Bezárás
Adatigényléses perek

Megint nyertünk az MTVA ellen, elsőfokon nyilvános a székházhitel-szerződés

Még most is alig hisszük el, hogy az MTVA hogyan maxolta ki jogi eszköz- és érvkészletét annak érdekében, hogy ki ne derüljön, milyen feltételekkel vett fel 43,4 milliárd forint hitelt. Abszurd érvek, perelhúzó taktika és jogcsavarás: az MTVA ezúttal is alulmaradt adateltitkoló hadjáratában. Az első fokú bíróság keddi ítélete alapján ki kell adnia a Kunigunda utcai székházra felvett hitelszerződésének teljes szövegét.

„Huszonkét milliárd forintért vásárolhatja meg a Kunigunda utcai székházat az MTVA” – adta hírül a hirado.hu 2011. augusztus 18-án. (A cikk azóta már nem elérhető, csak egy képernyőképet tudunk mutatni róla.) A Közbeszerzési Értesítő 2012. évi 127. számában közzétettek viszont már 140 000 000 euró, azaz átszámolva mintegy 43,4 milliárd forint értékű hitel felvételéről szóltak. Az MTVA természetesen nem tette közzé sem magát a szerződést, sem pedig azokat a számításokat, amik alapján meghatározták a hitel összegét, nem derült ki miért van szükség az eredetileg tervezettnél 21,4 milliárd forinttal több hitelre. Így kikértük ezeket, csakúgy, mint a székház használatára és megvételére vonatkozó szerződések szövegét.

Az MTVA persze megtagadta az adatok kiadását, mondván, a honlapon fent van minden, ami meg nem, az üzleti titok. Perre mentünk.

Az MTVA-t képviselő ügyvéd a három tárgyaláson szóban és ezek között írásban valószínűleg válogatás nélkül használt fel minden eszébe ötlő érvet. Nézzük, melyek voltak ezek.

Az érdekek harca. Az MTVA szerint az Átlátszó egyáltalán nem is kérhetné közérdekű adat kiadását, mert nem mondjuk meg, mire akarjuk felhasználni azokat. Szerintük „pusztán a kíváncsiság […] nyilvánvalóan nem elégséges”. Az MTVA szerint a közérdekű „adatokhoz való hozzáférés csak közérdekből indokolt, mégpedig abból a közérdekből, hogy a közpénzek felhasználása átláthatóan és ellenőrizhetően történjék” – milyen igaz! Viszont szerintük annak, aki közérdekű adatot kér, egyúttal azt is bizonyítania kell, hogy a megszerzett adatokkal hogyan szeretné szolgálni a közérdeket. Az, hogy az Infotörvény szerint „bárki” kérheti ilyen adat kiadását, az MTVA szemüvegén keresztül azt jelenti, hogy „bárki, aki szerintem megfelelő célra használja majd”. Csakhogy a jog mást mond.

A közérdekű adat meghatározása. Az Infotörvény közérdekűadat-definíciójáról már sokszor olvashattak az Átlátszón. A jogszabályból kiderül, hogy a közérdekű (és a közérdekből nyilvános) adat fogalmilag olyan adat, ami a jogalkotó szerint nyilvánosságra tartozik. Ha valami nyilvános, akkor ahhoz bárki hozzáférhet, az ilyen adatot bármilyen módon értelmezheti, kommentálhatja, felhasználhatja. Épp ezért lényegtelen, hogy ki szerzi meg az adatokat: az Infotörvény szerint ez bárki lehet, magánszemély, cég, nonprofit civil szervezet, vagy akár egy hontalan személy is. A lényeg a megjelölt adat nyilvánosságáról való bírói döntés. Ezt nem értette meg az MTVA, amikor azt mondta, hogy a közérdekűadat-igénylés közérdekű voltát bizonyítani kell. A bíróság szerint a közérdekű adatot igénylő felperesnek viszont csak azt kell bizonyítania, hogy az adat létezik és az alperes azt kezeli.

Az Alkotmánybíróság határozata. Az AB 21/2013. (VII. 19.) számon közzétett határozatában kimondja, hogy a bíróságnak a közérdekűadat-kiadás megtagadásának jogcímét és tartalmi indokait egyaránt vizsgálnia kell. Ez azt jelenti, hogy egy olyan esetben, amikor valaki – mint a konkrét esetben az Átlátszó – azért indít pert, mert a közérdekű adat iránti igényét elutasították, a bíróságnak kötelessége megvizsgálni, hogy az elutasítás milyen okból történt, és határoznia kell arról, hogy ez az ok jogszerű és elfogadható-e. Az MTVA-t képviselő ügyvéd mindezt úgy igyekezett kiforgatni, hogy a bíróságnak magát a közérdekű adat iránti igényt, és annak jogosságát, megalapozottságát kell vizsgálnia – sikertelenül, mert ezt az érvelést sem fogadta el a bíróság.

A közpénzköltés vizsgálatának ésszerű keretek közé szorítása. Az MTVA szerint az, hogy mindenféle állampolgárok tudni szeretnék, hogy az állam mire költi a pénzüket, csak „ésszerű keretek között” lehetséges. Az Átlátszó viszont úgy érvelt a bíróságon, hogy csakis a jogalkotó határozhatja meg, mi a közérdekű adat, ami pedig az, azt bárki megismerheti. Az Átlátszó szerint sem az MTVA, sem pedig a bíróság nem hivatott arra, hogy a jogszabály által meghatározott kört szűkítse – már csak azért sem, tette hozzá a bíró indokolásában, mert az Infotörvény definíciója szerint is a közérdeket szolgálja, azaz a szűkítő értelmezés a közérdek sérelmét jelentené.

Az Átlátszó és az MTVA versenytársak. Ezen az érven annyira elképedtünk, hogy külön cikket is szenteltünk neki, de most a legutóbbi tárgyaláson ismételten elhangzott. A lényeg az, hogy ha az MTVA üzleti titkai közérdekűadat-igénylés miatt kiderülnek, akkor az Átlátszó mint médium visszaélhet ezzel az értékes tudással. Nos, az MTVA és az Átlátszó szerintünk is fej fej mellett küzd a médiapiaci elsőségért, de azért a tárgyaláson egy-két különbségre felhívtuk a figyelmet. Arra például, hogy még ha igaz is lenne, amit az MTVA állít, a konkrét esetben az MTVA által felvett hitelre kérdezünk rá, aminek nincs köze a médiapiachoz, így akár el is árulhatják nekünk. Még fontosabb azonban, hogy ha a bíróság helyt adott volna ennek az érvelésnek – mint ahogy szerencsére nem adott –, azzal gyakorlatilag magának az Átlátszónak a tevékenységét korlátozta volna, hiszen az Átlátszó egyik célja éppen az, hogy eltitkolni igyekezett, de a nyilvánosságra tartozó adatokat szerezzen meg állami szervektől.

Üzleti titok. Mint a legtöbb közadat-kiadás iránti perben, az alperes itt is hivatkozott arra, hogy azért nem tesz eleget e kérésünknek, mert azzal üzleti titkokat sértene. Nem kétséges, hogy adatok nyilvánosságra hozása és a titkok megtartása egymással ellentétes lehetőségek. Viszont az sem kétséges, hogy az üzleti titoknál a közérdekű adatok nyilvánossága előbbre való. Aki tehát a magyar állammal üzletel, számítson arra, hogy az ügylet részletei napvilágra kerülhetnek. Az MTVA-t képviselő ügyvéd szavaiból az következik, hogy a hitelt nyújtó pénzintézet ezzel tisztában is volt: bár nyilván nem szeretné kifejezetten, ha a szerződés nyilvánosságra kerülne, nem kívánt beavatkozni a perbe az MTVA oldalán, és ezzel egyszerre tenni ki magát az elhúzódó eljárásnak és a perveszteség valószínű bekövetkeztének. Az első fokú döntés alapján elmondhatjuk: ők döntöttek jól.

