Bezárás
Adatigényléses perek

A bíróság szerint nem kérhet költségtérítést a rendőrség azért, hogy statisztikai adatokat szolgáltasson a kirendelt védőkről

A XIX. kerületi kapitányság 2 millió forint költségtérítést kért egy adatigénylőtől, aki arra volt kíváncsi, hogy 2016-ban hány ügyvédet foglalkoztattak kirendelt védőként, és az összes közül mennyi kirendelést kapott az első és második legtöbbet foglalkoztatott ügyvéd. Az igénylő nem fizetett, hanem inkább tőlünk kért segítséget, és perelt. Az ügyben tartott három tárgyaláson az derült ki, hogy bár a rendőrségi elektronikus ügyviteli rendszerben, az ún. Robotzsaruban mindent precízen vezetni kéne, ez nem valósult meg a kispesti rendőrségen. A bíróság nem jogerős ítéletében az adatok ingyenes kiadására és 175 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte a kapitányságot.

Egy olvasónk, Dankó József 2017 októberében a Kimittudon keresztül közadatigénylésben kérte ki a XIX. kerületi rendőrkapitányságtól, hogy 2012-2016 között

  • hány kirendelt védőügyvédet foglalkoztattak
  • az összes megbízás hány százalékát kapta a három leggyakrabban kirendelt védő.

A XIX. kerületi rendőrkapitányság azt válaszolta, hogy nincs erről nyilvántartásuk, manuálisan kell leválogatniuk az adatokat, ez pedig rengeteg munka, ezért Dankó fizessen közel 11,5 millió forint (nettó 9 millió + 2,4 millió forint ÁFA) költségtérítést. Az ügyről akkor az Index számolt be részletesen.

Fizetés helyett inkább perelt

Dankó József ezután eljutott az Átlátszóhoz, és egyik jogászunk, a Helsinki Bizottságnál is dolgozó Tóth Balázs tanácsára 2017 novemberében egy új adatigénylésben csak 2016-ra vonatkozóan  – hogy a rendőrkapitányság ne hivatkozhasson aránytalanul nagy munkateherre – kérte ki a kirendelt védőkkel kapcsolatos adatokat:

  • hány védőkirendelő határozat született 2016-ban
  • hány ügyvédet/ügyvédi irodát rendeltek ki 2016-ban
  • hány esetben rendelték ki a két leggyakrabban kirendelt ügyvédet/ügyvédi irodát 2016-ban

A XIX. kerületi kapitányság ismét azt válaszolta, hogy nincs nyilvántartásuk ezekről az adatokról, kézzel kell őket papír alapon kigyűjteni, az pedig sok idő és munka. Erre hivatkozva 2,1 millió forint ( 1,7 millió + ÁFA) költségtérítést kértek Dankótól.

Dankó József ekkor beperelte a XIX. rendőrkapitányságot, képviseletét az Átlátszó munkatársa, Tóth Balázs látta el. A keresetlevélben leírták, hogy szerintük jogellenesen kér költségtérítést a kapitányság, de ha  – a bíróság szerint – esetleg mégis jogosan, a 2 milliós összeg akkor is túlzás.

Az indoklásban Dankóék arra hivatkoztak, hogy az igénylés teljesítése nem jelenthet aránytalanul nagy munkaterhet a rendőrségnek, mert egy évtizeddel korábban a Helsinki Bizottság már kért ki hasonló adatokat több tucat rendőrkapitányságtól, és szinte mindegyiktől meg is kapta. Ugyanis az adatokat a rendőrség informatikai programja tárolja, a Robotzsaru NEO Integrált Ügyviteli és Ügyfeldolgozó Rendszer. De ha esetleg a kispesti rendőrkapitányságnak mégis sok munkába kerülne kinyernie az adatokat a rendszerből, akkor is indokolatlan a 2,1 milliós költségigény. Mégpedig több okból is.

Egyrészt a kapitányság nem közölte Dankóval, hogy mi alapján számolták ki költségtérítést (hány fő hány óra munkája milyen óradíjjal), pedig erről kötelező részletesen tájékoztatni az adatigénylőket.

Másrészt a vonatkozó kormányrendelet és az állandó gyakorlat értelmében az adatgazdák ÁFÁ-t eleve nem kérhetnek, a munkaerő-ráfordítás költségét pedig maximum 4.400 forint/óra/főben állapíthatják meg. Annyit meg biztosan nem keresnek a rendőrségi ügyintézők, de még ezzel az összeggel számolva is az jön ki, hogy kb. három hónapig gyűjtené az adatokat egy dolgozó. Ez pedig nem tűnik reálisnak, hiszen ott a Robotzsaru, amiből elvileg pár gombnyomással lekérhető minden.

