Házkutatás volt a fideszes propagandagépezet egyik arcánál, Seuso-kincset keresett

Előállították Dézsy Zoltánt, a Seuso-kincsekről szóló dokumentumfilmek rendezőjét. A rendőrség régészeti leletek és védett kulturális tárgyak lopásával kapcsolatos büntetőügyben rendelt el házkutatást Dézsynél.

Perzselő napsütés, 40 fok árnyékban, homokhányások és egy markoló. Akár egy közel-keleti építkezésen is játszódhatna a jelenet, de nem: a Fejér megyei Kőszárhegyen, a kőbányánál készülődik valamihez három férfi a júniusi hőhullám közepén. A környék fordulatos múltra tekint vissza, hiszen itt, a bánya egyik üregében bukkantak rá a hetvenes években a páratlan római-kori leletre, a Seuso-kincsekre. A kincslelet valószínűleg nem volt teljes, további darabjai azonban ismeretlen helyen lappanganak. A hiányzó darabok nyomában jár a markolós csapat is, a rendőrök érkezése azonban meghiúsítja a műveletet.

A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság két férfit állított elő a kőszárhegyi kőbányánál június 27-én, egyikük Dézsy Zoltán újságíró, filmrendező volt. A helyszínen emberi csontokat, tégla- és kerámiadarabokat találtak, amiket lefoglaltak, és beszállítottak a polgárdi rendőrőrsre. A székesfehérvári Szent István Király múzeum kiérkező munkatársa a csontokról első körben annyit tudott megállapítani, hogy régészeti korú leletről van szó, tehát nem szükséges gyilkosság ügyében nyomoznia a rendőrségnek.

Dézsy a nyolcvanas-kilencvenes években újságíróként, riporterként és szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Az elmúlt években leginkább a Fidesz-közeli médiabirodalomban tűnt fel, például a Pesti Srácok hasábjain és a Hír TV különböző műsoraiban. „Elment az öszöd” címmel rendezett filmet Gyurcsány Ferencről és a 2006-os tiltakozásokról, a 2026-os választások előtt pedig „Visszaszerezzük Erzsébetet! Nincs az a lyukas zoknis lódoktor aki ezt megzavarhatná”-felkiáltással szervezett több napos hídfoglaló tüntetést Hadházy Ákos ellenében.

Mi volt a terv a markolóval?

Dézsy Zoltán a Seuso-kincsek megszállottja. Első dokumentumfilmjét 1997-ben, a másodikat 2016-ban rendezte, a harmadikat pedig jelenleg forgatja. Ahogy az Átlátszónak elmondta, ez egy olyan oknyomozó film, ami helyszínről helyszínre követi a hiányzó műkincsek utáni kutatást. Nagyon bízik azonban abban, hogy „slusszpoénként” meg is találják a kincseket.

„A filmnek ez lenne a dramaturgiai vége. Ez egy nagyon nagy dolog, nagyon nagy öröm lenne, rögtön sajtótájékoztató, múzeum, ez egy nagyon nagy sztori lenne” – mondja Dézsy. „Gondolj bele, előkerül egy kicsit sérült, de ott a kútban másfélezer évet átvészelt római kori kancsó, ez mekkora műsor lenne. Akkor azt a filmet a világ összes doku-csatornájába el tudnám adni.”

Dézsy korábbi kutatásai alapján úgy véli, hogy a hiányzó Seuso-kincseket anno egy föld alatti üregbe vagy kútba dobták be. Mint elmondta, és ahogy a Facebook-bejegyzéseiből is visszakövethető, az elmúlt években több környékbeli kutat is megkísérelt kitisztítani, de eddig nem járt eredménnyel. „A kút kipucolása borzasztó izgalmas volt, és tovább keressük a római kori borpincére utaló nyomokat” – mondja. „A tanúm elmondta, hogy amikor ledózerolták azt az utat a bánya területén, akkor belelátott egy üregbe, de rajta van egy nagy kő.” Ezt az üreget szerette volna feltárni június 27-én a Dézsy-féle különítmény, ehhez kellett volna a markoló.

Az ominózus markoló június 27-én Kőszárhegyen. Forrás: Dézsy Zoltán.

„A bányától megkaptuk azt a munkagépet is, amellyel tavaly az utat alakították ki. Ez azért kellett, mert egy nagy követ kell arrébb görgetni, hogy előkerüljön a keresett üreg (pince). Reggel nyolckor kezdtünk neki a talaj felszínének átvizsgálásához. Azonnal észrevettünk csontokat, amikor megjelent a rendőrség, és fel kellett függesztenünk a munkát” – írja a Facebook-oldalán.

