MagyarLeaks: Kehi-jelentés az Operaház korrupciógyanús ügyeiről

Több mint két éve tartó jogi procedúra során próbáltunk hozzájutni az Operaház átvilágításáról készített miniszteri biztosi jelentéshez. Az elutasított közérdekű adatigénylés és jogerősen elvesztett adatigényléses per után az Alkotmánybíróság a panaszunkra visszaadta elsőfokra az ügyét. Közben kiszivárogtatás révén jutottunk hozzá egy másik, az Operaház átvilágításáról szóló jelentéshez, amelyet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal készített 2011-ben. Az atlatszo.hu most nyilvánosságra hozza a dokumentumot, amelyből kiderül, hogy az előadások költségvetésének megtervezésétől a vendégszerepléseken át a jogi osztály kiszervezéséig számos ponton merül fel a hűtlen kezelés gyanúja az intézmény korábbi vezetésével szemben.

*****

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Több mint két éve indítottunk pert az Operaház előző ciklusbéli gazdálkodásáról készített miniszteri biztosi  vizsgálati jelentés nyilvánosságáért, de még mindig nem jutottunk a végére: a Kúria 2013. szeptember 27-én meghozott döntésében az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az ügy előzménye az Operaház átvilágításáról készített jelentés tárgyában született sikeres alkotmányjogi panaszunk. Szerencsére ezúttal is igaznak bizonyult a Lex Átlátszó kapcsán felvázolt tézisünk, miszerint az információszabadság indokolatlan korlátozása esetén a tudatos polgárok a kiszivárogtatás eszközével élnek a közérdekű adatok nyilvánossága érdekében.

Jogi procedúra

Még 2011 nyarán kértük ki a nemzeti erőforrás minisztertől az Operaház átvilágításával összefüggésben a miniszteri biztos által készített jelentést. Az akkori sajtóhírek szerint a jelentés hatszáz oldalon részletezi az egymilliárd forintot meghaladó értékre elkövetett visszaéléseket. Az adatigénylés teljesítését a Minisztérium megtagadta, mert szerinte az anyag döntés-előkészítőnek minősül, így nem közérdekű adat.

A Minisztérium érvelését nemcsak első-, hanem másodfokon is elfogadta a bíróság. A Fővárosi Törvényszék érvelése szerint az általunk kért jelentés önmagában nem minősül közérdekű adatnak, legfeljebb közérdekű adatot tartalmazhat, azt azonban nem jelöltük meg, hogy a miniszteri biztos jelentéséből – amelyről tudni lehetett, hogy a Magyar Állami Operaház teljes körű pénzügyi, gazdasági átvilágításával kapcsolatos jelentés – pontosan mivel kapcsolatos tény, adat megismerését szeretnénk. Az Ítélőtábla másodfokú ítéletében ehhez azt tette hozzá, hogy ha egy dokumentum csupán egy részének van döntés-előkészítő jellege, akkor az egész dokumentáció osztja ezt a minősítést. A bíróság szerint nem várható el az adatkezelőtől, hogy a teljes dokumentációt átvizsgálja abból a szempontból, hogy pontosan mi minősül személyes adatnak, közérdekű adatnak, üzleti titoknak.

Az alkotmányjogi panaszunk alapján eljáró Alkotmánybíróság ezzel szemben kiemelte: a vizsgálati jelentés nem egy konkrét döntés megalapozására szolgáló irat, vagyis nem egy „közbülső munkaanyag”, s ezért nem nevezhető döntés-előkészítő iratnak, ez már ugyanis maga a végeredmény. Az Alkotmánybíróság mindezen túl alkotmányos követelményt is meghatározott. Ennek értelmében az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése és I. cikk (3) bekezdése alapján alkotmányos követelmény, hogy a közérdekű adat kiadása iránt indított ügyben eljáró bíróságnak az adatszolgáltatás-megtagadás jogcímét és tartalmi indokoltságát egyaránt vizsgálnia kell.

Az Alkotmánybíróság ezért mind az első-, mind a másodfokon eljáró bíróság ítéletét megsemmisítette. Ilyen esetben a Kúria feladata, hogy a megfelelő bíróságot új eljárásra kötelezze. A Kúria megállapította, hogy az új eljárás során – az Alkotmánybírósági határozat értelmében – az ismételten eljáró bíróságnak köteleznie kell az adatigénylést elutasító alperest (a NEFMI-t, illetve jogutódját, az EMMI-t) arra, hogy az adatigényléskor folyamatban lévő eljárás pontos megjelölésével igazolja, hogy a jelentés valóban tartalmaz-e olyan adatot, amely konkrét döntés megalapozását szolgálja.

Újraindul tehát a bírósági procedúra, amelyben – az alkotmánybírósági határozatnak köszönhetően – mind az adatkezelő EMMI, mind pedig a bíróság számára jóval szűkebb körben állnak csak rendelkezésre olyan érvek, amelyek az adat kiadásának megakadályozását lehetővé teszik. Az ügyben azonban szerencsés fordulat következett be. Akár megkapjuk végül az adatokat, akár nem, kiszivárogtatás útján, a Magyarleaks szolgáltatásunk segítségével birtokunkba került a KEHI Operával kapcsolatos jelentése, amelyet – bár a hivatal szándéka szerint tíz évig, vagyis 2022-ig nem hozható nyilvánosságra – ezúton közzé is teszünk.

„A Magyar Állami Operaház működésének 2007. június 1. napjáig visszamenőleg történő rendkívüli ellenőrzése” c. Kehi-jelentést (2012) innen töltheti le (PDF)

A jelentés szerint az Operaház a vizsgált időszakban, 2007 és 2010 között, átlagosan évi 7,7 milliárd forintból gazdálkodott, ebből 5,5 milliárd forint volt az állami támogatás, vagyis a bevétel 72 százaléka közpénz volt. A vizsgált időszakban nem volt teljes körű költségvetése az előadásoknak, csak az új bemutatók alkalmával készült írásos formában jelmez- és díszletköltségvetés. A Kehi-jelentésből kiderül, hogy a vezetés nem tudta, hogy egy színpadra állított darabot hány alkalommal kell műsorra tűzni ahhoz, hogy a költségek a jegybevételből megtérüljenek, vagy ha ez nem várható, de az előadás színpadra állítása művészeti szempontból mégis indokolt, mekkora támogatást kell rákölteni.

Gyanús szerződések

A hivatal összesen 766 szerződést vizsgált meg, a rendelkezésére bocsátott 3163 szerződésnek csak egy részét. A válogatás a szerződés ellenértéke, illetve a szerződés tárgya alapján történt.

Az Operaház a Budapesti Operabarát Alapítvánnyal (Alapítvány) kötött szerződést többször is színpadépítési és –bontási, illetve egyéb műszaki feladatok ellátására, összesen bruttó 167,5 millió forint értékben. Az Alapítvány ezután tovább szerződött több más céggel bruttó 138 millió forint értékben, ugyanakkor a feladatokat valójában az Operaház dolgozói látták el, mégpedig munkaidőn túl. Ezért, a főleg esti munkáért túlóradíjat kaptak. A Kehi vizsgálata alapján az Alapítvány 29,5 millió forinttal részesedett a munkák után járó díjakból, holott érdemi tevékenységet nem végzett. Ráadásul arról sincs semmilyen írásos dokumentum vagy szóbeli nyilatkozat, hogy a külsős cégek ténylegesen ellátták volna a szerződésben lefektetett feladatukat. Ezzel az akkori főigazgató, gazdasági igazgató 167,5 millió forint vagyoni hátrányt okoztak az Operaháznak, így felmerül esetükben a hűtlen kezelés gyanúja – áll a dokumentumban.

Eltűnt Hakni-dosszié

Amikor az énekkar külső helyszínen lépett fel, az Operaház az általa vállalt fellépések teljesítésére mindig külsős céget bízott meg. A cég ügyvezetője úgy nyilatkozott a jelentés szerint, hogy a vele kötött szerződéseket a pénz átfolyatására használták, és az így kapott összeget (amelyből persze levonták az áfát meg az adót), készpénzben kellett odaadnia az Operaház kórustitkárának, a karigazgatónak, vagy borítékban otthagyni a portán. A fellépésekkel kapcsolatos dokumentumokat tartalmazó, „HAKNI” feliratú mappa eltűnt a zárt irodából. Az egyik fellépéssel kapcsolatban konkrét számok is vannak a vizsgálati jelentésben: a Las Palmas-i vendégszereplésért az Operaházat megillető díjból 8500 eurót „túlfizetés” címén egy panamai cég részére utaltak át. A volt gazdasági igazgató a bevételből felvett 5600 euróval nem tudott elszámolni, a fellépő művészek napidíját pedig adó- és járulékfizetés nélkül fizették ki.

