Ez a poszt először az iranhumanrights.org-on jelent meg, és itt a Nemzetközi Kapmány az Emberi Jogokért Iránban (ICHRI) közreműködésével tesszük közzé. 

Ahmad Zeidabadi újságíró, aki 6 évet töltött börtönben azért, mert a munkáját végezte. Május 22-én Gonabad városába, Északkelet-Iránba szállították, hogy megkezdje száműzetését. Családját késő májusban értesítette a teheráni ügyészség arról, hogy Zeidabadit Gonabadba száműzik, rögtön a Rajaee Shahr börtönből való szabadulását követően.

Zeidabadi száműzetésének azonnali végrehajtása ilyen hosszú börtönbüntetés után meglehetősen szokatlan, családja számára pedig megrendítő, mivel sokan úgy gondolták, hogy végül nem kerül erre sor.

Az ügyről egy jól informált forrás azt mondta a Nemzetközi Kampány az Emberi Jogokért Iránban képviselőjének, hogy a családot a bíróság arról informálta, hogy Zeidabadi ötéves száműzetését kettőre csökkentették. Az új döntést azonban hivatalosan nem jelentette be a bíróság.

2009. június 12-én a Forradalmi Gárda hírszerző ügynökei tartóztatták le Zeidabadit, aki az országos Alumni Egyesület (Advar) főtitkára is volt egyben. Ezután az Evin börtön Gárda által fenntartott 2-A részlegébe szállították. 2009. november 23-án kezdődött meg a tárgyalása. Hat év börtönre, öt év gonabadi száműzetésre ítélték, és egy életre eltiltották a szociális és politikai ügyektől. A vádak: „államellenes propaganda” terjesztése, „lázadás szítására megszervezett gyülekezés és összeesküvés az elnökválasztás után” és „a Legfelsőbb Vallási Vezető inzultálása”.

2010 februárjában több másik politikai fogollyal együtt a Karadzs városban lévő Rajaee Shahr börtönbe szállították, ahol börtönbüntetésének nagy részét töltötte.

Zeidabadi politikai elemző végzettséggel az Ettela’at napilapnál újságíróként kezdett dolgozni 1989-ben. Letartóztatása előtti években leginkább reformista újságoknak dolgozott. Tagja volt az Iráni Újságírók Egyesülete igazgatótanácsának is. A 2009-es vádemelés legfőbb oka az iráni Legfőbb Vallási Vezetőnek, Ali Hámeneinek írt nyilvános levele volt, amelyben megbízhatóság hiánya miatt kritizálta a vezetőt.

A bírósági végzés szerint Zeidabadinak személyesen kell megjelennie Gonabadban a kormányzó hivatalában. „Korábban a teheráni ügyészség egyik hivatalnoka tájékoztatta Zeidabadi családját az újságíró száműzetésének végrehajtásáról, akik nem hittek neki. Nem gondolták volna, hogy hat év börtön után további kínszenvedésnek fogják kitenni” – mondta a forrás.

Egy 2015. május 19-i posztban Zeidabadi felesége, Mahdieh Mohammadi Gordani, a következőt írta: „Eddig arra vártunk, hogy hat év után, május 21-én kiengedjék Ahmadot, de most azt mondták nekünk, hogy száműzni fogják a börtön után. Úgy érezzük, hogy teljesen el vagyunk nyomva.”

Politikai foglyok Iránban

2015. április 28-án Charlie Rose készített egy interjút Irán külügyminiszterével, Mohamad Dzsavad Zariffal. Amikor az iráni bebörtönzött újságíróról kérdezte, a következőt mondta a külügyminiszter:

Mi nem tartóztatunk le embereket a véleményük miatt. A kormány tervezi az emberi jogok megerősítését az országban, ahogy minden kormánynak tennie kellene. Úgy gondolom, hogy kormányként ez kötelességünk is az állampolgárok felé. De azok az emberek, akik bűncselekményeket követnek el, vagy megsértik az ország törvényeit nem takarózhatnak azzal, hogy újságírók vagy politikai aktivisták. Az embereknek be kell tartaniuk a törvényeket.

Azonban amikor Ali Motahari iráni parlamenti képviselőt arról kérdezték 2015. május 12-én a Zanjan Egyetemen tett látogatása során, hogy vannak-e politikai foglyok Iránban, ő a következőt válaszolta:

Néhány fogolynak nem volt szerepe a 2009-es eseményekben [utalás az adott év vitatott elnökválasztását követő tüntetésekre]. Ők egyszerűen csak reformista szemléleteik miatt vannak börtönben, vagy azért, mert aktívan részt vettek a reformista mozgalmakban. Én személy szerint sohasem értettem, hogy milyen bűnt követtek el.

Ez a bejegyzés eredetileg a Global Voices Online magyar oldalán jelent meg Creative Commons 3.0 licenc alatt. Szerző: ICHRI. Fordító: Wolford Zsófi.