Dankóék arra is hivatkoztak a keresetben, hogy ugyanezeket az adatokat kikérték a Budapesti Ügyvédi Kamarától (BÜK) is, ami a kirendelt védők fizetése miatt kezeli azokat. A BÜK azt válaszolta, hogy ők papíron, és nem kerületenként, hanem védők szerint lebontva tartják nyilván az adatokat az összes fővárosi kerület vonatkozásában, tehát nekik tényleg kézzel kéne leválogatniuk a XIX. kerületi kapitányságra vonatkozó információkat. Ez pedig nagyon sok munka lenne, de 500-600 ezer forint költségtérítésért megcsinálják. Vagyis nem 2 millióért, mint a rendőrség.

Ellenkérelmében a XIX. kerületi kapitányság nem vitatta, hogy közérdekű adat, amit Dankó József kért, de azt állították, hogy csak kézzel tudnák kigyűjteni az információkat papír alapú dokumentumokból, és ez rengeteg munka lenne. A költségtérítést úgy számolták ki, hogy szerintük egy ügyirat áttekintéséhez 15 perc kell, 2016-ban pedig 2.043 db ügyiratot iktattak, tehát azok átnézése 512 munkaóra, és az adatigénylés teljesítésére kijelölt, fővizsgáló beosztású 4 rendőr órabére 3.363,54 forint. Így jött ki nekik az 1,7 millió forint, viszont a 464.976 forint ÁFÁ-ra már nem tartanak igényt, mert azt tévesen számlázták ki.

Tárgyalásról tárgyalásra kínosabb magyarázkodás

Az ügyben 2018 február elején volt az első bírósági tárgyalás. Ott a  rendőrség jogtanácsosa azt mondta, hogy a számára adott tájékoztatás szerint a Robotzsaruból nem kérdezhetőek le közvetlenül az adatok, és nem is biztos, hogy a rendszerben egyértelműen kereshető elnevezéssel vannak elmentve a védőkirendelő határozatok, amelyekből megismerhetők a kirendelt védők adatai.

Dankó József ügyvédje viszont arra hivatkozott, hogy 2011-ben az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) kiadott egy utasítást a Robotzsaru használatáról, és ebben az ORFK-utasításban az szerepel, hogy a rendszerben pontosan kell vezetni az adatokat.

A bíróság ezután felszólította a XIX. kerületi kapitányságot, hogy bizonyítsa be, hogy aránytalan munkateher Dankó igénylésének megválaszolása, mert a Robotzsaruból nem lehet kinyerni az adatokat.

Ezután jött a második tárgyalás március végén. Ide a kispesti kapitányság behívta tanúként egy dolgozóját, az ügykezelési osztály vezetőjét, hogy beszéljen a Robotzsaru működéséről. A tanú hosszan beszélt a rendszer használatáról, és gyakorlatilag az derült ki a szavaiból, hogy az ORFK-utasítás ellenére nem, vagy nem pontosan töltötték fel az iratokat a rendszerbe 2018 elejéig. Pedig a Robotzsaruban vannak iratminták is, köztük kifejezetten egy a “védő kirendelésére” névvel, de azt nem kötelesek használni, így akár az is lehetséges, hogy az erről szóló dokumentumok csak a semmitmondó “határozat” elnevezéssel kerültek fel a rendszerbe.

“2018. január 1-től kötelező a papír alapú helyett most már elektronikusan továbbítani az iratokat az ügyészség és a bíróság számára, ezért innentől nyerhető megbízható alap az elektronikus rendszertől. Nem tudom garantálni azt, hogy korábban megvalósult-e az előírásoknak megfelelően az iratok bevitele, illetőleg miután módosult az utasítás, az iratok feltöltése.”

Dankó ügyvédje ezután becsatolta a keresetben is említett 2008-as adatkéréseket, amikor a Helsinki Bizottságnak több kapitányság kiadta a kirendelt védőkre vonatkozó adatokat a Robotzsaru alapján.

A bíró felszólította a XIX. kerületi rendőrkapitányságot, hogy bizonyítsa be, hogy neki aránytalanul nagy munkateher lenne kinyerni a rendszerből a 2016-os adatokat, és elhalasztotta a tárgyalást.

Nem vezették rendesen a Robotzsarut

A harmadik tárgyalás előtt a kispesti kapitányság benyújtott egy nyilatkozatot, amiben egy 2015-ös ORFK-utasításra hivatkozva elismerték, hogy kötelező lenne rendesen feltölteni a Robotzsaruba a védőkirendelésekről szóló határozatokat. De erre nem került sor minden esetben, ezért megfelelő adatot csak papír alapján tudnának adni, így sok munka lenne Dankó József adatigénylésének megválaszolása, és egyébként is jelentős munkaerőhiánnyal küzdenek.

