Kis Oligarchatározó: Puch László

Minden magyar oligarchák őse, minden magyar pártpénztárnokok igazodási pontja és példaképe rendes baranyai sváb iparos családból származik, aki németes üzleti érzékkel kezeli pártját már az első pillanattól kezdve. Nagyapja mészárosboltját államosították, apját internálták az 1950-es években, az áfész vezető fiú mégis belépett az MSZMP-be 1980-ban, mert a párttagság meghozta számára a Bóly és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnöki pozícióját. Igazi üzemgazdász-karrierkáder tehát ő, akinek az ideológia tartozik és követel, az örök áfészes, aki számára a párt is szövetkezet, a tagsági könyv pedig részjegy. A Föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk és mindenünk meglesz.

1998-ban egy súlyos választási vereség után vette át a pártkasszát az addig egyszerű országgyűlési képviselő, akit a párt legerősebb, baranyai lobbija emelt egyre magasabbra az 1990-es évek elejétől. Nagy érdeme volt, hogy ekkor felismerte: változtatni kell, hiszen az ellenfél 1990 után fokozatosan nem csupán eltanulta, átvette, adaptálta, hanem tovább is fejlesztette az MSZMP majd az MSZP módszereit. Cselekedni kellett, mert a veszélyes versenytárs 1998-tól a telefonkönyvek és címlisták lecserélésével, egészpályás letámadással, a rendszerváltás után teljes gengszterváltással és megsemmisítéssel fenyegetett. Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát.

Mi ez a Kis Oligarchatározó?

Tudjuk persze, hogy az oligarcha fogalma kicsit homályos, kultúránként, országonként és koronként mást és mást lehet rajta érteni. Alapesetben mi kicsit leegyszerűsítő módon olyan üzletembert értünk majd a fogalmon, akinek vagyona az állammal folytatott vitatott üzleteknek hála gyarapodott és/vagy a vagyonát politikai befolyás kiépítésére is felhasználja, akár a további meggazdagodás, akár a hatalom irányítása céljából. Tovább a részletes definíciókra.

Egy áfészes mindig áfészes marad, jött tehát a Puch-Simicska féle nagy szövetkezés, amely a hetven-harminc több mint egy évtizedes békés aranykorát hozta el az országban. Medgyessy kontra Orbán, Medgyessy kontra Gyurcsány, Gyurcsány kontra Orbán – Miközben a felszín a politikai élethalálharcról szólt, a mélyben hideg és meleg, narancssárga és vörös, jin és jang nyugodt harmóniában olvadt eggyé. Élni és élni hagyni: autópályapénzek Kulcsár Attila árnyékbankján keresztül, vagy csak úgy, a guruló Strabag-forintok, a Budapest Airport megaprivatizáció viszontagságos politikai sztorija, a furcsa telekügyletek a reptér körül, és persze BKV-ügy minden mennyiségben – megannyi apró jele annak, hogy mindenki jól járt, mint a bólyi áfész éves nyereségrészesedésének kiosztásakor.

2008-ban átadta ugyan a pénztárnoki posztját Brecskáné Marikának, a párt addigi főkönyvelőjének, hogy államtitkár  lehessen a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumban, a 2010-es súlyos választási vereség óta pedig többször is hangsúlyozta, hogy kész teljesen háttérbe húzódni, hogy teret engedjen a fiatal feltörekvő nemzedéknek, de ezek inkább csak valamiféle taktikai visszavonulás részei. Az MSZP még mindig inkább az ő birodalma, mint bárki másé: a miniszterelnökként ellene törő Gyurcsány már a párton kívülről figyeli tevékenységét, az új pártelnök pedig a békesség kedvéért egyik pártfogoltját tette meg pártigazgatónak.

A nagy kérdés inkább az, hogy a 2010-es fiaskó után mire lesz elég uralni a megroggyant MSZP-t? Arra egyelőre mindenképpen, hogy miközben a régi harcostársak ellen vizsgálatok tucatjai folynak, egyesek közülük börtönben, mások előzetesben, megint mások menekülőben vannak, addig neki sikerült megúszni mindent. Ráadásul úgy, hogy – legalábbis állítása szerint – Simicska száma se az S se az L betűnél nincs meg a telefonjában.

Oligarchafok: 3,6

– vagyonfok: 4

– politikai befolyás: 4

– médiabefolyás: 3

Legjobb vicce: Törvényjavaslatot nyújtott be az átlátható pártfinanszírozásról

Legjobb mondata: „A korrupció nem párfüggő” és „Sosem tettem olyat, amiért kicsinálhatnának”

Legjobb oligarcha-barát: Simicska Lajos

>>> Tovább a Kis Oligarchatározóra

(Fotó: innen.)