Tíz szemkilövésnél tart a sárga mellényes tüntetőkkel szembeni rendőri erőszak Franciaországban

2 200 sérülés, ebből 10 maradandó szemkárosodás, 8 701 őrizetbe vétel, 1 796 bírói ítélet, 13 460 felhasznált gumilövedék és 4 942 oszlató gránát – a számok jól érzékeltetik, mekkora arzenál került bevetésre a 4 és fél hónapja minden szombaton tüntető „sárga mellényes” mozgalom ellen Franciaországban. A szakértők szerint 1968 óta példátlan erőszak miatt egyre több nemzeti és nemzetközi intézmény szólítja fel mérsékletre a francia kormányt, mind a tüntetők testi épségének, mind szabadságjogaiknak tiszteletben tartása érdekében.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire
megy el az adód 99 százaléka!

Március 6-én az ENSZ emberi jogokért felelős főbiztosa felszólította a francia államot, hogy indítson alapos vizsgálatot a „sárga mellényes” tüntetéseken alkalmazott „túlzott erőszakkal” kapcsolatban. 3 héttel korábban, február 14-én az Európai Parlament szavazott meg egy állásfoglalást, amely elítélte a rendőrség által „aránytalan” mértékben használt erőszakot.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ENSZ-biztos Michelle Bachelet, Chile korábbi elnöke ugyan csak 4 sort szentelt Franciaországnak az egyenlőtlenségekről szóló genfi beszédében, de ez is kiütötte a biztosítékot a francia kormányerőknél, akárcsak a konzervatív táborban, amely kikérte magának, hogy egy sorban említsék Venezuelával és Haitivel.

Ezek az országok, akárcsak Szudán és Zimbabwe is szerepeltek Bachelet példái közt, aki  megállapította, hogy az „egyenlőtlenségek minden országot érintenek, még a leggazdagabbakat is”. Szerinte a sárga mellényesek az ellen tüntetnek, amit a gazdasági jogokból és a közügyekből való kizárásukként értelmeznek, és további dialógusra bátorította a kormányt.

Amely azonmód válaszolt is e vádakra, jelezve, hogy már megtették a magukét, azaz minden szükséges esetben vizsgálatot indítottak: ezek száma március 1-én 162-nél járt.

Történetesen épp ezen a napon interpellálta a kormányt egy baloldali képviselő is (France insoumise, FI), akit állítása szerint teljesen indokolatlanul gumibotozott meg a rendőrség a március 2-ai bordeaux-i tüntetés végén, miközben épp békésen távozni készült. A belügyminiszter lényegében azt válaszolta, hogy a képviselőnek nem kellett volna provokálni a rendőröket… A kormány hozzáállását sokak számára provokatívan illusztrálja az alábbi videó, ahol a miniszter, aki december elején elrendelte a rendőrségi taktika megváltoztatását (többek között a sokat kritizált mobilegységek bevetésével),  gyerekeknek magyarázza egy tévéadásban, mely testrészekre lehet célozni gumilövedékkel:

Christophe Castaner évoquant le LBD #AuTableau #GiletsJaunes pic.twitter.com/EOuVW4ayzX

— David Perrotin (@davidperrotin) 2019. február 20.

Az ENSZ már korábban is erős kritikával illette a franciaországi rendfenntartás körülményeit, az EP elítélő nyilatkozatával egy időben, és egy emberi jogi szakértő csoport révén jelezte aggodalmát a magas számban előforduló interpellációk, őrizetbe vételek, motozás és a tüntetők tárgyainak elkobzása, illetve az olyan „nem halálosnak” mondott fegyverek, mint a gránátok és gumilövedékek által okozott súlyos sérülések miatt.

A szakértők felszólították Párizst, hogy gondolja át rendfenntartó politikáit, a szabadságjogok biztosítása érdekében. A múlt héten a szenátusban is megszavazott, úgynevezett anticasseurs (kb. „antivandál”) törvénnyel kapcsolatban is jelezték, hogy az súlyosan korlátozhatja a gyülekezési szabadságot. A gumilövedékek használatának felfüggesztését a rendfenntartó akciók során már több ízben (2017 decembere után 2018 januárjában) is kérte a francia ombudsman, akárcsak az Európa Tanács.

A szervezet emberi jogi komisszárja, Dunja Mijatović február 26-án közreadott memorandumában olyan kormányzati adatok is szerepeltek, amelyek december óta nem voltak nyilvánosak: ezek szerint a sárga mellényesek mozgalmának kezdete és február 4. között a francia rendvédelmi erők 12 122 gumilövedéket (hivatalos nevén önvédelmi golyó, LBD), 1 428 azonnali könnygáz gránátot (GLI F4) és 4 942 oszlató gránátot vetettek be.

Nyilvános és megbízható hivatalos statisztika hiányában a biztos a sérülésekkel kapcsolatban egy újságíró, David Dufresne által összegyűjtött adatokra támaszkodott, amelyeknek Dufresne Twitterén kívül néhány hete a Mediapart portál ad helyet.

A fotókkal, videókkal, pontos helyszínnel és kategóriánként feljegyzett, dokumentált és kereshető esetek március 14-én a következőképp álltak össze:

– 522 bejelentett esemény

– 1 haláleset

– 214 fejsérülés

– 22 szemsérülés (látáskárosodással)

– 5 leszakított kéz.

Dufresne külön kategóriakánt tartja számon a „megaláztatásokat” – ezek sorában az egyik legutóbbin a komoly túlerőben lévő rendőrök elveszik, amúgy nyilvánvaló ok nélkül egy biciklis futár biciklijét, és nem is adják vissza; de a megfélemlítéseket, a sajtó munkájának akadályozását és a szitkokat, sértéseket is. Ezekből a kategóriákból és a sérülésekből áll össze a félezer bejelentett „esemény”.

Az oldal által számon tartott áldozatok közül 396 tüntető volt, 37 kiskorú vagy középiskolás, 19 járókelő, 56 újságíró és 14 „médic”, azaz a szervezetten orvosi segítséget nyújtó önkéntesek egyike.

Az egy nappal korábban közreadott, hivatalos adatok szerint a belügyminisztérium 2 200 sérülést tart nyilván, 10 maradandó szemsérülést, 8 701 őrizetbe vételt, 1 796 bírói ítéletet, 243 bejelentést a rendőrségi felügyeletnél, 174 megindult nyomozást; a bevetett muníciók sorában 13 460 gumilövedéket, 1 428 könnygázgránátot, 4 942 oszlató gránátot, és végül 1500 sérülést a rendvédelmi erők tagjai közt.

Dunja Mijatović határozottan elítélte az egyes tüntetők által alkalmazott erőszakot is, illetve „a rasszista, antiszemita vagy homofób megnyilvánulásokat és agressziót”, de emlékeztetett arra, hogy a rendőri erők feladata elsősorban a polgárok és emberi jogaiknak védelme. Azonban a sérülések száma és súlyos jellege szerinte azt bizonyítja, hogy az alkalmazott módszerek inkompatibilisek e jogok tiszteletben tartásával.

A biztos rendkívüli aggodalmát fejezte ki a „megbízható, ellenőrizhető és hihető” beszámolókkal kapcsolatban, amelyek a rendőrök által okozott súlyos csonkításokról, maradandó, többek között fejsérülésekről adnak számot. A gumilövedékek által okozott fejsérülések önmagukban bizonyítják e fegyver aránytalan és a rendvédelmi kontextusban alkalmatlan használatát, amelyet szerinte számos forrása elítélt, köztük, a sérülések jellege miatt orvosi szakértők is.

Február végén, egy Angela Merkellel tartott sajtótájékoztató során Emmanuel Macron határozottan kiállt a köznapi nevén „flashballnak” nevezett gumilövedékek mellett, kijelentve, hogy

„a használatát elkerülendő legjobb módszer az, ha nincsenek olyan emberek, akik úgy vélik, hogy a szombat délután rendeltetése, hogy kirakatokat törjenek be, és különféle intézményekre vagy a rend erőire támadjanak. … Megmondom kereken: nem fogom hagyni, hogy a rendőrök minden eszköz nélkül legyenek kénytelenek biztosítani a rendet, és megvédeni magukat olyanokkal szemben, akik ma már fegyverekkel és a lehető legrosszabb szándékkal érkeznek.”

Az utóbbi hónapok elsősorban a sárga mellényesek, de a középiskolások tiltakozásai nyomán is (ez utóbbiak főleg a hírhedt sárban térdepeltetős videóval jutottak el a világsajtóba) talán először került hosszabb időre a fősodratú média és politikai vita terébe az a tény, hogy mennyire jogtipró és elnyomó az a rendvédelmi gyakorlat, amely ugyan nem a semmiből tűnt elő, de mint már korábban is írtuk, évek óta fokozatosan vált egyre általánosabbá, és a sárga mellényesek kapcsán talán még súlyosabb fokozatra jutott.

A probléma, és a kétely, hogy talán mindez mégsem járja egy magát amúgy a demokrácia bajnokának tartó országban, először tavaly nyáron, a Macron biztonságáért felelős Alexandre Benalla botránya nyomán került előtérbe. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy nagyjából 2015 őszére, a terrorista veszélyre hivatkozva állandósult „szükségállapot ürügyén a szocialista kormány által betiltott környezetvédő demonstrációkra, majd 2016-ban a munkatörvény kiváltotta milliókat megmozgató óriástüntetésekre datálható, hogy a korábban egy szűkebb lakossági csoportnak „fenntartott” rendőri erőszak „demokratizálódott”, és már egy május elsejei, hagyományos felvonuláson is büntetlenül bevethetővé vált.

Addig elsősorban a bevándorló gyökerű és lakóhelye révén is szegregált lakosság, főleg fiatal férfi tagjainak, illetve a társadalmi-politikai mozgalmak radikálisabb elemeinek osztályrésze volt az olykor brutális túlkapásokat is következmények nélkül hagyó “rendfenntartás”, akárcsak a mindennapok rutinjává vált megaláztatások.”

Egy fiatal férfi ellen elkövetett erőszak nyomán újraindult a vita a francia rendőri túlkapásokról

Február 2-án délután 4 rendőr kezdett igazoltatni néhány fiatalt a Párizstól északra fekvő Aulnay-sous-Bois egyik lakótelepén.

Ekkor azonban, 2015-2016 táján a neoliberális munkajogi reform „szükséges volta” és talán az a tény is, hogy az antidemokratikus és jogtipró erőszak forrása egy magát szocialistának mondó kormány volt, meggyőzte a sajtó és a politikai elit zömét arról, hogy békés és teljesen ártalmatlan tüntetőket is lehet következmények nélkül brutalizálni. A rendőrség adatai szerint 2017 során 46%-kal több esetben vetették be az LBD gumilövedékeket.

Az Emmanuel Macron elnöksége alatti fejlemények pedig arra utalnak, hogy ez a trend, a népszerűtlen politikák nyomán keletkező elégedetlenség minden áron való elfojtása csak egyre súlyosabb formákat ölt.

Még december végén állapította meg a Le Monde-nak adott interjújában Fabien Jobard szociológus, a rendőrségi kérdések szakértője, hogy a sérülések számát és súlyosságát tekintve 1968 óta példátlan a tüntetések mérlege. Jobard szerint elsősorban nem a rendőrök, hanem az általuk használt felszerelés és a kapott parancsok a problematikusak, amelyek együttesen, a többségében tapasztalatlan és még Párizst sem ismerő vidéki tüntetőkkel szemben csak eszkalálták az erőszakot.

A már említett David Dufresne szerint az is fontos adalék, hogy a hétről-hétre óriási tömegben bevetett, mintegy 60-80 ezer rendőr kétharmadát egyáltalán nem képeztek ki erre a feladatra:

Az erőszak legitimációja nem csupán a kormányon és a felügyelete alatt álló rendőri szerveken múlik, mindehhez szükség van az igazságszolgáltatás, és az ott dolgozók szakmai, érdekvédelmi szervezetei, a törvényhozás és az államszervezet felügyeleti szervei és persze a sajtó, a meghatározó civil szervezetek, mondjuk az iskolák esetében a tanári, szakmai kollektívák „kollaborációjára” is. És úgy tűnik, az utóbbi hetekben legalább azt sikerült elérni, hogy megtörjön az aránytalan erőszakot legitimáló konszenzus.

Ebben fontos szerepet játszhatott a társadalmi mozgalmak és az erőszak dokumentációjában elkötelezett sajtó, akárcsak maguk a sárga mellényesek, akik több héten át a megcsonkított áldozatok előtérbe tolásával is tiltakoztak az állam kegyetlensége ellen. Más civilek kezdeményezései mellett, az Emberi jogok ligája (LDH) és a CGT szakszervezet január végén jogi úton próbálta elérni többek között a gumilövedékek betiltását, amit az Államtanács azóta elutasított, de az LDH újabb feljelentést tervez.

[Communiqué commun]
Mettons fin aux blessures graves pendant les #manifestations : parce que ces dérives du pouvoir sont inacceptables dans un #EtatdeDroit, nous entamons avec la #CGT une action en #justice pour interdire l’usage des #flashball ! #LBD40
➤ https://t.co/1agxkM1cV7 pic.twitter.com/6T5SiCxJcJ

— LDH France (@LDH_Fr) 23 януари 2019 г.

Olykor pedig még váratlanabb helyről érkezik a lázadás: így pl. egy párizsi rendőrőrs jogi kérdésekre specializálódott csapata egész februárban nem vette fel a munkát, így tiltakoztak a szerintük illegális őrizetbe vételi gyakorlat ellen. Elmondásuk szerint korábban szóbeli, de nemrég írásos utasítás kötelezi őket arra, hogy teljesen törvénytelen, preventív vagy a törvényeket manipuláló ürüggyel (pl. egy papírmaszkot és egy transzparenst tiltott fegyvernek minősítve) tartsák benn hosszabb időre a sárga mellényes tüntetőket, ezzel lényegében megakadályozva, hogy tüntessenek.

Tiltakozásuk csak fenyegetésekbe torkollott, egy olyan közegben, ahol szerintük már régóta a statisztika fényezése a cél, nem a valóban értelmes rendőri feladatok elvégzése, és ahol a túlterheltség, a méltatlannak és olykor törvénysértőnek tartott gyakorlat miatt több kollégájuk is a kiégés, depresszió szélére került. A Mediapart portálnak álnéven nyilatkozó rendőrök tisztában voltak vele, hogy belső vizsgálattal kell számolniuk, és adott esetben fegyelmi eljárással: egy kisebbségi szakszervezet vezetője ellen február közepén indult vizsgálat, mert a kormány „autoriter túlkapásairól” beszélt a sárga mellényesek kapcsán.

A gumilövedékekkel kapcsolatos súlyos problémákat a portálnak anonim módon más szakszervezeti vezetők is megerősítették: bár a különféle muníciókkal felmerült technikai hibákat is kiemelik, több nyilatkozó elsősorban magát a gumilövedékek használatát tartja problematikusnak a tüntetések kontextusában. Ahogy egyikük aláhúzza, 3 hónap alatt több muníciót lőttek el, mint a gumilövedék rendőrségi használatának kezdete, azaz 2007 óta összesen.

Az önkényes őrizetbe vételek ellen az igazságszolgáltatás több szervezete is tiltakozott, és külön felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy ezt, a véleményük szerint teljesen illegális gyakorlatot nyíltan védi a párizsi prefektúra. Rémy Heitz egy március 5-én született levélben amellett érvelt, hogy azok is benntarthatók egy éjszakára vagy akár tovább a rendőrőrsökön preventív, megelőző jelleggel, akiket egyébként semmilyen törvénysértéssel nem vádolnak.

A Franciaország ügyvédjeinek szakszervezete (SAF) egyik vezetőjét idézve, „a sárga mellényesek mozgalmának kezdete óta tanúja vagyunk annak, hogy az ügyészség instrumentalizálja az igazságszolgáltatást, mintha az lenne a célja, hogy így korlátozzon egy társadalmi mozgalmat.”

Az alapvető szabadságjogok korlátozására tett legnyilvánvalóbb kísérlet az az „antivandál” törvény volt, amelyet múlt héten fogadott el csont nélkül a konzervatív többségű szenátus, és amely mögül, most úgy tűnik, mégiscsak kihátrál a köztársasági elnök.

Március 11-én jelentette be a kormányszóvivő, hogy a megszavazás előtt álló törvénnyel kapcsolatban Emmanuel Macron alkotmányossági vizsgálatot kezdeményez az alkotmánybíróság szerepét betöltő Conseil constitutionnel-nél. Úgy tűnik, a számos helyről érkező kritika hatott, illetve az elnök esetleg azt akarta megelőzni, hogy a zömében baloldali ellenzéki képviselők által bejelentett hasonló kezdeményezés nyomán dobja vissza a törvényjavaslatot a Tanács.

Az is lehetséges, hogy így próbál elhatárolódni a miniszterelnök – a korábban a konzervatív Republikánusok kötelékébe tartozó Édouard Philippe – által kezdeményezett reformtól, amely többek között lehetővé tenné, hogy a prefektusok előzetesen megtiltsák egyes személyeknek, hogy tüntessenek, ezen, tüntetéstől eltiltott polgárokról adatbázist vezetne, és újradefiniálná az arc elrejtésének törvénysértését (ennek a könnygáz miatt hordott maszkok miatt van jelentősége).

Akár így, akár úgy, ez az első pont, ahol megtörni látszik az elmúlt hónapok autoriter, a tüntetők szabadságjogait és testi integritását egyaránt figyelmen kívül hagyó gyakorlat.

A sárga mellényesek kapcsán jóval szélesebb nyilvánosság előtt megfogalmazódott problémák és vádak ezzel együtt továbbra is terítéken maradnak, ezt például az áldozatok által kezdeményezett eljárások is bizonyossá teszik. Kérdés, hogy lesz-e olyan kitartó ellenállás az intézményes szereplők és a civil társadalom részéről, amely feltartóztathatja az állami erőszak évek óta súlyosbodó trendjét.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: 2019.január 5. Párizs Boulevard Saint- Germain; fotó: Christophe Becker, Flickr.