Lánczi Tamás címzettjei nyilvánosan mosakodnak, de egyikük már megkezdte a hivatal informálását

Büdös lett a partnereknek a Szuverenitásvédelmi Hivatal – a szavak szintjén biztosan. A központi bank és az adatvédelmi hatóság szerint ők még nem kötöttek együttműködési megállapodást a hivatallal, de egyikük enélkül is elkezdte informálni Lánczi Tamásékat. A Transparency jogi igazgatója szerint a hivatal nem kérheti kölcsön más szervek hatásköreit.

A Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal együttműködési kéréseinek ügyében fejleményként több szereplő is nyilatkozatokkal fordult a nyilvánossághoz a közelmúltban. A nyilvánosság elől korábban eltitkolt együttműködési felkéréseket az Átlátszó igényelte, majd perelte ki és tette közzé.

Ezek a dokumentumok azokat a megkereséseket – valamint több esetben a megkeresésekre kapott válaszokat – tartalmazzák, amelyekkel Lánczi Tamás fordult több állami szerv és köztestület vezetőjéhez. Lánczi ezekben kivétel nélkül arra kérte a megkeresetteket, hogy végezzenek folyamatos információgyűjtést a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) részére.

Lánczi leveleinek különösen jelentős jellegzetessége, hogy a megkeresésekben foglalt információkérések több esetben olyan adatokra vonatkoztak, amelyeket törvényesen a címzett nem adhat át az SZH-nak. Ilyenek például az ügyvédi, könyvvizsgálói, vagy banktitok alá eső információk.

Mostani cikkünkben azt nézzük végig, hogy mi derül ki a nyilvánosság számára az ügyben azóta elhangzott sajtóközleményekből és nyilvános megszólalásokból.

Valaki nem mond igazat

A nyilvánosság számára először május közepén derült ki, hogy Lánczi a háttérben megkeresésekkel fordul más szervezetekhez. Az ügyvédi kamara hírlevelében ekkor jelent meg, hogy a szervezet elnöke olyan megkeresést kapott Lánczitól, aminek törvényesen nem tud eleget tenni.

Ezután az SZH honlapján közzétették két szervezet közti teljes levelezést. Ehhez egy nyilatkozatban hozzáfűzték, hogy Lánczi hivatala már „számos” szervezettel felvette a kapcsolatot, a „megkeresett szervezetektől egytől egyig pozitív választ” kapott, és az „együttműködést ezen szereplőkkel” megkezdte.

Ezzel az állítással ellenkező értelmű választ küldött az Átlátszó kérdésére a könyvvizsgálói kamara, amikor arról érdeklődtünk náluk: hogyan reagáltak a megkeresésre? A kamara e-mailben azt írta, hogy válaszukban (az ügyvédi kamarához hasonlóan) arról tájékoztatták Lánczit, hogy törvényesen nem adhatják ki a könyvvizsgálói titkot képező adatokat.

A kamara szerint erre a válaszra az SZH-tól azóta „semminemű reakció nem érkezett”. Vagyis a könyvvizsgálói kamarától Lánczi hivatala nem kapott pozitív választ és semmilyen együttműködést nem kezdett el.

A kamara e-mailje szerint ezt a válaszlevelet „április végén” postázták az SZH-nak. A levelet az SZH nem adta át az Átlátszónak, annak ellenére, hogy a jogerős bírósági ítélet szerint az ügyben május 16-ig keletkezett levelezéseket ki kellett volna adnia.

A kamara állításait az Átlátszón megjelent korábbi cikkben már ismertettük. A Lánczi által megkeresett szervezetek közül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) azóta egyaránt sajtónyilatkozatban jelezte, hogy nincs jelenleg élő együttműködési megállapodása az SZH-val.

Mindkét nyilatkozat további kérdőjeleket vet fel az SZH májusi állításainak igazságfokát illetően.

Megállapodás nélkül is lehet informálni

Az MNB és a NAIH nyilatkozatait önállóan is érdemes értelmezni annak fényében, hogy pontosan mit is állítanak az új nyilatkozataikban, valamint korábban mit kért tőlük Lánczi, és erre milyen választ adtak.

A két szervezet nyilvánosságnak szánt nyilatkozataiban csak annyi konkrétum olvasható ki, hogy „jelenleg nincs együttműködési megállapodás” (MNB), illetve „nincs élő együttműködési megállapodása” (NAIH) az SZH-val.

A nyilatkozatok egyrészt nem tartalmaznak semmiféle garanciát a jövőre nézve, másrészt nem tartalmaznak semmiféle állítást arra tekintettel, hogy a gyakorlatban gyűjt és ad-e át a két szervezet információkat az SZH-nak. Erről ugyanis a nyilvánosságnak ma semmiféle ismerete nincsen.

