Soros György után egy ötven éve halott gróf lett a mai migránsválság bűnbakja. Megnéztük, miről is írt valójában a „Kalergi-tervről” szóló legenda főszereplője, Richard von Coudenhove-Kalergi – a tanulság leginkább az, hogy utánajárás és forráskritika nélkül semmit sem szabad elhinni.
Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
„Soros-tervről” az országgyűlési kampány óta ritkán hallani, viszont az utóbbi hónapokban többször előkerült egy hasonló legenda a Fidesz-közeli sajtóban. A narratíva szerint igazából valaki már jóval Soros György előtt kitalálta, hogy Európát bevándorlókkal kell elárasztani, és voltaképpen ezt a tervet hajtja végre mind Soros, mind a vezető brüsszeli politikusok. Ez a valaki nem más, mint a néhai Richard von Coudenhove-Kalergi gróf, az EU-t is inspiráló páneurópai mozgalom alapítója.
Richard von Coudenhove-Kalergi (1894-1972) apja osztrák-magyar gróf, a Monarchia diplomatája, édesanyja Aoyama Micuko, japán nemesi család leszármazottja volt. Kalergi az első világháború hatására az európai egységgondolat híve lett, úgy gondolta, csak az európai országok szövetségre lépésével lehet elkerülni egy újabb háborút, illetve megőrizni Európa függetlenségét Oroszországgal és az Egyesült Államokkal szemen.
1921-ben megalapította a Nemzetközi Páneurópai Uniót, és az európai egység programját több kiadványban és könyvben is hirdette az európai országok közötti viták békés rendezését, az államok közös katonai szövetségbe és vámunióba lépését. A mozgalomhoz korán csatlakozott többek között Albert Einstein, Thomas Mann, Konrad Adenauer és Habsburg Ottó, a mozgalom későbbi vezetője.
Kalergi II. világháború kitörése után Franciaországba, majd az USA-ba menekült, és a szövetséges vezetőket igyekezett meggyőzni az európai egység támogatásáról. A háború után részben Kalergi elképzelései inspirálták Adenauer és Charles de Gaulle politikáját, valamint az EU elődszervezeteinek (ESZAK, Európai Gazdasági Közösség) létrejöttét. Szintén Kalergi volt az, aki először javasolta az Örömódát az egyesült Európa himnuszának.
A „Kalergi-tervről” szóló legenda nem új, évek óta terjed az interneten, nem túlzás azt állítani, hogy a nyugati fajvédő körök egyik kedvenc összeesküvés-elméletéről beszélünk. Fontos tehát róla beszélni, különösen azért, mert az elmúlt egy-két évben a magyar kormányközeli sajtóban (elsősorban a Magyar Időkben és a Demokratában) is előtérbe került.
A narratívát a legjobban talán Fricz Tamás tavalyi, a Magyar Időkben megjelent cikke foglalja össze: „Ha alaposabban megnézzük, hogy Kalergi mit is vázolt fel” – írja – „akkor azt állapíthatjuk meg, hogy céljai kísértetiesen hasonlítanak azokra a törekvésekre, amelyek egyfelől a brüsszeli elitet, másfelől pedig a Soros György mögött is álló globális köröket jellemzik napjainkban.”
Mint írja, Kalergi előírta, hogy az európai egység megteremtése „érdekében Európa népeit színes népekkel – ázsiaiakkal, afrikaiakkal – kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen sokaság, amelyet a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tud uralni. Ez az új embertípus egy eurázsiai-negroid keverék lesz, amely leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlítana. Tervei megvalósításának első lépéseként az európai nemzetek önrendelkezési jogától való megfosztását hirdette; ezt követné a nemzeti közösségek megszüntetése a tömeges bevándorlás (!) és az etnikai szeparatista mozgalmak által.”
