Egy fiatal férfi ellen elkövetett erőszak nyomán újraindult a vita a francia rendőri túlkapásokról

Február 2-án délután 4 rendőr kezdett igazoltatni néhány fiatalt a Párizstól északra fekvő Aulnay-sous-Bois egyik lakótelepén. A rendőrök vallomása szerint a drogdílereknek falazók tipikus füttyjelei miatt kezdeményezik az akciót, és a 22 éves Théo, aki azt állítja, éppen csak átment a téren, ahol egy csoportban állt a többi fiú, ráadásul zenét hallgatva, elsőre nem is értette, mi történik.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
18516641-1-42

Miután őt is falhoz állítják, és az egyik rendőr ráüt a hátára, eszébe jut, hogy azon a helyen nincsenek biztonsági kamerák, ezért azt gondolja, „kénytelen lesz ügyesen küzdeni, hogy elérjen oda, ahol már felveszik, mi történik”. A BFM televízió közzé tette az áldozat nyilatkozatát, amit innentől kezdve a kamerák és a szemtanúk felvételei is igazolnak: az egyik rendőr többször ráüt a lábára, majd amikor térdre esik, és nadrágja már lecsúszott, kap egy horizontális ütést a teleszkópos gumibottal.

Théo összeesik, megbilincselik, és utasítják, hogy üljön fel. Erre képtelen, a rendőrök magukkal viszik az autóhoz, ahol a férfi szerint újabb ütések záporoznak rá, főleg intim testrészeire, köpések és olyan sértések kíséretében, mint a nigger (négro), bamboula (feketékre használt vulgáris, pejoratív kifejezés) vagy a ribanc.

Mivel a rendőrőrsre érve továbbra sem tud felülni, és nagyon vérzik, ezért nehezen lehet az előírás szerint a padhoz kötözni is, valaki végül úgy dönt, hogy súlyos az állapota, és mentőt hívnak hozzá, a kórházba megállapítják, hogy sürgős műtétre szorul.

Az orvosi viszgálat dokumentálta a férfi fej- és koponyasérüléseit, a végbélnyílásnál történt 10 centiméteres behatolást és a keletkezett súlyos sérülést, illetve 60 napos munkaképtelenséget állapított meg. A rendőröket hamarosan csoportosan elkövetett nemi erőszak gyanújával vették őrizetbe, de vasárnap az illetékes ügyészség eljárást már „csak” erőszak miatt indított, véletlennek minősítve a végzetes mozdulatot.

A döntést óriási felháborodás követte, többek között a település jobboldali polgármestere követelte, hogy alapos és igazságos vizsgálat legyen az ügyben. Az instruáló bíró döntése nyomán a nemi erőszak vádja is visszakerült a korábbiak mellé. Ezzel az egyik eljáró rendőrt vádolják; a többieket pedig hivatalos személyként, fegyveresen és csoportosan elkövetett erőszakkal.

Mindannyiukat felfüggesztették, szabadlábon védekezhetnek, és ketten nem mehetnek Aulnay-sous-Bois-ba.

A francia törvények szerint a szexuális penetráció, amely kényszer, erőszak, fenyegetés révén vagy meglepetésszerűen történik, nemi erőszaknak minősül, és maximum 15 év börtönnel szankcionálható. Szükséges azonban a szándékosság, és az ügyészség, akárcsak a többségi, egyébként erősen jobbosnak tartott Alliance rendőrszakszervezet szerint ezúttal ez nem állt fenn. Sajtóinformációk szerint a rendőrség felügyeleti szerve (IGPN) is erre a következtetésre jutott.

Egy hasonló ügyben állt bíróság elé januárban egy másik rendőr, aki szintén a végbélnyílásnál okozott sérülést gumibotjával, ő véletlen mozdulatra hivatkozott: az ügyész hat hónap felfüggesztett börtönt és egy éves munkájától való eltiltást kért, az ítélet február végén várható.

Mindkét esetben felmerül a gumibot helytelen használatának kérdése, azt ugyanis oldalról, lapjával kellene kezelni, mert „szúrófegyverként” veszélyes sebeket okozhat. Ráadásul Franciaországot már két ízben elítélte az Emberi Jogok Európai Bírósága, a gumibot súlyos sérüléseket okozó és kínzásnak minősülő használata miatt.

A témához kapcsolódó korábbi cikkeink:

A francia állam „összekeveri és összemossa a civil mozgalmakat a terroristákkal”

Gyilkolt a tömegoszlató gránát Franciaországban

Fogadjunk, nem találod ki, hol járhat letöltendő börtön tüntetésért

Théo egyébként büntetlen előéletű, a környéken jól ismert, közösségi szereplő, és szombat este szolidaritási tüntetést rendeztek mellette, akárcsak hétfőn. Keddtől országos szinten is szerveződni kezdtek a demonstrációk, Párizs után többek között Lille, Rennes és Strasbourg városaiban vonulnak utcára az erőszak ellen és igazságot követelve az áldozatoknak. Szombat óta, mint a rendőri erőszak hasonló túlkapásai nyomán, minden éjszaka rendbontások történtek Aulnay-ban, majd a környékbeli lakótelepeken.

Többek között autókat, buszmegállókat, néhány üzletet rongáltak meg, szemeteseket gyújtottak fel, és persze a kivezényelt rendfenntartókkal is konfrontálódtak a résztvevők. Az eszkalációt jelzi, hogy hétfőn éjjel a rendőrség éles tölténnyel adott le figyelmeztető lövéseket, szerintük azért, mert egy csoport rendőrt bekerítettek, és nem volt más lehetőségük. Egyes források szerint Aulnay-ban, akárcsak más negyedekben a rohamrendőrség mintha direkt lépett volna fel provokatív módon.

Hétfőn éjszaka 26 személyt állítottak elő, 17-üket, többségben kiskorúakat már szerdán bíróság elé állítottak. A felnőtt korúakat több hónapos börtönbüntetésre ítélték, mert a rendőrség szerint csapdát állítottak neki – bár semmilyen erőszakos dolgot nem tettek, de erre készültek volna. Egy nap alatt persze nem lehet kivizsgálni az alibiket, bizonyítani, hogy az érintettek valóban terveztek valamit; de erre ezúttal nem is volt szükség.

A rendőri erőszak ellen küzdő egyik civil szervezet vezetője, Amal Bentounsi szerint a „srácok azt mondják, az oké, hogy minket pofoznak a rendőrök, de ő nem érdemelte EZT”. A rendszeres pofonokat más tudósítás is említi: „Théo, a gumibotot leszámítva, az itt minden napos, a normalitás.” De többen is úgy érzik, néhány hónapja különösen elfajult a rendőrök viselkedése; van, akit hetente 4-szer, 6-szor igazoltatnak, a fiúknak-férfiaknak nem tanácsos az utcán, vagy a házak között tartózkodniuk. „Mintha azt akarnák bizonyítani, hogy nem vagyunk itt otthon„.

Bár sok hasonló településnek megvan a maga sérelme vagy tragédiája, Aulnay egyik lakója szavaival mindez „sosem látott mértékben sokkolta” a helyieket. A feszültség enyhítése érdekében kivételes egységben léptek fel a politikusok: a polgármester, maga is volt rendőr, támogatásáról biztosította a családot, és több ízben kérte a kormányt, adjon „erős jelet, hogy a helyi lakosok mellett áll, és nem ellenük van”.

Nők, többségükben családanyák vezették a hétfő tüntetést Aulnay-sous-Boisban; fotó: Milos Krivokapic, AP, forrás: Le Figaro

Már ez a reakció is jelzi, mennyire konfliktusos a viszony a francia lakosság egyes csoportjai és az államhatalom, különösen a rendőrség között, ezúttal azonban François Hollande köztársasági elnök személyesen látogatott el Théo betegágyához a kórházba, kedden délután. Majd az Elysée is közzé tette a fiatalember üzenetét, amelyben azt kérte Aulnay lakosaitól, hogy „srácok, ne háborúzzatok, legyetek egységesek és bízzatok az igazságszolgáltatásban”.

Objektíven nézve, valóban minden okuk megvan arra Théo „szomszédjainak”, hogy bizalmatlanak legyenek mind a kormánnyal, mind az államhatalommal, mind a rendőröket felelősségre vonó igazságszolgáltatással szemben. Ugyanis a szocialisták elmúlt ötévi kormányzása nem igazán hozott pozitív változást az életükben, ami pedig a rendőri erőszakot és túlkapásokat illeti, Hollande-ék még legfontosabb ígéreteiket sem valósították meg, amilyen például a diszkriminatív igazoltatások gyakorlatának felszámolása.

Ez a látható kisebbségeket, főleg arabokat és feketéket, illetve bizonyos „érzékeny” negyedek lakóit, elsősorban fiatal férfiakat, olykor gyerekeket sújtó gyakorlat – a fehér fiatalok számára jobbára ismeretlen, az említettek számára olykor naponta többször is megvalósuló megaláztatás. A többségi rendőri szervezetek ellenezték szigorúbb szabályozását, az egykor belügyminiszter, később kormányfővé lett Manuel Valls és Hollande számára pedig fontosabbnak tűnt a rendőrök jóindulatának megőrzése, mint a „negyedek” és a bevándorló gyökerű lakosság bizalmának visszaszerzése.

A diszkriminatív igazoltatás elleni egyik kampányban ismert személyiségek meséltek az első alkalomról, amikor igazoltatták őket, itt Lilian Thuram sportoló.

Hétfőn az ombudsman is bejelentette, vizsgálatot indít az ügyben, „amely tükrözi azokat a konfliktusokat, amelyek olykor az igazoltatásokból születnek”; és újfent sajnálatát fejezte ki, hogy az állam még arra sem hajlandó, hogy követhető, ellenőrizhető módon hajtsa ezeket végre. Legfrissebb, pont januárban közreadott jelentése szerint az arab és fekete fiatal férfiakat hússzor nagyobb eséllyel igazoltatják, és persze a módszer sem ugyanaz egy elővárosi telepen, mint mondjuk a párizsi Opera előtt.

A „mindenki a falhoz”, az alapos motozás, akár kiskorúak esetében is, és a sértések, tegezés, ütések elterjedt gyakorlatnak számítanak a civil szervezetek beszámolói szerint is. Praktikus célja lehet mindennek a rendőrségi statisztikák javítása, ugyanis az illegális drogok használata vagy adásvétele miatt előállított személyek könnyen és gyorsan növelik a „megoldott ügyek” számát, hiába van kisstílű tételekről szó. Hasonlóképpen, ha az igazoltatás elfajul, és a delikvens hatósági személy elleni erőszakkal vádolható meg, az újabb strigulát hoz a sikeres ügyek rubrikájában.

Ezen felül persze a súlyosan diszkriminatív gyakorlat a lakosság egyes részeinek „kontrollját”, másképp megaláztatását és elnyomását szolgálja; de afféle politikai biztosíték is a szociális problémákat kizárólag rendvédelmi megoldásokkal kezelni kívánók, illetve a bevándorló gyökerű honfitársaikat másodrendű polgároknak tartó rasszista választók felé.

Nem véletlen, hogy az ez ideáig leghírhedtebb és legtragikusabb igazoltatási kísérlet, ami 2005-ben Clichy-sous-Bois-ban 2 kamaszfiú, Zyed és Bouna halálához, egy harmadik súlyos sérüléséhez, és a francia elővárosok eddigi legnagyobb horderejű zendüléséhez vezetett, egyszersmind ugródeszkaként is szolgált az akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy karrierjéhez.

Ahogy az sem, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) vezére, Marine le Pen kedden 3 rendőrőrsöt látogatott meg, hogy támogatásáról biztosítsa az ott dolgozókat, akiknek azt ígéri, megválasztása esetén felfegyverzi őket, nemcsak fizikailag, hanem az „ártatlanság vélelmét” is megerősítve. Újságírói kérdésre válaszolva visszautasította, hogy túlkapásnak minősítse a történteket: meg kell várni a vizsgálat eredményét. Estefelé, az FN kampányfőnökének kommunikációs felelőse pedig e szavak kíséretében rakta ki „Marine” és a kórházba látogató Hollande fotóit Twittere. „Egyikük a nemzet pajzsát óvja, a másikuk a csőcseléket.”

Egy tavalyi kutatás szerint a rendőrök és a katonák több mint fele a Frontra szavazott 2015-ben, ez 2012-höz képest 20 pontos növekedés.

A 2005 őszén, egy hét leforgása alatt az egész országra kiterjedő lázadások térképén az elsőként bekapcsolódó települések, köztük Aulnay; forrás: Wikipedia

A Médiapart portál tudósítója a hétfői tüntetés több résztvevőjét is megszólaltatta. Többek számára személyes tapasztalat egyes helyi rendőrök erőszakos fellépése. Egy nő arról számol be, hogy öccse, akit már többször őrizetbe vettek, rendszeresen véraláfutásokkal távozik a rendőrségről, a rendőrautókban és az őrsön is többször megverték. Panaszt tenni a nyilatkozók szerint nem érdemes, „szinte mindenkinek van otthon elutasító levele” a rendőrségi felügyelettől.

Többen utalnak arra, hogy vannak „jó rendőrök is”, így az, aki mentőt hívott Théóhoz, de ismerik a most vád alá helyezetteket is, akik néha „nem is viszik be az embereket, csak megverik őket”. Omar, Théo egyik barátja szerint „most azért beszél róla mindenki, mert nemi erőszak történt. … Azért vált ismertté az ügy, mert a média nyomást gyakorol, de ha maguk már nem lesznek itt, újrakezdődik minden.”

A 22 éves Théóval ellentétben, akinek csak keresztnevét fedte fel a sajtó, a feltételezett rendőri túlkapások legutóbbi áldozatának családneve is ismert. A 24 éves Adama Traorét tavaly júliusban, Párizstól északra egy kisváros csendőrőrsén érte a halál. Amikor a rosszulléthez riasztott tűzoltók a helyszínre érnek, a fiatal férfi hason fekszik a földön, hátán összebilincselt kézzel. A tűzoltóknak többször kell kérniük, hogy vegyék le a bilincset, mert a rendőrök szerint Traoré szimulál, és nagyon erőszakos. Valójában már nem lélegzik, és mire a tűzoltók által riasztott mentők megérkeznek, már csak a halál beálltának megállapítása marad.

„Théo és Adama emlékeztetnek arra, miért futott Zyed és Bouna.” Az áldozatok neve közismert az érintettek körében, történeteik túlságosan régóta ismétlik ugyanazt a sémát.

Traoré alig egy órával korábban elmenekül, amikor egy bárban igazoltatnák a rendőrök, üldözése alatt ketten is megsérülnek – egy rendőrnek kimegy a bokája, egy másikat fellök egy járókelő –, de végül sikerül az amúgy semmivel sem vádolt férfit elfogni, hárman a földre teperni és megbilincselni. Adama már ekkor légzési problémákra panaszkodik, a rendőrautóban rosszul lesz, be is vizel – de a csendőrök szerint ez is szimuláció.

A történtekről persze nincs videófelvétel, ahogy csak rendőrségi tanúk vannak; a halál oka pedig ma is ismeretlen, bár 2 orvosi szakvélemény szerint is fulladás váltotta ki. Az utólagos vizsgálatban eljáró ügyészség több nyilvánvaló hibát is elkövet az ügyben, mire a dossziét a család kérésére áthelyezik Párizsba.

Több mint 2000 tüntető követel igazságot Adamának július 22-én, Beaumont-sur-Oise-ban; fotó: LP/F.Naizot, Le Parisien

Aulnay-val ellentétben, ahol a polgármester azonnal és folyamatosan támogatásáról biztosította a családot, Traoré esetében a helyi polgármester asszony és az áldozat családja közti viszony végzetesen elfajult. A szintén jobboldali Nathalie Groux tavaly novemberben arra szólította fel Facebookon a „a tősgyökeres polgárokat”, hogy fegyverkezzenek fel, és jöjjenek segíteni a szegény, eszköztelen rendőreinknek. 10 nappal később azt állította a népszerű Le Parisien napilapnak, hogy a lakosság annyira feldúlt, hogy készen áll a fegyveres harcra.

A két nyilatkozat között Beaumont-sur-Oise önkormányzata közgyűlést hirdetett, amelyen a polgármester asszony által tett feljelentések (fenyegetések, sértések miatt) jogi költségeinek átvállalásáról lett volna szó. A közgyűlésen azonban szeretett volna részt venni a Traoré-család és kb. 60 támogatójuk, de a bejáratnál feltartóztatták őket, és a helyzet elfajult. A bejutást követelőket könnygázspray-vel elriasztó rendőrnőt arcon ütötték, majd a tömeg végül feloszlott. 5 nappal később letartóztatják Adama két fivérét, 8 rendőr és csendőr panasza nyomán, a városházánál történtek miatt; jelenleg is a börtönben várják tárgyalásukat, miközben tovább folyik a vizsgálat testvérük halálának körülményeiről.

A sors és a politikai napirend iróniája, hogy a Nemzetgyűlés épp kedden délelőtt kezdte tárgyalni a rendvédelmi erők fegyverhasználatának megkönnyítését célzó törvényjavaslatot. Az új szabályozás 4 rendőrt ért agresszió miatt öltött formát, és a 2015-ben bevezetett szükségállapot nyomán egyre komolyabb feszültségeket próbálja kezelni az állami erőszakszervezetek soraiban.

Október elején egy 15 fős csoport megtámadott és többek között Molotov-koktélokkal dobált meg 2 rendőrautót, a bennük ülő 4 rendőr megsérült, ketten súlyos égési sebeket szereztek. Az eset nyomán a rendvédelmi szervek eddig sosem látott tüntetés hullámmal tiltakoztak. Január elején 7 személyt vettek őrizetbe gyilkossági kísérlet vádjával, közülük 3-an kiskorúak voltak az októberi támadás idején – mindannyian életfogytiglani börtönt kockáztatnak.

Aulnay a hírhedten szegény és „érzékenynek” tartott Seine-Saint-Denis megyében található – az egyik helyi szocialista képviselő, Daniel Goldberg kedden, a törvényjavaslat tárgyalásakor figyelmeztette a kormányt, itt az ideje, hogy nemzeti szinten is tudatosodjék annak fontossága, hogy megváltozzék ezekben a negyedekben a rendőrség és a lakosság viszonya, különös tekintettel az igazoltatások indítékaira és technikáira. Nem valószínű, hogy a hatalomból 3 hónap múlva távozó François Hollande-nak lesz még alkalma tenni valamit a 2012-es kampányban tett ígéretei betartása érdekében.

Dobsi Viktória

A címlapképen a rendőrök a hétfői tüntetést felügyelik Aulnay-sous-Bois-ban, fotó: Cyril Zannettacci, Libération.

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás. Részletek itt.