Pert nyertünk az NFI ellen, nyilvánosak a Petőfi-film díszletének szerződései
Az NFI először kitakarta, kiknek és mennyiért adták ki a Rákay Philip-féle Most vagy soha! díszletvárosát, most fél évnyi per után kiderültek a részletek.
Megjelent a MÚOSZ évkönyve. A Magyar Sajtó 2025 című kiadványban az újságíró-szervezet eseménynaptárt közöl az elmúlt év legfontosabb médiatörténéseiről, ezt egészítik ki az elemző írások, amelyek segítenek értelmezni a háttérfolyamatokat, a strukturális változásokat és a sajtót érintő szakmai, gazdasági és társadalmi kihívásokat. Hangsúlyt kapnak a főszerkesztői megszólalások is: több vezető szerkesztő a saját szerkesztősége nézőpontjából ír a magyar sajtó helyzetéről és mindennapi dilemmáiról a 2025-ö évre visszatekintve, akár értékelve azt. Az Átlátszó főszerkesztője az alábbiakban foglalta össze a lap elmúlt évét.
Több mint tíz éve építgeti a kormánypárt azt a kampányt, ami az elmúlt évben kis híján az Átlátszó de facto betiltásához vezetett – hogy végül miért nem nyomták meg a képviselő urak a gombot, és hogy esetleg mikor fogják mégis, azt ma még csak találgatni lehet.
A kormányoldalról átláthatóságinak, máshonnan inkább ellehetetlenítésinek látszó törvénytervezet nem előzmények nélküli: éven belüli felvezetője volt a miniszterelnök hírhedt poloskázós, tavaszi nagytakarítós beszéde, de a magyar közéletet mérgező külföldi ügynökökről és hazaárulókról szóló narratívát már több mint egy évtizede építgeti a Fidesz.
Ennek a narratívaépítésnek pedig részben nemzetközi támogatásokból működő, és ezeket a támogatásokat mindig nyilvánosan vállaló szerkesztőségként gyakori célpontja volt az Átlátszó: nálunk nem kellett nagyot nyomozni a Magyar Nemzetnek, a Pesti Srácoknak, a Tűzfalcsoportnak, a Civil Összefogás Fórumnak, és végül a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak sem ahhoz, hogy a világ szerencsésebb részein jól csengő nevű szervezetek névsora köré font bizarr összeesküvés-elméletekkel ijesztgethessék az olvasótáborukat, hiszen a saját magunkra nézve is komolyan vett átláthatóság jegyében (például a minket vádoló sajtóorgánumokkal is ellentétben) a törvényi minimumon túl is minden támogatóról és támogatásról beszámoltunk a pénzügyi beszámolóinkban és a honlapunkon.
Így aztán a támadások és a lejáratókampányok többé-kevésbé rendszeresek voltak az elmúlt évtizedben, 2018-ban például egy hétig nyomta a teljes propagandagépezet – a bulvárlapoktól a hírportálokon keresztül az országos tévéhíradókig – a Brüsszelben Magyarország ellen konspiráló főszerkesztő legendáját, úgyhogy olyanokhoz is eljutott a hírünk, akik korábban aligha olvasgatták lelkesen az Átlátszó cikkeit.
Az már más kérdés, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kétes hírnévvel – a magunk eszközeivel igyekeztünk cáfolni a hazugságokat, cikkekkel védekeztünk, néha pereltünk is: már két éve sajtópert nyertünk a Magyar Nemzet és az MTI ellen, mert egy az egyben átvették és terjesztették a Civil Összefogás Fórum (CÖF) „Nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet az Átlátszó” című, valótlan tényállításokkal és sunyi rágalmakkal vastagon tűzdelt propagandaanyagát.
Így utólag visszanézve egyébként a CÖF 2023-24-es lejáratókampánya már a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehívását megalapozó szellemi építkezés része lehetett: két év alatt három sajtótájékoztatót tartottak rólunk, ahová csak a kormánymédiát hívták meg, és ezeken az autodafékon már nem csomagolták sejtetésekbe és utalgatásokba a mondanivalójukat, hanem nyíltan kimondták, hogy nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik a működésünket, „a külföldről idetelepített ügynökszervezetek azért dolgoznak, hogy gyengítsék a magyar államot, ellehetetlenítsék a nemzeti kormányt”.
Ezt a narratívát emelte aztán állami szintre a Szuverenitásvédelmi Hivatal rólunk szóló jelentése: miután tavaly az elsők között indítottak ellenünk vizsgálatot, megállapították, hogy az Átlátszó “tevékenysége hírszerzés és dezinformáció, és tevékenysége súlyosan sérti Magyarország szuverenitását”, indoklás gyanánt pedig elismételték a propagandasajtóból már unásig ismert összeesküvés-elméleteket.
Ezen a ponton megint elgondolkodtunk, hogy érdemes-e még védekezni vagy inkább csomagolni kellene, de végül győzött a hazaszeretet, és bepereltük az állami hivatalt, akik a bíróságon egy bohóctréfával próbálták bizonyítani a hazug vádjaikat, és első fokon annak rendje-módja szerint el is vesztették a pert. Itt tartunk most, és kíváncsian várjuk, hogy a jövő évben mi jöhet még.
A MÚOSZ-évkönyvet itt lehet megrendelni.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal-adománnyal! Köszönjük.
Támogatom PayPal-adománnyalHa az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
1% TÁMOGATÁS
Az NFI először kitakarta, kiknek és mennyiért adták ki a Rákay Philip-féle Most vagy soha! díszletvárosát, most fél évnyi per után kiderültek a részletek.
A Mészáros és Mészáros Zrt. a Belfry PE Kft.-vel illetve a KE-VÍZ 21 Kft.-vel kiegészülve lett befutó. A Strabagot aránytalanul alacsony árajánlat miatt kizárták.
Heti lapszemlénk.
Ablonczy Bálintnak, a Válasz Online újságírójának doktori disszertációja a lap kiadványaként jelent meg rengeteg korabeli, elsősorban romániai/erdélyi fotóval.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!