Ezekhez az idézetekhez két dolgot érdemes hozzáfűzni. Az egyik az, hogy Orbán Viktor többször is hasonló vádakkal illette az uniós vezetőket, bár a Kalergi-terv említése nélkül: „A brüsszeli élcsapat és a többi, nemzetállam-ellenes vezető a migrációt esélynek és lehetőségnek tekinti ma is. Esélynek arra, hogy egy multikulturális, kevert népességű, egységessé simított birodalommal váltsák fel a nemzetállamok Európai Unióját” – mondta például tavaly október 23-án.
A másik érdekesség, hogy a Magyar Időkben 2017-ben még egy teljesen tényszerű cikk jelent meg Kalergi grófról. Ebben a szerző, Baranyai László azt írta, „Coudenhove-Kalergi valójában tehetséges és agilis, jó szándékú ember, igazi emberbarát volt, és semmi köze Soros nyílt társadalmához”, könyvében pedig „szó sem esik a nemzetállamok felszámolásáról, sem ázsiai vagy afrikai tömegek betelepítéséről Európába.”
Mi tehát az igazság? Valóban máig a néhai gróf terve alapján cselekszik mindenki Soros Györgytől a nyugat-európai politikusokig? A rövid válasz az, hogy nem: Kalergi hivatkozott írásában valóban egy szó sincs az Európába irányuló bevándorlásról, az európai kultúra elpusztításáról pedig végképp nem. A hosszabb válaszért érdemes közelebbről megnézni Kalergi eredeti írásait.
Az „Kalergi-tervet” taglaló írások, köztük Fricz Tamás cikke a gróf 1925-ös, Praktischer Idealismus (Gyakorlati idealizmus) című könyvére hivatkoznak, ami valójában nem a páneurópai mozgalom programja, hanem Kalergi személyes filozófiai elmélkedéseit tartalmazza. A könyvből sajnos magyar fordítás nem készült, de az interneten könnyen elérhető az eredeti német szöveg, illetve amatőr angol fordítások (itt és itt).
Mielőtt beleolvasnánk a könyvbe, fontos tudni, hogy milyen történelmi kontextusban íródott. Az 1920-as években járunk, Európa még alig tért magához az első világháború okozta sokkból, és a korszak számos gondolkodóját főként azt foglalkoztatja, hogyan lehetne elkerülni a jövőben a hasonló vérontást – többek között ez a cél inspirálta az európai egységgondolatot, amelynek Kalergi az egyik előfutára volt.
Fontos körülmény az is, hogy ekkoriban gyerekcipőben jártak az olyan humán tudományok, mint a pszichológia, az antropológia vagy a genetika. A nyugati világban ehelyett még bőven divatban volt az eugenika és a tudományos rasszizmus, de érezhető még a korábbi századok arisztokratikus szemlélete is. A humán tárgyú művekben ezek a gondolatok gyakran keveredtek homályos, metafizikai teóriákkal.
Kalergi 1925-ös könyvét hasonló fejtegetéssel vezette be: különböző embertípusokat és „lelki alkatokat” kategorizál – úgy vélte, az ember személyiségét nagyban meghatározza a származása. Kalergi olyan ellentétpárokat hasonlított össze (ez a módszer az egész könyvet átszövi), mint a polgár és az arisztokrata, az urbánus és rusztikus ember, valamint az általa „belterjesnek” és „kevert vérűnek” vélt csoportok. Kevert vérű embernek, írta, „többféle lelke” van, a belterjes embernek „egyféle lelke”.
Itt szerepel az a megjegyzés, amit a jobboldali sajtóban rendre idéznek (gyakran az eredeti szöveget elferdítve) az európai népek lecseréléséről szóló Kalergi-terv bizonyítékaként: „A távoli jövőben az ember hibrid lesz. A mostani rasszok és kasztok áldozatul esnek a távolságok és az előítéletek legyőzésének. A jövőben megjelenő eurázsiai-negroid fajta külsőleg az ősi egyiptomiakhoz lesz hasonló, a népcsoportok közötti sokféleséget felváltja a személyiségek közötti sokféleség.”
