Kárpátalja visszatér? – magyar nemzeti radikalizmus Kárpátalján I.

A második világháború óta külpolitikai értelemben a legdicstelenebb szerepbe kormányozta magát Magyarország nacionalista kormánya és ellenzékének egy része. Nyíltan összejátszik a keleti agresszor nagyhatalommal, revizionista politikával kacérkodik, és a térség stabilitását veszélyezteti.

Közvetlen bizonyítékok híján csak vélelmezhetjük, hogy az orosz titkosszolgálat áll Kárpátalja destabilizálása mögött. Az érdekek, a szóhasználat és a törekvések menete, a szeparatista akciók összehangolása mindenesetre egy irányba mutat. Közismert, hogy az orosz külpolitika Európa-szerte támogatja a  politikai pártokat, mozgalmakat, és sok esetben a nyelvi, nacionalista alapon megfogalmazott különállás támogatója.

Korábbi cikkeink magyar nemzeti radikálisok nyomulásáról szomszédos országokban

Irredenta pólós srácok öltönyben – magyar nemzeti radikalizmus Szlovákiában II.

A Klapka Kommandó utódai – magyar nemzeti radikalizmus Szlovákiában I.

„Oroszország szövetségeseket keres Székelyföldön” – Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója

Menetelni vagy sem? – magyar nemzeti radikálisok a Vajdaságban IV.

A Jobbik délen – magyar nemzeti radikálisok a Vajdaságban III.

Egy kicsit nagyon tönkreverve – magyar nemzeti radikálisok a Vajdaságban II.

Bűnök és büntetések – magyar nemzeti radikalizmus a Vajdaságban I.

Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.

Az utóbbi években úgy tűnhet: Nyugat-Ukrajnában is megerősödött a regionális öntudat, apró nemzetiségi csoportok politikai képviselői nagy terveket szőnek. Ha azt hinné az olvasó, hogy ez csupán a véletlen műve, téved.

“Ha kell Kárpátalja, hát vigyétek!”

Az Antall-kormány egykori honvédelmi államtitkárának legendás konteo-idézete Kucsma ukrán exelnöktől volt két évtizedig a legbátrabb revizionista kísérlet a keleti szomszédunk irányába. Ma már Nyugat-Ukrajnában több frontos, belföldi és külföldi destabilizációs kísérlet zajlik, amelyben egy magyarországi ellenzéki párt is részt vesz.

A régió stabilitását elsősorban a Kreml által támogatott ruszin szeparatista mozgalom, Medvedscsuk oroszbarát ukrán oligarcha emberei, az oroszbarát pravoszláv egyház, helyi bűnözők, maffiózók és a magyarországi Jobbik támadja, de a magyar-, a cseh-, és a szlovák oroszbarát politikusok részéről is megfigyelhetünk az ukrán állam ellen irányuló akciókat, kijelentéseket.

Szegénység, radikalizálódás, megosztottság

Ez jellemző Kárpátalja tartomány magyar közösségére: a többi szomszédos ország magyarjaival összehasonlítva, fokozottan érvényesült az elszegényedés és elvándorlás jelensége. A jelenlegi orosz-ukrán hibrid háború csak erre erősít rá. A speciális problémákkal küszködő régióban maradtak számára az éhbérért dolgozás, politikai elitjének a magyarországi pártstruktúrákra és pénzcsapokra való rácsatlakozás jelenthet túlélési esélyt.

A magyarországi nemzeti radikálisok ezt a reményvesztett állapotot használták ki. Budapest hivatalos politikája és a radikálisok akciói egy dolgot érhetnek el biztosan: az ukrán közvélemény egy része a gyűlölt oroszok mellé teheti a magyarokat.

Az autonómia gondolata, illetve az oroszok által támogatott, kívülről a térség politikai életébe instrumentált nemzeti radikalizmus megosztotta a ruszin és a magyar politikai közösséget is. Sem a helyi ruszin, sem a magyar lakosság körében nem vállalták fel tömegek a szeparatista politikát, ugyanakkor a jelenség a kelet-ukrajnai harcok árnyékában nemcsak a helyi lakosságra, de a térség biztonságpolitikai stabilitására is hatott.

Mindeközben az Orbán Viktor által közelebbről meg nem határozott ún. “magyar nemzeti érdek” érvényesítése mentén folytatott politizálás az orosz érdekek kiszolgálójává tette Magyarországot.

Hogy pontosan megértsük a magyar nemzeti radikalizmus kárpátaljai megjelemését és az utolsó magyar kormányzatok gyengeségét, ismerkedjünk meg röviden a térség tágabb történéseivel.

Látni kell, Moszkva nem hirtelen döntött Ukrajna szétveréséről. 2008-ban az ukrán nemzetbiztonsági szervek  már megtudhattuk, hogy Donbasszban, a Krím félszigeten és Kárpátalja területén szeparatista törekvéseket lepleztek le. Az abház és dél-oszét sikerek után Kárpátalján a nemzeti radikalizmussal összefüggő szeparatista gondolat először nem a helyi magyarok, hanem a ruszinok között jelent meg.

Három forgatókönyv létezik Kárpátalja státusának átalakítására.

Első forgatókönyv: A Kárpátaljai Ruszin Köztársaság (KRK)

A 2001-es népszámláláson 10183 ember vallotta magát ruszinnak Kárpátalján, de becselések szerint fél millió embernél is több tartja ruszin identitástudatúnak is magát. Amikor a Szovjetunió felbomlott, kettős népszavazást tartottak. A lakosság 92 százaléka megszavazta, hogy a független Ukrajnához tartozzék a terület, egy másik kérdésre adott válasz szerint 78 százalék Kárpátalja autonómiájára voksolt. Utóbbi kérdést azonban az ukrán parlament mai napig nem tűzte napirendre. Ez a ruszin kisebbséget nem érdekelte, a létrejött keretek kielégítették őket a ruszin önazonosság-tudat megéléséhez.

A kárpátaljai viszonyokat jól ismerő forrásunk szerint “a ruszin mítosz csak egy kamu. Ezeknek az embereknek nagy része már ukrán. Nincs itt egyetlen épkézláb ruszin szervezet sem.”

Mindenesetre a narancsos forradalom után, 2005-ben egyes ukrán pártok már megfogalmazták aggodalmaikat: Kárpátalja elszakadhat Ukrajnától. 2007-ben a Kárpátaljai Megyei Tanács helyi szinten önálló nemzetiségként ismerte el a ruszinokat.

Leghírhedtebb vezetőjük Dmitrij Szidor, a Moszkvai Patriarkátus alá tartozó Ukrán Pravoszláv Egyház papja, aki a kárpátaljai ruszinok védelmezőjeként jelent meg a színen. Szidort ugyanaz a Vjacseszlav Nyikolov támogatta, aki Gyurcsány Ferenc kormányzása idején Magyarországon is megvetette a lábát.

2008 őszén a magyar sajtó még viccnek vagy orosz trükknek minősítette a Szidorék által szervezett Kárpátaljai Ruszinok II. Európai Kongresszusáról szóló hírt, mely szerint független kárpátaljai ruszin köztársaságot kiáltanak ki.

2009-ben Szidor megalapította Kárpátaljai Ruszin Köztársaság (KRK) kormányát, amely élére kinevezte Peter Getsko vállalkozót, a Rusininform társaság főnökét. Szidor a KRK elnöke lett, a miniszterelnök-helyettesi pozíciót Ladiszlav Lecovics, a kárpátaljai ruszinok megyei szövetségének elnöke kapta, aki 2013-ban „toleráns Jobbikról” beszélt.

A szlovák forrás a KRK kormányának többi tagját nem nevezte meg, félve az ukrán állam esetleges retorziójától, de azt megtudtuk, hogy a 2008 decemberében, az oroszországi Rosztov na Donuban tartott nemzetközi konferencián a KRK teljes kormánya részt vett.

Szidor atyát 2008-ban, a Janukovics-rendszer idején szeparatizmus vádja miatt három év felfüggesztett börtönre ítélték. Szidor atya ideiglenes kiiktatása után Peter Getsko vitte tovább a ruszin szeparatizmus lángját.

Magyarországon Gyurcsány kormánya idején még nem volt meg a megfelelő kulturális háttér és politikai akarat a revizionista politikára, a magyar nemzeti radikalizmus intézményes kárpátaljai megjelenése a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmétől és a Jobbik parlamentbe jutásától számítható. Ezt bizonyítja, hogy Getskoval már a Jobbik, és más szélsőjobboldali, szeparatista magyar személyek tartották a kapcsolatot.

A 2010-ben hatalomra került második Orbán-kormány ún. nemzetpolitikai paradigmaváltást hajtott végre. Első intézkedései közé tartozott a magyar állampolgárság felvételét megkönnyítő intézkedés, illetve nagyságrendekkel növelte meg a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat is a központi költségvetésből.

Ukrajna geopolitikai irányváltása határozottabb cselekvésre ösztönözte Putyint. A 2014. március 16-án megtartott, vitatott érvényességű népszavazáson megszavazták a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását. A Jobbik elismerte a nemzetközi diplomáciában a mai napig törvénytelennek tartott referendum eredményét.

Ezzel megkezdődött az ukrán-orosz hibrid háború, ami hatással volt a kárpátaljai szeparatista akciókra is. Fontos hangsúlyozni: a kárpátaljai ruszinok között a KRK támogatottsága elenyésző, nem tömegmozgalomról beszélünk, hanem a szomszédos nagyhatalom és Magyarország által is támogatott néhány ember diverzáns akcióiról.

Moszkva három célt fogalmazott meg az ún. ruszin-kérdés felmelegítésével:

– Megosztani az ukrán hatóságok és fegyveres erők figyelmét Donbassz/Krím-félsziget és Kárpátalja között.

– Szorosabbra fűzni a kapcsolatokat Oroszország és az akkor még vonakodó Moszkva-barát Budapest között, amely folyamatosan a kárpátaljai kisebbségek védőjeként kommunikálja magát.

– Megmutatni Kijevnek, ha ellenáll, nemcsak tengeri kikötő, de közép-európai közvetlen kapcsolódási pont nélkül is maradhat.

Nagyjából a tavalyi év végére nyilvánvalóvá vált: Magyarország nem tud vagy nem akar komolyabb lépéseket tenni az önállósodó KRK elismerésében, támogatásában, ugyanakkor Budapest folyamatosan napirenden tartotta a nyugat-ukrán területek nagyobb önállóságának kérdését a kárpátaljai autonómia igények megfogalmazásával.

Második forgatókönyv: Kárpátaljai Ruszin-Magyar Autonómia

2014 március 28-án  negyven kárpátaljai magyar civil szervezet és a történelmi egyházak képviselői aláírásgyűjtést indítottak, “kulturális és regionális autonómia biztosítását” kérték Kijevtől. A magyarországi orosz propaganda hivatalos szócsöve, az Oroszország Hangja weblap egy hónappal később A magyaroké és a ruszinoké lesz Kárpátalja? címmel közölt összefoglalót.

A nagyrészt vallási hátterű civil szervezetek Kijevtől kulturális, nyelvi, oktatási igényeik széleskörű kielégítését kívánták. A terület új elnevezése a magyar és a ruszin nép kárpátaljai regionális konföderációjára utalt.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök május 10-én,  miniszterelnöki esküjében a kárpátaljai magyarok önigazgatási lehetőségéért szólalt fel: “megilleti őket az autonómia”. Szavai kisebbfajta diplomáciai botrányt okoztak, idegesen reagáltak Varsóban, Kijevben, Bukarestben kijelentésére. Az idegeskedés érthető volt, Orbán szavait úgy értelmezték, hogy a magyar miniszterelnök elfogadja a Zsirinovszkij által beígért Kárpátalját, és Ukrajna felosztását.

Ne feledjük, ekkor már Kelet-Ukrajnában a kijevi kormányerők és az orosz szeparatisták között harcok dúltak, a kárpátaljai terület bármiféle önállósodása megnyitotta volna a nyugati frontot Ukrajnában.

2014 júniusában Vona Gábor, a Jobbik pártelnöke Kovács Béla és Gyöngyösi Márton társaságában Moszkvába látogatott Kárpátalja ügyében. A nemzeti radikális pártelnök értelmezése szerint Kelet-Ukrajnában etnikai tisztogatás zajlik, és ez várható Kárpátalján is. A küldöttség Oroszországtól a kárpátaljai ruszin-magyar autonómia támogatását várta.

A vonatkozó csatlós Fidesszel szemben a Jobbik kíméletlenül Moszkva hivatalos elvárásait képviseli. A párt nemzetpolitikai kabinetjének elnöke szerint a Fidesz tétovázik, pedig “az ukrán válság könnyen teremthet olyan történelmi lehetőséget, amely megnyugtatóan és akár véglegesen is rendezheti a kárpátaljai magyarság helyzetét”.

Harmadik forgatókönyv: Kárpátalja annektálása

A Jobbik kétfrontos politikájával összhangban, a párthoz ezer szállal köthető nemzeti radikális csoportok a válság kirobbanásának pillanatától, az utcáról gyakoroltak nyomást a harmadik Orbán-kormányra. A rendezvényeken a ruszin-magyar sorsközösséget hangsúlyozva, “Kárpátalja önrendelkezéséért”, területi autonómiájáért állnak ki, de több alkalommal nyíltan beszéltek a terület katonai megszállásáról is.

Felmerühet a kérdés, vajon a Jobbik támogatói tisztában vannak azzal, hogy az általuk támogatott párt a háború pártján áll?

“Végre van egy olyan helyzet, ahol az egyik nagyhatalom érdeke egybeesik a miénkkel. Amikor Zsirinovszkij, az orosz Duma alelnöke kijelenti, hogy Kárpátalja Magyarországé, akkor a magyar külügy elhatárolódik. Sok jóra nem számíthatunk, amíg martonyi jánosok és németh zsoltok határozzák meg külpolitikánkat” – ezt már Zagyva György, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke mondta 2014 márciusában a Kárpátalja önrendelkezéséért tartott tüntetésen a Bem rakparton.

Az ex-jobbikos képviselő álma azóta teljesült: a külügyminisztériumban is megtörtént a “keleti nyitás”, a fent említett politikusok távoztak tisztségükből.

Az eszkalálódó ukrán-orosz konfliktusból fakadó területszerzési remények teljesen áthatották a magyarországi szélsőjobboldali tábort. Gaudi-Nagy Tamás áprilisban már Kárpátalja közelgő visszatéréséről írt. Mások arról beszélnek, hogy a magyar szerveknek nem biztos, hogy van ereje a beregszászi járás elfoglalására.

A nemzeti radikálisok szerint Kárpátalja esetében a Bethlen-kormány és a “rongyos gárda” összjátéka adhat példát, hiszen az 1920-as, 30-as években a magyar kormány, ha nem is nyíltan, de a háttérben erősen támogatta a félkatonai szervezetet.

Az ukrán szélsőjobb magasan képzett és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező, Csecsenföldet valamint Líbiát megjárt veteránjai ölnének Kárpátaljáért, miközben a magyar nemzeti radikálisok petíciózgatnak, hűtötte le a kedélyeket Tyirityán György a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) jovonk.info nevű weblapjának adott nyilatkozatában.

Mégis általánossá vált a nézet a magyarországi szélsőjobb vezető figurái között, hogy jelenleg a már létező félkatonai alakulatok folyamatos szervezése, építése a feladat, illetve nyomásgyakorlás a magyar kormányra, a kárpátaljai társadalomra, hogy kialakuljon az igény Kárpátalja “visszatérésére”.

Háborúba sodorja-e a Jobbik Magyarországot?

Paul A. Goble szerint az elmúlt évben moszkvai kommentátorok azt javasolták, hogy Magyarország ne csak az állampolgárságok osztásában vállaljon vezető szerepet Ukrajnában, hanem ismerje fel a Donyecki-, és a Luhanszki Népköztársaságok mintájára egy kárpátaljai „köztársaság” megteremtésének lehetőségét.

A hivatalos Budapest hezitál, ugyanakkor Magyarország szerepe Kárpátalján jelentősen megnőtt Orbán Viktor második kétharmados választási sikere és Vlagyimir Putyin budapesti látogatása óta, ahol az orosz elnök hangsúlyozta Moszkva és Budapest közös érdekeit Ukrajnában.

Az orosz-ukrán háború árnyékában a magyarországi belpolitika és közbeszéd láthatóan radikalizálódik. A kormány külpolitikájában eddig féket jelentő, a csábító, de halálosan veszélyes revizionista politikának ellenálló atlantista fideszesek már nem meghatározóak.

A kérdés 2015 tavaszán az, vajon folytatódik-e Magyarország radikalizálódása,  tovább radikalizálódik-e a jelenleg 60-70 százalékos jobboldali tábor, tehát további Fidesz szavazók áramlanak-e a Jobbik felé? Vannak erre utaló jelek.

Bőtös Botond

(A cikk következő részében a Jobbik kárpátaljai dezintegrációs tevékenyéségét mutatjuk be részletesen.)

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.