Cikkek

Ingyenenergia-gép fejlesztését támogatta 490 millió uniós forinttal a Nemzetgazdasági Minisztérium

 

Még 2013-ban kezdődött a dolog, és persze ezt is az álnok Brüsszel finanszírozta, konkrétan a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) révén. A projekt nagyjából akkor indult, mikor Széles Gábor bejelentette, „kirepült a madárka”, azaz működik az energiacella. Hasonló sikernek ígérkezett az „állandó mágnesek közt ébredő erőket” hasznosító energiatermelő eszköz, érthető, hogy a megépítéséhez félmilliárd forintos támogatással adták meg a kezdőlökést – a kiírás szerint piacorientált kutatás-fejlesztésre lehetett pályázni. Bár a pályázat simán átment a magyar irányítóhatóságon, valami időközben mégis félremehetett: a prototípus a támogatott szerint elkészült ugyan, de egyelőre nem látta senki, és semmilyen nyilvános adat nincs róla; a minisztérium viszont kétségbeesetten titkolózik, végül a projekt is eltűnt a kormány pályázati portáljáról.

Amikor még látható volt a projekt adatlapja, akkor a forintban kifejezett projekt-előrehaladás tavaly áprilisig előleggel és számlaalapú kifizetéssel összesen több mint 410 millió volt a GOP-os uniós pályázati konstrukciók gazdája, a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint. Ellenben a projekt sikeres lezárását bejelentő tavaly novemberi sajtóközleményben a támogatott, a Halna-Duna Kft. azt írta, hogy a fejlesztéshez 247 millió forint támogatást kapott.

Akár 410, akár 247 millió, a lényeg, hogy a tudomány eddigi korlátait ledöntő berendezés elkészült.

„A Halna-Duna Kft. 2013.11.02-án indított nagyszabású kutató-fejlesztő projektje sikeresen lezárult, amelynek célja egy olyan energiatermelő berendezés megalkotása volt, ami megoldást jelenthet az energia problémára.”

Némileg árnyalja a képet, hogy a cég győzelmi jelentése egyetlen árva fényképet, leírást vagy számot sem tár a nagyközönség elé, de erre is van logikus magyarázat.

A madárka elrepült, de itt a mágnesmotor

Még tavaly tavasszal hívta fel egy olvasónk a figyelmünket, hogy a GOP 1.1.1-11 konstrukció keretében az egyébként a kohóiparban tevékenykedő Halna-Duna Kft. egy elég obskúrusnak tűnő pályázata kapott 490 millió forint vissza nem térítendő támogatást.

halnadunazaro

Már maga a pályázat címe is elég sokat mond: Állandó mágnesek között ébredő erők munkavégzését felhasználó mágnes motor kutatása és kifejlesztése.

A Széchenyi 2020-ról időközben eltüntetett projektleírásából egyértelműen kiderült, hogy a gazdaságfejlesztési programokért felelős MAG Zrt. egy olyan eszköz kifejlesztésére és piaci bevezetésére ítélt meg félmilliárd forint támogatást, ami a lényegében a semmiből állít elő energiát.

Az állandó mágnesek közt ébredő erők hasznosítására szolgáló berendezésre korábban szabadalmi oltalmat is megpróbáltak bejegyeztetni, de a próbálkozás nem járt sikerrel. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához való bejelentéssel ugyan 2010-ben automatikusan ideiglenes oltalmat kapott a találmány, de annak lejártakor a Hivatal felszólította a bejelentőket, magyaráznák meg, miből is lesz itt energia. A formája szerint nyilatkozattételre való felhívás szó szerint ezt mondja:

„A Hivatal véleménye szerint állandó mágnesek felhasználásával, külső energiabevitel nélkül, nem lehetséges olyan mennyiségű energiát előállítani, hogy generátorok segítségével hasznosítható elektromos energiát eredményezzen. A szabadalmi leírás sem tartalmaz olyan információt, amely a Hivatal ezen véleményét befolyásolhatná.”

A mágnesmotorral történő csodás energiatermelés szakmai kritikáját a Szkeptikus blogon lehet elolvasni, a szabadalmi oltalommal kapcsolatos információk is tőlük származnak.

„Az az ötlet, hogy energiát nyerhetünk a mágnesek merőleges összetolásával, majd tengelyirányú eltaszításával, azzal egyenértékű, mintha valaki azt javasolná, hogy energiát nyerhetünk azzal, hogy egy hegyre a lankásabb oldalon fölgurítunk egy követ, majd azt a meredekebb oldalon legurítjuk. Valójában a befektetett és a visszanyert energia csupán a hegy magasságától és az ebből adódó helyzeti energiától függ, s nem függ attól, milyen meredek oldalon végezzük a föl- és legurítást.” Tovább a Szkeptikus blog cikkére.

A szupertitkos semmi

Minket elsősorban az érdekelt, hogyan fordulhatott elő a mai magyarországi pályázati rendszerben, hogy valaki egy nyilvánvaló fantazmagóriára félmilliárd forint támogatást nyer – 2016 tavaszán hosszú küzdelem indult meg az időközben megszűnt MAG Zrt. jogutódjával, a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM). Az első adatigénylésben kértük a pályázati dokumentációt és a bírálóbizottság véleményét, meg persze a projekt eredményét bemutató értékelést.

