Pert nyertek a devizahitelesek – az összes jelzáloghitel szerződés hibás lehet

Devizahitel-szerződések ezrei válhatnak érvénytelenné egy december 7-i bírósági ítélet (PDF) nyomán, amely semmissé nyilvánított egy – az OTP-vel kötött – devizahitel-szerződést. A döntés jelzésértékű, mert rámutat a magyarországi pénzügyi szektor jogalkalmazási hibáira – állítja  a pert indító Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület egyik alapítója, dr. Lázár Dénes pénzügyi jogász. Az atlatszo.hu-nak adott interjúban a szakember sérelmezte a bankok sokszor felelőtlen hitelezési gyakorlatát, és azt hangsúlyozta, hogy az őket ellenőrző, és egyúttal a pénzügyi fogyasztóvédelmet is biztosítani hivatott állami szervezet, a PSZÁF megfelelő működése megakadályozhatta volna a lakosság órási mértékű devizahitel-eladósodását.

Miért alakult az egyesületük?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az egyesület akkor alakult, amikor Magyarországon mindenki hitelt akart fölvenni, a bankok meg kitalálták, hogyan lehet jobb kondíciókkal kiváltani a forinthiteleket. Miután Németországban ügyvédi képesítést szereztem és hazajöttem néhány évre dolgozni mint pénzügyi jogász, és azt láttam, hogy sok minden nagyon másképp működik itt, mint Németországban.

Mi működött másképp?

A pénzügyi jogi munka egésze: a jogászok gondolkodásmódja, a bírósági eljárások menete. Látta, hogy a fogyasztói jogok védelme a fennálló keretek között nincs biztosítva. Márpedig nem tud működni egy jogállam megfelelő fogyasztóvédelmi struktúra nélkül. Ezért arra gondoltam, hogy azzal a gondolkodással és jogi tudással, amit megtanultam külföldön, lehetne valamit kezdeni itthon is. Mivel akkor pénzügyi jogászként dolgoztam,  nem foglalkozhattam pénzügyi fogyasztóvédelmmel, viszont 2008-tól módom lett erre, ekkor alapítottuk az egyesületet másokkal együtt.

Mik voltak azok a konkrét problémák, amik miatt ennyire rossznak látta a helyzetet: hiányoztak a vonatkozó törvények, szabályok, vagy inkább az, hogy a meglévő szabályozást nem tartották be a pénzügyi vállalkozások?

A pénzügyi vállalkozások nem tartották be a szabályokat, nem vették komolyan a törvényeket, mert nem kérte rajtuk senki számon a törvénysértéseket. Nem hatékonyak, lassúak a bíróságok, sok ember gondolja azt hogy reménytelen a  bírósághoz fordulni segítségért. Úgy vélem, hogy a PSZÁF és a Pénzügyi Békéltető Testület pedig éveken keresztül hallgatólagosan jóváhagyta a törvénysértéseket.

Mely szabályokat nem tartják be jellemzően ezek a cégek? Mondana egy-két tipikus példát?

A hitelezési gyakorlatról összességében elmondható, hogy szabálytalan volt. Meg vagyok győződve arról, hogy sokkal több hibát lehetne találni a hitelszerződésekben, mint amit a Fővárosi Törvényszék most ítéletbe foglalt. Például, hogy miért adtak a bankok egy csomó, teljesen hitelképtelen embernek is hitelt. Ezek a bankok egyáltalán nem tartották be a szabályokat, amelyek arra vonatkoznak, hogyan kellene ellenőrizni, hogy a leendő hitelfelvevő képes-e visszafizetni a hitelt. A 2005 körül bevezetett, úgynevezett „kockázatfeltáró nyilatkozatok”, amit a bankok aláírattak az emberekkel arról, hogy az illető vállalja a devizahitel kockázatát, tartalmilag teljesen alkalmatlanok arra hogy pénzügyekben járatlan emberek számára világossá tegyék, hogy milyen kockázatot vállalnak egy deviza-alapú hitel felvételével.

Tehát a bankok bár a formai előírásoknak megfelelően aláírattak egy ilyen nyilatkozatot az ügyfelekkel, a nyilatkozatok tartalma miatt azonban ezek az emberek valójában nem lettek tájékoztatva a kockázatokról. Olyan szövegű tájékoztatásra lett volna szükség, amely alapján az aláíró képes lenne öt mondatban összefoglalva elmondani, hogy milyen kockázatot is vállalt. A bankokat nem érdekelte az, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy mi is az az árfolyamkockázat. A bankokat csak az érdekelte, hogy formailag megfeleljenek az előírásoknak, úgymond minden „le legyen papírozva”.