Információink szerint a rendőrségi eljárás során elrendelt házkutatás eredménytelenül zárult Dézsy Zoltánnál. Nem így azonban a társánál, egy régiséggyűjtőnél, akit szintén előállítottak Kőszárhegyen június 27-én. Forrásainktól úgy értesültünk, hogy nála ismeretlen eredetű lopott műkincset találtak az eljárás során. Mivel nem sikerült őt elérnünk, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság pedig adatvédelmi okokból nem adott ki részleteket az esetről, az illetőt nem nevezzük néven.

Kérdőjelek és ellentmondások

Dézsy szerint a helyszínen talált emberi csontokat tavaly forgatta ki a földből egy gép egy amerikai játékfilm forgatásakor. „Mi semmiféle ásatást nem végeztünk, ez nem is régészeti terület, hanem bánya, azaz magánterület. Mész az úton, és egy földhányásból lógnak ki a csontok, amelyet még tavaly a bányagép egy úton az előkészítésekor hányt ki az út szélére” – mondja. „Leletnek nem is nagyon lehet nevezni azt a három darab csigolyát, meg két koponyadarabot. A múzeumot értesítettem e-mailben előre, jó a kapcsolatom velük.”

Mindennek némileg ellentmondó információkat tudtunk meg Pokrovenszki Krisztiántól, a székesfehérvári Szent István Király múzeum főigazgatójától. „Dézsy úrtól valóban kaptunk egy levelet, azonban nem előre, hanem már csak a rendőrségi előállítását követően. Ebben leírta, hogy mit találtak, és érdeklődött, hogy van-e tudomásunk arról, hogy a területen temető lehet. Jeleztük, hogy meg fogjuk vizsgálni a helyszínt, és kértük, hogy mielőbb hozza be a leletanyagot a múzeumba. Erre még nem került sor.”

A Kőszárhegyen június 27-én lefoglalt leletek egy része. Forrás: Dézsy Zoltán.

Mint megtudtuk, valóban történt előzetes bejelentés is, azonban azt nem Dézsy Zoltán tette. „Jelezték nekünk, hogy valaki valamilyen illegális munkát akar végezni a helyszínen, és fotót is csatolt a leletekről” – mondja a múzeumigazgató. „Kimentünk, de a bejelentésben szereplő koordináták alapján nem találtuk meg a pontos helyszínt. Szombaton azután a rendőrkapitány hívott, hogy elkaptak két illetőt, valószínűleg azon a területen, ahonnan a bejelentés is érkezett. Az egyik kolléganőm tudott kimenni a polgárdi rendőrkapitányságra megnézni a leleteket, és többek között azt is azonosította, hogy a csontok nagyjából egy héttel a rendőrségi intézkedés előtt kerülhettek ki a földből. Tehát ez nem ott frissen kibontott lelet volt.”

Bár a szóban forgó területen korábban folytak régészeti kutatások, az nem szerepelt a hivatalosan regisztrált lelőhelyek között. „Azóta kimentek a kollégáim, Árpád-kori és római kori leleteket is találtak. Be is jelentettük a területet, tehát most már szerepel a közhiteles nyilvántartásban és védelem alatt áll” – mondja az Átlátszónak Pokrovenszki Krisztián. Innentől tehát nagyon szigorú törvényi előírások vonatkoznak arra, hogy ki, és hogyan végezhet ott terepmunkát. Ugyanakkor „amíg nem volt bejelentve hivatalos lelőhelyként ez a terület, akkor is abba kellett volna hagyni a munkát az első lelet vagy csont előkerülésekor, és azonnal be kellett volna jelenteni. A jogszabály szerint az illetékes jegyzőnek, de a múzeumnak is tökéletes lett volna.”