A minisztérium egy hónapi töprengés után megküldte a pályázati anyagokat, de abból minden, a projekt érdemére, a csodás mágnesmotorra vonatkozó információt eltüntetett.

A projekt eredményének értékeléséről pedig azért nem volt információ, mert a pályázók hosszabbítást kértek és kaptak. Mint kiderült, bírálóbizottsági értékelés sem volt, mert az akkori szabályozás ezt nem írta elő. Valaki pedig csak látott fantáziát a mágnesmotorban, hiszen a pályázat sikeres volt – kérdeztük tehát a pályázat értékelőjének iskolai végzettségét.

Az NGM ismét egy hónapig rágta a kérdést, a nehezen megszületett válasz iskolapéldája lehet az érdemi válasz kreatív megtagadásának: a pályázatról döntő Irányító Hatóság vezetője főosztályvezetői beosztású közszolgálati tisztviselő, aki rendelkezik az állás betöltéséhez szükséges felsőfokú végzettséggel.

A minisztérium szerint tehát az értékelő szakmailag megalapozottan döntött, dr. Bubó konkrét iskolai végzettségét viszont azért nem árulják el, mert az személyes adat. (Nem az.)

Idén áprilisban aztán – feltételezve, hogy mostanra csak megszületett a projektzáró jelentés – megint nekifutottunk a mágnesmotoros pályázattal kapcsolatos adatigénylésnek, ugyanazokat a dokumentumokat kértük. A standard egy hónapos gondolkodás után a minisztérium 15 ezer forintos költségtérítési igénnyel állt elő, mondván,

„Az adatigénylése teljesítése az NGM alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár.”

Fizettünk, bár elég meredek az állítás, miszerint néhány oldal beszkennelése problémát jelent a minisztérium alaptevékenységének ellátása szempontjából. Az eddigiek alapján talán nem is meglepő, hogy a megküldött dokumentumokból ismét kitakartak minden, a projekt érdemére vonatkozó információt.

Arra is van válasz, hogy miért: az NGM szerint „[a] projekt műszaki-szakmai tartalmára, a kutatási tevékenységre vonatkozó leírásban és e leíráson alapuló értékelési dokumentációban, valamint az elért eredményeket bemutató jelentésekben rögzített adatok megismerése a kedvezményezett üzleti tevékenységére nézve aránytalan sérelemmel járna”.

Pedig nagyon úgy néz ki, hogy a minisztérium a kedvezményezett üzleti érdekei kapcsán a semmiről beszél: egy árva szakcikk, adat, de még egy elmosódott fénykép sincs az elkészült energiatermelő berendezésről.

Képek azért vannak a cég honlapján a Kutatás-fejlesztés menüpont alatt, igaz, ezeken a projekt keretében megvásárolt 300 milliós hipermodern japán megmunkálógépeket csodálhatja meg az érdeklődő.

Kapcsolódó cikkeink

Élőben, interaktív térképen közvetítjük, hogyan pörgeti ki a kormány a Széchenyi 2020 program uniós forrásait

Az ügyészség megszüntette a nyomozást a szétlopott Nyíregyháza-Sóstó-projekt ügyében

Több tucat büntetőeljárás indult Magyarországon az OLAF kezdeményezésére az elmúlt években

A DFT körüli cégháló milliárdos bevételei: pénzáramoltatás bullshitgenerátorral

„Kérjük vissza az arzénos vizet” – így sikerült a 6 milliárdos ivóvíz-projekt Felső-Bácskában

Eleinte jó ötletnek tűnt

A történet viccesebb értelmezése szerint egy furulya-hitoktató alapvégzettségű pályázati értékelő látta meg a mágnesmotorban az esélyt, hogy végre megszabadulhassunk az energiamegmaradás törvényének rabláncaitól. És úgy gondolta, ehhez képest mindegy, hogy egy kohósalak-feldolgozásban utazó cég fejleszti ki a prototípust.

A kevésbé vicces magyarázat szerint a bohókásnak tűnő pályázat igazi értelme az volt, hogy a pályázó – legalább részben – közfinanszírozásból szerezhesse be azt a 300 milliós gépparkot, amit a projekt keretében megvásárolt.

koltsegek1

Az 50 százalékos támogatás-intenzitás miatt persze kellett önrész is a projekthez, ennek nagyobb részét a pályázó által elszámolt 140 millió forint bérköltség jelentette.

Mindezek alapján érthető az NGM titkolózása: a fejlesztési források fölött diszponáló hivatalnokok előbb megítéltek az energiacella béta verziójára félmilliárd forint támogatást, amiből aztán ki is fizettek közel negyed milliárdot, majd simán elfogadták a projektbeszámolót.

Mi azért úgy gondoljuk, a nyilvánosságnak joga van megismerni az uniós pénzből finanszírozott örökmozgó-fejlesztés részleteit, ezért bepereltük a minisztériumot a titkolt információk kiadás végett – ha minden jól megy, még az idén megismerhetjük a csodafejlesztés részleteit.

Becker András

Megosztás