De hát átadtuk az adatokat. Az Átlátszó jogászai valósággal unalomig ismételgették már a tételt, hogy közérdekűadat-igénylést vagy a kért adatok, vagy konkrét, az adatra mutató URL megküldésével lehet teljesíteni. A „fent van a honlapon”, az „interneten megtekinthető” és hasonló válaszok – az MTVA ezúttal az „adataink elérhetőek az mtva.hu honlapon” szókapcsolattal élt – alkalmatlanok az adatkérés teljesítésére, bárhányszor is ismételte el az eljárás során az MTVA.

Jó, nem adtuk át, de elérhetők. Vagyis igen, azok valóban nem is azok az adatok. Nagyjából így summázható az a vesszőfutás, amit az MTVA ügyvédje bemutatott, amikor azt mondta, hogy amit mi kértünk, benne van a Közbeszerzési Értesítőben. Igen, abban a Közbeszerzési Értesítőben, amire mi már az adatigénylésünkben hivatkoztunk. Hogy állítását bizonyíthassa, be kellett volna mutatnia a konkrét Értesítőt, amit nem hozott magával, majd a következő tárgyaláson azt állította, hogy csak előző nap nyomtatták ki a számára, ráadásul az nem is maga az Értesítő volt, és, ugye, mi különben sem azokat az adatokat igényeltük. Most kedden az ügyvéd azt is felajánlotta, hogy az általunk kért adatokat átadja a bíróságnak, hogy az zártan kezelve döntse el maga, mi minősül üzleti titoknak és mi nem. Csakhogy erre a bíróság már a szeptemberi tárgyaláson felhívta az MTVA-t, de az ennek nem tett eleget. Így a bíró a mostani kérelemnek már nem adott helyt.

Az oknyomozó tevékenység finanszírozása és a tudományos munka elősegítése nem a közérdekűadat-igénylés célja. Az MTVA szerint azzal, hogy a közérdekű adatot kezelőknek olykor sok adatot kell kiadniuk, valójában az oknyomozó tevékenységet finanszírozzák. Ez pedig az ügyvéd szerint semmiképp sem lehet az Infotörvény célja. Csakúgy az sem, hogy az ilyen módon kinyert adatokból születő elemzések, hovatovább tudományos munkák elkészülésében közreműködjön, azaz – így az ügyvéd – a munka egy részét elvégezze az újságírók, kutatók helyett. Az ügyvéd sérelmezte, hogy olykor nagy munka a kért adatok összeállítása, elküldése, ahelyett, hogy felismerte volna, hogy ezt a munkát az általa védelmezett szervnek eleve el kellett volna végeznie, pereskedés és hónapokig húzódó tárgyalássorozat nélkül.

A kért adatok nem relevánsak. Utoljára maradt az érv-cunami hullámtaraja. Az MTVA szerint vannak olyan igényelt adatok, amik igazából nem relevánsak a közérdekű adatok kikérése szempontjából. Ilyen például a kikért szerződések fogalommeghatározása, ami vagy 30 oldalon keresztül történik. Az MTVA ezzel tehát egyszerre állította azt, hogy egyes közérdekű adatokat nem kell kiadni, mert azok ugyan közérdekű adatok, de nem relevánsak (?), és azt, hogy egy bonyolult banki ügyletről szóló többszáz oldalas szerződés érthető lenne a fogalmak meghatározása nélkül. Reméljük, egyiket sem gondolta komolyan.

Az MTVA-nak most van egy kis gondolkodási ideje, ezalatt eldöntheti, hogy végre elküldi a székházhitel-szerződést, vagy másodfokra viszi az ügyet. Mielőtt a második mellett döntene, jó, ha észben tart két dolgot. Egyrészt már így is elképesztő mennyiségű közpénzt szórt el arra, hogy eltitkoljon olyan adatokat, amiknek nyilvánosnak kellene lenniük. Másrészt az Átlátszóval szemben még egyszer sem tudta bíróságon megvédeni a közérdekű adatkérés megtagadását.

A periratokat itt lehet tanulmányozni (Google Drive)

Asbóth Márton

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom