Lehetett-e más a 2016-os körúti robbantás elkövetője? Az elítélt apja perújítást sürget

A 2016. szeptember 24-én a budapesti Teréz körúton történt, két rendőrt megsebesítő robbantás a hivatalos álláspont szerint a sikeresen megoldott bűntények közé tartozik. Néhány héttel a cselekmény után elfogták a feltételezett tettest, aki a vádirat szerint egyedül követte el a merényletet. Az akkor 23 éves Papp László Gergelyt a bíróság első fokon, aztán jogerősen is életfogytiglanra ítélte. A Kúria előtt lévő perújításhoz csatolt igazságügyi szakértői vélemények azonban több ponton is megkérdőjelezik a bizonyítékokat, amelyek alapján a vád szerinti elkövetőt beazonosították, illetve a bűnösségét kimondták.

Az Átlátszót Papp László Gergely édesapja, Papp László, valamint a perújítási indítványt beadó ügyvéd, dr. Keviczki István kereste meg. Szerintük a robbantást nem a vádlott követte el.  Hogy az ügyvéd, illetve a családtag ártatlannak tartja az elítéltet, önmagában nem lenne hírértékű, viszont az általuk bemutatott szakértői anyagok valóban súlyos kérdéseket vetnek fel, illetve más megvilágításba helyezik a cselekményt. E cikk szerzője próbált ennek utánajárni, megkeresve a nyomozóhatóság, az ügyészség mellett az ilyen eljárásokban a vád szakértőit adó Nemzeti Szakértői és Kutató Intézetet is. Továbbá egy informatikai szakember, valamint névtelenséget kérő rendőrségi forrás megkérdezésével próbálta tisztázni a kétségeket ébresztő részleteket.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A robbantás felfokozott politikai hangulatban, a bevándorlási, migrációs témában kiírt 2016. október 2-i úgynevezett kvótanépszavazás előtti héten történt. Különösen az szította fel a bűncselekménnyel kapcsolatos találgatásokat, hogy Kakuk György, a DK elnökségi tagja egy nappal a robbantás előtt felszólította a Fideszt és a kormányt, „ne szimuláljon terrortámadást és végképp ne hajtson végre semmiféle merényletet.”

A Demokratikus Koalíció politikusa Simicskó István akkori honvédelmi miniszter korábbi kijelentésére reagált, aki arról beszélt, hogy Magyarországon is bármikor bekövetkezhet terrortámadás. Az ezzel kapcsolatos teóriákat az is felerősítette, hogy Kakuk György nem sokkal ezután, 2017. január 3-án szívrohamban meghalt. Viszont arra eddig senki (így Kakuk György sem) szolgált bizonyítékkal, hogy az Orbán-kormánynak bármi köze lenne a robbantáshoz, ahogy Kakuk halálánál sem merült fel idegenkezűség.

Riportunkban a perújításhoz csatolt szakértői vélemények, illetve más források alapján azt járjuk körül: lehetséges-e, hogy az ügyben téves ítélet született, illetve, hogy más személy vagy csoport követte el a robbantást. Olyanra volt már példa a rendszerváltás utáni jogtörténetben (a móri bankrablás, illetve Pusoma Dénes ügyében), hogy ártatlanul ítéltek el valakit. De ezekben az ügyekben sem derült ki olyan, hogy a rendőrség, a titkosszolgálat (vagy más, az eljárás folyamatába beavatkozni képes személy) tudatosan hamisított, manipulált volna bizonyítékokat, hogy a valódi tettes(eke)t leplezze.

A rendőrségi korrupció egyik kevésbé ismert válfaja a provokáló jogsértés, „amikor a rendőr olyan bizonyítékot kohol, amelynek eredményeként súlyosabb megítélés alá esik a cselekmény.” Hogy a körúti robbantás ügyében ez történt volna, arra nincs semmilyen közvetlen bizonyíték. Furcsa, megkérdőjelezhető, tisztázatlan, gyanúra okot adó dolgok viszont a szakértői vélemények alapján nagyon is lehetnek az ügyben. A kérdés az, hogy mindez elég-e egy perújításhoz.

Magányos tettesként ítélték el

Papp László Gergely a 2016. október 19-i elfogása után nem kívánt vallomást tenni, illetve kijelentette, hogy „a bűncselekményt nem én követtem el.” Hónapokkal később, a 2017. február 15-i kihallgatásán viszont azt mondta: „2016. szeptember 24-én én tettem le a táskámat a robbanás helyszínére, amiben egy általam készített ilyen…. robbanóanyag volt.” A tárgyaláson azonban úgy nyilatkozott: „semmit nem ismerek el […] nem tartom fenn a vallomásaimat, visszavonom az egészet. […] Nem fogom kifejteni az okát, mert nem tudnám részletezni azt a sok szenvedést, ami a börtönben ért” – valószínűleg arra célozva: a beismerését kikényszerítették.

A bíróság azonban nem hitt neki, az ítélet szerint „a vádlott kihallgatása a nyomozás során törvényes volt”, illetve a beismerő vallomás „teljes mértékben összhangban van az eljárás során feltárt más bizonyítékokkal, tanúvallomásokkal, szakértői véleményekkel, a térfigyelő kamerák felvételeivel, és a rendelkezésre álló más okirati bizonyítékokkal.” Ezek alapján megalapozottnak látták, hogy Papp László Gergely azért robbantott, mert így „az életüket vesztett rendőröktől meg tudta volna szerezni a szolgálati lőfegyverüket”, de mivel „szándékával ellentétben a rendőrök nem vesztették életüket, nem kísérelte meg elvenni a szolgálati lőfegyverüket”, hanem elmenekült a helyszínről.

A sikertelen fegyverszerzés után pedig írt egy levelet, hogy amennyiben a Belügyminisztérium nem fizet neki egymillió eurót, akkor „emberi életek kioltását eredményező további robbantásokat fog elkövetni.” Leírva benne a felrobbantott pokolgép „pontos összetételét, illetve annak elkészítéséhez vezető lépéseket.” De a levél konkrét pénzösszeget tartalmazó részét nem, csak a „robbanószerkezet összetételét és készítését leíró” szöveget küldte el, azzal, hogy „egy későbbi időpontban konkrét követeléssel fog előállni.” Viszont „elfogása miatt a követelést tartalmazó részt már nem tudta elküldeni a Belügyminisztériumnak” – szól az ítélet.

Természetesen a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán keresztül megkerestük az életfogyiglanra ítélt vádlottat. „Tájékoztatjuk, hogy Papp László Gergely elítélt nem kíván nyilatkozni.” – írta a BvOP Kommunikációs Főosztálya. Helyette a perújítási indítványt kidolgozó ügyvéd, illetve Papp László Gergely édesapja, Papp László fogalmazták meg az álláspontjukat, a vád állításait cáfoló szakértői véleményeket is bemutatva.

„Tapasztalt büntetőjogászként kevés olyan megdöbbentő esettel találkoztam, mint a Teréz körúti robbantás ügyében folytatott eljárás. Ennek érzékeltetésére a számos visszásság közül két olyat emelnék ki, amely mindenki számára tökéletesen érthető lesz” – mondta el az Átlátszónak a perújítási indítványt beadó Dr. Keviczki István ügyvéd, aki 2004 és 2018 között büntetőbíróként dolgozott, aztán tisztségéről lemondott. (Lemondását egy későbbi nyilatkozatában többek között azzal indokolta: „Gazdasági ügyekben ítélkezem, és a Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon főként ezen a területen szelektál, hogy miből lesz büntetőeljárás és miből nem.”)

„A nyomozás során két olyan térfigyelő kamerának a felvétele állt rendelkezésre, amelyek valamelyest ráláttak a robbantás helyszínére. Ezekhez a felvételekhez a védelem csak az alapeljárás jogerős befejezése után jutott hozzá, így csak ezután lehetett kielemezni azokat. A felvételeken az ítéletben egyedüli elkövetőnek tartott horgászsapkás alakon kívül további öt olyan személy látható, akik a szokványostól eltérő viselkedést mutattak, a nyomozó hatóság azonban meg sem kísérelte beazonosítani őket, végig kitartva a „magányos elkövető” koncepció mellett” – fogalmaz Keviczki István.

Ki lehetett a csuklyás és a kopasz?

A perújítási indítványt beadó ügyvéd szerint „a szokványos reakció egy ilyen szituációban a robbanás helyétől ellenkező irányban történő futás, menekülés, azonban két személy feltűnően nyugodtan viselkedett, és az egyikük a cselekményt megelőzően és azt követően is olyan mozdulatot tett, mintha a mandzsettájában lévő mikrofonba beszélne. Ezen kívül volt még két olyan személy is, akik szintén nem futottak el, hanem bementek a legközelebbi kapualjba, egy személy pedig – aki addig nem látszott a felvételeken, tehát egy házból vagy kapualjból jöhetett elő – keresztirányban a menekülő emberek között futott el a helyszínről az összes többi emberhez képest merőleges irányban” – sorolja a furcsa, tisztázatlan mozzanatokat az ügyvéd, hozzátéve:

„Ezeken a felvételeken a laikus is láthatja, hogy egy összehangolt, legalább hat személy közvetlen részvételével lezajlott akcióról volt szó, és számomra elképzelhetetlen, hogy ezt a nyomozó hatóság ne észlelte volna.” 

