Kiskorúsították a magyar nemzetiségű választópolgárokat – összegzi elemzésében vajdasági szerzőnk, az Oromhegyes Helyi Közösség elnöke, aki szerint igenis sérülhet a választás tisztasága, ha aktivisták is közreműködnek a levélszavazatok begyűjtésében. Aggályosnak tartja a magyarországi országgyűlési választásokon való részvételre buzdító hirdetéseket is: nem tudni, pontosan ki a feladó, honnan a pénz rá, ráadásul a közzététel sérti a szerb reklámtörvényt is.
Nem ért váratlanul, tudtam, előbb-utóbb elér minket is a közmédiában a magyar parlamenti választások szele. De arra még gondolni sem mertem, hogy ilyen „dedós” szinten, szájbarágós módon, fogják megtenni, ahogyan a Magyar Szóban, a múlt hétvégi számban ez megjelent. Csak egy-két nap múlt el, máris megjelentek az animált GIF bannerek a VMSZ honlapján és Facebook-oldalán, valamint más oldalakon is.
Arról fogalmam sincs, elkezdődött-e a hasonló kampány Erdélyben, Párciumban, Bánságban, Felvidéken, Kárpátalján stb., netán mi, a délvidéki/vajdasági magyarok vagyunk a kísérleti nyulak. Meglehet a mi példánkon fognak majd okulni a többi elszakított nemzetrészek.
Kúl, ami cool
Nem kívánok foglalkozni az üzenet nyelvezetével, egyedül csak egy mondattal, mivel azon egyes középkorúak és idősebbek jót röhögtek. Éspedig ezzel: Mert magyarnak lenni kúl, határon innen és túl.
A Jugoszláv, és ezzel együtt a Szerb Kommunista Szövetség megszűnésével Slobodan Milošević sleppjével együtt létrehozta a Szerb Szocialista Pártot (Socialistička partija Srbije), de hogy biztosítva legyen a pluralizmus, felesége, MiraMarković baráti körével pedig a Jugoszláv Egyesült Baloldal – JEB (Jugoslovenskaudruženalevica – JUL) szervezetet. Azt a magyart, aki tisztsége, pozíciója vagy kiváltságai megőrzése miatt belépett a „nagyasszony” pártjába, úgy nevezték: JEB-es, ennek olvasata szerbül azt jelenti: b…d meg! Mindez azért juthat az emberek eszébe, mert ennek a pártnak volt egy választási szlogenje: „JUL jekul!”– azaz a magyar reklámok még a menő értelemben vett „cool”-t is lenyúlták.
Ennyit a szövegről, most pedig vegyük górcső alá a pénzügyi hátteret és a törvényességi problémákat.
Megjelentette a magyarországi Állami Számvevőszék, hogy mely nyomtatott vagy elektronikus sajtótermékek tehetnek közzé választásokkal kapcsolatos politikai hirdetéseket és milyen áron. Átnyálaztam, de egyetlen határon túli médiumot sem találtam a felsoroltak között.
Ezek után arra mertem gondolni, biztosan nem politikai hirdetésnek számolják el (habár a nyomtatott esetében ott van a megjelölés), hanem a külképviseletek költségeinek, mivel – részben – azok is tevékenykednek majd a várható folyamatokban. A külképviseletek parlamenti választásokkal kapcsolatos feladatait (és az árjegyzéket) is megtalálhatjuk az interneten, de itt sincs még csak utalás sem arra, hogy bármilyen hirdetést feladhatnak, illetve annak költségeit elszámolhatják.
Kíváncsi voltam, hogy ez, a hétvégi számban, két oldalon megjelentetett hirdetés ára mekkora lehetett. Nem kellett sokat kutatnom, megtaláltam az árjegyzéket a neten, ami 2016. április 1-jétől érvényes. Ebből pedig megállapíthattam, nettó 2 x 32.000,00 dinárt kellett a megrendelőnek leperkálnia, ami ÁFÁ-val együtt 70.400,00 dinárt (körülbelül 300.000 forintot) tehetett ki. Nem kell mondanom, mindez a gazdasági hirdetések kategóriájába tartozik, a politikai hirdetések ára vagy árjegyzéke sehol sem lelhető fel.
Mivel a virtulális térben is hirdetnek már, azok árát az adott politikai vagy más szervezet, médium, esetleg hírportál vagy médiaház internetes oldalain lehet megtalálni, példaként mutatom a Magyar Szó WEB-es árjegyzékét.
Titokzatos szerbiai megrendelő
Most már körülbelül ismerjük, mekkora az összeg, amit a magyarországi parlamenti választások hirdetéseire el fognak költeni a Délvidéken/Vajdaságban. Igaz, arra nem tudunk választ kapni, hogy ezeket a pénzeket ki utalta át vagy fogja átutalni az érintett médiumoknak. Hiába van sejtésünk, bizonyítani semmit sem lehet. Még nagyobb homály fedi a forrást.
Nem lehetetlen, hogy eredetét tekintve közpénzekről lehet szó, mégpedig olyanokról, amelyek Szerbia vagy (inkább) Magyarország adófizető polgáraitól származnak. Kérdéseket küldtünk e médiumok vezetőinek.
Elsőként a Vajdaság Ma hírportál főszerkesztője válaszolt. Sebestyén Imre ezt írta:
„A hirdetésért fizetendő összeg nem a magyar költségvetésből származik, a számlát ugyanis szerbiai megrendelő címére állítottuk ki a Marketing rovatunkban feltüntetett árjegyzék szerint. (468×120 pixeles banner egy hónapra, mivel egy hónapra határoztuk meg az árakat és egy hónapnál már nincs is több a magyarországi választásokig.)”
A többiek – Magyar Szó, Pannon RTV, illetve a reklámokat szintén közlő VMSZ – reakcióit továbbra is várjuk.
Kreatívan értelmezik két ország törvényeit
Nem mellékes tény az sem, hogy Szerbia Hivatalos Közlönyének 6/2016 számában megjelent törvény – sajnos csak szerb nyelven fellelhető – szabályozza a hirdetéseket. Miután ezt a jogszabályt átolvastam, meglepődtem, hogy a törvény hiányosságait kihasználva jelentették meg a választásokról szóló politikai hirdetést, ami miatt akár törvénytelennek is lehetne nevezni a következők miatt:
– lehetetlen megállapítani ki adta fel a hirdetést (Félrevezető hirdetés – 11. szakasz),
– habár azt állítja a szöveg, hogy minden polgárhoz szól, vannak olyan megfogalmazások (Mert „egy vérből valók vagyunk”!), amelyek egyes politikai szervezeteket vagy pártokat preferálnak (Burkolt hirdetés – 12. szakasz),
– törvénytelen cselekmény végzésére serkent (az általunk kitöltött választási anyag átadása a – nem tudni mely szervezethez tartozó – aktivistának), ez pedig még a szerbiai törvény szerint sem megengedett (Egyes személyek, áruk, szolgáltatások és tevékenységek reklámozásának tilalma – 8. szakasz első bekezdés). De az idevágó magyarországi törvény sem engedi.
Tudom, sokan azt fogják a szememre vetni, honnan vettem a bátorságot, hogy azt állítsam, törvénytelen a választási anyag aktivisták által történő begyűjtése. Én semmi mást nem tettem, mint a jogszabályban foglaltakat „józan, paraszti logikával” alkalmaztam erre az esetre. Én hogyan is értettem?
A levélben szavazó a megkapott csomagban levő szavazólapot és azonosítót vagy kitölti, vagy nem. A kitöltött dokumentumokat az utasítás alapján vagy becsomagolja, vagy nem. A szabályosan becsomagolt küldeményt vagy eljuttatja a Nemzeti Választási Irodához vagy nem. Az eljuttatást postai úton, esetleg a külképviseleten elhelyezett urna segítségével végzi, de az is lehet, hogy valamely magyarországi egyéni választókerület irodájában található urnába fogja dobni.
Mondhatják, mindezt már 2014-es választásokkor felvetették. Azonban a Nemzeti Választási Iroda akkori elnöke úgy értelmezte, hogy az aktivisták által továbbított levélszavazatok titkossága nincs veszélyben, azaz össze lehet gyűjteni akár egy egész település levélszavazatát, majd azokat közösen eljuttatni a törvény által előirányzott helyekre. Így felvetődik bennem egy újabb kérdés, hiszen még a Nemzeti Választási Iroda mostani magyarázata sem tartalmazza az aktivista által eljuttatható küldemény fogalmat és elnevezést.
Hiába kutattam a magyar Országgyűlés elfogadott törvénymódosításai és kiegészítései között, nem találtam azt, hogy beiktatták a levélszavazatok aktivisták segítségével történő szállításának lehetőségét. Emiatt számomra nem érvényes (hatáskör hiányában) a Nemzeti Választás Iroda valamikori elnökének értelmezési magyarázata.
Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, de azt elmondhatom, páran pont ezen a levélszavazat-szállítási megoldáson agyaltunk, és nagyon sok lehetőséget találtunk annak kijátszására, amelyek közül 2 vagy 3 minden nyom nélkül kivitelezhető.
Mindent összegezve kialakíthattam a véleményemet, ami nem éppen hízelgő az egész akció kitervelőire és végrehajtóira nézve. Ezzel a hirdetéssel az egész délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösséget „kiskorúsították”, aminek az is eredménye lehet, hogy a regisztráltak közül sokan – különösen a gondolkodásra önállóan képesek – nem fognak részt venni a szavazáson, hiába jobboldali érzelműek, esetleg nemzeti beállítottságúak.
Szokásomhoz híven, mivel én minden tettemért vállaltam eddig és vállalni fogom ezután is a felelősséget, felvetem annak kérdését: Ki a vétkes azért, hogy egy ilyen, a polgárokat félrevezető és megosztó politikai hirdetményt megjelenhetett?
Ugyanilyen probléma számomra a levélben történő szavazásban fellelhető hiányosság. Nem lehetne az ismeretlen szervezet aktivistái helyett olyan megoldást beiktatni, mint a külképviseletek mozgóurnái? Hiszem, Magyarországnak sokkal olcsóbb lenne, mint az ismeretlen számú aktivisták pénzelése az utódállamokban.
Balla Lajos (Oromhegyes)
Az Átlátszó számára készült elemzés a Szabad Magyar Szóban megjelent poszt bővített, kiegészített változata.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
