Teljes szigeteket loptak el politikusok a Maldív-szigeteken: pályáztatás nélkül adtak területet szállodaláncoknak, majd zsebre tették a pénzt

Valószerűtlenül kék tenger, homokos tengerpart, napsütés: a Maldív-szigetek első ránézésre egy földi paradicsomnak tűnik, ami hatalmas lehetőséget jelent a turizmus számára. Ám a sok pénz sötét ügyletekre csábít egyeseket: az OCCRP riporterei olyan dokumentumokhoz jutottak hozzá, amelyekből kiderült, hogy a Maldív-szigetek politikai vezetői illegálisan adtak bérbe teljes szigeteket nemzetközi turisztikai cégeknek. Az így befolyt pénzt pedig szétosztották egymás között.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Maldív-szigetek az Indiai-óceánban fekszik, népessége csupán 350 ezer fő. Az ország ezernél is több szigetből áll. Az elmúlt néhány évtizedben fellendülő idegenforgalom radikálisan megváltoztatta a szigetországot, amelynek korallzátonyait a tengerészek korábban elkerülték. 2016-ra a Maldív-szigetekre látogató turisták száma elérte az évi 1,3 milliót.

Az OCCRP újságírói olyan dokumentumokhoz jutottak hozzá, amelyek többmillió dolláros kárt okozó csalást bizonyítanak: helyi politikusok több tucat szigetet adtak bérbe befektetőknek nyilvános pályázat nélkül, a bevételt pedig ellopták.

A kiszivárgott anyagok között olyan új bizonyítékok is szerepelnek, amelyek arra utalnak, hogy a Maldív Köztársaság tekintélyuralmi kormányzást folytató volt elnöke, Abdulla Jamín is érintett a botrányban. [A fordító megjegyzése: a Maldív-szigeteken 2018. szeptember 23-án tartottak elnökválasztást, amelyet Jamín elveszített.]

Az illegális ügyletek legfontosabb szereplője a szigetország egykor nagy befolyással bíró turisztikai minisztere, Ahmed Adíb volt.

Az OCCRP újságírói kiszivárogatatott, illetve nyilvános dokumentumokból gyűjtöttek információt több mint ötven olyan szigetről és lagúnáról, amelyeket a 2014 és 2015 között adtak bérbe. Az üzleteket nyilvános pályázat nélkül kötötték meg, ezért illegálisak.

A Maldív Köztársaság számvevőszékének korábbi elnöke, Nijaz Ibrahim szerint a kiszivárgott dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy mindenki – a kormánytól kezdve a helyi üzletembereken át a külföldi befektetőkig – fittyet hányt a turisztikai törvénynek az 1970-es évek óta érvényben lévő azon cikkelyére, amely kiköti, hogy az állami tulajdont képző szigeteket csak nyilvános pályáztatással lehet bérbe adni.

Nijaz szerint, aki 2016-ban halálos fenyegetések miatt elmenekült a szigetországból, a Maldív-szigeteken területet bérlő turisztikai nagyvállalatoknak – mint például a Waldorf Astoria, a Westin, és a Meliá szállodaláncoknak – kötelessége ellenőrizni, hogy a nevüket viselő, paradicsomi üdülőhelyekhez törvényesen és etikusan jutottak-e hozzá.

A bukott miniszter

A Maldív-szigetek egykori diktátora, a harminc éven át uralkodó Maumún Abdul Gajúm idejében a turisztikai engedélyeket nagyrészt a hatalomhoz közel állók megjutalmazására használták. Ebben az időben vezették be azt az azóta is használt üzleti modellt, hogy egy-egy szigetet vagy lagúnát egyetlen üdülőhelyüzemeltetőnek adnak bérbe. Ez a modell a kisvállalkozókkal szemben a nagybefektetőknek kedvezett.

Gajúmot 2008-ban, az ország első demokratikus választásán leváltották. Gajúm féltestvére, Abdulla Jamín elnök 2013-ban került hatalomra.

Jamín elnöksége alatt a 36 éves Ahmed Adíb pályája üstökösként látszott felívelni. Adíb 2013 előtt turisztikai miniszterként dolgozott egy korábbi kormányban, és Jamín első kabinetjének is tagja lett. 2015-ben előléptették, így a miniszteri poszt mellett alelnökként is szolgált.

Adíb és Jamín azonban nem sokkal később összekülönböztek. 2018 szeptemberében Jamín yachtján robbanás történt; a robbanásban az elnök felesége megsérült. A kormány az állítólagos gyilkossági kísérlettel Adíbot vádolta. A férfit lemondásra kényszerítették, és terrorizmussal vádolták meg.

Adíb bukásával derült fény arra, hogy a politikus egészen a Jamínnal való látványos szakításáig széles körben üzérkedett a befolyásával.

A bírósági ügyek és egy 2016 hivatalos ellenőrzés nyomán körvonalazódott az illegális ügylet, amelynek keretében az ország szigeteit kiárusították. Jelen cikk a 2016-ban nyilvánosságra került dokumentumokra, valamint újabb, azóta kiszivárgott dokumentumokra alapozva mutatja be a szigetek bérbeadásának történetét.

Hogyan lehet ellopni teljes szigeteket?

Grafika: OCCRP / Edin Pasovic

Az események középpontjában Ahmed Adíb állt, valamint barátja, Abdulla Ziját, aki a Maldives Marketing & Public Relations Corporation (MMPRC) nevű állami cég ügyvezető igazgatója volt. AZ MMPRC-t 2009-ben alapították, hogy a Maldív-szigeteket, mint idegenforgalmi célpontot külföldön népszerűsítse. Ám az állami cég hamarosan eredeti céljától eltérő szerepben találta magát: szigeteket lízingelt.

2014 májusától kezdődően a potenciális befektetők, akik magukénak akartak tudni egy darabkát a paradicsomból, egyszerűen csak megkörnyékezték a két tisztviselőt, vagy kapcsolatba léptek közvetítőikkel. A turisztikai minisztérium pedig ahelyett, hogy maga kötött volna bérleti szerződéseket, az MMPRC-n keresztül intézte a bérbeadást. A befektetők ezután az MMPRC-nek fizettek, teljesen kihagyva a turisztikai minisztériumot az üzletből.

Az államháztartás helyett Adíb és cimborái a pénz nagyrészét magánkézben lévő bankszámlákon helyezték letétbe. Többek között egy Scores of Flair nevű, a miniszter barátaiból álló zenekar számlájára is tettek letétbe pénzt.

Ezután a pénz egy részét állítólag Jamín elnökhöz lojális „postások” osztották szét országgyűlési képviselők, bírák, és gengszterek között.

Eközben az állam szinte semmennyi pénzhez sem jutott az üzletekből. Egy 2016-os vizsgálat szerint közel 80 millió dolláros állami kár keletkezett. Néhány szerencsés befektető pedig többmillió dollárral kevesebbet fizetett egy-egy sziget lízingeléséért, mint amennyit szabályosan eljárva kellett volna fizetnie.

„Azok jártak jól, akiknek közvetlen kapcsolatuk volt a miniszterhez,” nyilatkozta az OCCRP-nek egy idegenforgalomban utazó, az egyik szigetbérlési ügyletben részt vevő üzletember, aki megtorlástól tartva anonimitást kért.

„Nyilvánvaló, hogy az elnök tudott a dologról”

Egy kormányhivatalnok, akinek közvetlen tudomása volt az ügyletekről, és aki megtorlástól tartva szintén névtelenséget kért, úgy nyilatkozott az OCCRP-nek, hogy az elnök maga is részt vett a bizniszben.

A Maldív-szigetek törvényei szerint ugyanis a lakatlan szigeteket a halászati és mezőgazdasági minisztérium felügyeli. Adíb rendszeresen kérte az elnököt, hogy adjon ki utasítást, amelynek alapján a lakatlan szigetek átkerülnek a turisztikai minisztérium felügyelete alá; ezeknek a kéréseknek az elnök rendszeresen eleget is tett.

Az újságírók által megszerzett, a turisztikai minisztériumból kiszivárgott iratok is ezt támasztják alá. A minisztériumban iktattak olyan leveleket, amelyek az elnöki hivatalból érkeztek, és legalább 24 szigetet adtak a turisztikai minisztérium kezelésébe.

Jamín nem válaszolt a riporterek kérdéseire. Ám idén szeptemberben egy helyi tévéinterjúban az elnök – a botrány kirobbanása óta először – elismerte, hogy engedélyezte a szigetek átadását Adíb minisztériumának azért, hogy bérbe adhassák azokat.

Az elnök úgy érvelte: mindé több üdülőhely van az országban, annál több lesz a költségvetés bevétele, azaz csökkenthető a hiány.

„Nem az a kérdés, hogy miért adták bérbe a szigeteket. A kérdés az, hogy mi történt a bevétellel. Erről az elnöknek nem volt tudomása. Az elnöknek arról volt tudomása, hogy a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó szigetek átkerültek a turisztikai minisztérium felügyelete alá,” nyilatkozta Jamín, egyes szám harmadik személyben említve saját magát.

Ennél is figyelemreméltóbb, hogy az elnökhöz lojális országgyűlési képviselők 2016-ban elfogadták a turisztikai törvény módosítását, amelynek értelmében többé nem követelmény a nyilvános pályáztatás. Ellenzéki politikusok szerint ez a lépés lényegében „legalizálja a korrupciót”.

Írta: Aubrey Belford és Zahína Rasíd

A cikk elkészítésében közreműködött: Aisha Kehoe Down

Fordította: Orosz Kata 

A jelentősen bővebb, eredeti, angol nyelvű összeállítást itt olvashatja.

Nyitó grafika: OCCRP