A perújítási indítvány szerint az informatikai szakértő, Darabos Zoltán „beazonosított a felvételeken egy csuklyás és egy kopasz személyt, akik a robbantás előtt és után is együtt haladtak, illetve a robbantás után a Teréz körút-Király utca kereszteződésének Blaha Lujza tér felé néző sarkán figyelték a robbantás helyszínét. Közülük a csuklyás alak olyan mozdulatot tesz, mintha a mandzsettájában lévő mikrofonba beszélne, majd mindketten nyugodtan viselkedve távoznak a helyszínről. A robbantás előtt ez a két személy az Oktogon irányából érkezett a Teréz körúton”

Az ORFK a perújítási indítványra vonatkozó álláspontjukat firtató levelünkre annyit írt: „megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy kérdésének megválaszolása nem a rendőrség hatásköre. Az üggyel kapcsolatban kiadott közleményeinket a rendőrség hivatalos honlapján továbbra is megtalálja.” Az ügyészség pedig így reagált megkeresésünkre: „ Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a kérelem elutasítását kérte, tekintve hogy azok új bizonyítékot nem szolgáltatnak, a bírói mérlegelést támadják” – fejtette ki álláspontját az Átlátszónak a vádhatóság, hozzátéve: „A Fővárosi Ítélőtábla 2023. szeptember 4-én a perújítási indítványt elutasította, ezért a védő fellebbezett a Kúriához. A fellebbezésre reagálva a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria hagyja helyben a perújítást elutasító végzést” – válaszolták.

Ezután megkérdeztünk erről egy névtelenséget kérő rendőrségi forrást is. Aki szerint az, hogy valakik úgymond furcsán, az átlagtól eltérően viselkednek egy bűntény helyszínén, s a perújítási indítvány szerint „viselkedésük arra utal, hogy a robbantáshoz valamilyen közük lehetett”, nem elegendő ahhoz, hogy gyanúsítottként kezeljék őket.

„A helyszínre érkező rendőrök azonnal elkezdik felvenni az ott lévő potenciális tanúk adatait. De az irreális, hogy egy forgalmas helyszín környékén lévő összes, a videófelvételeken rajta lévő személyt egyenként lenyomozzuk, ha ő nem jelentkezik vagy eleve nem találjuk a helyszínen. Mi értelme volna ennek? A cellakódokat, a mobilszolgáltatók adatait nem lehet egy büntetőeljárásban ilyen parttalanul felhasználni, hogy minden, a környéken lévő mobiltelefonnak menjünk utána” – véli a rendőrségi forrás.

Arra a felvetésünkre, hogy a robbantás helyszíni videófelvételén többen is voltak, akik a többi jelenlévőtől eltérően viselkedtek, azt felelte: „Ilyen szinte minden forgalmas helyen történt, riadalmat keltő bűntény helyszínén van. Például a legtöbb ember, ha a robbanás során az autója megrongálódik, ott marad a helyszínen, bejelenti, jegyzőkönyvbe veteti, hogy a kárigényét érvényesítse. De van olyan is, aki nem törődik ezzel, simán elhajt. Nem viselkedhet egy ilyen helyzetben mindenki ugyanúgy. Igen, tegyük fel, hogy volt a helyszínen több olyan ember is, aki másként reagált az eseményre. Nem várta meg a rendőröket, hanem elsétált. Miért kellene ezeket az embereket egytől egyig lenyomozni, ha semmilyen módon nem köthetőek a bűntényhez, sem pedig a konkrét gyanúsítotthoz, aki viszont a bizonyítási láncolatban tucatnyi módon köthető a cselekményhez?” – teszi fel a kérdést a korábbi rendőr.

Vágták a centit

Dr. Keviczki István ügyvéd azonban újabb megkérdőjelezhető dolgot is említ. „A másik visszásság, amit kiemelnék, a magasságméréssel kapcsolatos. A magányos elkövetőnek vélt horgászsapkás személy testmagasságát két szakértő vizsgálta a nyomozás során. A fotó-videotechnikai szakértő három mérést emelt ki: az első mérés alapján az elkövetőként azonosított személy 174 centiméternél alacsonyabb, a második mérés szerint 175 centinél jóval alacsonyabb, a harmadik mérés szerint pedig 174 centinél legfeljebb 2 centivel magasabb. Ugyanebben a témakörben egy orvosszakértő is eljárt, aki arra a megállapításra jutott, hogy a horgászsapkás személy testmagassága 169,5 +/- 3,5 centiméter” – említi az adatokat a jogerősen elítélt Papp László Gergely jogi képviselője.

Aki szerint az ügyészség „úgy emelt vádat Papp László Gergellyel szemben, hogy őt magát meg sem mérték, pedig az ő testmagassága 185 centiméter. Később a bírósági eljárás során kínos kísérletek történtek a nyilvánvaló hiba eltüntetésére, de 182 centinél nem tudták feljebb tornázni a felvételeken látható horgászsapkás személy magasságát. Ez sem volt baj, 30 éves életfogytiglanra pont jó volt az eset.”

Az általunk megkérdezett rendőri forrás ezt is másképp látja.  „A magasságmeghatározás önmagában sem egyszerű, a videófelvétel ugyanis torzít. Nehéz a testmagasságot centiméterre pontosan megbecsülni. Így aztán hiába van ott a tettes DNS-e a helyszínen, hiába kötöttük számos ponton a robbanószerkezethez, továbbá annak beszerzéséhez, a védelem nyilván bele fog kapaszkodni abba, hogy lám-lám, nem stimmel a magasság” – mondja a korábbi rendőr.

Koncepciós pert emleget az elítélt apja

Az elítélt apja is szóba hozta a felvételek témáját. „Véletlenül épp akkor tartották karban a tetthellyel csaknem szemben, a Szófia utca sarkán található kamerát, ami ráláthatott volna a helyszínre, és a javítás ideje alatt persze nem tettek a helyére új kamerát” – említi az Átlátszónak az egyik gyanúsnak tartott mozzanatot a jogerősen elítélt Papp László Gergely édesapja, Papp László, aki szerint a robbantás „megrendezett műbalhé”  a tárgyalás pedig „koncepciós kirakatper” volt.

Az apa úgy véli, a robbantást mások követték el, akik a merénylő szerepét „a külterületen egyedül lakó, petárdával és házi bombával kísérletező balfácán fiamra osztották, aki soha, semmilyen erőszakos cselekményben nem vett részt, egyáltalán nem volt agresszív.” Papp László elmondta, hogy „a fiam 2015 nyarán az országon belül, személyautóval migránsokat szállított, emiatt már akkor is megfigyelés alatt állhatott. 2016-ban is azt tervezte, hogy migránsokat visz a nyugati határig, ezzel szeretett volna pénzt keresni. Miért akart volna egy fokozott közúti ellenőrzéseket okozó robbantást csinálni?” – teszi fel a kérdést az apa.

Akitől megkérdeztük az is: ha Gergely ártatlan, miért tett beismerő vallomást? „Mert abban a hiszemben volt – és nem véletlenül –, hogy azt később bármikor visszavonhatja. Valójában az a helyzet, hogy a vallomást akkor is figyelembe veszik, ha a gyanúsított azt utólag maga is hamisnak tartja, illetve visszavonja. A kimerült, naiv, hiszékeny, s amúgy is kissé infantilis és konformista, a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodni próbáló fiam viszont azt hitte, hogy a nyomozás során úgyis kiderül, hogy nem ő volt, illetve hogy majd szabadlábon védekezhet és még kártérítést is kap” – válaszolta.

„Egyébként már az alapeljárásban kirendelt pszichológus szakértő, majd a perújítási indítványhoz beadott pszichológus szakértői vélemény szerint is Gergely nem kellő átéléssel beszélt a történtekről, így nem zárható ki, hogy egy olyan eseménysort mondott el, amelynél jelen sem volt.” – teszi hozzá Keviczki István. Az édesapa pedig azt gyanítja: Papp László Gergely tudatmódosító szer hatása alatt tett vallomást. „Négy hónapon át tagadta, hogy ő követte el a robbantás, aztán a hamis beismerő vallomása előtti napon piás hangon és stílusban zagyvaságokat beszélt” – mondja Papp László, aki szerette volna ezt kivizsgáltatni, hiába.

„Kétszer nem kaphattam vizeletmintát toxikológiai vizsgálatra, a vizsgálatot pedig háromszor utasították el, a feljelentésemet ismeretlen tettes ellen szintén elutasították, mert állítólag nem adhatott neki senki drogot” – mondta az édesapa. Papp László elmondása szerint fiát az előzetes letartóztatása alatt egyéb módon is presszionálták. Egyrészt alvásmegvonással, illetve „kiállhatatlan, összeférhetetlen embereket raktak mellé cellatársnak” – állítja.

Erről a büntetés-végrehajtást is megkérdeztük. „Mint ahogyan többször megírtuk már Önnek, a fogvatartást érintő minden adat bűnügyi személyes adatnak minősül, így konkrét személy tekintetében nincs lehetőségünk tájékoztatást adni. Általánosságban tájékoztatjuk, hogy minden esetben a vonatkozó jogszabályok és belső protokollok szerint járunk el a fogvatartottakat érintő szakmai tevékenységeink során. Így valamennyi új fogvatartott esetében elvégezzük a befogadáshoz szükséges egészségügyi vizsgálatokat. Fogvatartott, hozzátartozó vagy egyéb személy benyújtott panaszait szintén minden esetben kivizsgáljuk. Az alvásmegvonással és egyéb vádakkal kapcsolatos állításokat cáfoljuk és visszautasítjuk!” – válaszolta megkeresésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága.

Rendőri forrásunk szerint azonban a 2016-os körúti robbantás ügyében a jogerősen elítélt vádlott ölési szándéka teljesen egyértelmű. „Nem rajta múlt, hogy a két rendőr életben van, hanem inkább azon, hogy az általa készített pokolgép amatőr munka volt. Illetve nem tudta pontosan kiszámítani, mikor kell robbantania. A laikus számára valóban furcsa lehet, miért robbant fel valaki rendőröket csak azért, hogy a fegyvereiket megszerezze. De volt már ilyen a hazai kriminalisztika történtében. 1979-ben Soós Lajos és társai azért öltek meg egy rendőrt, hogy a szolgálati fegyverét megszerezve további bűncselekményeket kövessenek el. Vagyis ritkán, de azért előfordul az ilyen. Profi szervezett bűnözők nyilván kevésbé feltűnő módon is tudnak fegyvert szerezni, ám a körúti robbantás elkövetője nem tartozott ehhez a körhöz” – mondja rendőrségi forrásunk, aki szerint az ilyenfajta magányos elkövető csak azért tűnik olyan furcsának, valószerűtlennek, mert a legtöbb ilyen személyiség szerencsére nem „fejlődik” odáig, hogy ténylegesen eljusson a lövöldözésig vagy robbantásig.

„Az utóbbi évtizedben volt legalább húsz-harminc olyan ember, akik hasonlóra készültek, mint a gyorséttermi lövöldöző S. Ábel vagy az oktogoni gyilkos, de még időben megállították őket. Biztosra veszem, hogy a TEK-nél jelenleg is van feldolgozás alatt hasonló figura, mint ez a körúti robbantó srác. Jó néhány ilyen bombakészítő tűnik fel a hatóság radarján. De a legtöbbjüket időben megállítják vagy el sem jutnak odáig, hogy megvalósítsák szándékukat” – véli a rendőrtiszt.

Az apa viszont újabb kétségeket vet fel. Papp László szerint a nyomozás során nem tudták meggyőzően igazolni, hogy a fiú, Gergely a cselekmény idején egyáltalán a fővárosban tartózkodott. „Sem a Budapestre utazását, sem az elutazását nem tudták bizonyítani a HU-GO elektronikus útdíjszedési, illetve nyilvántartási rendszerrel, valószínűleg azért, mert nem volt Budapesten akkor. Ezeken sem gondolkodtak el az illetékesek, vagy ha igen, akkor nem állt érdekükben, hogy fontolóra vegyék a fiam mellett szóló tényeket” – hangsúlyozza az édesapa, aki úgy látja: egyéb dolgok is kétséget ébresztenek Papp László Gergely bűnösségét illetően.

„A 10 millió forintos nyomravezetői díj ellenére sem ismerte fel senki. A fiamnak volt autója, 3000 euró készpénze és nyelvtudása is, korábban pedig már vállalt munkát külföldön, tehát simán elszökhetett volna az országból, de nem tette. Meg se próbált elrejtőzni, sőt: elfogása előtt egy héttel hazajött a bejelentett lakcímére” – érvel Papp László, aki szerint tudatos manipuláció történt.

Ki vagy mi rendezte át a helyszínt?

„Valakik bizonyítékokat hamisítottak a terhelti DNS-nyomok keletkezésénél és egyenes vonal mentén kiszórták a vezetékdarabokat” – fogalmaz. „A bírósági tárgyaláson jelenlévő genetikai szakértők, Kutnyánszky Vera és Nagy Gábor az ítélet szerint azt mondták: „ami az egyenes vonal mentén történő elhelyezkedést illeti, nem látták igazolhatónak. Ami pedig az ismeretlen személy által történő kijuttatást illeti, azt hangsúlyozták, hogy a keletkezés nem szakértői kompetencia. Elméletileg nem zárható ki, hogy ha valamely ismeretlen személy rendelkezik a vádlott DNS-profiljával, az kijuttathatja adott területre. E vonatkozásban azonban két probléma is felmerül. Egyrészt, hogy ezt egy lezárt területen a helyszínelés mellett nemigen lehet végrehajtani, másrészt, hogy ha nagyon tiszta DNS-profilja volt az illetőnek, akkor sokkal több DNS-profil állt volna a szakértők rendelkezésére” – állították a szakértők.

Az apa, Papp László már a tárgyaláson is érthetetlennek minősítette, hogy „a DNS-profilok matematikailag és fizikailag lehetetlen módon egy vonalba szóródtak szét. Szarkasztikus módon üdvözölte a lusta ügynököt, aki kiszórta és ezzel elárulta, hogy manipuláció történt. Megítélése szerint a „bomba” szétszórta volna azokat a dolgokat, amelyen a DNS-profilokat rögzítették, nem pedig egy egyenesen terítette volna. „Megjegyzi a bíróság, hogy az efféle összeesküvés-elméletekre érdemben nem tud reflektálni” – áll az ítéletben.

Helyszínelő dolgozik 2016. szeptember 25-én a fővárosi Király utca és a Teréz körút kereszteződésénél. MTI Fotó: Mihádák Zoltán

Keviczki István ügyvéd kúriai fellebbezése szerint „azt a kérdést, mely szerint egy lezárt területen a helyszínelés mellett hogyan lehetne végrehajtani manipulációt, a perújítás elrendelését követően kell majd vizsgálni, de ha valaki ezt nem tudja elképzelni, elég megtekinteni a 32-es számú rendőrségi kamera felvételeit, amely éjfélig tartalmazza a meglehetősen kaotikus helyszínelést és az azt megelőző történéseket.” – mondta az ügyvéd, arra is kitérve, hogy az alapügyben eljáró bíróság a DNS-t hordozó tárgyak szabályos elhelyezkedésére vonatkozó észrevételt összeesküvés-elméletnek minősítette.

„Meglehetősen nagy tévedés ez, hiszen a szabályos kiszóródásnak csupán 0,004% a valószínűsége” – mondja Keviczki.

Ez utóbbi számadatot nem az ügyvéd találta ki: Rakyta Péter fizikus szakértő 2023. március 17-i szakvéleményéből származik. „A terhelt DNS-ét hordozó 5 db bűnjel, 4 vezetékdarab (22, 23, 31, 33) és a zsinór csomó tömör vezeték darabbal (56-os bűnjel) bűnjelek geometriailag egy egyenes körül legfeljebb 1 m hibahatáron belül helyezkedtek el. Tekintve, hogy a bűnjelek 35.6 m hosszan elterülve helyezkednek el, a közös egyeneshez való közelségük jelentés mértékű korrelációt mutat” – írja a fizikus.

„Állapítsa meg, hogy az 1. pontban hivatkozott bűnjelek spontán módon mekkora valószínűséggel kerülhettek a nyomozati anyag 2. kötetének 396. oldalán található helyszínrajzon dokumentált helyzetükbe.” – kérték a szakértőt.

„A számítás eredményeképpen a keresett valószínűség 0.004%-nak adódott, tehát a helyszínrajzon dokumentált korreláció a bűnjelek pozíciója között 4-szer valósulna meg tízezer, egymástól függetlenül megismételt robbantás során.” Vagyis meglehetősen valószínűtlen, hogy a robbantás ereje spontán rendezze így a DNS-nyomok elhelyezkedését. Az igazságügyi forenzikus fizikus szakértő szerint ugyanis „…nem magyarázható természettudományos érveléssel annak módja ami során a fellelt helyzetükbe kerültek. Ugyanakkor az 5 DNS mintát hordozó bűnjel pozíciójának geometriai jellemzőinek a megvalósulása mögött más, a robbanási és kis szóródási folyamatokat szabályozó természettudományi törvényeken túlmutató okok is lehetnek (robbanás utáni változtatások a helyszínen, az elkövető cselekmény utáni magatartással, helyszíni idegen maradványok más által történt elhelyezése, stb.”

Megkerestünk az ügyben egy hivatalos, „kincstári” szakértőt is, aki viszont az őt foglalkoztató Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) engedélyével nyilatkozhatott volna, de ezt nem hagyták jóvá. „Tájékoztatom, hogy a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ a megkeresésében szereplő témában nem tud a rendelkezésére állni és nyilatkozni, tekintettel arra, hogy az az ügy, amelyben a nyilatkozatunkat kérte, egy folyamatban lévő ügy. Folyamatban lévő ügyekről sosem teszünk nyilatkozatot vagy adunk szakmai felvilágosítást, mert ezzel is igyekszünk védeni a folyamatban lévő igazságszolgáltatási, bűnüldözési, illetve szakértői munka zavartalanságát.”

Akkor hát mi lehet erre a furcsa dologra a magyarázat? – kérdeztük rendőrségi forrásunkat. „Olyan természetesen megesik, hogy a bűntény pillanata és a helyszínelés elindulása között átrendeződik vagy megváltozik a helyszín. Egy olyan cselekmény helyszínén, mint a körúti robbantás, a detonációt követően rengeteg ember mozog. A robbanás után elmenekülő vagy éppen odasiető járókelők, a sebesülteket ellátó mentősök, az intézkedő rendőrjárőrök, a tűzoltók, tűzszerészek mind nyomot hagynak a területen, illetve változtathatnak a bűnjelek elhelyezkedésén is. Tehát ez nem valamiféle összeesküvés vagy manipuláció eredménye. Nem tartom életszerűnek, hogy egy nyilvános helyen történt, ilyen nagy feltűnést keltő eseménynél a nyomozóhatóság, a titkosszolgálat, illetve bármilyen más szervezet valamit eltüntet vagy odarak. Hogyan? Ott vannak a térfigyelő kamerák, de ilyenkor a helyszínre érkező bűnügyi technikusok is mindent felvesznek és lefényképeznek. Miként lehetne kivitelezni, hogy valakinek a DNS-ét csak úgy odaviszik?” – mondja a körúti robbantás idején a rendőrségnél dolgozó, az ügyre rálátó forrásunk.

„Az, hogy két szakértői vélemény ütközik, tehát például a védelem szakértője más következtetésekre jut, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a rendőrség által kért szakvélemény hamis vagy téves. A nyomozóhatóság által kért szakvélemény célja annak rekonstruálása, mi történt a helyszínen, kire mutatnak az esetleges terhelő bizonyítékok. A gyanúsított, illetve a védő célja ezzel szemben az, hogy kételyt ébresszen, elbizonytalanítsa a bíróságot, valamint a közvéleményt” – magyarázza a rendőrségi forrásunk.

„A nyomozás során a rendőrség azt a kérdést teszi fel az általa kirendelt szakértőnek: a tudomány jelenlegi állása szerint hogyan zajlott a bűntény, ki lehet a tettes? A forenzikus szakértő erre azt válaszolja: a legnagyobb, akár 99 százalékos valószínűséggel így vagy úgy történhetett a dolog. Ezután mit fog kérdezni a védelem az általa fogadott szakértőtől? Azt, hogy lehetett-e másképp is? Mire a szakértő azt válaszolja, hogy természetesen lehetett, hiszen 100 százalékosra szinte semmi nem bizonyítható, mindig ott van a matematikai esély, hogy nem teljesen így volt. Még a legjobban bizonyított esetekben is maradnak olyan dolgok, amik megkérdőjelezhetőek. De ebből nem következik, hogy a gyanúsított ártatlan és a titkosszolgálat vagy valamilyen rejtélyes összeesküvő csoport húzta csőbe” – állítja az eseményt a rendőrségen belülről látó riportalanyunk.

HASH-kód mint digitális ujjlenyomat

„Szabálytalanságot követtek el a szervek az adathordozó kezelésnél is. A hatóság által kirendelt szakértőkkel pedig csak az azonosságokat kerestették, a gyanúsítottat mentő különbözőségeket nem. A fiam 15 centivel magasabb volt, illetve más testalkatú, arcberendezésű, mint a vélt elkövető” – sorolja az apa a kifogásait.

Rendőrségi forrásunkat arról a perújítási indítványban szereplő megállapításról is kérdeztük, hogy „a lefoglalást követő letöltéskor HASH kódot kell készíteni és azt átadni a gyanúsítottnak”, viszont a beadvány szerint a 2016. október 19-i lefoglalás és 2016. november 24. között a gyanúsítottól lefoglalt laptop „informatikai szempontból nyitott eszköz volt”, a HASH-kód készítése csak ekkor, november 24-én történt meg.

„Az elfogáskor, illetve lefoglaláskor valóban nem minden esetben készül azonnal HASH-lenyomat az eszközről, de ennek sok oka lehet. Mondjuk az, hogy a helyszínen nem mindig van jelen informatikus szakértő. Illetve van olyan, hogy a lefoglalt eszköz meghibásodik, nem is tudják bekapcsolni vagy csatlakoztatni. A lefoglaláskor az eszközöket többnyire fizikailag zárják le: bezsákolják és lepecsételik. Hogy az eszköz tényleges informatikai vizsgálatára mikor kerül sor, az egy ilyen bonyolult nyomozásban számos tényezőtől függ” – mondja a rendőrségi forrásunk.

„A HASH-algoritmusok segítségével egy tetszőleges méretű digitális tartalomról (dokumentumok, fotók, telepítőfájlok, filmek, teljes adathordozók) egy algoritmusonként fix hosszúságú karakterlánc-lenyomatot képezhetünk, amivel ellenőrizhetjük, változott-e az eredeti tartalom az első lenyomatolás és az ellenőrző lenyomatolás között, ugyanis bármilyen apró – akár egyetlen bites – változás is teljes megváltoztatja HASH-lenyomatot” – mondta el az Átlátszónak Makay József, a Makay Kiberbiztonsági Kft. ügyvezetője.

„Vagyis a módszerrel technikailag ellenőrizhető, ha egy digitális bizonyíték kompromittálódik vagy megsérül az eljárás során. Persze ez is csak akkor alkalmazható, ha a lenyomatot a megfelelő eszközökkel, laborkörülmények között hozták létre. Professzionális céleszközök hiányában ugyanis minimálisan, de megváltozhatnak adatok a lenyomatolás során, amelyek így teljesen eltérő HASH-t fognak eredményezni, tehát az adatok sértetlensége ellenőrizhetetlenné válik” – mutat rá a módszer buktatóira az informatikai szakértő.

„Egy eljárásban általában van legalább két vagy több ellenérdekelt fél. Alperes, felperes, gyanúsított, sértett, valamint a nyomozóhatóság. Ha minden fél rendelkezik a lefoglaláskor létrehozott HASH-lenyomatokkal, akkor még mindig nem dönthető el egy utólagos jogvita esetén, hogy kinek a példánya „valódi”, ha a lenyomatok között eltérés van. Ezért fontos, hogy a HASH-lenyomat minden félnél a többi fél által is hitelesített vagy ellenjegyzett formában álljon rendelkezésre a letagadhatatlanság garantálása érdekében” – fogalmaz Makay József.

A HASH-kódok kezeléséről, annak protokolljáról az ORFK-t is megkérdeztük, de ezt válaszolták: „Fenti kérdései sem a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, sem a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Kormányrendelet, sem egyéb a nyomozással összefüggő jogszabályok alapján nem minősülnek közérdekű adatnak.”

