Bezárás
Cikkek

OffshoreLeaks: Karibi pénzmosoda ukrán és orosz kuncsaftokkal

A magyar földgázkereskedelemből ismerős ukrán Dmitrij Firtas neve is felbukkan annak a karibi offshore-szervező cégnek az ügyfelei között, amelyet pénzmosásgyanús ügyletek miatt vizsgáltak a hatóságok. Offshore leaks II. rész.

Az utóbbi időszakban nagy port felvert, az orosz-amerikai kapcsolatok megromlásához vezető un. Magnyickij-ügy egyes offshore-szálait is sikerült felfejteni a washington-i központú ICIJ (International Consortium of Investigative Journalists, Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) vezetésével összeállított újságírócsapatnak, amelynek a Wikileaks-táviratoknál is nagyobb adatmennyiséget szivárogtattak több ezernyi offshore cég viselt dolgairól. A hónapokig tartó munka végeredménye egy cikksorozat, amely egyedülálló képet nyújt az offshore vállalkozások rejtélyes világáról. A sorozat – amelynek kivonatos magyar változatát a következő hetekben az ICIJ egyik magyarországi partnere, az atlatszo.hu közli – ezen része az orosz és ukrán offshore kapcsolatok világába enged bepillantást, és a magyarországi gázkereskedelemben, a szövevényes Emfesz-ügyben megismert ukrán Dmitrij Firtas karibi kapcsolatait is felvillantja.

Titkos dokumentumgyűjtemény szivárgott ki az offshore világuralmáról

A Wikileaks-táviratoknál is nagyobb adatmennyiséget szivárogtattak ki egy nemzetközi újságírócsapatnak több ezernyi offshore cég viselt dolgairól. A hónapokig tartó munka végeredménye egy cikksorozat, amely egyedülálló képet nyújt az offshore vállalkozások rejtélyes világáról. A sorozat kivonatos magyar változatát a következő hetekben az atlatszo.hu közli. Tovább az első részre.

Szergej Magnyickij, moszkvai ügyvéd és adótanácsadó egy nagy nemzetközi fedezeti alap megbízásából igyekezett feltárni azt, hogy milyen csalárd ügyletek segítségével lapátoltak ki orosz hivatalnokok és gengszterek rendszerszerűen mintegy 230 millió dollárt az orosz államkasszából. A pénz útját  egészen Svájcig és Dubajig sikerült követni, ahonnan a szálak egy Brit Virgin-szigeteki  vállalkozáshoz vezettek, amely offshore cégeket segít létrehozni ügyfeleinek. Végül azonban a botrányt leleplezni szándékozó Magnyickijt gyanúsították meg a hatóságok, tárgyalás nélkül tartották őrizetben majdnem egy évig, és 2009-ben a börtönben halt meg. Az esetből nemzetközi botrány dagadt. A most következő történet azt mutatja be, hogy a Magnyickij-ügy hátterében meghúzódó orosz, kelet-európai és amerikai kétes figurák, pénzmosók és csalók hogyan használták a karibi offshore központot rejtekhelyül.

Az adótanácsadó halála

Az ügy valamikor 2008 elején kezdődött, amikor egy nagy londoni fedezeti alap jogászai éppen azon dolgoztak, hogy bebizonyítsák: egyik ügyfelük egy bonyolult fehérgalléros bűncselekménysorozat áldozata. A feltételezéseik szerint maffiózók egy csoportja szép csendesen három, az alap tulajdonában lévő orosz vállalkozás pénzét tolta át  karib-szigeteki offshore cégekbe. Ezeket az offshore cégeket egy Commonwealth Trust Limited (CTL) nevű Brit Virgin-szigeteki vállalkozás segítségével alapították, amely szakmányban hoz létre társaságokat és alapokat a karibi adóparadicsomban. A londoni jogászok, a Hermitage Capital Management nevű alap megbízásából kapcsolatba léptek a CTL-el és válaszokat követeltek. Azt szerették volna megtudni ki vagy kik állnak a titokzatos offshore cégek mögött?

A problémák itt kezdődtek. A CTL-nek ugyanis valójában erről fogalma sem volt. Tudomásuk szerint a cégek két tulajdonosa egy kis Fekete-tenger melleti városkában éldegélt, az egyikük egy szakmunkásképzőben volt tanár, a másikuk pedig nyugdíjasként tengette életét. Elég valószerűtlennek tűnt, hogy éppen ők ülnek a milliárdos vagyonon, így a Hermitage jogászai logikusan feltételezték, hogy csak strómanokról lehet szó, az igazi tulajdonosok pedig rejtőzködnek. Az offshore cégeket általában éppen ilyen esetekre találták ki: a csalárd módszerekkel szerzett vagyon valódi tulajdonosainak kínálnak ideális rejtekhelyet, a védelmet pedig könyvelők, jogászok, strómanok és közvetítők népes csapata biztosítja. Antikorrupciós aktivisták szerint egyszerűen szemet hunynak, nem firtatják a valódi tulajdonosok hátterét és kilétét. A Hermitage jogászai számára fokozatosan lett csak világos, hogy  a karibi offshore cégeket igazából mire használták. Feltételezésük szerint egy bonyolult tranzakciósorozat eredményeképpen 230 millió dollárnyi orosz állami adóvisszatérítést sikerült így a Brit Virgin-szigetekre irányítani.

A Magnyickij-ügyben eddig a CTL szerepéről alig esett szó. Az ICIJ által megszerzett titkos offshore dokumentumok szerint a CTL összesen 23 olyan offshore cég létrehozásában közreműködött, amelyek a Hermitage jogászai szerint mind-mind ezt a több százmillió dolláros orosz adócsalási ügyletet voltak hivatottak menedzselni. A dokumentumok az ICIJ szerint azt bizonyítják, hogy a CTL egyfajta közvetítőként működött az offshore cégek és egy sor kétes figura között. Ugyan arra nincsen bizonyíték, hogy tevőlegesen részt vett volna az adócsalásban, vagy más bűncselekményekben, de a papírok tanúsága szerint a CTL – a pénzmosás ellenes szabályokat megszegve – sokszor elmulasztott utánanézni annak, hogy valójában kik az ügyfelei, és milyen célt szolgálnak az offshore cégek.

A dokumentumok arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy a Brit Virgin-szigeteki hatóságok éveken keresztül lényegében csak nézték, hogy mi történik, és még azután sem intézkedtek, hogy előttük is világossá vált, hogy a CTL megsérti az ország pénzmosás ellenes törvényeit. A CTL egyik alapítója, Thomas Ward a “nagy számok törvényével” magyarázta, ami történt, azzal tehát, hogy több ezer tisztességes cég közé logikusan keveredik észrevétlenül egy-kettő, amelyik a tilosban jár. A cég hivatalos válaszában azt közölte az ICIJ újságíróival, hogy ügyfeleiket a legnagyobb gondossággal válogatták meg, és nem volt több problémájuk a hatóságokkal, mint más, hasonló méretű cégnek.

Mesterügyfelek

Az ICIJ átlal megszerzett dokumentumok szerint a CTL a legtöbb kuncsaftját un. “mesterügyfelek” segítségével toborozta. A többnyire ügyvédek, könyvelők és más közvetítők Ciprustól Oroszországig a világ számos helyén működtek, az igazi ügyfeleket valójában ők szerezték, a CTL pedig rájuk bízta az átvizsgálást, a “due diligence”-t, azt, hogy a kliensek valós hátterét és személyazonosságát ellenőrizzék. Egy 1999-es dokumentumban például egyenesen azt írták ezen mesterügyfeleknek, hogy “az ön cége végzi el a szükséges due diligence-t, az ügyfél hátterének feltérképezését, mielőtt az ügyfél a Brit Virgin-szigeteken céget alapít. Ezeket az információkat közvetlenül nem szükséges velünk megosztania.”

Ez a rendszer szépen működött egészen 2002 januárjáig, amikor az amerikai hatóságok a CTL egyik mesterügyfelét csalással és pilótajáték szervezésével vádolták meg, majd egy évvel később a helyi pénzügyi felügyelet azt állapította meg, hogy a CTL megszegte a pénzmosás ellenes előírásokat azzal, hogy nem ellenőrizte megfelelőképpen ügyfeleinek hátterét. Ugyan arra kötelezte a céget, hogy végezze el ügyfeleinek átvizsgálását, de három éven keresztül semmit sem tett a határozatának betartatása érdekében.

A CTL pedig ezen időszak alatt vígan újabb és újabb ügyfeleket toborzott Kelet-Európából és Oroszországból. A helyi felügyelet 2006 elején újabb ellenőrzést folytatott le a cégnél, megállapították, hogy nem nagyon javult a CTL ügyfél-ellenőrző rendszere, de konkrét intézkedése ekkor sem került sor, egészen addig, amíg évekkel később a Nemzetközi Valutaalap nem gyakorolt nyomást az országra.

