Róna Dániel: Most az ellenzéki szavazók többsége elhiszi, hogy nyerhetnek

A 21 Kutatóközpont a legutóbbi felmérésében a pártot választók között 48%-os támogatottságot mért a Tisza Pártnak, a Fidesznek pedig 38%-ot. A szeptemberben publikált számok alapján ha most tartanák a választást, kormányváltás lenne, a kisebb pártok közül pedig csak a Mi Hazánk jutna be a parlamentbe. A közvélemény-kutató cég igazgatóját, Róna Dánielt kérdeztük többek között a várható választási osztogatásról, a választási rendszer aránytalanságáról, és arról, hogy mi kellene ahhoz, hogy a 30 százaléknyi párt nélküli elmenjen szavazni.

A 21 Kutatóközpont egy 2020-ban alapított budapesti, független társadalomkutatással, közvélemény-kutatással, politikai elemzéssel és tanácsadással foglalkozó kutatóintézet. Tevékenységei közé tartozik a kvalitatív és kvantitatív kutatás: kérdőíves felmérések, fókuszcsoportok, interjúk, tartalomelemzés. Ügyfelei között önkormányzatok, tudományos intézmények, politikai és gazdasági szereplők vannak. Igazgatója, Róna Dániel magyar politológus és közvélemény-kutató, aki 2010 és 2012 között egy kormányzati háttérintézményben, a Közpolitikai Kutatások Intézetében dolgozott. 2016 és 2019 között a Tett és Védelem Alapítvány kutatási igazgatója volt. 2013-2014-ben a Párbeszéd Magyarországért szakértőjeként segítette a párt választási felkészülését. 2017 augusztusában és szeptemberében Botka László, majd több alkalommal Karácsony Gergely kampányában végzett háttérmunkát. 2021-ben Márki-Zay Péter kampánycsapatában dolgozott. Az utóbbi években a Momentum munkáját segítette.

Átlátszó: 2022-ben nagyot tévedtek a közvélemény-kutatók, a legtöbben erősen alulmérték a Fidesz támogatottságát. A EP-választáson pedig általában Tisza Pártot becsülték alul, a régi ellenzéki pártokat pedig felül. Hallani arról is, hogy kevesebben válaszolnak a felmérésekre, mint régebben. Mennyire hihetünk még a közvélemény-kutatóknak?

Róna Dániel: Nemzetközi szinten a magyar válaszadási hajlandóság nem rossz: az Egyesült Államokban az emberek alig több mint 1-2 százalékát tudják megszólaltatni telefonos kutatással. Magyarországon ennyire nem súlyos a helyzet, bár évtizedes távlatban valóban csökkent a válaszadási hajlandóság, de például 2022-höz képest nem látunk nagy változást. A ’90-es években még jóval többen válaszoltak, mostanában jóval bizalmatlanabbak a választók. De alapvetően nemcsak a válaszadási százalékokon múlik a kutatások hatékonysága, hanem a mintavételen, a súlyozáson, és egyéb módszertani döntéseken. 2022-ben sem mért mindenki rosszul, ott volt például a Medián 50/40 százalékos mérése, ami nagy felháborodást keltett az ellenzékben, de ez alapján a kétharmad nem volt annyira meglepő. A 21 Kutatóközpont nem mért még 2022-ben, de én a HVG-nek és a 444-nek is nyilatkoztam arról, hogy rosszul állt az ellenzék, ezért nem veszem magamra a kritikát.

A mostani kutatások tiszás előnyt mérnek, de a legutóbbi kampány végére a Fidesz visszaépítette az előnyét. Mi a különbség a 2022-es és a mostani politikai helyzet között?

Erről Orbán Viktor is beszélt egy rendezvényen, hogy volt már, hogy rosszul álltak a 2022-es választások előtt is, mégis nyertek. Akkor valóban volt egy pillanat 2021 októberében, amikor a Medián – szerintem főleg az ő adataikból érdemes kiindulni – fej-fej mellett mérte a kormánypártokat és az ellenzéki összefogást. De ez a Mediánnál rövid ideig tartott, hamarosan visszacsúszott az ellenzék.

Az egyik legnagyobb újdonság, hogy most az ellenzéki szavazók többsége elhiszi, hogy nyerhet a Tisza.

A mi legutóbbi felmérésünkben mintegy 10 százalékponttal vezet a Tisza a Fidesz előtt a pártválasztók között, és hat százalékponttal gondolják többen, hogy a Tisza fog nyerni, mint ahányan a kormánypárt győzelmére számítanak. A tiszás szavazók elsöprő többsége győzelemre számít, és a nem-tiszások egy jelentős része is, még a Fidesz-szavazók sem mind gondolják, hogy a Fidesz nyer. Ilyen várakozások 2022-ben egyszer sem voltak, a kampány végére már rendkívül pesszimisták voltak az ellenzéki szavazók.

