A tudomány autonómiájának visszaállítását követelik, és az egyetemi modellváltást bírálják az akadémiai szférában

Az akadémiai autonómia helyzetének értékeléséről rendezett konferenciát az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 Kör és az Akadémiai Dolgozók Fóruma a Central European University (CEU) Nádor utcai épületében május 17-én, szombaton. Az eseményen felszólalt Enyedi Zsolt, a CEU politológus-szociológus professzora, Csaba László közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Bán-Forgács Nóra jogász, az Akadémiai Dolgozók Fórumának tagja is. 

„Szeretnénk érteni azt a képtelen világot, amelyben élünk. Vallom, hogy a paradoxon is érthető” – mondta nyitóbeszédében Máté András, az Oktatói Hálózat (OHA) tagja. Felvezetőjében külön köszöntötte a sajtó képviselőit, kiemelve a kormánypárti Magyar Nemzetet és annak nemrég megjelent cikkét, amelyben tévesen tüntették fel a felszólalók személyét, annak ellenére, hogy a programban és Facebook eseményen is szerepelt az intézményi affiliáció. Az eseményen felszólaló Arató Andrásra a Klubrádió elnök-vezérigazgatójaként hivatkoztak a cikkben, miközben Arató a New York-i The New School for Social Research professzora. Hasonlóan tévesen jelölték meg a cikkben Lőrincz Viktort is, birkózóként bemutatva őt, miközben az Akadémiai Dolgozók Fórumának elnöke.

Az előadók húsz percben mondták el értelmezéseiket az elmúlt időszak oktatást érintő átalakításairól.

Kiéheztetés, felmorzsolás és kifárasztás

Enyedi Zsolt, a CEU professzora Az illiberális stratégia és a felsőoktatás című előadásában arról beszélt, hogy számos európai országban, például Szerbiában, Törökországban, Szlovákiában éri brutális támadás a felsőoktatási autonómiát. Bár szerinte Magyarországon – a felsorolt országoktól eltérően – sokkal kevésbé nyílt a harc, számos aggodalomra okot adó dolog történt az elmúlt években.

„Ami Amerikában egy brutális támadás formájában zajlik, az itthon inkább a kiéheztetés, felmorzsolás és kifárasztás logikáját követi.”

Szerinte az intézmények financiális meggyengítése, zsarolhatóvá tétele zajlik. Példaként hozta fel a kancellári rendszer bevezetését és a modellváltást. Előadásában arról is beszélt, hogy az akadémiai szabadság garanciái meggyengültek, és az egyetemek megszűntek a civil társadalom részeként működni. Úgy vélte, az egyes felsőoktatási intézmények között hierarchia van, amelyben a kritikus intézmények elesnek a forrásoktól, mások új fejlesztési lehetőséget és értékesebb képzési programokat kapnak. Ezt az új hierarchiát erősíti a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyre növekvő súlya is a felsőoktatáson és államigazgatáson belül.

Előadásában arról is beszélt, hogy a felsőoktatásban létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) létrehozásával számos intézmény a közvagyon magánvagyonná alakításának színterévé vált. Felsorolásában megemlítette az egyes intézmények – pl. a CEU és a Színház- és Filmművészeti Egyetem – elleni célzott támadásokat is, Jogi bizonytalanságról is beszélt a CEU törvény kapcsán. Elmondta, hogy a CEU az Oktatási Hivatalhoz fordult annak érdekében, hogy megtudja, teljesítik-e a törvényi feltételeket.

„Ennek lassan egy évtizede, a kérdést újra meg újra feltettük, választ a mai napig nem kaptunk. Milyen államiság ez így?” – tette fel a kérdést előadásában a CEU professzora.

Volt-e mesterterv?

Kenesei István, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa előadásában azt a kérdést tette fel, hogy volt-e mesterterv. Ezt olyan események felsorolásával igyekezett megválaszolni, amelyek döntően a felsőoktatás átalakításával hozhatóak kapcsolatba, és amelyeket a közvélemény több alkalommal is bírált. Felsorolásában szerepelt a Magyar Tudományos Akadémia Várbéli épületeinek eladása, az MTA vegzálása, a KEKVA egyetemek és azok kuratóriumának létrehozása, a Fudan egyetem ügye, és a HUN-REN-elnök Gulyás Balázs megjelenése is.

Kenesei szerint a felsőoktatást érintő döntések meghozatalában nincs koncepció, nincs mesterterv, úgy fogalmazott, hogy „alkalmatlan emberek kapkodását” látja.

Kutatói aktivizmus és a modellváltás számai

Halmai Gábor, az European University Institute professzora az akadémiai aktivizmussal kapcsolatos előadásában így fogalmazott:

„Eljött az idő sajnos arra, hogy a tudomány képviselői, jogászok és nem jogászok, bevessék tudásukat és ha kell, legyenek aktivisták.” 

A konferencia első részét Arató András értékelte, majd ezt követte Kováts Gergely prezentációja. A Corvinus oktatója előadásában a modellváltásról beszélt. Megjegyezte, bár más országokban is vannak alapítványi modellben működő felsőoktatási intézmények, itthon ez a rendszer sajátosan valósult meg oly módon, hogy a már létező modellekből és gyakorlatokból emelt át részleteket a kormány, és azokat adaptálta a magyar helyzetre. „Ha lemegyünk az intézmények szintjére, akkor azt látjuk, hogy nagyon heterogén az, amit az intézmények irányításában, autonómiájában látunk. A kuratórium egy erős felhatalmazással rendelkező szerv, amely vagy él vagy nem él ezzel a helyzettel. Ezért is nem mindegy, hogy kik irányítják.”

Egyes intézményekben csökkent a szenátus szerepe

A Corvinus oktatója egy ábrát is bemutatott, melyben feltüntette, hogy mekkora hatáskörrel rendelkezik az egyes egyetemeken a kuratórium és a szenátus. „A modellváltás előtt, az állami intézmények esetében egy kettős irányítású rendszer valósult meg, javarészt közös döntések születtek. Ahol az ábrán piros van, ott jellemzően elvonták a szenátus hatáskörét, ahol meg zöld van, ott bővítették a hatáskörét. Az ábra azt mutatja, hogy a pénzügyi területen szinte teljesen elvonták a szenátus hatáskörét (a költségvetésben pl. vagy véleményezési vagy nem definiált jogosítványa van az ide tartozó kérdésekben).

Hatásköri megoszlás a modellváltó egyetemeken. Forrás: Kováts Gergely

A szervezeti hatáskörök tekintetében például van olyan intézmény, ahol az SZMSZ-t csak véleményezheti a szenátus, ami azért érdekes, mert ebben vannak lefektetve az oktatással, vizsgáztatással kapcsolatos kérdések is. Ebben tehát van egy hatáskör-csökkenés. A másik sokatmondó elem, hogy milyen vezetési modell alakult ki a felsőoktatási intézményeknél. Nagyjából három modell látszódik: a duális, amely a korábbi kancellári rendszernek felel meg; egy rektori irányítás, ami visszatér a kancellári rendszer előtti szintre, és van egy elnöki rendszer, amelyben van egy olyan szereplő, amelyet döntően nem az intézmény választ, és sokkal erőteljesebb hatásköröket gyakorol.”

Intézményi vezetési modellek a modellváltásban. Forrás: Kováts Gergely.

Az oktató előadásában bemutatta azt is, hogy hogyan változott a szenátus összetétele a modellváltás során. Kováts Gergely megjegyezte, hogy az intézmények harmadában a szenátusban olyan emberek ülnek, akik nagyon nagy mértékben függenek a menedzsmenttől. Összességében szerinte ezekből az adatokból az látszik, hogy egyes intézményeknél van egy hatáskör csökkenése a szenátusoknak és van egy személyi változás is. Mindebből pedig az látszik, hogy a szenátusok szerepe csökkent.

Közösen kellene, de…

Előadásának második részében azt a kérdőívet mutatta be, melyet a modellváltott intézmények szenátusi tagjainak küldtek. Ebben azt mérték fel, hogy a szenátus tagjai számára egyes kérdésekben mi lehet a kívánatos, és a valóságban, a gyakorlatban ez hogyan működik. Például a rektorválasztás kapcsán a szenátusok azt gondolják, hogy nagyjából vagy nekik kellene dönteniük, vagy a kuratóriummal közösen. Ehhez képest azt tapasztalják, hogy – a válaszadók egyharmada szerint – a kuratóriumok erről egyedül döntenek.

Ugyanez igaz a vezetési struktúrára és a kuratóriumi tagok megválasztására. Kováts Gergely előadásának végén hangsúlyozta, ez egy pillanatkép, hiszen a szabályok bármikor megváltozhatnak.

Összetétel modellváltás előtt és után. Forrás: Kováts Gergely.

Minek nevezzelek?

A következő felszólaló Lőrincz Viktor volt, aki az Akadémiai Dolgozók Fórumának elnökeként (és nem birkózóként) arról az átalakítási folyamatról beszélt, mely az MTA kutatóhálózatát érintette az elmúlt években. Beszédét a Szuverenitásvédelmi Hivatal nemrég megjelent jelentésével kezdte, amelyben Láncziék azt vizsgálták, hogy az Európai Unió 2021 és 2027 között futó kutatási és innovációs programja, a Horizont Program milyen szuverenitásvédelmi kockázatokat jelent Magyarország számára.

Lőrincz Viktor előadásában kitért az MTA-tól elszakított kutatóhálózat helyzetére is. Megjegyezte, hogy annyi változáson esett át a szervezet, hogy a kutatók lassan azt sem tudják, hogyan kell épp a munkahelyüket hívniuk.

Az MTA-tól elszakított kutatóhálózat aktuális nevei. Forrás: Lőrincz Viktor

Kitért a HUN-REN törvényre is, mely ellen a szervezet még a kihirdetése előtt tiltakozott. Azt mondta, hogy bár a kutatóhálózat nemzetközi átvilágítását, értékelését a HUN-REN vezetése elvégeztette, annak eredményéről és az abban foglaltakról még mindig nem tudnak semmit. Szerinte az új törvény szövegezése sem egyértelmű, nem derül ki például belőle, hogy mit jelent az, hogy a „tudomány művelői”, ráadásul hiába mondja azt a kormány, hogy nem a KEKVA egyetemek mintájára írta a törvényt, a szövegezése nagyban megegyezik azzal.

Az MTA elleni per is előkerült

Őt követte Csaba László, közgazdász, az MTA rendes tagjának előadása, aki az akadémiai szféra alávetéséről beszélt, illetve arról értekezett, hogy elérték-e az egyetemek átalakításával azt a célt, amit kitűztek. Az Akadémia helyzete más előadásban is előkerült, Bán-Forgács Nóra jogász arról a perről és annak furcsaságairól beszélt, melynek tárgya az akadémiai vagyon eladásával kapcsolatos akadémiai közgyűlési határozat megsemmisítése.

A jogász hangsúlyozta: bár a perben az MTA az alperes, sem Radnóti Sándor, sem Vörös Imre, sem az ADF nem az Akadémia ellen perelnek, hanem annak érdekét védik. Jogellenesnek vélik ugyanis azt, hogy az Akadémia saját szabályzatával is (pl. értékbecslés) szembemenve eladja az ingatlanvagyonát. Bán-Forgács Nóra szerint az Akadémiának van egy nagyon erős igazodási kényszere a kormány felé, és a hatalom méltatlan helyzetbe kényszeríti az akadémikusokat.

Sarkadi Balázs orvos-biokémikus is részt vett az eseményen, az MTA ügye kapcsán megjegyezte: „jelentkezzen, aki még belénk akarja törölni a cipőjét”.

Az esemény zárásaként a szervezők egy nyilatkozatot fogadtak el, melyben követelik a tudomány autonómiájának visszaállítását. Követelésüket írásban is megfogalmazták, melyet hamarosan a nyilvánosság számára is elérhetővé tesznek.

Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: A tudomány autonómiájáról szóló konferencia a CEU épületében (a szerző felvétele)