Az ICIJ által megszerzett és átvizsgált dokumentumokból az feltételezhető, hogy a helyi pénzügyi felügyelet valójában nem akart a fejlődés gátja lenni egy olyen időszakban, amikor a Brit Virgin-szigeteken éppen óriási fellendülést lehetett tapasztalni az offshore iparágban.  2000 és  2007 között az egyik irat szerint a szigetországban több mint megháromszorozódott a frissen alapított vállalkozások száma: a 2000-es évek elején évente 2,100 új cég jött létre, az időszak végén pedig évente 6,600.

Ennek a fellendülésnek a része volt egy magyarországon is ismert név, az Emfesz-ügyben és a magyar gázkereskedelemben szerepet vállaló Dmitrij Firtas ukrán milliárdos, akit különböző újságcikkek gyakran összefüggésbe hoztak Szergej Mogiljeviccsel. A közismert orosz maffiafőnököt az Egyesült Államokban egy  150 millió dolláros befektetési csalás miatt vád alá helyezték és azóta szerepel az FBI legkeresettebb bűnözőinek listáján. A Wikileaks-ügyben nyilvánosságra került amerikai külügyminisztériumi táviratok egyikében az olvasható, hogy Firtas egy vezető amerikai diplomatának beismerte, “Mogiljevicstól kért és kapott engedélyt egyes üzleteihez, bár azt tagadta, hogy szoros kapcsolatban lenne vele.”

Firtas 2006-ban hozta létre karibi offshore cégét a CTL segítségével, pár hónappal azután, hogy elismerte: jelentős részesedéssel bír a RosUkrEnergo nevű, a Gazprom orosz céggel partnerségben alapított cégben. A Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Group DF Ltd. Lett azután Firtas szerteágazó energiaipari és ingatlan érdekeltségeinek végpontja. Az üzletember nem válaszolt az ICIJ újságíróinak kérdéseire.

A CTL belső dokumentumai azt is felfedik, hogy a cég 31 vállalkozás alapításában segédkezett 2006-ban és 2007-ben egy olyan üzletember számára, akit később egy brit bíróságon a kazah bankmágnás, Muktar Abljazov strómanjaként azonosítottak. A bankárt azzal vádolták, hogy 5 milliárd dollárt sikkasztott el az egyik legnagyobb kazah bankból. Abljazov jogászai szerint a vádak megalapozatlanok, de a konkrét kérdesekre nem válaszoltak.

A karibi ország pénzügyi felügyelete csak 2008 februárjában lépett a tettek mezejére, amikor azzal fenyegették meg a CTL-t, hogy bezáratják, ha nem változtat a gyakorlaton. Első lépésként eltiltották a céget további ügyfelek akvirálásától.

A Magnyickij-ügy és utóhatásai

Ebbe a helyzetbe csaptak bele a cikk elején említett brit jogászok 2008 áprilisában, a Hermitage vizsgálatát a moszkvai ügyvédjük, Szergej Magnyickij vezette, aki még abban az évben tanuvallomást tett az orosz rendőrségen, megnevezte azokat az állami hivatalnokokat és alvilági alakokat, akik szerinte az adócsalási ügyet irányították. A Magnyickij listáján szereplő személyek majdnem mindegyike a CTL segítségével létesített offshore céget, az ICIJ dokumentumaiból az derül ki, hogy összesen23, aCTL által alapított offshore cég hozható kapcsolatba a Magnyickij-botrány főkolomposaival. Szergej Magnyickijt azonban  2008 végén őrizetbe vették, adócsalással vádolták meg, a Hermitage vezetői szerint azért, hogy elhallgattassák és megfélemlítsék.

A Magnyickij-ügy által gerjesztett vizsgálatok mellett más, főleg amerikai eljárások is kezdődtek a CTL ügyfelei ellen, a cégnél tehát – mint az ICIJ dokumentumai rávilágítanak – vésztervek készültek. A tulajdonosok végül azzal az ajánlattal kopogtattak be a szigetország pénzügyi felügyeletéhez, hogy egy holland befektető felvásárolná a vállalkozást, ha a felügyelet garanciát adna arra, hogy ismét akvirálhatnak új ügyfeleket.  Az elképzelés működött, a CTL megmenekült, egyik tulajdonosa pedig azon nyomban Moszkvába utazott, hogy új kuncsaftokat toborozzon. Az utazással egyidőben Magnyickij egy moszkvai börtönben sínylődött, ahol végül  2009 végén meghalt.  A CTL ma is működik a Brit Virgin-szigeteken.

Az eredeti cikk szerzői Michael Hudson, Stefan Candea és Marina Walker Guevara. Fordította Mong Attila.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom