„A népi demokráciák szétzúzzák az imperialista ügynökségeket” – szuverenitásvédelem Rákosi Mátyás idején

A miniszterelnöki tisztséget 15 éve betöltő Orbán Viktor a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta harcol valamilyen külső ellenséggel szemben. Másfél évtizede hergeli híveit a bankok, a multik, a melegek, a hajléktalanok, a migránsok, Soros György, az Európai Unió („Brüsszel”) és persze a független sajtó, valamint a korrupcióellenes szervezetek ellen, akik szerinte mind Magyarországra támadnak. A hazánk ellen áskálódó idegen „valakik” hibáztatása nem Orbán találmánya: a kommunista diktatúra idején, az 1950-es években Rákosi Mátyás is ugyanezt csinálta. 

„Nem fogjuk többé megengedni, hogy hazánk távoli imperialisták játékszere legyen, hogy népünk vérét és verejtékét a magyar célokkal merőben ellentétes, rabló ügyért tékozolják el. Elutasítunk minden olyan kísérletet, amely abból a célból, hogy a reakciót újra nyeregbe segítse, már új világháborúra spekulál, hogy harmadszor is nyakunkba zúdítsa mindazt a szenvedést, mindazt a kint és megaláztatást, amiben egy emberöltőn belül kétszer volt részünk.” – Rákosi Mátyás beszéde a Hősök terén (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1946. szeptember 29.)

„Rákosi Mátyás (született Rosenfeld Mátyás, 1892-1971) magyar kommunista politikus, 1952 augusztusa és 1953 júliusa között a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1948-től 1956-os száműzetéséig az ország teljhatalmú ura. Először 1945-től 1948-ig szolgált a Magyar Kommunista Párt főtitkáraként, majd 1948-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára lett. 1952 augusztusa és 1953 júliusa között Magyarország kormányfője volt mint a Minisztertanács elnöke. Mivel regnálása alatt kiépült a totális diktatúra rendszere az országban, így erre az időszakra „Rákosi-korszak” néven hivatkozunk.” – olvasható Rákosi rövid életrajza a Wikipédián.

Az online lexikon azt is tömören összefoglalja, milyen sötét volt a Rákosi Mátyás által kiépített kommunista diktatúra Magyarországon: „A nevével fémjelzett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben (…). 1950–53 között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. (…) A Rákosi-rendszerben hozzávetőleg 300 ezer embert telepítettek ki és internáltak korábbi lakhelyéről.”

Szabad Nép, 1948. november 28. (forrás: Arcanum)

A „nyugati imperialisták”

A „baráti” Szovjetunió irányítása alatt álló hazai kommunisták, élükön Rákosi Mátyással azt hangoztatták, hogy „a nyugati imperialisták” áskálódnak a magyarországi „népi demokrácia”, a haza békéje és függetlensége ellen. Imperialistáknak eleinte és leginkább az amerikaikat nevezték, majd az angolokat, s végül gyakorlatilag mindenkit, aki nem volt kommunista és szimpatikus.

„Közös erővel fogunk ezentúl is harcolni a reakció ellen, megvédjük népi demokráciánk nagy vívmányait, népünk békéjét, hazánk függetlenségét az imperialisták gyarmatosító és háborús törekvéseivel szemben és közös erővel felépítjük a magyar dolgozó nép új hazáját, az elnyomástól és a kizsákmányolástól mentes új társadalmat.” – Rákosi Mátyás beszéde a Népfront kongresszusán (Arcanum/Szabad Nép, 1949. február 2.)

Kis Ujság, 1949. október 10. (forrás: Arcanum)

Az „ügynökök és kémek”

Azokat a magyarokat pedig, akikkel a Rákosi-rendszernek problémája volt, egyszerűen az „imperialisták ügynökei és kémei” jelzőkkel illették. A kommunista párt folyamatosan küzdött ellenük, s akárcsak Orbán Viktor a kormányfüggetlen civileket, Rákosi Mátyás is szigorú számonkéréssel fenyegette őket.

„Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikai, angol, vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kémkednek, ezt a mesterséget ne találják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, melyet a magyar törvények kiszabnak.” – Rákosi Mátyás beszámolója a Központi Vezetőség ülésén (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1950. február 12.)

Szabad Nép, 1951. szeptember 25. (forrás: Arcanum)

A „hazaárulók”

Ahogy telt az idő a Rákosi-korszakban, egyre több lett az „ellenség”, akivel a kommunista diktatúra különböző okok miatt le akart számolni. Orbánhoz hasonlóan a saját személyi kultuszát létrehozó Rákosi is azt mondogatta híveinek, hogy ez a küzdelem nagyon nehéz, mert a „hazaárulók” rafináltak. A róluk írt jellemzése teljesen olyan, mintha a Fidesz fő publicistája, Bayer Zsolt írta volna napjainkban.

„Az ellenség ezernyi fajtája, klerikális reakciósok, jobboldali szociáldemokraták, rémhírterjesztők, ügynökök, babona-propagátorok, szabotőrök, béruszítók és hazaárulók, minden rendű és rangú bitangok — mint bacilicusok a táptalajon — úgy élősködnek, nyüzsögnek a múlt gondolkodás örökségének posványában. Ez az életelemük, az „életterük”, ha ez nincs, megfulladnak, lelepleződnek, kipusztulnak.” (….) „Ravasz, megátalkodott ellenséggel van dolgunk. Ez az ellenség körmönfont, rugalmas, ha szükségét érzi, gyorsan változtatja jelszavait, álarcait, taktikáját.” – Rákosi Mátyás beszéde (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1950. július 1.)

Baross téri virágágyás 1947-50 (fotó: Főkert-album, Magyar Nemzeti Múzeum)

„Álhírek” és „guruló dollárok”

Nem meglepő módon a Fidesz által hangoztatott „dollárpropagandista” és „guruló dollárok” sem egy nyelvújító fordulat: mindkettő előkerült már a Rákosi-korszakban is a pártsajtóban. Igaz, többnyire nem vezető politikusok, hanem az őket kiszolgáló, általában névtelenül jegyzett – és több lapban szó szerint megegyezve megjelenő – cikkekben.

„Gromiko elvtárs nyilatkozatában a tények meggyőző erejével zúzza szét a dollárpropagandisták ködösítő kísérleteit és lerántja »a béke, a szabadság és demokrácia védelmének« hamis fügefalevelét az imperialista rablókról.” – Népszava, 1950. július 6. (forrás: Arcanum)

Szabad Nép, 1950. július 15. (forrás: Arcanum)

Az álhíreket azonban maga Rákosi is többször emlegette, mint a „reakciósok” eszközét. Reakciósnak eleinte főként a katolikus egyház tagjait és követőit nevezték, de később a kommunista szótárban ez a szó is egy általános bélyeg lett a rendszer ellenségeire.

„Rákosi elvtárs elöljáróban örömét fejezte ki, hogy személyesen fejthet ki a magyar demokrácia és a Kommunista Párt nézeteit a kiskereskedelem problémáival kapcsolatban. Erre annál is inkább szükség van, mert a reakció – miután nyílt ütközetben elvesztette a csatát, — most álhírekkel zaklatja a dolgozó népet, köztük a kiskereskedőket is.” – Rákosi Mátyás beszéde (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1948. március 23.)

Rákosi Mátyás beszéde, Szabad Nép, 1948. június 13. (forrás: Arcanum)

A „háborúpártiak”

Akárcsak napjainkban Orbán Viktor az ellenzéket, Rákosi Mátyás is azzal vádolta a rendszere ellenfeleit, hogy „háborúpártiak”. Rákosi többször, több helyen elmondta, hogy a „reakciósok” háborút akarnak, netán egyenesen a harmadik világháborút akarják kirobbantani, hogy a kormány megbukjon és ők kerüljenek hatalomra.

„…A régi rend hívei nálunk is változatlanul egy harmadik világháborúban reménykednek és ezért szívósan és lankadatlanul támogatják a nyugati imperialistákat, terjesztik a háborús pánikkeltés álhíreit és mint kémek, szabotálok cselekvően is résztvesznek ebben a küzdelemben. Ennélfogva itthon is szakadatlanul küzdeni kell ezek ellen az erők ellen és ébren kell tartani azt a szellemet, amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért.” – Rákosi Mátyás beszéde a Központi Vezetőség ülésén, 1950. február 10. (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1950. február 26.)

Rákosi beszéde, 1946. május 21. (forrás: Arcanum)

A „béketábor” és a „szuverenitás”

Rákosi Mátyás azonban Orbán Viktorhoz hasonlóan a béke mellett kampányolt, és párttársaival együtt többször kifejtette, hogy a Szovjetunió által vezetett béketábor tagjaként küzd Magyarország függetlensége és szuverenitása érdekében. Volt korabeli Békemenet is Békekongresszus és békeünnep néven, és a választási kampány központi üzenete is a béke volt. Pont olyan módon, mint a Fidesznél: állampárt = béke, ellenzék = háború.

„A választási harc egyik központi kérdése a béke volt. Ezzel kapcsolatban pártunk felvilágosító munkája, egész Népfront-propagandánk mindenekelőtt két tényt akart a dolgozó tömegekben tudatosítani, két tényről akarta a választók millióit meggyőzni. Az egyik: a Népfront külpolitikája, a Szovjetunió iránti rendíthetetlen hűség, a békefrontban való helytállás külpolitikája, békepolitika; ennek a politikának a támogatása, a Népfrontra való szavazás egyet jelent a béke védelmével. A másik: a Szovjetunió, a szabadságukért harcoló népek családja, a béketábor nemcsak abban különbözik az imperialista háborús gyújtogatóktól, hogy békét akar, hanem abban is, hogy erősebb azoknál.” – Rákosi Mátyás beszéde az ünnepi nagygyűlésen (forrás: Arcanum/Szabad Nép, 1949. május 18.)

Szabad Nép, 1950. november 7. (forrás: Arcanum)

A szuverenitást sem a Fidesz vagy Lánczi Tamás találta ki: az is előkerült már a Rákosi-korszakban. Magyarország függetlenségét akkor a „béketábort vezető Szovjetunió” támogatásával őrizték és védték a „gonosz imperialisták” támadásai ellen.

„Rendkívül örvendetes számunkra, hogy a moszkvai konferencia megállapítja többek között a hazánkkal kötendő békeszerződés időpontját. Ezzel eltűnik egy bizonytalansági tényező: most már tudjuk, hogy néhány hónapon belül hazánk újabb jelentős és döntő lépést fog tenni függetlensége és szuverenitása helyreállításának útján.” – Rákosi Mátyás újévi nyilatkozata 1946-ban (forrás: Arcanum/szabad Nép, 1946. január 1.)

Szabad Nép, 1949. október 4. (forrás: Arcanum)

A „sajtószabadság”

A Fideszhez hasonlóan a Rákosi korszak is a maga módján értelmezte a sajtószabadságot: azt értették alatta, hogy az újságok (elsősorban a hivatalos pártlap, a Szabad Nép) arról és úgy írjanak, ahogy azt az állampárt jónak látja.

„Mi nem fogjuk engedni, hogy a demokrácia eszközeit, köztük a sajtószabadságot is, a demokrácia és a szabadság ellenségei a magyar nép ellen használják fel.” – Rákosi Mátyás beszéde, 1947. április 1. (forrás: Arcanum/Szabad Nép)

„A sajtószabadság érintetlen fönntartásával olyan demokratikus magyar sajtót kell teremtenünk, amely a magyar nép érdekeit szolgálja és alkalmas arra, hogy nevelő eszköze legyen az új magyar demokráciának.” – Szakasits Árpád államminiszter beszéde a két munkáspárt összvezetőségi ülésén , 1947. január 19. (forrás: Arcanum/Szabad Nép)

Szabad Nép, 1948. március 24. (forrás: Arcanum)

Rákosi Mátyás hatalma 1945-től kezdett megerősödni azzal, hogy a Magyar Kommunista Párt főtitkára lett. 1948-tól pedig hazánk teljhatalmú ura volt egészen 1956 nyaráig, amikor a Magyar Dolgozók Pártja leváltotta főtitkári pozíciójából – ezt követően a Szovjetunióba távozott, ahonnan már nem is tért vissza soha többé.

1945 óta 80 év telt el, Rákosi diktatúrájának és személyi kultuszának csúcspontja pedig 1952-ben, 73 esztendővel ezelőtt volt. A korabeli nyilatkozatok és pártsajtó-szalagcímek azonban – maximum egy-két szó kicserélésével – ma is megállnák a helyüket bármelyik fideszes politikus beszédében vagy kormánylap írásában. Rákosi Mátyás egy-egy mondata teljesen olyan, mintha Orbán Viktor mondta volna napjainkban.

Erdélyi Katalin

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Címlapkép: Baross tér, park a Keleti pályaudvar előtt a „Jelentés Rákosi Mátyás elvtársnak Budapest kertészeti fejlődéséről az 1947, 1949, 1950. évi adatok feltüntetésével” című Főkert-albumban – forrás: Magyar Nemzeti Múzeum; Korabeli újságok – forrás: Arcanum; Rákosi Mátyás a tribünön 1947. május 1-jén – forrás: Fortepan 79084, Berkó Pál.