Ez Németországban például másképp zajlik?

Persze. Ha Németországban azt írja elő a szabály, hogy az ügyfelet tájékoztatni kell a kockázatokról, ami az adott hiteltermékhez kapcsolódik, akkor formailag az ottani pénzintézetek is ugyanazt teszik, amit az itthoniak: aláíratnak a hitelfelvevővel egy nyilatkozatot. De a tartalma ennek a nyilatkozatnak ott olyan, hogy akkor is megérti valaki, ha mondjuk nincs érettségije. Ott az a cél, hogy megértessék az emberrel, hogy adott esetben ő egy kockázatos terméket vásárol.

Miért járnak el gondosabban a német pénzintézetek? Szigorúbbak a szabályok?

A jogállami gondolkodás a különbség. A fenti példánál maradva a kockázatfeltáró  nyilatkozat aláíratásával a cél nem az, hogy készítsünk egy darab papírt amin rajta van az ügyfél aláírása. Magyarországon az a probléma a jogalkalmazással, hogy megragadunk azon a szinten, hogy teljesítsük a formai elvárásokat, ezért készítünk hatszázezer dokumentumot és teszünk rá ugyanennyi aláírást, de arra már szinte senki nem figyel, hogy mi is a tartalma az adott dokumentumoknak.

Mely bankok esetében merült fel kifogás a devizahitel-szerződések kapcsán?

A hat legnagyobb magyarországi kereskedelmi bankkal kapcsolatban.  Magyarországon 2007- és 2009 között a lakosság rengeteg hitelt, és hatalmas arányban devizahitelt vett föl. Rendkívül sok jogügylet született, és akkor már lehetett érezni, hogy ha úgy működik a jogrendszer, hogy nem tartalmában hanem csak formailag ellenőrzi a jogügyleteket, akkor az nem vezet jóra.

Miért indították ezt a pert?

Elkezdtük nézni a devizahitel-szerződéseket, hogy mi az, ami esetleg szabályellenes bennük. Először átnéztünk 10-15 hitelszerződést, és ezek alapján egy ével ezelőtt novemberben közzétettünk egy fogyasztóvédelmi elemzést, amiben a legfontosabb hibákat összefoglaltuk. Az egyik ilyen szerződés kapcsán pert indítottunk, s egy évvel később, december 7-én kimondta a bíróság hogy a mi érvünk helytálló, s a kérdéses hitelszerződés semmis (a bíróság ítélete, PDF).

Miután az elemzést közzétették, rögtön pert indítottak, vagy előbb megkeresték az ellenőrző hatóságokat és a bankokat?

Több szálon indultunk el. Leveleztünk a PSZÁF-fal és a bankokkal, eljárásokat indítottunk a Pénzügyi Békéltető testületnél, és egy pert kezdeményeztünk bíróságon. A PSZÁF-tól a legostobább magyarázkodást hallottuk miután szembesítettük a szervezetet azzal, amit 2004 és 2010 között minden évben állított, hogy az árfolyamrés költségnek minősül a hitelekben. Utána 2012-ben a PSZÁF elkezdte tagadni mindazt, amit korábban állított, és még csak nem is voltak hajlandók elmagyarázni nekünk, hogy miért változtatta meg a szervezet az álláspontját.

A PSZÁF ugyanis 2004 és 2010 között legalább évente egyszer leírta azt, hogy a devizahitelekhez kapcsolódik egy speciális költség, az árfolyamrés, melynek értékét úgy lehet kiszámítani, hogy az ember a bankok által alkalmazott deviza-eladási és vételi árfolyam közti különbséget, rést kiszámolja. Ez minden fogyasztóvédelmi dokumentumukban is benne volt, sőt 2010-ben a PSZÁF elnöke még javaslatot is tett, hogy az Országgyűlés hozzon egy törvényt, amivel ezt a fajta költség-elemet ki lehetne iktatni. 2011 végén mi szóltunk a PSZÁF-nak, hogy ha költség az árfolyamrés, akkor benne kellene lennie a szerződésben; ha pedig nincs benne a hitelszerződésben akkor a szerződés semmis. Amikor ezt elmagyaráztuk a PSZÁF-nak, akkor úgy reagáltak, hogy attól kezdve az álláspontjuk szerint  az árfolyamrés már nem volt költség. Mi tovább kérdeztük a PSZÁF-ot, hogy miért számított éveken át költségnek az árfolyamrés, mi történhetett a közgazdaságtanban, hogy hirtelen nem számít költségnek. Erre a kérdésünkre azóta sem válaszolt a PSZÁF.