“a védőkirendelésekről szóló határozatokat – még ha azok nem is a Robotzsaru rendszerben készültek eredetileg, hanem külső szövegszerkesztő programmal – a fenti időponttól kezdődően utóbb elektronikus iratként (szkennelt dokumentumként) rögzíteni szükséges a Robotzsaru rendszerben, amely azonban a gyakorlatban csak részlegesen valósult meg.”

Május elején, a harmadik tárgyaláson nem történt semmi különös: a felek megismételték a korábbi álláspontjukat, a bíró pedig május végére halasztotta az ítélet kihirdetését.

2 milliót kértek, de végül 175 ezret buktak

Május 24-én az ügyben eljáró Pesti Kerületi Központi Bíróság kihirdette az elsőfokú ítéletet: a XIX. kerületi kapitányságnak ki kell adnia az adatokat ingyen, és ráadásul 175 ezer forint perköltséget kell fizetnie Dankó József részére.

Az indoklásban a bíró kifejtette, hogy a kapitányság nem bizonyította, hogy a kirendelt védőkre vonatkozó adatokat nem lehet közvetlenül kinyerni a Robotzsaruból. A tanújuk nem beszélt erről a vallomásában, a harmadik tárgyalás előtt benyújtott nyilatkozatában pedig maga a kapitányság ismerte el, hogy 2015 óta a védőkirendelésekről szóló határozatokat fel kellett (volna) tölteni a rendszerbe.

Az ítélet nem jogerős, és a kispesti rendőrkapitányság vélhetően fellebbezni fog ellene.

Ugyanis négy nappal később, május 28-án küldtek egy május 23-i dátumú levelet Dankó Józsefnek az első igénylésére, amiben a 2012-2016 közötti időszakra kérte az adatokat. Ahogy a cikk elején említettük, tavaly novemberben ezért közel 11,5 millió forint (nettó 9 millió + 2,4 millió forint ÁFA) költségtérítést kértek Dankótól. Most viszont megírták neki, hogy eltekintenek az ÁFÁ-tól, csak a 9 milliót fizesse ki, ha szeretné megkapni az adatokat.

Miért fontos ez az egész?

A rendőrség védőt rendel ki a vádlottnak, ha neki nincs pénzre ügyvédre, és a védelem a törvény alapján kötelező. A kirendelt védőt az állam fizeti.

A rendszer ideális szabályozás és gyakorlat esetén is problematikus. Hiszen mennyire bízhat meg a gyanúsított abban a védőben, akit az ellene nyomozó rendőr választott neki? Meddig tud független lenni egy védő, ha esetleg egyik megélhetési forrása attól függ, hogy a rendőrség őt rendeli-e ki? És a rendőrség olyan ügyvédet rendel ki, aki teljes gőzzel védi a vádlottat, vagy inkább olyat, aki a kötelező körökön túl nem nehezíti a nyomozást?

Természetesen nem lehet általánosítani sem a rendőrség, sem a kirendelt védők munkáját illetően, de a magyar rendszer működésével kapcsolatos gondok elég jól dokumentáltak. Annyira, hogy az új büntetőeljárási törvény alapján fő szabály szerint már nem is a nyomozóhatóság fogja kiválasztani a védőt.

Dankó József azért kérte ki az adatokat, mert tudomása szerint a kispesti rendőrkapitányság mindig ugyanazt a néhány ügyvédet foglalkoztatja kirendelt védőként.

A Helsinki Bizottság 2008-as adatkérése (amire Dankó perében hivatkozott a Helsinkinél is dolgozó jogi képviselője) megdöbbentő eredményt hozott:

A kapott adatok szerint a harminchétből tizenkilenc helyi kapitányságon az ügyek több mint harmadában ugyanazt a védőt rendelték ki, hét esetben a kirendelések több mint 50%-át egyetlen védő kapta meg. Volt olyan ügyvéd, aki egy év alatt 453 ügyet kapott. Tizennyolc esetben az első három helyen szereplő védők együtt az összes ügy legalább 70%-át kapták meg.

Tizennyolc rendőrkapitányság szó nélkül kiadta az adatokat a Helsinkinek 2008-ban, néhányan csak pereskedés után. Három ügy azonban a Legfelsőbb Bíróság elé került, az pedig úgy döntött, hogy a kért adatok nem ismerhetők meg, mert azok a kirendelt védők személyes adatai.

A Helsinki Bizottság szerint ezek a döntések sértik a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke garantál, ezért mindhárom ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

2015 novemberében volt a Nagykamara előtt egy meghallgatás, ahol az Átlátszó jogászai, Tordai Csaba és Sepsi Tibor is képviselték a Helsinkit.  2016 novemberében megszületett a strasbourgi döntés: a Helsinki megnyerte a pert a magyar kormány ellen.

Erdélyi Katalin

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Hozzászólnál a témához? Megteheted a Facebook-oldalunkon!Hozzászólnál a témához? Megteheted a Facebook-oldalunkon!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom