Nem használt, sőt nem létező szellemirodákat számol el a költségtérítésben számos EP-képviselő

Fotó: Európai Parlament
Fotó: Európai Parlament

 

Az Európai Parlament (EP) minden képviselője havi 4.342 eurót kap általános költségtérítésként, főleg arra célra, hogy irodát tarthasson fent hazájában. Ám egy újságírói kutatás most azt találta, hogy 249 EP-képviselőnek vagy egyáltalán nincs, vagy nem fellelhető az EP felé ily módon elszámolt irodája. A vizsgálódó európai újságíróknak a 748 jelenlegi EP-képviselő közül mindössze 133 árulta el, hogy mennyit költ irodabérlésre.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

Member of European Parliament, MEP (az Európai Parlament képviselője, EP-képviselő) – innen származik a képviselői költségelszámolások után kutakodó összeurópai újságírói projekt elnevezése, a MEP Project, amelyben az Átlátszó is részt vesz.

Az összes EP-képviselőt megillető úgynevezett General Expenditure Allowance (GEA), vagyis az “általános költségtérítés” évente nagyjából 40 millió eurójába kerül az Európai Uniónak. A juttatás egyik nevesített célja az, hogy a tagállamokban irodákat béreljenek belőle, ám az újságírói kutakodásból most az derült ki, hogy számos EP-képviselő ezt a tételt rendkívül kreatívan könyveli.

Előzmények:

Az Európai Parlamentet pereljük az EP-képviselők juttatásainak és költségelszámolásainak adataiért

A magyar EP-képviselők többsége nem árulja el, hogy mire költi a havi 4300 eurós költségtérítését

A 28 tagországot érintő oknyomozás legalább 41 esetben azt találta, hogy EP-képviselők a helyi politikai pártjuknak (vagy éppen saját személyes számlájukra) fizetnek bérleti díjat az EU által finanszírozott irodák után. Az újságírók által megkeresett EP-képviselők 249 esetben vagy azt állították, hogy nincs irodájuk, vagy nem voltak hajlandóak felfedni az iroda címét, vagy épp az iroda helyét nem lehetett megtalálni.

Mivel az EP nem auditálja ezen költségtérítési kifizetések felhasználását, nem létezik dokumentáció a források felhasználásáról. Magyarul ezt a pénzt úgy lehet elkölteni, hogy számlával nem kell igazolni, mire ment el a pénz. Emellett az összeurópai oknyomozás során kiderült az is, hogy az EP nem ellenőrzi sem a képviselők hazai irodáinak létezését, sem pedig  a támogatás bizonyos feltételeinek teljesülését, vagyis bemondásra kapják a költségtérítést az EP-képviselők.

Az egész Európára kiterjedő együttműködésben részt vevő újságírók az EU összes tagállamában belepillantottak abba, hogy a jelenlegi 748 EP-képviselő (három mandátum nincs betöltve) hogyan használja fel az EP-től kapott általános költségtérítést. Az újságírók mind a 748 jelenlegi EP-képviselőt megkeresték az ezzel kapcsolatos kérdéseikkel, illetve ahol arra mód volt, parlamenti, földhivatali és egyéb forrásokból származó dokumentumokat is megvizsgáltak.

Ezidáig csupán 134 EP-képviselő válaszolta meg, hogy mennyit költ irodabérletre, és mindösszesen 53 EP-képviselő deklarálta, hogy hajlandó megosztani a nyilvánossággal a közpénzből történő kiadásaival kapcsolatos bizonylatait.

Bőkezű EP-képviselői juttatások

Egy EP-képviselő havonta 8.484 euró fizetést vihet haza, emellett havi 24.164 eurót költhet irodai személyzetre, továbbá a parlamenti ülésnapokon 307 eurós napidíjat kapnak személyes költségeik fedezésére – ez utóbbi adómentes. Ezen felül az EP minden egyes képviselőjének 4.342 euró átalányt is fizet havonta az általános költségeire – szintén adómentesen.

Ez utóbbi az úgynevezett General Expenditure Allowance (GEA), vagyis az általános költségtérítés, amelynek célja részben a képviselők saját országukban fenntartott irodái költségének fedezése, amely irodák elvileg megkönnyítik az EU polgáraival való kapcsolattartásukat.

Az összeurópai oknyomozás arra jutott, hogy az EP-képviselők meglehetősen változatos módon értelmezik azt, hogy milyen módon használható fel a GEA.

A megkeresett EP-képviselők közül sokan azt állították, hogy az egész összeget irodai felszerelésekre, internetelőfizetésre, és más, a munkájukkal kapcsolatos kiadásokra költik minden egyes hónapban. Néhányan “általános kiadásként” számolták el látogatóik utazásának költségeit, a jótékonysági adományaikat, és a saját pártjuk felé történő kifizetéseket is.

További kérdéseket vet fel, hogy kik a helyi irodák bérleti díjának kedvezményezettjei. Kutatásaink szerint csak Németországban nyolc, különböző politikai pártokhoz tartozó EP-képviselő saját maga a tulajdonosa azoknak az ingatlanoknak, ahol a helyi irodájuk található.

Közöttük van Manfred Weber is, aki a jobbközép Európai Néppárt – az EP legnagyobb csoportja – elnöke. Az ő helyi irodája a privát otthonához kapcsolódó épületrészben található, Bajorország egy kisebb falvában, távol a régió népesebb területeiről. Weber nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre.

Gyakori az is, hogy az EP-képviselők a politikai pártjuk helyi tagozatától bérlik irodájukat. Mintegy 38 EP-képviselő erősítette meg, hogy pártjának helyi vagy országos tagozata felé fizet bérleti díjat. Mások egyáltalán nem válaszoltak az erre vonatkozó kérdéseinkre, megint mások pedig azt hangoztatták, hogy az ügyet megfelelően elkülönítve kezelik, és nem a pártjukat támogatják az EP felé elszámolt irodabérlettel.

Eközben több EP-képviselő a GEA teljes összegét bevallottan a nemzeti pártjának utalja át.

(Nem) rendeltetésszerű használat

Az esetek egy jelentős részében nem világos, hogy a képviselők mire fordítják a költségtérítést. Ugyanennyire homályos az is, hogy rendeltetés szerint használják-e fel azt. Az oknyomozás rávilágított, hogy számos EP-képviselő – Belgiumtól Bulgárián, Olaszországon, Németországon, és Hollandián át Spanyolországig – nem is tart fenn nemzeti irodát. Mintegy 19 EP-képviselő saját bevallása szerint saját otthonából dolgozik.

Az újságírói megkeresésre több EP-képviselő egyáltalán nem volt hajlandó megválaszolni azt a kérdést, hogy hol található az EP által finanszírozott irodája. Legalább három országot illetően sem az EP, sem pedig nemzeti kirendeltségei nem tudtak felvilágosítást nyújtani arról, hogy hol találhatóak az uniós adófizetők által bérelt képviselői irodák, míg egy helyen a megadott címek elavultnak bizonyultak.

Mindez ellentmondani látszik az EP régóta hangoztatott állításának, miszerint az EP-képviselők egyik feladata áthidalni a szakadékot Brüsszel és az uniós polgárok között.

Az EP 2017-es menetrendje kilenc hetet tart fenn külső parlamenti tevékenységek – vagyis a Brüsszeltől és Strasbourgtól távol végzendő politikai munka – számára. Emellett “évente négy hét áll a képviselők rendelkezésére a kizárólag választókerületi munkához” – írja az EP weboldala.

A projektben dolgozó újságírók nem tudták igazolni, hogy minden EP-képviselő rendelkezne legalább egy nemzeti irodával, “kizárólag a választókerületi munkához”.

Több tagállam EP-képviselői egyáltalán nem válaszoltak érdeklődésünkre, habár újságíróink többször is megpróbálták felvenni a kapcsolatot velük emailben, majd azt követően telefonon is. A válaszolni nem hajlandó EP-képviselők legsúlyosabb esetével Lengyelországban találkoztunk, ahol az 51 EP-képviselő közül egynek sem sikerült válaszolni újságíróink kérdéseire.

Az Európai Parlament álláspontja szerint az EP-képviselők az irodájukat bérelhetik saját maguktól vagy politikai pártjuktól is, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek nem szerepelnek belső szabályokban vagy rendelkezésekben, inkább informális iránymutatásnak tűnnek, amelyeket semmilyen módon nem ellenőriznek.

A jelenleg érvényes szabályok szerint az EP-képviselő nem használhatja  a kapott pénzt politikai pártjának vagy privát céljainak finanszírozására. Ehelyett a költségtérítés “a[z EP] képviselő parlamenti mandátumához közvetlenül kapcsolódó költségek fedezésére szolgál.”

Kidolgozatlan iránymutatások

Létezik iránymutatás a parlament pénzén finanszírozott nemzeti irodák használatáról papíron is: “A helyiségek kizárólag a[z EP] Képviselő parlamenti munkájára használhatóak. […] Az irodabérlet egy az általános költségtérítéssel támogatott kiadások közül. Ez egy átalányösszeg, és mint olyat, nem ellenőrzi az Európai Parlament” – magyarázta az EP szóvivője, Marjory Van Den Broeke.

“Az EP-képviselő valóban bérelhet irodát a tagállamban működő politikai párttól, bizonyos feltételek betartása mellett, és amennyiben a bérleti díj a piaci értéknek megfelel, hogy ezzel elkerülhessük az indirekt pártfinanszírozást. Ezenfelül az iroda kizárólag az európai parlamenti mandátummal kapcsolatos tevékenységek gyakorlására használható. Az irodát el kell különíteni a többi irodától és egyértelműen jelölni kell rajta, hogy az európai parlamenti feladatokra szánják. Nem használhatják továbbá más emberek, és nem használható egyéb célokra. Ezeknek a feltételeknek kell teljesülniük.” – tette hozzá az EP szóvivője.

Azonban az Európai Parlamentnek nincs rá lehetősége, hogy megtudja, tiszteletben tartják-e a fent említett feltételeket, ismerte be Van Den Broeke asszony:

“Mivel egy átalányösszegről van szó, az EP-képviselőknek nem kell semmiféle számlát prezentálniuk. Ebből az is következik, hogy az európai parlamenti adminisztrációban nincs semmi információ egy, a képviselők által használt irodáról sem.”

Olyan ellenőrzés pedig nincs, amely felügyelné, hogy az EP-képviselők visszajuttassák a parlamenti munkára biztosított, de fel nem használt kifizetéseket. A képviselők csupán kis része juttatja vissza a fel nem használt összegeket a parlamenti adminisztrációnak. Az Európai Parlament szerint 2010 óta mindössze 5-20 képviselő térített vissza összesen 100.000 eurótól 600.000 euróig terjedő összeget – az adott évtől függően.

Az ellenőrzés hiánya

Az EP kritikusai már több éve jelezték, hogy nincs semmiféle ellenőrzés arra vonatkozólag, hogy történnek-e visszaélések a kifizetésekkel kapcsolatban vagy sem. Idén áprilisban a parlament leszavazta a nagyobb átláthatóságot és a GEA felhasználásának legalább szúrópróbaszerű ellenőrzését célzó törvénymódosításokat.

Wouter Wolfs – a Leuven University egyik kutatója, akinek szakterülete az európai politika, különleges tekintettel a politikai finanszírozásra – kritikusan áll a költségtérítések kifizetéséhez:

“A kérdés általánosságban nézve is problémás, hiszen nem átlátható a nyilvánosság számára. Akkor nem lenne problémás, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a parlament szigorú belső kontrollt gyakorol az ügyben. De, mint tudjuk, nem ez a helyzet. Egy olyan időszakban, amelyet a politika és különösképpen az EU-intézmények irányában tanúsított alacsony bizalom jellemez, ez erősen rontja az Európai Parlament és a politikusok megítélését”- mondta Wolf.

“Ebből a perspektívából nézve jó lenne a teljes transzparenciát megcélozni és biztosítani, hogy minden a szabályok szerint zajlik.” Arra a kérdésre, hogy a közintézményekkel és magánvállalkozásokkal szemben fennálló szokásos auditálási követelmények tükrében milyen képet mutat a GEA feletti ellenőrzés hiánya, azt felelte: “Figyelembe véve, hogy az EU-költségvetés kiadásaira szigorú szabályok és auditok vonatkoznak, meglepő, hogy az EP-képviselők saját pénzügyeik esetében nem tartják szükségesnek ugyanazon követelmények alkalmazását.”

“Természetesen az ellenőrzéseknek arányosnak kell lenniük, de ha figyelembe vesszük azt, hogy évi 40 millió euró sorsáról van szó, és hogy a múltbeli visszaélések tükrében okunk lehet a gyanakvásra, akkor a GEA szigorúbb auditálása megalapozott” – tette hozzá Wolf.

Nick Aiossa, a Transparency International uniós közpolitikai munkatársa így kommentálta kutatásunk eredményeit:

“Elképzelhetetlennek tartom, hogy a képviselők évi 40 milliót adnának tagállamoknak kohéziós politikai célokra, egyetlen számla nélkül. A pénzügyek terén mutatkozó álszentség egészen megdöbbentő. Az euroszkeptikus nacionalista erők felemelkedését éljük, a kapcsolódó narratíva már bejárta egész Európát. És mégis, itt egy apró, de annál szimbolikusabb probléma, amit majdhogynem egy csapásra meg lehetne oldani. Őszintén szólva nagyon rossz szolgálatot tesznek ezzel maguknak, különösen a 2019-es választásokra és más, tagállami választásokra való felkészülés tekintetében. Úgy gondolom, minél hamarabb javítják ezt ki, annál jobban jöhetnek ki belőle.”

A Zöldek/ Európai Szabad Szövetség EP-képviselőcsoportja nemrégiben elfogadott egy nyilatkozatot, miszerint a csoport tagjainak 2017 júliusától szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük a GEA felhasználása terén. A Zöldek EP-képviselői a jövőben kötelesek megőrizni kiadásaik bizonylatait a mandátum végéig, és közzétenni (vagy legalább kérésre elérhetővé tenni) kategóriánkénti költésük áttekintését.

“Minden egyes mandátum lejárta után a Zöldek/Európai Szabad Szövetség EP-képviselőinek vissza kell juttatniuk az általános költségtérítés fel nem használt részét az EP számlájára”- írja az állásfoglalás.

Az EP-képviselők nemzeti irodáival kapcsolatos oknyomozást egy 48 újságíróból álló, mind a 28 tagállamot képviselő csoport folytatta több hónapon át a Journalismfund.eu anyagi támogatásával.

EFIJ_PosKleur

2015-ben a csoport formális megkeresést küldött az Európai Parlamentnek, hogy betekinthessenek az EP-képviselők közpénzköltéseivel kapcsolatos dokumentumokba. Az adatigényléseket az EP visszautasította. Az újságírók az ügyet az Európai Bíróság elé vitték, ahol az még folyamatban van.

Erről a perről és az EP-képviselők költségelszámolásai utáni újságírói kutakodás további részleteiről itt lehet további információkat találni.

Erdélyi Katalin – D. Tóth Balázs

 

tetszett_a_cikk3

 

  • porcika2

    Fejétől bűzlött mindig is a hal.

  • Mária néni

    Ki kellene takarítani a bolsevikokat az európai parlamentből