További különbség, hogy most az adatok arra mutatnak, sokkal inkább kormányváltó hangulat van. A GKI fogyasztói bizalmi indexe is elégedetlenséget mutat, ahogy azok a felmérések is, ahol azt kérdezzük, jó irányba mennek-e a dolgok, vagy hogy jobb lenne-e, ha marad a mostani kormány. Szintén a Fidesznek kedvezőtlen folyamat, hogy látszik egy lassú, generációs eltolódás. Egyre többen tájékozódnak internetről, és egyre kevesebben tv-ből, rádióból, és eközben a kormány egyre jobban elveszíti az internetről tájékozódó generációkat. Ez látszik is a közvélemény-kutatásban, hatalmas a különbség a fiatalok és idősebbek között abban, ahogyan a kormányhoz állnak. Vannak olyan tendenciák is, amik a Fidesznek dolgoznak. Az erőforrás-fölényük nagyobb, mint bármikor, nagyobb kampánybüdzsé áll rendelkezésükre, és az állami intézményrendszert nagyobb mértékben tudják politikai célokra használni, mint korábban. Eközben ideológiai kérdések alapján továbbra is nagy társadalmi igény van a Fidesz politikájára.

Török Gábor beszélt arról nemrég, hogy az emberek nagy többsége mostanra eldöntötte, hogyan szavaz. Mennyien lehetnek még azok, akik csak a kampány alatt, vagy a szavazófülkében döntik el, hova húzzák az x-et?

Mi 30% körülire mérjük az úgynevezett párt nélkülieket, őket szokták bizonytalannak is nevezni, de a többségük nagyon magabiztosan utasítja el az összes pártot, ezért a nagy többségük nem is fog elmenni szavazni. A párt nélküliek társadalmi rétegződés szempontjából nem is igazán behatárolhatók, az ország  minden tájáról, mindenféle rétegekből érkeznek. Közös jellemzőjük az, hogy nagyon bizalmatlanok minden politikussal szemben, nem igazán követik a politikát, nagyon nehéz őket elérni. Ezeknek az embereknek a nagy része mozdíthatatlan. Nagy kampánybravúr lenne, ha ebből a 30%-ból sikerülne valakinek 5-6 százalékpontnyi embert megszólítani. Rajtuk kívül az emberek többsége már eldöntette, kire szavaz. Valami nagyon furcsa dolognak kéne történni ahhoz, hogy nagyon változzanak az erőviszonyok. A napi politikai botrányok valójában nagyon kevés szavazót befolyásolnak.

2022-ben ilyen volt a háború és a választási osztogatás?

Igen, a háború olyan kivételes, előre nem látható esemény volt, ami hirtelen felborította az erőviszonyokat. Ehhez persze kellett az ellenzék elhibázott kommunikációja is. Akkor olyanok is inkább a Fideszre szavaztak, akik egyébként egyáltalán nem szimpatizálnak a kormánnyal, mégis a Fidesznek sikerült velük elhitetni, hogy velük tud az ország a legjobb eséllyel kimaradni a háborúból. Akkor a választás előtti pénzosztás is nagyobb volt, mint amire most van lehetőség. A 2022-es osztogatás sokaknak azt jelentette, hogy százezrekkel nagyobb összegek maradtak a számláikon a hó végén, nagyságrendekkel több, mint amire lehetőség van. További probléma, hogy az osztogatás az inflációt is növeli. Ezt négy éve még kompenzálták a béremelkedések, ma már nem tudják.

Több szakértő is állítja, hogy a magyar választók elsősorban a biztonságot tartják szem előtt. Mennyire üthet ez vissza a Tisza Pártnak, amikor az ő képviselőjelöltjeik mind a civil világból érkeznek, politikai előélet nélkül? Aki biztonságra vágyik, leszavaz egy pályakezdő politikusra egy tapasztalt képviselővel szemben?

A felméréseinkben tényleg látjuk, hogy a Fidesz egyéb szinten kicsivel erősebb mint listán, de ez a különbség nagyon kicsi, körülbelül 1 százalékpont. A korábbi választások alapján Magyarországon nagyon kevés a szavazatmegosztás. Általában ugyanannak a pártnak az egyéni jelöltjét támogatjuk, amire országos listán szavaztunk.

Ma Magyarországon alapvetően polarizált a politika, vannak orbánista és nem orbánista szavazók, a táborok között nagyon kicsi az átjárás.