Még érdekesebb Pasinszki József igazságügyi vegyész szakértő véleménye. Amelynek összegzése szerint „a perbeli robbanás helyszínéről kimutatott anyagokból nem állítható össze az 1. f. és 2. f. ítéletek szerinti pokolgép, mivel az ammónium-nitráton kívül minden alkotórész hiányzott hozzá, pedig ezeket megtalálták volna a helyszíni szemlén, ha azok jelen lettek volna a bombában. (Ez alól csak a detonátorként alkalmazott, a pokolgép töltetéhez képest nagyon kis mennyiségű brizáns robbanóanyag lehet kivétel.) Kétségesek a vádlott gyanúsítotti vallomásában elmondottak a pokolgép elkészítéséről, mivel a leírtak szerinti eljárásban HMTD felrobbant volna. A perbeli robbantás helyszínén nem találtak olyan anyag maradványokat, amelyek a terhelttel vallomásban, ill. a perben vizsgált e-mailben leírt pokolgép-összeállításokban föltétlenül keletkeztek volna. Az ítélet téves szakvéleményt is fölhasznált” – mutat rá a szakember.

Nincs róla statisztika, hány embert húztak csőbe

Ezek után joggal merül fel a kérdés: voltak-e olyan esetek, amikor hivatalos személyek bizonyítékokat manipuláltak? Az ebben illetékes hatóságoktól próbáltunk adatokhoz jutni, de a válaszok meglehetősen lehangolóak voltak.

„Kérdések bizonyítékok manipulálásával kapcsolatos bűncselekményekről” tárgyú megkeresésére hivatkozással ezúton tájékoztatjuk, hogy az Országos Bírósági Hivatal nem gyűjt adatot arra vonatkozóan, hogy a bűncselekményt a vádlott milyen testület tagjaként követte el.” – reagált az OBH.  „…az ügyészség a levelében kérdezett – bűncselekmény helyszínén talált bizonyítékok tudatos manipulálásával kapcsolatos – speciális statisztikai adatgyűjtéssel nem rendelkezik.” – mondta a vádhatóság.  Az ORFK-t is megkérdeztük, 2010. január 1. óta hány olyan eset volt, amikor helyszínen talált bizonyítékok manipulálása (eltüntetése, odahelyezése, áthelyezése, megrongálása, megsemmisítése, hamis bizonyítékok készítése, elhelyezése, azokkal a gyanú konkrét személy(ekre)való ráterelése) miatt rendőrségi eljárás indult? „Az Ön által kérdezett statisztikai adatgyűjtést nem végzünk.” – írták.

Rendőrségi forrásunk azonban nem gondolja, hogy a körúti robbantás ügyében bármilyen, az ítéletet befolyásoló manipuláció történt. „Valamit ne felejtsünk el: a hatóságot egy ilyen ügyben számos előírás köti – amit mondunk, azt bizonyítani is kell. Ezzel szemben a gyanúsítottat nem köti semmiféle bizonyítási teher, ugyanis a bűnösséget kell bizonyítani, az ártatlanságot nem. A saját védelmében akár hazudhat is. Egy okos ügyvéd pedig nyilván megtalálja azokat a kétség ébresztésére alkalmas mozzanatokat, amik minden ilyen ügyben tucatjával vannak jelen. De most komolyan: mennyire hihető az, hogy valamelyik hazai vagy külföldi titkosszolgálat, egy terrorszervezet vagy bűnözői csoport megszerzi ennek a srácnak a DNS-ét, odaviszi a helyszínre, felrobbantja a bombát, és rátereli a gyanút egy teljesen ismeretlen emberre, akinek semmiféle politikai, vallási, szervezett bűnözői vagy egyéb releváns kötődése nincs semmihez. Mi értelme volna ennek?” – teszi fel a kérdést névtelenséget kérő riportalanyunk.

A másik oldal eltérően látja. Az apa nem kevés áldozatot hozott, hogy bizonyítani próbálja fia ártatlanságát. „Sok pénzbe, energiába és időbe került Strasbourgig vinni az ügyet, majd az igazságügyi szakértőkkel évekig tartó folyamat volt, hogy új bizonyítékok kikérésével és vizsgálatával elkészíttessük a perújítás alapját. A beadványból és az új bizonyítékokat tartalmazó nyolc szakértői véleményből semmit nem akartak megérteni és meghallani a perújításban első fokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla egyik tanácsának bírái, pedig minden egyes szakvélemény komoly tudományos kutatómunka eredménye. Beláthatatlan következményei lesznek, ha az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogát másodszor is semmibe vennék” – mondta Papp László.

Papp László Tamás

A robbantásért elítélt Papp László Gergely, és édesapja, Papp László csak névrokonai a cikk szerzőjének, Papp László Tamásnak. Címlapkép: térfigyelő kamera felvétele a robbantás környékén.