Az Átlátszó cikkének megjelenése után az MNB a nekünk is megküldött sajtóközleményében azt írta, hogy most nincs megállapodásuk, de ha majd lesz, akkor azt a központi bank honlapján is nyilvánosságra fogják hozni. Emellett jelezték az elkötelezettségüket a banki ügyfelek adatainak titkossága iránt. Emlékezetes: Lánczi egyik kérése volt a központi bank felé, hogy az SZH kapjon kimutatásokat magánszemélyek és cégek bankszámláiról.

Az MNB közleményét hiteles színben tünteti fel, hogy Matolcsy korábban a megkeresésre adott április végi válaszlevelében abban az értelemben írt Lánczinak, hogy az MNB esetében vélhetően lesz majd egy „együttműködési megállapodás”, aminek a konkrét elemeit és az „együttműködés kereteit” először is ki kell dolgozni.

Érdemes megjegyezni, hogy azokban a megkeresésekben, amelyeket Lánczi Tamás küldött az MNB elnöke Matolcsy György és a NAIH-elnök Péterfalvi Attila részére, konkrétan nem szerepel olyan célkitűzés, hogy a felek között írásos együttműködési megállapodás jöjjön létre az együttműködésekről. Lánczi mindkét levélben mindössze azt jelezte, hogy az SZH más szervekkel megállapodást „köthet”, majd felsorolta a kéréseit.

Péterfalvi Attila NAIH-elnök az atv.hu részére adott nyilatkozatát már kevésbé tünteti fel hiteles színben a Lánczival korábban folytatott levélváltása. Lánczi megkeresésére ugyanis Péterfalvi a válaszában lényegében minden további nélkül beleegyezett az információgyűjtési kérésekbe, írásos együttműködési megállapodásról pedig nem tett említést.

Sőt, Péterfalvi a levelében „két, a témába illő ügycsoporttal kapcsolatban” meg is kezdte az SZH informálását. Így kevéssé lehet bármilyen jelentőséget tulajdonítani annak a kijelentésnek, hogy az adatvédelmi hatóságnak nincs élő megállapodása Láncziékkal.

Fontos körülmény azonban, hogy Lánczi a NAIH részére – a központi bankkal szemben – nem fogalmazott meg az SZH törvényi felhatalmazásán egyértelműen túlterjeszkedő kéréseket, és hogy Péterfalvi a válaszlevelében világossá tette: hatósága az SZH-t „anonimizált beadványok megküldése útján” fogja informálni.

Ligeti: az SZH szereptévesztésben van

Ligeti Miklós jogász szerint az sem teremtene tiszta helyzetet, ha az SZH minden megkeresett szervezettel írásos együttműködési megállapodást kötne a kérései teljesítéséről.

„Az SZH nem jogosult arra, hogy a saját hatáskörének korlátait úgy kerülje meg és úgy szélesítse a saját hatáskörét, hogy állami társhatóságokkal mindenféle formátlan együttműködési megállapodásokat köt állami, közhatalmi feladatok ellátásáról, és ez a tilalom különösen vonatkozik az érzékeny adatok gyűjtésére és átadására” – írta e-mailben Ligeti az Átlátszónak – „Polgári jogi megállapodásban közhatalmi hatáskört nem lehet szabályozni”.

Az – egyébiránt az SZH vizsgálata alá vont – Transparency International (TI) magyarországi szervezetének jogi igazgatójával még azelőtt folytattunk e-mailváltást, hogy Ligeti egy nyilvános eseményen Lánczi Tamással vitázott a legutóbbi hétvégén.

A jogász leírta: a TI alkotmányos alapokon eleve vitatja a hivatalt létrehozó, úgynevezett szuverenitásvédelmi törvényt, de azt mégis egyértelműnek látja, hogy „a törvény kijelöli az SZH hatáskörét negatív értelemben”.

Ligeti szerint egyrészt „teljesen világos, hogy az SZH nem gyakorol nyomozó hatósági jogkört, nem lát el pénzmosás elleni hatósági feladatokat”, másrészt saját feladatai körében is csak célhoz kötötten jogosult védett és személyes adatokat kezelni, harmadrészt pedig „személyes adatokat és ezen belül védett információt, például banktitkot általános jelleggel, készletező módon sem az SZH, sem más hatóság nem gyűjthet és nem kezelhet”.

A jogász hozzátette: „az SZH nem kérheti kölcsön” más szervek „pénzmosás elleni feladataiból fakadó hatásköreit és nem kérheti fel ezeket a hatóságokat arra, hogy a saját törvényes hatáskörük gyakorlásával dolgozzanak be az SZH-nak és adjanak át az SZH-nak adatokat, az MNB-től a bankszámla forgalmi és tranzakcionális adatok bekérése kifejezetten erős szereptévesztés”.

Sarkadi Nagy Márton

Címlapkép: Lánczi Tamás és Ligeti Miklós vitája a Tranzit fesztiválon (forrás: Tranzit)