Operabál-mutyi

Az alapítvány 2009-ben, előzetes értékbecslés nélkül, összesen 100 millió forint plusz áfáért megvásárolta a Budapesti Operabál Kft.-től az Operabál rendezéséhez kapcsolódó jogokat. A szerződést az alapítvány kuratóriumi elnöke írta alá. A szerződés szerint az alapítványnak 5 millió forintot kellett fizetnie a „Budapesti” megjelölés használatáért, holott az nem forgalomképes, adásvétel tárgya nem lehetett. Ugyanekkora összegben határozták meg a bál „szervezési és megvalósítási leírásának” vételárát, teljesen feleslegesen. Ugyanis az adásvétel napján az alapítvány egy másik szerződés keretében 10 évre szóló megbízási szerződést kötött a főszervezői teendők ellátására, megintcsak az Operabál Kft.-vel. A jelentésben szerint a leírtakból csak néhány oldal használható, értéke nem áll arányban az érte kifizetett összeggel.

Az Operabál megrendezéséhez szükséges díszletet szintén az Operabál Kft.-től vásárolta meg az Operaház 180 millió forint plusz áfáért. A szerződés szerint 2011 őszéig összesen 36,8 millió forintot fizettek ki. A díszletről nem készült értékbecslés, a beszerzéskori értéke a kft. nyilvántartása szerint 31 millió forint volt. A díszletparkot az értékesítést megelőzően nem újították fel, tehát 2009-ben nem érhetett többet, mint amikor a kft. eredetileg beszerezte. Mivel a szerződéses vételárnak csak egy részét fizették ki, itt is felmerült a hűtlen kezelés gyanúja. A Kehi felhívta a figyelmet arra, hogy bár a szerződések értékarányossága kérdéses, az Operabál megrendezése gazdasági szempontból indokolt, 2009-ben például 35 millió forint tiszta nyeresége volt belőle az Operaháznak. 2010 óta nem rendezték meg a budapesti Operabált.

Kiszervezett jogi osztály

Az Operaház működésével kapcsolatos jogi feladatokat 2008. július 31-ig a Jogi Iroda látta el 3 fő alkalmazottal. Ezután az iroda megszűnt, az alkalmazottak munkaviszonya megszűnt, a vezető jogtanácsoséval együtt, aki ugyanakkor 24 millió forint jutalmat kapott. A következő naptól a vezető jogtanácsos újra munkába lépett és ugyanazt a munkát végezte, mint korábban, de már mint a Nagy és Pál Ügyvédi Iroda ügyvédje. A Jogi Iroda átlagos havi bérköltsége 1,3 millió forint volt, a jogi feladatok ügyvédi irodán keresztüli ellátása viszont már havi 2,2 millió forintba került, így a kiszervezés 2010 végéig 23,5 millió forint többletköltséggel járt.

A hivatal megvizsgálta a tanácsadói szerződéseket is és arra jutott, hogy a Görgey Gábor képviselte Colombina Bt.-vel kötött szerződések alapján történt teljesítések nem álltak arányban a kifizetett pénzzel, a Consulting Center Kft.-vel kötött szerződésre pedig egyáltalán nem volt szükség. A rendelkezésre álló információk alapján nem igazolt a teljesítése a dr. Dézsi Mihállyal, a Szinetár Miklós résztulajdonában álló Cine-Art Kft.-vel és a Mode Rn Stúdió Bt.-vel kötött szerződéseknek. Ezek alapján 2 millió forintot meghaladó értékű vagyoni hátrány érte az Operaházat. A turistacsoportok operaházi látogatásával kapcsolatban is felmerült a hűtlen kezelés gyanúja. A Kehi megállapította, hogy a korábbi főigazgató 7 millió forint összegről mondott le ellenérték nélkül az Operabál Kft.-ről Operavisit Kft. névre váltó cég javára.

Ha további érdekességekre kíváncsi, töltse le a teljes jelentést! Az atlatszo.hu továbbra is várja a közérdekű bejelentéseket és a szőnyeg alá söpört korrupciós ügyeket leleplező kiszivárogtatásokat – forrásaink kilétét bizalmasan kezeljük, a kiszivárogtatás mikéntjéről ide kattintva tájékozódhat bővebben.

„A Magyar Állami Operaház működésének 2007. június 1. napjáig visszamenőleg történő rendkívüli ellenőrzése” c. Kehi-jelentést (2012) innen töltheti le (PDF)