A Seuso-kincsek regényes történeteAz ezüstedényekből álló kincs a 4. században készült, nevét az egyik tálon megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. A kincseket egyes történészek szerint legelőször a második világháborúban harcoló magyar katonák találhatták meg Szabadbattyán határában. Ők rejthették el aztán a tárgyakat a Szár-hegyen, egy bányajáratban. A rejtekhelyet ismerő katonákat megölhették.Ebben a bányajáratban találhatott rá a kincsekre a hetvenes években Sümegh József polgárdi lakos, amatőr régiség- és érmegyűjtő, aki egy darabig a Kőszárhegyen lévő bányában dolgozott kisegítő munkásként. A kincset évekig egy pincében tárolta a közelben. Felakasztott holttestét ebben a pincében találták meg 1980-ban, akkor 24 éves volt. Az öngyilkosságot családja és barátai vitatták, a gyilkosságot azonban a mai napig nem sikerült bizonyítani. Ezt követően a műkincsek ismeretlen úton-módon kikerültek az országból.1984-ben Los Angelesben bukkantak fel újra; egy múzeum számára kínálták fel eladásra a kincseket. Szilágyi János György, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének akkori vezetője éppen Los Angelesben tartózkodott, és az egyik tárgyon észrevette a Pelso feliratot,  a Balaton római kori nevét.  A leletegyüttesre ekkor figyeltek fel először a hazai kutatók.1990-ben egy angol arisztokrata, Lord Nordhenton aukción szerette volna értékesíteni a kincseket, ekkor Magyarország, Libanon és Jugoszlávia is bejelentette tulajdonjogi igényét a műtárgyakra. A bíróság elutasította az összes felperes tulajdonjogi igényét, Magyarország összességében több mint 2 millió dollárt fizetett az elveszített perért. A kudarc ellenére Magyarország nem mondott le a kincs tulajdonjogáról, és hosszas tárgyalások után, összesen 42 millió euró kompenzációs díj kifizetése után 2017-re hazakerültek a műkincsek.

Károkat okozhatnak

Dézsy Zoltán elmondása szerint július végén újabb kútnak látnak majd neki, és rettenetesen bízik a sikerben. Kérdésünkre, hogy nincs-e olyan hivatalos állami projekt, amiben keresik ezeket a kincseket, azt válaszolja, hogy nincs senki. „Rajtam kívül senki nem tolja ezt az ügyet. Egyedül én keresem, a saját költségvetésemből, és hogyha véletlenül lesz eredmény, akkor találok majd támogatókat” – mondja.

Pokrovenszki Krisztián kicsit meglepődik az állításon. „Nem hivatalosan, vagy ilyen félhivatalosan lehet, hogy tényleg csak Dézsy úr keresi” – mondja. „De a mai napig zajlanak hivatalos régészeti kutatások a Nemzeti Múzeum és a Szent István Király Múzeum együttműködésében. Több régészeti feltárás is történt az elmúlt években – az más kérdés, hogy a dolog kényessége miatt nem verjük nagydobra ennek minden részletét.”

A Seuso-kincs néven ismert, késő római ezüstkészlet egyik darabja, az úgynevezett Geometrikus kancsók és mosdótál. Budapest, 2018. június 26. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Az önjelölt régészek és szerencselovagok sok bosszúságot és adott esetben komoly károkat is tudnak okozni a régészeknek. Pokrovenszki elmondása szerint évente átlagosan 4-5 rendőrségi ügyük szokott lenni, de valószínűleg sok esetről sem a múzeum, sem a rendőrség nem szerez tudomást. Van, hogy fémkeresősöket kapnak el, van, hogy házkutatás során találnak valamit. A pénzleletek különösen népszerűek, főleg a ritkább érmék, ezek akár pénzügyi szempontból is értékesek lehetnek, ha el tudják adni a feketepiacon.

„A legnagyobb baj az illegális ásogatásokban az, hogy olyan adatok vesznek el, amelyekkel a szakemberek tovább tudnának dolgozni. Például most a Kőszárhegyen talált leletek beazonosítása is már nagyon nehéz utólag, mert ha így fölszedik a tárgyakat vagy a csontokat, akkor már nem tudjuk adott környezethez kötni, nem tudjuk, milyen elemek voltak mellette, milyen mélyen voltak, milyen rétegviszonyok között” – mondja a múzeumigazgató.

„Schliemann ugyan megtalálta Tróját, csak közben szétásta a régészeti rétegeket, és így hihetetlen mennyiségű adatot vesztett a tudomány.”

Dézsy Zoltán tavaly az Origónak adott interjújában úgy fogalmazott, ha nem találja meg a hiányzó Seuso-kincseket, a kútba ugrik. „A tárgyaknak ott kell lennie, szerintem jó nyomon vagyok, és változatlan elszántsággal dolgozom a Seuso-film harmadik részén, amely reményeim happy enddel végződik. Más forgatókönyvet el sem tudok képzelni.” Dézsy az Átlátszónak jelezte, hogy a rendőrségi eljárás után feljelentést tett adatlopás és adatkiszivárogtatás miatt, mert elmondása szerint valaki bizalmas információkat és Dézsy saját fotóit is kirakta a redditre.

Fülöp Orsolya

Címlapkép: Dézsy Zoltán és a Seuso-tál részlete, Átlátszó-montázs.