Kalergi ezen az utaláson kívül nem foglalkozik a témával, és sehol nem írt olyasmit, hogy hogy az európai vezetőknek támogatniuk kellene a bevándorlást Afrikából vagy Ázsiából, vagy, hogy az európai egységhez új rassz létrehozására vagy az őshonos népek kultúrájának eltörlésére lenne szükség.
Az idézet rész nem is terv, csak egy homályos, a távoli jövőre vonatkozó (míg az európai föderációt azonnal szerette volna elérni), meglehetősen naiv jóslat.
Ilyenekből bőven van a könyvben: Kalergi úgy gondolta például, hogy a jövőben megszűnnek majd a nagyvárosok, mert a közlekedés és a technológia fejlődése miatt az emberek úgyis nagyon gyorsan eljuthatnak majd bárhova, így nem muszáj majd mindenkinek a munkahelyéhez közel lakni. Ez sem jelenti azt, hogy Kalergi eltervezte volna a nagyvárosok lebontását, pláne nem azt, hogy Brüsszel emiatt az Alföldön szeretné szétszórni Budapest lakosságát.
Kalergi a következőkben folytatja az embertípusok mai szemmel elavult osztályozását: szerinte az „öröklődés törvényei alapján” a sokféle őstől származó emberek sokféle jellemmel bírnak, míg a kevés féle őssel rendelkezők egységesebbek. Azt is írja, hogy a „belterjes” és „nem belterjes” népeknek is megvannak a maguk erényei, „a belterjesség erősíti a jellemet, de gyengíti a szellemet – a keveredés gyengébb jellemhez de erősebb szellemhez vezet”.
Tipikus belterjes népként írja le az angolt, ami kitermelte a hidegvérét mindig megőrző gentleman archetípusát, míg tipikus kevert népként jellemzi az oroszokat.
A könyv szerint ugyanakkor a világban a legfontosabb törésvonal két szellemiség, a pogány és keresztény mentalitás között van (Kalergi ez alatt nemcsak a konkrét vallásokat ért: szerinte az európai emberek között is vannak, akik inkább pogány szelleműek, különösen a németek között). A pogány mentalitás megnyilvánulásának nevezi a túlzott individualizmust, az erőelvű gondolkodást és az erőszakos hóditást, szemben a keresztényi szeretettel, önmegtartóztatással és szociális érzékenységgel.
A könyv hosszasan elemzi még az egyes kontinensekre jellemző mentalitásokat, ír a gyarmatosításról (elfogadhatónak tartja, ha Európa túlnépesedett régióiból az emberek ritkán lakott gyarmatokra költöznek, de elítéli az őslakosok kizsákmányolását). Bírálta emellett a nacionalizmust (különösen a németet), amiről azt tartotta, hogy nem fér össze a kereszténységgel. Szintén kritizálta a természettől elszakadt modernitást és a korlátlan, kizsákmányoló piacgazdaságot.
Kalergi elveihez leginkább a keresztényszocializmus állt közel. Ezt a 19. században indult, a konzervatív jobboldalra sorolt irányzatot a Katolikus Egyház is támogatta, a mozgalom szemben állt a marxista eszmékkel, de szintén a munkások kizsákmányolása elleni küzdelmet és egy igazságosabb társadalom megteremtését tűzte ki célul. Nem véletlen, hogy Kalergi munkáját támogatták az Ausztriát kormányzó Kerersztényszociális Párt politikusai is.
A Kalergi-tervről szóló konteó terjesztői mégis a fent idézett egy mondatba magyarázzák bele azt, hogy a gróf egy kész tervet készített az európai keresztény kultúra felszámolására és a tömeges bevándorlás támogatására. Ez hatalmas csúsztatás, különösen, hogy ezt a mondatot gyakran hamisan is idézik, mint például ebben a Demokrata-cikkben.
Ezeknek a cikkeknek a szerzői valószínűleg nem is az eredeti írás alapján vontak le téves következtetéseket, hanem egy, a nyugati szélsőjobboldalról indult, eredetileg egyébként erősen antiszemita konteót vettek át.
Nem lehet megkerülni a Kalergi-tervről szóló legenda antiszemita eredetét. Bár a fideszes sajtóban megjelent cikkekben nincs zsidózás, a „Kalergi-tervről” szóló legenda a nyugati szélsőjobboldali szubkultúrákból indult útjának. Egyik legkorábbi megjelenése a Balder.org nevű, holokauszttagadó és antiszemita cikkeket közzé tevő dán oldalon található. Ez alapján írt cikket a témában 2014-ben a hasonló szellemiségű Red Ice Tv, majd ennek a cikknek a fordítását jelentette meg több magyar nyelvű blog is.
Vélhetőleg ezt a cikket használta forrásként Fricz Tamás is a Magyar Időkben megjelent cikkhez, mivel egyik írásában ugyanaz a tévedés szerepel – Ignaz Seipel osztrák kancellárt a páneurópai mozgalom vezetőjének nevezi – mint a Red Ice Tv cikkében.
A nyugati szélsőséges oldalakon megjelent cikkek a „Kalergi-tervet” a „fehér genocídiumról” szóló, a nyugati neonáci mozgalmakból eredő összeesküvés-elmélet részeként állítják be. Ez nagyjából arról szólt, hogy a nemzetközi zsidó elit a fehér ember kiirtására szövetkezett, világuralmuk megvalósítása érdekében, és a migráció ennek eszköze – egyes cikkekben tévesen Kalergit is zsidóként azonosítják, és ilyen tartalmú, hamis idézeteket terjesztenek.
Kalergi valószínűleg azért vált az antiszemiták célpontjává, mert a páneurópai mozgalmat többek között a Rothschild-család tagjai is támogatták, és mert írásaiban a zsidóságról rendkívül pozitívan nyilatkozott, és úgy vélte, az európai zsidóságnak kulcsszerepe lehet egy pozitív társadalmi átalakulásban.
Szemben a Gyakorlati idealizmussal, Kalergi 1923-as Pan-Europa – Der Jugend Europas Gewidmet (Páneurópa – Az európai ifjúságnak ajánlva) című írása valóban egy politikai kiáltvány az európai egység megteremtésére, az ekkor elinduló páneurópai mozgalom alapműve. Ha valamit, akkor ezt a könyvet lehet Kalergi-tervnek nevezni. Csalódnunk kell viszont ismét, ha itt is az európai népek „lecserélésének” tervét keressük.
„Az európai kultúra a fehér faj kultúrája, ami a kereszténységben és az antik világban gyökerezik. Az európai kultúrát egyértelműen keresztény kultúraként lehet leírni, szemben Ázsia muszlim, buddhista, hindu és konfuciánus kultúráival. Az európai kultúra két alapja a görög individualizmus és a keresztény szociális gondolat (…) Legnagyobb eredménye a tudomány és annak gyakorlati alkalmazása az építészet, a kémia és az orvoslás terén. Ilyen értelemben magasan a többi kultúra felett áll” – ez az idézet nem valamelyik nyugati identitárius aktivistától származik, hanem Kalergi páneurópai programkönyvéből.
A Pan-Europából kiderül, hogy nem gondolta, hogy az európai népek kultúráját alapjában kellene megváltoztatni, vagy egybe kellene olvasztani őket az európai egység érdekében. Könyvében azt írta, az európai népek műveltségüket és politikai kultúrájukat tekintve most is elég közel állnak egymáshoz. „Ezt a nyugati kulturális egységet figyelembe véve jogosan beszélhetünk egy európai nemzetről, amely nyelvileg és politikailag több különböző csoportra oszlik. Ha az emberek azonosulnak a pán-európai kultúrával is, lehetnek jó németek, franciák, lengyelek vagy olaszok, és egyben jó európaiak is” – írja.
A gróf nem a nemzeti kultúrákat, csak a sovinizmust és a politikai megosztottságot tartotta problémának, és azt remélte, hogy kialakul egy pán-európai kulturális kánon (olyan hősökkel, mint Dante, Dante, Cervantes, Voltaire és Nietzsche), amelyre minden európai büszke. Az európai föderációt szerinte ez, a kereszténység és az antik örökség tartaná egységben – erre utal a páneurópai mozgalom szimbóluma, a „napkeresztet”, ami keresztesháborúk vörös keresztjének és Apolló napjának egyesítése.
Az európai egység megvalósítását Kalergi négy lépésben képzelte el: először egy európai kongresszust kell lére hozni, majd a tagállamoknak rendezni kell határvitáikat és garantálni kell egymás területi integritását. Harmadik lépésként az országok önkéntes, szabad társulását szorgalmazta egy katonai szövetség keretében, ami garantálná a keleti határok biztonságát a szovjet fenyegetéssel szemben, negyedik lépésként pedig egy vámunió megalapítását javasolta. Ezek alapján úgy tűnik, a Kalergi-terv már nagyrészt megvalósult: az EU-n belül működik a vámunió, és legtöbb európai ország egy katonai szövetség, a NATO tagja.
A páneurópai programot olvasva egyértelmű, hogy Kalergi nem a multikulturalizmus híve volt, és pláne nem az európai zsidó-keresztény kultúra felszámolása volt a célja, hanem épp annak erősítése.
Végül érdemes megnézni, kik követték Kalergit és kik azok ma, akik Kalergi eszméit a magukénak tartják. A Fidesz-közeli publicisták azt állítják, Kalergi követője például Soros György és az ő „kottájából játszó” liberális és baloldali politikusok. Valójában Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány elveit nem Kalergi, hanem Karl Popper osztrák filozófus inspirálta.
Popper elméletei, az által ideálisnak tartott nyílt (kulturálisan plurális, szabadpiacos) társadalom nem azonos a keresztény alapú, „nihilizmustól, ateizmustól és erkölcstelen konzumizmustól” mentes páneurópai vízióval.
Kalergi követői között épp az európai konzervatív jobboldal politikusait találjuk: a Páneurópai Unió tagja volt például Charles de Gaulle, Konrad Adenauer és Franz Josef Strauss, a későbbi Európai Unió megalapozói. Olyan politikusok, akikre egyébként a fideszes vezetők rendszeresen pozitív példaként hivatkoznak (köztük Orbán Viktor is, például ebben a cikkben).
Kalergi gróf 1972-ben bekövetkezett halála után a mozgalom vezetését Habsburg Ottó vette át, jelenlegi elnöke pedig 2004 óta Alain Terrenoire francia konzervatív politikus.
A Habsburg-család, akikkel a közelmúltban az Orbán-kormány jó viszonyt alakított ki, egyébként is igen aktív a páneurópai mozgalomban: a dinasztia jelenlegi feje, Habsburg Károly a Páneurópai Unió egyik alelnöke, de a család más tagjai is részt vesznek a mozgalom rendezvényein. Köztük van a Habsburg György is, aki jelenleg a Magyar Olimpiai Bizottság nagykövete.
A Habsburg Ottó Alapítvány elnöke lett Orbán titokzatos svájci barátja
Nagy István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott berni nagykövete lett a kormány által nemrég létrehozott Habsburg Ottó Alapítvány elnöke. Az alapítvány a néhai trónörökös hagyatékát kezeli majd a budai Várban. Az Orbán Viktor miniszterelnök társaságában Zürichben többször lencsevégre kapott Nagy Istvánt régi kapcsolat fűzi a jelenlegi Habsburg-családfő, Károly herceg feleségéhez, Francesca Thyssen-Bornemiszához.
A Kalergi által alapított Nemzetközi Páneurópai Unió ma is létezik, a rendszerváltáskor Habsburg Ottó kezdeményezésére Magyarországon is megalakult a tagszervezete, alapítói jó része az MDF és a KDNP tagjai voltak. A Kalergi gróf által alapított szervezet magyarországi csoportja az Orbán-kormány alatt kisebb közpénz-összegeket is kapott.
A Magyar Páneurópai Unió Egyesület közhasznúsági jelentéseiből kiderül, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2015 és 2018 között évente átlagosan 1,5 millió forintot fizetett az egyesületnek, elsősorban konferenciák rendezésére. A Magyar Páneurópai Unió támogatói között találjuk még a határon túli magyarság támogatásait koordináló Bethlen Gábor Alapkezelőt, valamint a fideszes vezetésű Gyál, Sárvár és Újbuda önkormányzatait.
A cikk írásakor megkerestem a Magyar Páneurópai Unió Egyesület vezetőjét, Aba Bélát, aki világossá tette, a szervezet tagjai a kormányhoz elég hasonlóan gondolkodnak az európai ügyekről.
„A Magyar Páneurópa Unió tagjainak és vezetőinek összetételéből adódóan az a véleményünk, hogy Európa mai vezetői nem szolgálják az európai népek érdekeit, sem a szorosabb integráció erőltetése, sem a migráció kérdésében, ezért sürgősen le kell őket váltani. Egyébként a mai európai integrációs struktúrát megfelelőnek tartjuk, ha a korábbi megállapodásokat az EU vezetése nem akarja lopakodó módon tágítani, azaz megmarad a jelenlegi jogi keretek között, azokat betartja, beleértve a Schengeni határok megvédését is” – írta.
Hozzátette, „Kalergi valóban Európa keresztény alapokon való egyesülését szorgalmazta, és esze ágában sem volt azzal ellentétes (hogy ne mondjam ellenséges) népességgel az európai kultúrát és hagyományokat megsemmisíteni. Ez a tendencia a mai ultra-liberális, keresztény-ellenes szemléletnek köszönhető, nem Kalerginek. Nekünk – mint Magyar Páneurópa Uniónak – egyébként nem az a feladatunk, hogy gróf Kalergi elgondolásaihoz mindenben igazodjunk. A páneurópai szervezeteknek nincs kötelező „Tízparancsolata”, mi kívánjuk és igyekszünk elősegíteni Európa integrációját és annak fenntartását a magunk eszközeivel, de mindenképpen országunk kiszolgáltatottsága növekedésének elkerülésével.”
Azt is írta, a mostani Nemzetközi Páneurópai Unió országos szervezetei nem egységesek: a német és osztrák vezetést inkább a liberálisabbak közé sorolja, míg a nemzetközi szervezet francia elnöke inkább a nemzetek Európája-koncepció híve.
Zubor Zalán
Felhasznált irodalom:
Richard von Coudenhove-Kalergi: Praktischer Idealismus
Richard von Coudenhove-Kalergi: Pan-Europa
Németh István: Richard N. Coudenhove-Kalergi – a Páneurópa-gróf
Morvay Péter: Páneurópa Grófja
Váradi Szilvia: A Páneurópa-mozgalom és hatása Magyarországon
Klikkvadászat, muszlimok elleni hergelés, orosz háborús propaganda – ilyen célok is arra ragadtattak embereket, hogy kitalált jeleneteket játszanak el, majd mobilos felvételeiket valódinak beállítva terjesszék az interneten.
Semmi sem úgy volt az évszázadok során, ahogyan tudtuk, vagy ha részben mégis, ugyanazon események, személyek másképpen is értékelhetők.
Jessikka Aro Putyin trolljai című könyve bepillantást enged az orosz információs hadviselés, a szervezett gyűlöletkampányok és az álhírek világába, méghozzá...
Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 című új, bővített kiadású könyvében kalauzolja el az olvasókat az összeesküvés-elméletek, álhírek és dezinformáció világába. A...