Ezt mutatja egyébként, hogy még 2022-ben is, amikor a körülmények a Fidesznek kedveztek, és az ellenzék gyakorlatilag minden hibát elkövetett a kampányban – látványosan megosztott volt, rosszul választott üzeneteket –, még akkor is megszerzett 36%-ot. Legalább ekkora az a réteg, ahol az Orbán-ellenesség az indentitás fontos része. Az inkumbens hatás inkább az ellenzéken belül érvényesülhet egy-két választókerületben. De országosan csak kevés ilyen verseny lehet, azok is Budapesten, például Hadházy Ákos, Varjú László vagy Hiszékeny Dezső választókerületében.

Előfordulhat, hogy a Fidesz az egymásra induló ellenzéki jelöltek elől nevető harmadikként elvisz egy budapesti választókerületet?

Ehhez a Fidesz jelöltjének 30% feletti szavazatra lenne szüksége, és ahogy most állnak a kormánypártok Budapesten, erre kevés kerületben van esélyük. Azokban az erősen ellenzéki körzetekben, ahol a jól beágyazott Tiszán kívüli ellenzéki képviselőket választanak, a Fidesz jelöltje eleve 30% alattról indul. Persze így is van költsége a Tisza számára, ha mondjuk 10-15% ellenzéki szavazat megoszlik a kisebb pártok jelöltjei között, mert így a gyengébb győzteskompenzáció miatt mandátumoktól eshetnek el.

A közelmúltban látszólag kiszivárgott a Fidesz néhány belsős felmérése; először az Index mutatott be néhány választókerületi szintű állítólagos belsős kutatást, később a Szabad Európának szivárogtattak egy több tízezres mintájú, országos és helyi kutatássorozatról – sejthetően ez a kettő ugyanaz volt. Ezekben az szerepelt, hogy a Tisza földrajzilag nagyon egyenetlenül erősödik. Vagy már eleve ellenzéki körzetekben nyeri túl magát, vagy olyanokban, ahol behozhatatlan a kormánypártok előnye, így meglévő egyéni mandátumokat kevéssé fenyegetnek. Mennyire hitelesek ezek a kutatások és eredmények?

Ezek egyelőre csak pletykák, kutatásoknak nem nevezném őket, mert nem ismerjük a teljes adatsort, nem tudjuk, milyen módszertannal készültek, sőt azt sem, melyik kutatóintézet készítette őket. Én csak a saját kutatásainkból tudok kiindulni, ezek pedig azt mutatják, hogy jelentős a Tisza fölénye, és a Fideszre kevesebben szavaznak, mint az EP-választásokon. A területi mintázatok alapvetően országos mintát követik, a földrajzi átrendeződések mérsékeltek. Megint inkább csak évtizedes távban látni átrendeződést, hosszabb távon a Fidesz nagyon feljött a legszegényebb és leginkább falusias választókerületekben, míg az elitkörzetekben visszaesett. Érdekesség, hogy 2022 óta a református többségű körzetekben, például Debrecen közelében is visszaesett a Fidesz támogatottsága.

Több jel is utal arra, a Fidesz abban bízik, hogy az egyéni versenyeknek köszönhetően nyeri meg a választást. Ebben segítségére van a választókerületek aránytalansága. Mekkora az esély, hogy a Fidesz úgy szerez több mandátumot, hogy országosan csak a második legtöbb szavazatot kapja?

A mi számításaink alapján nagyjából 3% pontnál lehet az a határ, ahol, habár a Tisza több szavazatot kap, még mindig a Fidesz nyer. Egy 4-5% pontos Tisza-győzelem már kompenzálná a választókerületek aránytalanságából adódó hátrányt. De sok múlik azon is, hogy a kisebb pártok közül bejut-e valamelyik, és ők nem lesznek-e a mérleg nyelve.

A mi méréseink alapján a Mi Hazánknak van a legnagyobb esélye bejutni, jelenleg a hárompárti parlament tűnik a legvalószínűbbnek.

Az meglepetésszámba menne, ha a  DK és az MKKP bejutna, de egyáltalán nem kizárt egyik sem. Az MKKP népszerű, alapvetően sok protest-szavazatra számíthatna, ha nem lenne Tisza Párt.

A 21 Kutatóközpont nemsokára elindít egy Mandátumkalkulátort. Ez milyen logika alapján számolja ki az egyéni eredményeket?

Mi az EP-választás eredményeiből indulunk ki. Feltételezzük, hogy az EP-választások óta a választókerületekben hasonló mértékben változott a pártok támogatottsága. Tehát ha például a Tisza országosan erősödik 10 százalékkal országosan, akkor az egyes oevk-kban is ilyen mértékben változik a támogatottsága az EP-választások eredményeihez képest. Ez persze csak egy modell, nem állítjuk, hogy minden körzetben azonosak a tendenciák, de úgy gondoljuk, a különbségek nem jelentősek. És persze ehhez hozzátesszük még a győzteskompenzációt és listás eredményt is, lemodellezzük a teljes választási rendszert, így jön ki a vetített parlamenti mandátumarány.

Kérdezett: Zubor Zalán