Hogyan reagáltak a bankok, amikor megkeresték őket ezügyben?

A árfolyamrésből adódó költséget, többek között úgy lehet bizonyítani, hogy az ember utánaszámol a THM (teljes hiteldíj mutató)-nek. Az elmúlt egy évben számtalan esetben kértük meg a bankokat, hogy magyarázzák el nekünk, hogy a szerződésben feltüntetett THM-et hogyan számították ki. Egyetlen bank sem volt hajlandó egy adott devizahitel esetében felfedni azt, hogy hogyan számolták ki a THM-et. Annyit válaszoltak csak, hogy náluk minden rendben van, a PSZÁF rendszeresen ellenőrizte őket.

A devizahitel-szerződések mekkora részét érintheti ez a hiányosság?

Az elemzésünk megjelentetése óta hozzávetőleg 50 -100 devizahitel-szerződést láttunk. A deviza alapú autóhitel-szerződésekben benne van az árfolyamrés értéke, a jelzáloghitelekben pedig nincs benne. Tehát valószínűleg az összes jelzáloghitel szerződés hibás ilyen szempontból.

A kifogásolt szerződésekkel mi volt a probléma pontosan?

Az, hogy a szerződésekben nincsen az összes költség feltüntetve. A bankok az árfolyamrés miatti költséget a THM számításakor tekintetbe vették, de annak értékét a szerződésekben nem tüntették fel. Arról pedig teljesen felesleges jogi vitát folytatni, hogy vajon az árfolyamrés költség-e, mert az árfolyamrés költségvonzata nem jogértelmezési kérdés. Az árfolyamrés költségvonzatát közgazdaságtani módszerekkel lehet ellenőrizni.

Úgy tudom, nem volt teljesen zökkenőmentes a bírósági eljárás.

Volt egy elsőfokú eljárás még idén áprilisban, ahová nem hívtuk meg a nyilvánosságot. Akkor  úgy éreztük, hogy a bíró nagyon ellenségesen viselkedett velünk, mintha már a tárgyalást megelőzően eldöntötte volna, hogy el fogja utasítani a keresetünket.  Tőlünk minden esetben elkérte az egyes dokumentumok postai kézbesítését igazoló tértivevényt, ezzel szemben a banktól ugyanezt nem várta el.  Az elsőfokú ítéletből úgy láttuk, a felét sem értette meg a bíró annak, amiről a beadványunk szólt: a felperesi keresetben és a jegyzőkönyvben is többször előfordult például az árfolyamrés kifejezés, az ítéletben viszont egyszer sem. Ezért döntöttünk úgy, hogy a másodfokú tárgyalásnak a nyilvánosság előtt kell folynia. Meghívtunk minden érdeklődőt, a weboldalunkon keresztül, még a PSZÁF-ot is.

A másodfokú tárgyalásra tizenöt-húszan jöttek el, s bár a tárgyalás előtt kértük a bíróságot, hogy a várható érdeklődésre tekintettel biztosítson egy nagyobb termet, összesen körülbelül hat szék volt a teremben. A bíróság arra hivatkozott, hogy túl későn érkezett meg a kérelmünk. A tárgyalás kezdetekor a bírói tanács elnöke, a terem méreteire tekintettel, felszólította a jelenlévőket, hogy akinek nincs ülőhelye, az hagyja el a termet. Magyarországon jelenleg a bírósági tárgyalások nyilvánossága ennyire nincs biztosítva. A jogállami gondolkodásmód hiányát jól mutatja, hogy a másodfokú tárgyalást azzal kellett kezdeni, hogy felhívjuk a bíróság figyelmét a tárgyalások nyilvánosságának a fontosságára.

Ki a felelős a devizahitelezésben kialakult helyzetért?

Leginkább a PSZÁF felelőssége. Mert a bankok – de egyébként minden más profitorientált vállalkozás is, legyen az könyvesbolt vagy szatócsüzlet – mindig megpróbálják, hogy meddig mehetnek el  egy adott ország törvényi keretei között.  Mindegyik vállalkozó megpróbálja kijátszani a szabályokat, s ha az állam olyan „hülye”, hogy hagyja kijátszani a jogrendszerét, akkor abból az lesz, amit a bankok csinálnak Magyarországon: olyan embereknek adnak hitelt, akiknek nem lenne szabad, és olyan feltételekkel, amelyekkel nem lenne szabad. Ha a PSZÁF-nak lett volna megfelelő felkészültsége és elszántsága, akkor ezt megakadályozhatta volna.

Horn Gabriella