le kell folytatni az egész eljárást.

Velencén most sokan kifejezetten örülnek ennek – ezúttal ugyanis nagyobb az esély, hogy ügyfélként többen bekapcsolódhatnak az eljárásba, és együtt hatásosabban tudnak fellépni. Mint a ráépítést aktívan ellenzők egyike megjegyezte, a városvezetés az ügy végjátékában kimutatta a foga fehérjét, hiszen azzal, hogy nem állt a fellebbezés mellé, tulajdonképpen elárulta igazi szándékait. És ebből a velenceiek azt szűrhetik le, hogy helyben nem várhatnak támogatást a nem kívánatos beruházás megakadályozásához.

Kocsis Noémi (Székesfehérvár)

fotó: A korzó jelenleg; kép forrása: Facebook – Velence Korzó